Transcript Stilisztika

„Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult
gondolatait is egyszerűen és világosan előadni. A művészet
pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még
élvezetet is szerez hallgatóinak.”
(Illyés Gyula)
1. Stilisztika
2. Stílus
3. Stílusosság – a jó stílus követelményei
Stilisztika
Fogalma
 A nyelvtudománynak az irodalomtudománnyal érintkező
ága, amely a nyelvi elemek (szavak, toldalékok, mondatok
stb.) stilisztikai (közlő, kifejező, hatáskeltő stb.) értékeit
vizsgálja.
Ágai
 nyelvi elemek célszerű és hatásos felhasználásának
vizsgálta, mik az egyes stílusrétegeknek és
stílusárnyalatoknak a jellemző, tipikus eszközei –
stíluselmélet
 egyes nyelvi elemek, valamint stílusrétegek és
stílusárnyalatok fejlődésének története – stílustörténet
 írók, költők egyéni stílusának elemzése – stíluskritika
Stílus
 görög eredetű szó – egy csontból vagy fémből
készített, egyik végén hegyes, a másikon lapos
íróeszköz (már akkor is használták az írás, kifejezés
módjára, vö. „jó tollú”)
 a nyelvi kifejezés módja, az a sajátos mód, ahogyan
közölnivalónkat (gondolatainkat, érzéseinket stb.)
megfelelően kiválasztott és elrendezett nyelvi
elemek segítségével kifejezzük
Stílus
Nyelvi stílus
(köznapi
nyelvhasználat
stilisztikai sajátosságai)
Szépirodalmi,
művészi stílus
József Attila: Altató
 alszik – közömbös stílusminősítésű
 aluszik – az előbbivel azonos fogalmi tartalmú, de




népies, irodalmi ízű
elalszik – az alvás kezdete
szundít – rövidebb ideig alvás
szendereg – nem mély alvás
szunnyadozik – huzamosabb idejű, csendes alvás
Stílus kibővült jelentése
 Nyelvi kifejezésmód
 Az írói megformálás egyes korokra, irodalmi
törekvésekre jellemző módja
 Az írói megformálás egyes irodalmi művekre jellemző
módja
 Művészetek: bizonyos korok, közösségek, irányzatok,
alkotók kifejezésmódja, formanyelve
 Egyénre jellemző viselkedésmód, modor (életstílus
 Valamely sportágban alkalmazott jellemző mozgásforma
(játékstílus)
 Egyéni munkamódszer
A stílus alakulását befolyásoló
tényezők
 a megnyilatkozás tárgya
 a megnyilatkozás célja
 tudományos munkák célja elsősorban a kifejtés, a megértés,
ezekre tehát az értelmi jellegű nyelvi elemek használata a
jellemző;
 szépirodalmi művek célja az érzelmekre hatni – szóképek,
festői erejű szavak stb. a gyakoriak.
 kommunikációs helyzet, az alkalom, kinek szól a
mondanivalónk stb.
 az alkotó egyénisége (Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó
kérelem – Vörösmarty Mihály Ábránd; Juhász Gyula Magyar
táj, magyar ecsettel – Ady Endre A magyar Ugaron)
A stílust a gondolatnak olyan nyelvi megvalósításaként
értelmezhetjük, amely függ a kifejezett érzelmektől,
hangulattól, a beszédhelyzettől és a kontextustól. A
szöveg alkotója a gondolatnak megfelelő nyelvi elemeket
választja ki és kapcsolja össze, így jön létre a szöveg
stílusa mint globális struktúra. Ezt a szöveg értelmezője
többletjelentésként, másodlagos üzenetként fogja fel,
miközben a szövegben a nyelvi elemek gyakoriságából
információkat állapít meg: a társadalmilag érvényes
nyelvi és szemantikai normától való eltérések stilisztikai
hatását tárja fel.
A jó stílus követelményei
(hagyományos stilisztika)
Helyesség
Szépség
Magyarosság
Szemléletesség
Világosság
Élénkség
Tömörség
Jóhangzás
Szabatosság
Természetesség
Választékosság
Változatosság
Költőiség
Hangulatosság
A jó stílus követelményei (modern
stilisztika)
 A modern stilisztika ezeket elfogadja, de hozzáteszi a
stiláris adekvátság követelményét.
 Összhang a tartalommal, beszédhelyzettel, a közlés
céljával és a közlemény műfajával.
1.
2.
3.
4.
5.
Stíluselem
Stílusérték
Stílusminősítés
Stílusréteg
Stílusárnyalat
Stíluselem (stiléma)
 Stílusértékkel bíró nyelvi elem, amely a szövegbe
kerülve az eredeti jelentés mellett többletjelentést
nyer.
 Minden nyelvi elem stíluselemmé válhat:
 hang,
 szó,
 mondat.
Stílusérték
 Egy nyelvi elemnek az adott szövegben érvényesülő
sajátos jelentéstöbblete.
2 típusa:
 Alkalmi: a szónak az eredetitől eltérő, másodlagos
(konnotatív) jelentése csak az adott szövegben érvényesül
(pl. Petőfinél a lánc ’rabság’).
 Állandósult: a szó és jelentése elválaszthatatlan
egymástól, az elsődleges (denotatív) jelentés, meghatározó
a felhasználás szempontjából (pl. spiné – durva).
Stílusminősítés
 A nyelvi elemeknek az érzelemmentes,
közömbös színezettől eltérő, állandósult
stílusértéke.
 A szótárakban alkalmazott stílusminősítések
sokféle szempontból értékelik a nyelvi elemeket:
 használati kör (táj, argó stb.);
 sajátos érzelmi árnyalata (udvarias, durva stb.);
 képes vagy átvitt jelentés;
 ritka, elavult stb.
Példák (Magyar Értelmező
Kéziszótár, 2003)
durva (= sértően, megalázóan nyers), – ez az, pl: muff
’nő, lány’
argó (= argó, argotikus szó, kifejezés) – ez nem az,
inkább a nyelvváltozatot adja meg, stílusminősítése pl.
a fenti lenne
biz (= a bizalmas, közvetlen, fesztelen hangú társalgásra
jellemző, a választékosabb v. a hiv. érintkezésben nem
haszn.), pl: kakukk ’vmely csoport tagjai közé
(feltűnően) nem illő személy’
elav pl: klepszidra ’az időt víz lefolyásával,
lecsepegtetésével mérő szerkezet’, rég biz
’kezdetleges, rossz óra’, táj tréf: vén ~: vén banya
gúny – ez inkább stílusalakzat, pl: kóceráj biz, gúny
’gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt’
irod (= csak a szépirodalomban, a költészetben haszn., gyak.
könyvnyelvi)
kedvesk
nem hiv (hivatalosan nem használt, nem szakszerű)
nép (országszerte ismert népi, népnyelvi, népies stílusban),
pl. korc ’gatya, szoknya stb. derekán bevarrott és befűzött
madzaggal, gumival stb. ráncba szedett szegély’
pejor rosszalló, elítélő, lekicsinylő, pl. klán sajtó pejor:
azonos (politikai) célok szolgálatában álló rokonok
összessége.
rég (régiesen): klapancia kissé rég: kínrím, kezdetleges vers
szépítő (szépítően, körülíróan eufemisztikusan – gyak.
durva v. illetlen szavak helyett)
táj (csak tájszóként él, nem azonos a népivel, azt mindenki
ismeri a szótár szerint) léhó~léjó: Hordóra való tölcsér,
tőtike.
Stílusréteg
 a társadalmi érintkezés meghatározott területén
jellemzően használt nyelvi kifejezőeszközök
rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó
törvényszerűségek összessége
 egy-egy csoport nyelvi kifejezésmódját többé-kevésbé
azonos vonások jellemzik
Főbb stílusrétegek
I. Írott nyelvi stílusok:
1. Tudományos stílus
2. Publicisztikai stílus
3. Hivatalos stílus
4. Szépirodalmi vagy művészi stílus
5. Levélstílus
II. Beszélt nyelvi stílusok:
1. Társalgási stílus
2. Szónoki stílus
3. Elõadói stílus
Stílusárnyalatok (1)
A stílusrétegeken belül stílusárnyalatokat (hangnem)
különböztetünk meg.
I. A kommunikáció tényezőit figyelembe véve utalhat
 a lelkiállapotra: élénk, kedélyes, tréfás, fennkölt, emelkedett,
gúnyos, humoros;
 a beszélő-hallgató viszonyára: bizalmas, családias, fesztelen,
durva, közönséges;
 a témára: világos, logikus, homályos, szemléletes, széteső;
 a beszédhelyzetre: választékos, ünnepélyes, patetikus
II. A felhasznált nyelvváltozat alapján: irodalmi, köznyelvi,
népi-népies, szaknyelvi, zsargon(argó) stílust.
Stílusárnyalatok (2)
III. A nyelvi igényesség foka szerint: egyszerű,
választékos, finomkodó, emelkedett; közönséges, durva,
bizalmas, szóvirágos stb. stílus.
IV. Érzelmi hatáskeltő elemek alapján: világos, logikus,
homályos, nehézkes, száraz
V. Az értelmi hatáskeltő elemek aránya és milyensége
alapján: ünnepélyes, patetikus, kedveskedő, tréfás,
gúnyos, másrészt szemléletes, régies, modoros, élénk
stb.
VI. Az alkalmazott műfaj alapján: epikai, lírai, drámai
stílus, ezeken belül regény- vagy novellastílusról, ódai,
balladai, továbbá vígjátéki stb. stílusról.
Példa
 „Itt a juss, kölök, ne mondd, hogy ki nem adtam.”
(Arany János: Toldi)
 „A kis kölyök, ki voltam, ma is él.” (József Attila:
Kirakják a fát)

 Kölyök: gyakran pejoratív, József Attilánál alkalmilag
kedveskedő színezet
 Kölök: népies változat, Aranynál a népi ízhez a tudatos
becsmérlés szándéka társul