Egymással és egymástól tanulni – megfelelni az együttnevelés kihívásának – Dömötör Monika gyógypedagógiai tanár, szaktanácsadó 2011. április 6.

„Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak a legnagyobb szüksége van.” Vekerdy Tamás

• A gyerekközösség megváltozása.

• Egy tanár a pályája során 2, esetleg 3 generációt is taníthat. • Vajon mi fogott meg bennünket abból, amit a jó tanáraink csináltak?

• Vajon tudjuk-e, hogy szeretik-e a gyerekek, ahogyan mi tanítunk? • „Tanárnak születni kell”? • Vajon elég-e csak egy jó módszert megtanulni? • A tanár persze nem csak tanít, hanem tanul is. • Önképzés vagy továbbképzés?

• A tanári munkába bele is lehet fáradni!

Nagyon lényeges átgondolni: hol tudunk „feltankolni”?

A tanárok tízparancsolata

• Érdekeljen a szaktárgyad.

• Ismerd a szaktárgyad.

• Tudnod kell a tanulás útjairól azt is, hogy a legjobb az az út, amelyet magad fedezel fel.

• Próbálj olvasni a diákok arcáról: mit várnak, mi nehéz nekik? Képzeld magad a helyükbe.

• Ne pusztán tárgyi tudást adj tanítványaidnak, hanem fejlesszed gondolkodási készségüket is. Szoktassad megfelelő értelmi magatartásra, rendszeres munkára őket.

• Tanítsd meg őket a találgatásra.

• Tanítsd meg őket a bizonyításra.

• Keresd aktuális problémákban azt, ami az elkövetkező problémák megoldására hasznos lehet – igyekezz feltárni a konkrét helyzet mögött rejlő általános megoldástípust.

• Ne áruld el egy csapásra minden titkodat – hadd találgassanak a diákok – találjanak ki annyit belőle, amennyit csak képesek.

• Nem tömjed az anyagot a tanítványaidba, hanem ösztönözzed őket értelmes tanulásra.

(

Pólya György filozófus, jogtudós, matematikus professzor)

Adaptivitás – módszer, vagy szemlélet?

• Adaptivitás és differenciálás fogalmait gyakran szinonimaként használjuk, de különbség van köztük: • differenciálás – deficiteket, hiányosságot kereső, és azok javítását előtérbe helyező, felzárkóztató, kompenzatorikus gyakorlat, technika

adaptivitás – megelőző szemlélet, nem módszerek összessége, hanem egy tudatosan felépített pedagógiai folyamat adaptív = befogadó, elfogadó Az intézmény képes a különböző háttérrel és különböző területeken eltérő fejlettséggel rendelkező gyerekek fogadására, és együttnevelésére.

MAG

• M egelőzés • A lkalmazkodás • G ondoskodás • OKI, 2004.

• Országos Iskolafejlesztő Központ, Hollandia • HEFOP

A tanulók három alapszükséglete

Kapcsolat : „örülnek nekem” – biztonság, elfogadás, valahova tartozás, másoktól kapott elismerés A gyerekek akkor érzik úgy, hogy tartoznak valahova, ha részt vehetnek valamiben, ha vannak, akik velük szeretnének játszani, tanulni, tevékenykedni.

Kompetencia : „teljes értékűnek tekintenek” – saját képességekbe vetett hit és öröm, a megértettség A diákokban azzal fejleszthető a kompetencia érzése, ha képesek feladataikat ellátni, olyan teljesítményeket elérni, melyeket mások is értékelnek.

Autonómia : „dönthetek a saját dolgaimról” - önállóság, kezdeményezés, felelősségvállalás, másokra hatni Az önállóságot úgy lehet ösztönözni, hogy a tanulók maguk dönthetnek, választhatnak, kezdeményezhetnek és cselekedhetnek.

Maslow motivációs piramisa

MAG – program elemei

• A fejlesztés legfőbb célja a diákok tanulásának a fejlesztése.

• A fejlesztés motorja a pedagógus.

• A változásban részt vevők érdeklődése és tevékenysége a folyamat előrehaladtával alakul.

• Az iskola a változást értő és támogató környezetben tud fenntartható módon fejlődni.

Az egyetlen döntő tényező maga a pedagógus!

Ahhoz, hogy a pedagógusok motiváltak legyenek arra, hogy aktívan dolgozzanak saját készségeik fejlesztésén, fontos, hogy • a pedagógusok kompetensnek érezzék magukat – értékűnek tekintenek” „teljes • a pedagógusok érezzék, hogy számítanak és tartoznak valahová – „örülnek nekem” • segítsék elő a szakmai autonómiát („hagyják azt rám”) – „dönthetek a saját dolgaimról” Egy jó iskolavezető támogatja az együtt és egymástól tanulást!

Kapcsolat

Az a gyerek, aki biztonságos környezetben nő fel, ahol érzi, hogy a többiek (felnőttek és kortársak) szeretik, elfogadják és tisztelik őt, képes lesz minden figyelmét és energiáját a tanulásra fordítani. Az ilyen gyerek kérdez, kíváncsi, szívesen tanul, kezdeményez, szeretne minél többet megtudni a környező világról, és uralni azt.

A pedagógus feladata

• éreztesse a tanulókkal, hogy értük dolgozik, és kész figyelni rájuk • mindig szánjon időt arra, hogy interakcióba lépjen a tanulókkal • mutasson érdeklődést a tanulók munkája, játékai és kulturális háttere iránt • ösztönözze a tanulókat arra, hogy együtt dolgozzanak, játsszanak, segítsék egymást • tartsa be a tanulókkal közösen vállalt kötelességeket • szavai és cselekedetei egyaránt mutassák, hogy elítéli a faji megkülönböztetést és a diszkrimináció egyéb formáit • megfelelő diszkrécióval kezelje a tanulókkal és családi helyzetükkel kapcsolatos bizalmas információkat • vegye figyelembe, hogy a tanulók különbözőképpen élik meg a biztonság és elfogadás érzését

Az interakciók

Az interakción keresztül a pedagógus és a tanuló egyaránt befolyásolja a másik viselkedését, teljesítményét és motivációját.

Hajlandónak és képesnek kell lennünk saját érzéseink és gondolataink kimutatására.

Javaslatok

• Vegyük figyelembe azt, amit a gyerek mond!

• Dicsérjük a gyerek viselkedését! Akkor is, ha hétköznapi dologról van szó.

• Adjunk megerősítést a gyereknek, ha megtalálta egy feladat helyes megközelítését!

• Figyeljünk arra, hogy a gyerekek soha ne adják fel, és soha ne szégyenülhessenek meg!

• Ösztönözzük a gyerekeket a közös munkára!

• Mutassunk érdeklődést!

• Részesítsük a gyereket személyes figyelemben!

• Dicsérjünk nyilvánosan, hogy mindenki hallja, de a hibákat ne nyilvánosan javítsuk, mindig csak az érintettel közöljük!

• Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el dolgokat!

• Beszéljünk nyíltan a diákokkal az osztály hangulatáról, az osztályon belüli érintkezésről! Ezt akkor se mulasszuk el, ha éppen nem jól mennek a dolgok.

• Mutassuk ki érzelmeinket!

• A kommunikáció iránya legyen megfordítható.

• Minden tanuló felé mutassunk elismerést!

• Minden tanulót tisztelettel kezeljünk!

• Bátorítsuk a tanulókat!

• Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy bízzanak egymásban!

• Gondoskodjunk arról, hogy a tanulók könnyen beszélhessenek a pedagógussal!

• Tartsunk fenn szemkontaktust!

• Mindig hallgassuk meg a gyerekeket!

Instrukciók

Verbális és nem verbális kifejezések

• Kérdezzünk rá a gyerekek gondolkodási folyamataira!

• Próbáljuk meg elérni azt, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat akkor, amikor kérdést teszünk fel vagy feladatot adunk nekik!

• Gondolkodjunk velük együtt hangosan!

• Mindenki közreműködését értékeljük!

• Szorgalmazzuk a kölcsönös megbeszélést és vitát!

• Mutassuk ki, hogy felismertük a tanuló erősségeit és problémáit!

• Segítsük a közös munkára épülő tanulást!

• Éreztessük a tanulókkal, hogy értük vagyunk!

• Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el dolgokat!

• A gyerekeknek szóló megjegyzéseket és kérdéseket mindig pozitív hangnemben kezdjük!

• Legyünk fogékonyak a jelzések iránt, és azonnal reagáljunk azokra!

• Próbáljuk meg a lehető legtöbb tanulót bevonni a tanítási folyamatba!

• Figyeljünk arra, hogy milyen a légkör a tanteremben, és a tanítás során tegyünk személyes megjegyzéseket is!

Az osztályszervezés

• Adjunk felhatalmazást a gyerekeknek!

• Adjunk nekik lehetőséget a kezdeményezésre és felelősségvállalásra!

• Építsünk be oldott, fesztelen pillanatokat a napi munkába!

• A tárgyak elrendezésével alakítsunk ki kellemes hangulatot a teremben!

• Figyeljünk arra, hogy minden gyereknek meglegyen a maga területe!

• Vonjuk be a gyerekeket a terem megtervezésébe; hagyjuk, hogy beleszóljanak a terem kialakításába, a munka szervezésébe, a csoportalakításba és a csoportok összetételének meghatározásába!

• Dolgozzunk kevert csoportokkal! (Fiúk és lányok, különböző területen tehetséges tanulók, etnikai kisebbségbe tartozók és a többi gyerek) • A gyerekek dolgozzanak párban, az osztálytársakkal!

• Teremtsünk olyan helyzeteket, amikor a tanulók együtt dolgozhatnak, játszhatnak, segíthetik egymást!

• Teremtsünk mindenki számára nyitott helyzeteket!

• Az ellenőrzést és irányítást szorítsuk le a minimumra, és a lehető legnagyobb felelősséggel ruházzuk fel a tanulókat!

• Ne reagáljunk azonnal a kisebb megszakításokra, fegyelmezetlenségre!

• Legyen egy asztal, ahol a gyerekek saját anyagaikat kiállíthatják!

• Rendszeresen beszéljük meg a dolgokat, különös tekintettel a hangulatra, a közös munkára, egymás segítésére és az összetartásra!

• Éreztessük a tanulókkal, hogy a pedagógus értük van!

Pedagógusok tekintélye

• Nélküle a nevelés nem fejtheti ki hatását • Hivatásból fakadó tekintély: autoritás , amely a pedagógus hivatásából és szaktudásából fakad • Tekintélye akkor van egy pedagógusnak, ha nem kérdőjelezik meg a tudását, ha nem vonják kétségbe annak érték voltát, amit közvetít. Pedagógus életpálya-modell: a pedagógus pálya presztízsének helyreállítása

Ajánlások, források

• www.ofi.hu

• www.mag.ofi.hu • www.mag.ofi.hu/adaptiv • www.mag.ofi.hu/tartozom-valahova-fontos • www.sulinovaadatbank.hu

• Adaptív oktatás – Szöveggyűjtemény 1.; 2. kötet (Rapos Nóra – Lénárd Sándor szerk.) letölthető: www.sulinovaadatbank.hu/index.php?akt_menu=4849 • Szendrei Julianna: Gondolod, hogy egyre megy? Dialógusok a matematikatanításról tanároknak, szülőknek és érdeklődőknek. Typotex Kiadó, Budapest, 2005.

• Winkler Márta: Iskolapélda. Kinek kaloda, kinek fészek. Edge 2000 Kft., Budapest, 2003.