Transcript Garamvölgyi Emese

Garamvölgyi Emese 1.b
Páros hét, szerda, 13:55-15:30
Forrás: A magyar nyelv könyve
A mindenkori nyelvállapot nem
egységes, a nyelvben több változat él
egymás mellett. Az összességét nemzeti
nyelvnek nevezzük. A nyelvváltozatokat
több szempontból osztályozhatjuk,
szabályozottság szempontjából három
csoportjuk van:
 A köznyelv és az irodalmi nyelv (sztenderd)
 A területi változatok , a nyelvjárások (dialektus)
 A társadalmi változatok, szaknyelvek és csoportnyelvek
(szociolektus)
A köznyelv és az irodalmi nyelv
 A köznyelv tulajdonképpen a közös nyelv, a nyelvközösség
egésze számára közös nyelvváltozat. Az iskolában ezt
tanítják, a médiumokban ezt használják, a szabályos,
igényes nyelvhasználat mintája.
 Az irodalmi nyelv sajátos nyelvváltozat, hiszen egy
irodalmi műbe bármelyik nyelvváltozatot be lehet emelni,
alapja azonban az igényes köznyelv. A nyelvjárások nyelvek
a nyelven belül, mivel megvan minden, a nyelvre jellemző
tulajdonságuk: sajátos hangrendszerük, szókincsük és
nyelvtani rendszerük van.
Nyelvi norma szempontja
A köznyelvet és az irodalmi nyelvet normatív
nyelvváltozatoknak is hívták. Azért tekintették
normatívnak, mert országszerte használják, mindenütt
megértik. Az iskolai, közéleti nyelvhasználatnak a
mércéje, normája, követendő nyelvi minta.
Jórészt a tudatos nyelvalakító tevékenység eredménye. A
nyelvi norma koronként változik, ismerete szükséges a
sikeres kommunikációhoz.
 Normatív -> irodalmi nyelv, köznyelv
 Nem normatív -> nyelvjárások, regionális köznyelv,
csoportnyelvek
Időközben megváltozott a norma tudományos fogalma, a
szó jelentése ugyanis 'irányadó, szabályt adó, szabályozó,
mértékül szolgáló', s e tekintetben azt mondhatjuk, hogy
mindegyik nyelvváltozatnak megvan a maga normája.
Területi változatok
Ezek a nyelvjárások. Elsősorban szókincsben és hangzókészletben
térnek el a köznyelvtől. Kisebb mértékben nyelvtani rendszerük is
eltérhet a köznyelvtől. Ilyen nyelvjárások:
 Nyugati
 Dunántúli
 Déli
 Tiszai
 Palóc
 Északkeleti
 Mezőségi
 Székely
 Csángó
 A köznyelv és a nyelvjárások közötti átmeneti típusú
nyelvváltozatok a regionális köznyelvek; a nyelvjárási
régiókon, területeken nyelvjárási színezettel beszélt
köznyelvről van szó.
 A magyar nyelvnek a határokon túl beszélt változatait
állami nyelvváltozatoknak nevezzük, ilyen a magyar
nyelv romániai, szerbiai, kárpátaljai és a szlovákiai
változata.
Ezek is a nemzeti nyelv részei, hiszen a nemzet
fogalmának — a modern értelmezés szerint — a
kulturális közösség a jellemzője.
Társadalmi változatok
A nyelv társadalmi tagolódása szerint csoportnyelveket
különböztetünk meg.
 szaknyelv
 csoportnyelv (ifjúsági nyelv, argó, szleng)
A csoportnyelvek és a szaknyelvek esetében nincsen szó
nyelvekről a szó teljes értelmében, ezeket sajátos
szókészletük jellemzi.
A nyelvváltozatokat aszerint is
csoportosíthatjuk, hogy írottak-e
vagy beszélik őket.
 írott -> irodalmi nyelv
 beszélt -> köznyelv
Ez a különbségtevés csak nagyjából felel meg a valóságnak: a
pódiumnyelv, a szónoklatok nyelve is irodalmi nyelvváltozat,
pedig beszélt változat; a levelek nyelve pedig írott köznyelvi
változat. A nyelvjárások elsősorban beszélt nyelvváltozatok,
de van írott regionális köznyelv, és tudunk példát arra, hogy
egynémely költők nyelvjárásban alkottak. Újabban sajátos
nyelvhasználat alakult ki az interneten, ez írott nyelv.
A mai beszélt nyelv jellemzése
 elterjedt a regionális köznyelviség
 erős a szleng hatása, a szlengesedés
 a tudományos-technikai fejlődés következtében
rohamosan fejlődnek a szaknyelvek és a
csoportnyelvek
 észlelhető a médiumok nyelvhasználatának és az írott
beszélt nyelvnek nem éppen pozitív a hatása
 idegen szavak beáramlása
A határon túli nyelvváltozatok
Észlelhetők az anyaországbeli nyelvhasználatra jellemző
jelenségek, de ezeken kívül sajátos problémák is
tapasztalhatók. A világon körülbelül 14 millió magyar
anyanyelvű ember él. Magyarország lakossága szűk 10
millió fő, és folyamatosan csökken. A határon túl kb. 4
millió ember tekinti magát magyarnak, közülük
legtöbben a Kárpát-medencében, a történelmi
Magyarország területén élnek. Ők a történelmi
kisebbség. A határon túl élő magyarok körében négy
sajátságos helyzetet lehet elkülöníteni
Tömbmagyarság
Viszonylag egységes magyar régió. Itt az emberek nyelvi
környezete jórészt magyar, s ezek a területek
érintkeznek az anyaországbeli területekkel. Ilyenek a
Csallóköz, a Palócföld, az északkeleti és a tiszai
nyelvjárás Romániába átnyúló része, egészen
Kolozsvárig.
Tömbmagyarság található a Székelyföldön, de az
előbbiektől különböző helyzetben.
Nyelvi sziget
Ezek olyan kisebb, olykor egyetlen településre
korlátozódó egységek, ahol többségben van a
magyar népesség. Ilyenek a dél-erdélyi és a délvidéki
nyelvi (nyelvjárási) szigetek, s ide sorolhatók a csángó
települések is.
Szórványmagyarság
Ez mindegyik szomszédos országban megtalálható. A
szórványtelepüléseken az elköltözések és az asszimiláció
miatt rohamosan fogy a magyar népesség. Ez
tapasztalható a Nagy-Szamos, az Alsó-Maros mentén, a
nagyvárosi lakótelepeken, így Kolozsvárt, Kassán,
Pozsonyban, tulajdonképpen a Székelyföldet kivéve ez
jellemző minden nagyobb városra.
Emigránsok
A negyedik csoportot a fővárosokban — a diaszpórában
— élő magyar emigránsok alkotják, helyzetük hasonlít a
nagyvilágban szétszóródott emigránsok helyzetére.
Mindegyik csoport esetében fennáll az elszigetelődés
veszélye.
Összegezésképpen a következőket
mondhatjuk el a nyelvről:
 a társadalmi kommunikáció eszköze, gondolatokat kifejező jelek






rendszere
a nyelvi rendszert a kreativitás jellemzi
a nyelv megvalósulása, s a beszéd állandó működés: beszédtett
vagy beszédcselekvés
a nyelv a törzsfejlődés során az emberré válással párhuzamosan
keletkezett
az emberi nyelvnek jellemzője a sokféleség: mintegy hat-hétezer
nyelvet beszélnek a világon, s ezek a nyelvek genetikailag
nyelvcsaládokat alkotnak
egy adott nyelvnek története van: szüntelenül változik, habár egy
adott pillanatban állandónak látszik
s az állandóság benyomását keltő nyelv nem egységes: területi és
társadalmi változatai vannak
Szociolingvisztika
Nyelv és társadalom bonyolult összefüggésrendszerének feltárását
kísérli meg.
Az eddigi szociolingvisztikai kutatások sokféle témával
jellemezhetők.
A legfontosabbak:
 a nyelvi és társadalmi rétegződés közötti megfelelések,
 a nyelvi szocializáció,
 a nyelvi hátrányos helyzet,
 a regionális köznyelvet használók származása és társadalmi
státusa,
 a kisebbségi nyelvek problémája, két- vagy többnyelvűség,
 a nyelvhasználat nemekre jellemző sajátosságai,
 a szociális viselkedés és a nyelvhasználat kölcsönhatása,
 nyelvi neologizmusok a társadalmi változások tükrében
A magyar szakirodalomban egyik alapműnek
számító kézikönyv szerint
„A szociolingvisztika a nyelvhasználat és a
társadalom,a nyelvi és társadalmi struktúra
közötti kölcsönös kapcsolatot kutatja. Tárgya
a nyelvhasználat, tehát egy-egy társadalmi
cselekvés a maga társadalmi
összefüggésrendszerében, a társadalmi
tényezőktől való meghatározottságában"
A nyelvi hátrányos helyzet
Többnyire tanulók körében végeztek azzal a céllal,
hogy az okok mélyebb összefüggéseinek felderítésével
segítséget nyújtsanak a pedagógusoknak a felzárkóztató
munkához.
„Nyelvi hátránynak azt a helyzetet nevezzük, amikor
valakinek valamilyen okból vállalnia kell a beszélést és az
illető nincs tisztában azzal a szabályrendszerrel, amelyet
alkalmaznia kellene„
A nyelvi hátrányos helyzet és az iskolai előmenetel
kölcsönhatását először az angol B. BERNSTEIN vizsgálta.
BERNSTEIN korlátozott és kidolgozott kódot különít el.
A korlátozott nyelvi kód
Erősen kötődik a szituációhoz, a jelen lévő dolgokat nem
szükséges megnevezni, elég rájuk mutatni vagy utalni,
többnyire mutató névmással vagy határozószóval.
 Egyszerű mondatszerkezetek, rövid mondatok halmozása
 Árnyalt megfogalmazás hiánya, szegényes jelzőhasználat
 Szaggatottság, befejezetlen mondatok
 A szavak alapjelentésükben szerepelnek
 Nyelvi megnevezések helyett gesztusok
 Családban, szűkebb körben jellemző
Ha valaki csak a korlátozott nyelvi kódot ismeri, szűkebbek a
megismerési lehetőségei, képtelen a társadalmi szerepekben
„nyelvileg helytállni”,
A kidolgozott kód
Leegyszerűsítve úgy jellemezhetjük: a tanulók tudják,
hogy hol, mikor, kivel, hogyan kell beszélni.
 oksági viszony kifejezésének nyelvi eszközei
 bonyolultabb mondattípusok
 Változatosabb kifejezőeszközök
 Pontosabb megfogalmazások
 Kevésbé töredezett beszéd
 Nyelvi norma követése
Magasabb szintű megismerő tevékenység csak a
kidolgozott kód segítségével történhet.
A nyelvhasználati módok és a társadalmi helyzet
összefüggéseinek feltárása céljából BERNSTEIN
családkutatásokat is folytatott.
A kétféle kódról szóló hipotézis csak nyelvhasználatbeli
eltérésre utal, nem jelent nyelvtudásbeli különbséget, s
önmagában nem lehet intelligenciamérő sem.
Megvizsgálták, hogy a falusi gyerekek nyelvileg
hátrányos helyzetben vannak a városiakkal szemben.
A nyelvi hátrány nemcsak a társadalmi hátrány felől
közelíthető meg, hanem a tájnyelvet beszélők
szemszögéből is felvetődhet.
Regionális köznyelv
A köznyelv egyre erőteljesebben fejthette ki egységesítő
hatását, a tájnyelvek sorvadni kezdtek -> egyre egységesebbé
váltak a regionális köznyelvek
Használata csak akkor jelent hátrányt, ha az egyén csak ezt a
kódot ismeri, s munkájánál, beosztásánál fogva gyakran kell
nyilvánosság előtt szerepelnie.
„Úgy kell nevelni a köznyelvre a tanulókat, hogy serdült,
majd felnőtt korukban a környezethez igazodó nyelvi
változatot tudatosan alkalmazzák, tehát a körülményekhez és
a helyzethez igazodva tudjanak »nyelvi regisztert« váltani."
Kétnyelvűség
 A kisebbségi nyelvek használati helyzeteiben hiányok
mutatkoznak. -> szakmai-közéleti nyelvhasználat, mivel a
kisebbségi nyelvhasználat általában a legalsó (családi,
mindennapi) és a legfelső (publicisztikai, szépirodalmi)
szinten aktív.
 Fontos a többnyelvűség és a kevert nyelvűség is -> a
különböző nyelvek nem azonos szintű birtoklásáról van szó
 A kétnyelvűség a nyelvi hátrányos helyzet forrása is lehet. A
nyelvi hátrány mindig súlyosabb, ha szociális hátránnyal is
párosul. nyelvi képességek fejlődése teszi lehetővé más
művelődési területek elsajátítását, így ezek fejlesztésefejlődése alapvető feltétele mindenfajta műveltségbeli
hátrány csökkentésének. A nyelvi szocializációt a
mindenkori társadalmi környezet határozza meg.
Nyelvpolitika, nyelvi tervezés
Nyelvpolitika:
 előrelátás, stratégia -> ez szinte egybeesik a nyelvi
tervezéssel
 irányítás, vagyis a taktika
„A nyelvészet a nyelvi tervezés számára az egyik elméleti
alaptudomány; a nyelvi tervezés azonban társadalmi
tervezési tevékenység, amelynek elméleti
megalapozásában és művelésében a nyelvészeten kívül
még sok egyébre van szükség"
A nyelvi tervezést státus- és korpusztervezésre
szokták osztani. -> állam vagy a közösség hivatalos
nyelvének meghatározása, a hivatalos nyelv viszonyának
kijelölése az egyéb nyelvváltozatokhoz, az idegen nyelv
oktatásának kérdései , stb.
A korpusztervezés jelenti a nyelv építését, ápolását,
vagyis a hagyományos nyelvfejlesztő-nyelvművelő
törekvéseket.
A szociolingvisztika — feltehetőleg
eredményeinek gyakorlati
hasznosíthatósága miatt is — az egyik
leglendületesebben fejlődő tudományág, a
folyamatosan születő új eredmények pedig
azt az alapigazságot erősítik, miszerint „a
nyelv társadalmisága épp annyira
természetes, mint a társadalom nyelvisége"