Garamvölgyi Emese
Download
Report
Transcript Garamvölgyi Emese
Garamvölgyi Emese 1.b
Páros hét, szerda, 13:55-15:30
Forrás: A magyar nyelv könyve
A mindenkori nyelvállapot nem
egységes, a nyelvben több változat él
egymás mellett. Az összességét nemzeti
nyelvnek nevezzük. A nyelvváltozatokat
több szempontból osztályozhatjuk,
szabályozottság szempontjából három
csoportjuk van:
A köznyelv és az irodalmi nyelv (sztenderd)
A területi változatok , a nyelvjárások (dialektus)
A társadalmi változatok, szaknyelvek és csoportnyelvek
(szociolektus)
A köznyelv és az irodalmi nyelv
A köznyelv tulajdonképpen a közös nyelv, a nyelvközösség
egésze számára közös nyelvváltozat. Az iskolában ezt
tanítják, a médiumokban ezt használják, a szabályos,
igényes nyelvhasználat mintája.
Az irodalmi nyelv sajátos nyelvváltozat, hiszen egy
irodalmi műbe bármelyik nyelvváltozatot be lehet emelni,
alapja azonban az igényes köznyelv. A nyelvjárások nyelvek
a nyelven belül, mivel megvan minden, a nyelvre jellemző
tulajdonságuk: sajátos hangrendszerük, szókincsük és
nyelvtani rendszerük van.
Nyelvi norma szempontja
A köznyelvet és az irodalmi nyelvet normatív
nyelvváltozatoknak is hívták. Azért tekintették
normatívnak, mert országszerte használják, mindenütt
megértik. Az iskolai, közéleti nyelvhasználatnak a
mércéje, normája, követendő nyelvi minta.
Jórészt a tudatos nyelvalakító tevékenység eredménye. A
nyelvi norma koronként változik, ismerete szükséges a
sikeres kommunikációhoz.
Normatív -> irodalmi nyelv, köznyelv
Nem normatív -> nyelvjárások, regionális köznyelv,
csoportnyelvek
Időközben megváltozott a norma tudományos fogalma, a
szó jelentése ugyanis 'irányadó, szabályt adó, szabályozó,
mértékül szolgáló', s e tekintetben azt mondhatjuk, hogy
mindegyik nyelvváltozatnak megvan a maga normája.
Területi változatok
Ezek a nyelvjárások. Elsősorban szókincsben és hangzókészletben
térnek el a köznyelvtől. Kisebb mértékben nyelvtani rendszerük is
eltérhet a köznyelvtől. Ilyen nyelvjárások:
Nyugati
Dunántúli
Déli
Tiszai
Palóc
Északkeleti
Mezőségi
Székely
Csángó
A köznyelv és a nyelvjárások közötti átmeneti típusú
nyelvváltozatok a regionális köznyelvek; a nyelvjárási
régiókon, területeken nyelvjárási színezettel beszélt
köznyelvről van szó.
A magyar nyelvnek a határokon túl beszélt változatait
állami nyelvváltozatoknak nevezzük, ilyen a magyar
nyelv romániai, szerbiai, kárpátaljai és a szlovákiai
változata.
Ezek is a nemzeti nyelv részei, hiszen a nemzet
fogalmának — a modern értelmezés szerint — a
kulturális közösség a jellemzője.
Társadalmi változatok
A nyelv társadalmi tagolódása szerint csoportnyelveket
különböztetünk meg.
szaknyelv
csoportnyelv (ifjúsági nyelv, argó, szleng)
A csoportnyelvek és a szaknyelvek esetében nincsen szó
nyelvekről a szó teljes értelmében, ezeket sajátos
szókészletük jellemzi.
A nyelvváltozatokat aszerint is
csoportosíthatjuk, hogy írottak-e
vagy beszélik őket.
írott -> irodalmi nyelv
beszélt -> köznyelv
Ez a különbségtevés csak nagyjából felel meg a valóságnak: a
pódiumnyelv, a szónoklatok nyelve is irodalmi nyelvváltozat,
pedig beszélt változat; a levelek nyelve pedig írott köznyelvi
változat. A nyelvjárások elsősorban beszélt nyelvváltozatok,
de van írott regionális köznyelv, és tudunk példát arra, hogy
egynémely költők nyelvjárásban alkottak. Újabban sajátos
nyelvhasználat alakult ki az interneten, ez írott nyelv.
A mai beszélt nyelv jellemzése
elterjedt a regionális köznyelviség
erős a szleng hatása, a szlengesedés
a tudományos-technikai fejlődés következtében
rohamosan fejlődnek a szaknyelvek és a
csoportnyelvek
észlelhető a médiumok nyelvhasználatának és az írott
beszélt nyelvnek nem éppen pozitív a hatása
idegen szavak beáramlása
A határon túli nyelvváltozatok
Észlelhetők az anyaországbeli nyelvhasználatra jellemző
jelenségek, de ezeken kívül sajátos problémák is
tapasztalhatók. A világon körülbelül 14 millió magyar
anyanyelvű ember él. Magyarország lakossága szűk 10
millió fő, és folyamatosan csökken. A határon túl kb. 4
millió ember tekinti magát magyarnak, közülük
legtöbben a Kárpát-medencében, a történelmi
Magyarország területén élnek. Ők a történelmi
kisebbség. A határon túl élő magyarok körében négy
sajátságos helyzetet lehet elkülöníteni
Tömbmagyarság
Viszonylag egységes magyar régió. Itt az emberek nyelvi
környezete jórészt magyar, s ezek a területek
érintkeznek az anyaországbeli területekkel. Ilyenek a
Csallóköz, a Palócföld, az északkeleti és a tiszai
nyelvjárás Romániába átnyúló része, egészen
Kolozsvárig.
Tömbmagyarság található a Székelyföldön, de az
előbbiektől különböző helyzetben.
Nyelvi sziget
Ezek olyan kisebb, olykor egyetlen településre
korlátozódó egységek, ahol többségben van a
magyar népesség. Ilyenek a dél-erdélyi és a délvidéki
nyelvi (nyelvjárási) szigetek, s ide sorolhatók a csángó
települések is.
Szórványmagyarság
Ez mindegyik szomszédos országban megtalálható. A
szórványtelepüléseken az elköltözések és az asszimiláció
miatt rohamosan fogy a magyar népesség. Ez
tapasztalható a Nagy-Szamos, az Alsó-Maros mentén, a
nagyvárosi lakótelepeken, így Kolozsvárt, Kassán,
Pozsonyban, tulajdonképpen a Székelyföldet kivéve ez
jellemző minden nagyobb városra.
Emigránsok
A negyedik csoportot a fővárosokban — a diaszpórában
— élő magyar emigránsok alkotják, helyzetük hasonlít a
nagyvilágban szétszóródott emigránsok helyzetére.
Mindegyik csoport esetében fennáll az elszigetelődés
veszélye.
Összegezésképpen a következőket
mondhatjuk el a nyelvről:
a társadalmi kommunikáció eszköze, gondolatokat kifejező jelek
rendszere
a nyelvi rendszert a kreativitás jellemzi
a nyelv megvalósulása, s a beszéd állandó működés: beszédtett
vagy beszédcselekvés
a nyelv a törzsfejlődés során az emberré válással párhuzamosan
keletkezett
az emberi nyelvnek jellemzője a sokféleség: mintegy hat-hétezer
nyelvet beszélnek a világon, s ezek a nyelvek genetikailag
nyelvcsaládokat alkotnak
egy adott nyelvnek története van: szüntelenül változik, habár egy
adott pillanatban állandónak látszik
s az állandóság benyomását keltő nyelv nem egységes: területi és
társadalmi változatai vannak
Szociolingvisztika
Nyelv és társadalom bonyolult összefüggésrendszerének feltárását
kísérli meg.
Az eddigi szociolingvisztikai kutatások sokféle témával
jellemezhetők.
A legfontosabbak:
a nyelvi és társadalmi rétegződés közötti megfelelések,
a nyelvi szocializáció,
a nyelvi hátrányos helyzet,
a regionális köznyelvet használók származása és társadalmi
státusa,
a kisebbségi nyelvek problémája, két- vagy többnyelvűség,
a nyelvhasználat nemekre jellemző sajátosságai,
a szociális viselkedés és a nyelvhasználat kölcsönhatása,
nyelvi neologizmusok a társadalmi változások tükrében
A magyar szakirodalomban egyik alapműnek
számító kézikönyv szerint
„A szociolingvisztika a nyelvhasználat és a
társadalom,a nyelvi és társadalmi struktúra
közötti kölcsönös kapcsolatot kutatja. Tárgya
a nyelvhasználat, tehát egy-egy társadalmi
cselekvés a maga társadalmi
összefüggésrendszerében, a társadalmi
tényezőktől való meghatározottságában"
A nyelvi hátrányos helyzet
Többnyire tanulók körében végeztek azzal a céllal,
hogy az okok mélyebb összefüggéseinek felderítésével
segítséget nyújtsanak a pedagógusoknak a felzárkóztató
munkához.
„Nyelvi hátránynak azt a helyzetet nevezzük, amikor
valakinek valamilyen okból vállalnia kell a beszélést és az
illető nincs tisztában azzal a szabályrendszerrel, amelyet
alkalmaznia kellene„
A nyelvi hátrányos helyzet és az iskolai előmenetel
kölcsönhatását először az angol B. BERNSTEIN vizsgálta.
BERNSTEIN korlátozott és kidolgozott kódot különít el.
A korlátozott nyelvi kód
Erősen kötődik a szituációhoz, a jelen lévő dolgokat nem
szükséges megnevezni, elég rájuk mutatni vagy utalni,
többnyire mutató névmással vagy határozószóval.
Egyszerű mondatszerkezetek, rövid mondatok halmozása
Árnyalt megfogalmazás hiánya, szegényes jelzőhasználat
Szaggatottság, befejezetlen mondatok
A szavak alapjelentésükben szerepelnek
Nyelvi megnevezések helyett gesztusok
Családban, szűkebb körben jellemző
Ha valaki csak a korlátozott nyelvi kódot ismeri, szűkebbek a
megismerési lehetőségei, képtelen a társadalmi szerepekben
„nyelvileg helytállni”,
A kidolgozott kód
Leegyszerűsítve úgy jellemezhetjük: a tanulók tudják,
hogy hol, mikor, kivel, hogyan kell beszélni.
oksági viszony kifejezésének nyelvi eszközei
bonyolultabb mondattípusok
Változatosabb kifejezőeszközök
Pontosabb megfogalmazások
Kevésbé töredezett beszéd
Nyelvi norma követése
Magasabb szintű megismerő tevékenység csak a
kidolgozott kód segítségével történhet.
A nyelvhasználati módok és a társadalmi helyzet
összefüggéseinek feltárása céljából BERNSTEIN
családkutatásokat is folytatott.
A kétféle kódról szóló hipotézis csak nyelvhasználatbeli
eltérésre utal, nem jelent nyelvtudásbeli különbséget, s
önmagában nem lehet intelligenciamérő sem.
Megvizsgálták, hogy a falusi gyerekek nyelvileg
hátrányos helyzetben vannak a városiakkal szemben.
A nyelvi hátrány nemcsak a társadalmi hátrány felől
közelíthető meg, hanem a tájnyelvet beszélők
szemszögéből is felvetődhet.
Regionális köznyelv
A köznyelv egyre erőteljesebben fejthette ki egységesítő
hatását, a tájnyelvek sorvadni kezdtek -> egyre egységesebbé
váltak a regionális köznyelvek
Használata csak akkor jelent hátrányt, ha az egyén csak ezt a
kódot ismeri, s munkájánál, beosztásánál fogva gyakran kell
nyilvánosság előtt szerepelnie.
„Úgy kell nevelni a köznyelvre a tanulókat, hogy serdült,
majd felnőtt korukban a környezethez igazodó nyelvi
változatot tudatosan alkalmazzák, tehát a körülményekhez és
a helyzethez igazodva tudjanak »nyelvi regisztert« váltani."
Kétnyelvűség
A kisebbségi nyelvek használati helyzeteiben hiányok
mutatkoznak. -> szakmai-közéleti nyelvhasználat, mivel a
kisebbségi nyelvhasználat általában a legalsó (családi,
mindennapi) és a legfelső (publicisztikai, szépirodalmi)
szinten aktív.
Fontos a többnyelvűség és a kevert nyelvűség is -> a
különböző nyelvek nem azonos szintű birtoklásáról van szó
A kétnyelvűség a nyelvi hátrányos helyzet forrása is lehet. A
nyelvi hátrány mindig súlyosabb, ha szociális hátránnyal is
párosul. nyelvi képességek fejlődése teszi lehetővé más
művelődési területek elsajátítását, így ezek fejlesztésefejlődése alapvető feltétele mindenfajta műveltségbeli
hátrány csökkentésének. A nyelvi szocializációt a
mindenkori társadalmi környezet határozza meg.
Nyelvpolitika, nyelvi tervezés
Nyelvpolitika:
előrelátás, stratégia -> ez szinte egybeesik a nyelvi
tervezéssel
irányítás, vagyis a taktika
„A nyelvészet a nyelvi tervezés számára az egyik elméleti
alaptudomány; a nyelvi tervezés azonban társadalmi
tervezési tevékenység, amelynek elméleti
megalapozásában és művelésében a nyelvészeten kívül
még sok egyébre van szükség"
A nyelvi tervezést státus- és korpusztervezésre
szokták osztani. -> állam vagy a közösség hivatalos
nyelvének meghatározása, a hivatalos nyelv viszonyának
kijelölése az egyéb nyelvváltozatokhoz, az idegen nyelv
oktatásának kérdései , stb.
A korpusztervezés jelenti a nyelv építését, ápolását,
vagyis a hagyományos nyelvfejlesztő-nyelvművelő
törekvéseket.
A szociolingvisztika — feltehetőleg
eredményeinek gyakorlati
hasznosíthatósága miatt is — az egyik
leglendületesebben fejlődő tudományág, a
folyamatosan születő új eredmények pedig
azt az alapigazságot erősítik, miszerint „a
nyelv társadalmisága épp annyira
természetes, mint a társadalom nyelvisége"