Transcript szoboszlay
Palotai János: „A háttérember” Szoboszlay Péter életműdíjas animációs rendező Rend a házban Először az Egyetemi Színpadon láthattam filmjét, a házmesterest. A gnómszerű alak előbb panaszkodik a lakókra, hogy megrendszabályozná őket: este 10- kor takarodót parancsolna – egyre nagyobb hangon kiabálva, egyre nagyobb alakban jelenik meg. A végére már megjelölné a piszkosakat, hogy vigyék el őket, mert így lenne tisztaság és „Rend a házban”. Ami már nem is burkolt faj egészségtan (eugenetika). A náci ideológia, fasizmus fenyegetése mögött ott lappangott a jelen házmestervilága, a paternalista diktatúra rémképe. Az 5 perces mű egyszerre volt konkrét és elvont, általános - mint a jó rajzfilm. A felnőtteknek szóló „mese” vélhetően ezért és a stílusa miatt is maradt meg elevenen. Pedig abban a műsorban más filmek is voltak a fénykorát élő magyar animációból a nagy generációtól. Szoboszlayt nem szokták az elsők között említeni. I. A film-pszicho-grafikus Különböző Filmplakátok Könyvillusztrációk Nem rajzfilmes, grafikus szeretett volna lenni Nem volt elég képzett és bátor, hogy jelentkezzen a Képzőművészeti Főiskolára, így az „Iparra” ment. A belsőépítész szak – ahova felvették – az ötvenes évek hazai szellemiségének, technikájának perspektívátlanságát éreztette, főleg a külföldi szakirodalommal összevetve. Ez és a diplomamunka a kedvét szegte: 2 szobás lakásban öttagú, 3 generációs családot kellett „elhelyeznie”, akik az új típusú lakótelepi házban viszonylagos civilizációba kerültek. Hé, te! Nem lett belsőépítész, de az itt tanultak hatása érződik filmjein: az összezártság negatív hatása fontos tartalmi eleme, másrészt formai jellemzője: „ A háttérhez, a berendezéshez nem megrajzolom az elemeket a miliőbe, hanem megtervezem”. A diploma megszerzése után (1961) festő barátjával, Lengyel Zsolttal jelentkezett a Pannónia Stúdióba, ahova háttértervezőnek vették fel. Előzőleg Nepp József és Foky Ottó jött az Iparról ide. A hatvanas évek grafikai boomja Magyarországra is eljutott. Előbb lengyel közvetítéssel, majd közvetlen nyugati hatásként érte el a rajzfilmet. Ilyen volt a posztimpresszionista guache technika is, olyan vízfestékes eljárás, amely különböző kötőanyagokkal és fedőfehérrel az alapot befedi, így színek keveredése nélkül több réteg festhető egymásra. Megjelent a filmekben az ecsethúzásos, színfoltos absztrakt tasizmus, a „bauhausos”, absztrakt geometrizáló vonalvezetés, majd a pop montázs/kollázs. A különböző metszetek (steinbergi grafika) és a hippi szecesszió többek között felfedezhető Jankovics, Kovásznai, Reisenbüchler, Richly munkáiban. Szoboszlay a lengyel Lenica és a német Edelmann (A sárga tengeralattjáró) stílusát szerette. Lenica grafikáit jobbnak tartotta, keményebb fekete foltjai miatt. Emellett a szemiotikai elmélet hatása is érzékelhető volt a filmművészetben. Absztrakt, geometrizáló vonalvezetés. Hé, Te! Fotó, szecessziós grafika Száz éve történt-sorozat Absztrakt, bauhausos Hippis és szecessziós Össztánc Pop-montázs–kollázs (témavázlat) Korabeli sajtó- tipográfia, rajz-kollázs (Száz éve történt) Iskola TV Aki bújt, bújt (1968) – absztrakt, üres terek Pár év hátterezés – Macskássy Petije, reklámfilmek – után Görgey Gábor dramaturg ajánlotta Janikovszky Éva könyvét. Első filmje, a Ha én felnőtt volnék (1966). Az újhullámos formavilág jelenik meg a Janikovszky-műben A gyerekszemmel másként látott / láttatott világ később is fontos motívuma munkáinak: film, oktatás. Ennek jegyében rajzolta, festette a következőt is, ahol absztrakt, „üres” terekbe bújtatja hőseit. Az apa játék során elszabadult képzelete révén számos alakváltozáson megy át, de sikertelenül, mert gyereke más dimenzióban éli meg a szituációs játékot. Ezt követő „klausztrofóbiás” sorozata – legradikálisabb filmjei – akár szociálpszichológiai tanulmány is lehet az összezártság keltette agresszivitásról. Néhol egy-egy mondat ismétlésével teremt feszültséget. A képek egyre expresszívebbé, nyomasztóbbá válnak. Máskor egy monológ vált ki hasonló hatást. Egyik legerősebb művét, a Sós löttyöt a sorbanállás ihlette, A parlamenti agresszió karikatúrája egy vázlaton. a Rend a házbant Szilágyi János éjszakai kibeszélős műsora. Sós lötty „A verbális agresszióra érzékeny vagyok. A kimondott szó mögött beindul bennem egy vizuális történés, képi burjánzás. Ami fölé játszik a monoton ismétlődő mondatnak. Ez szinte beivódik, miközben elemeire bomlik. A szövegben van a dráma, a karakter. Ezek a filmek rátettek egy pályára, nézőpontra.” Szoboszlay kórképet és korképet rajzol egyszerre. Megkonstruálja a szereplőket: az anyós amőbává válik, a fiának nincs arca, a menye egy fotón tűnik fel. A képi világ stílusban, színekben egyre gyászosabb. A szürke tónusú lakás enyész-perspektivikus ábrázolása jelzi, hogy a tér csak illúzió. Össztánc (1972) „Virágnyelven” beszél ez a szabályos vonalvezetésű, erős kontúrú, élénk színű animáció. A virág mint „téma” és mint „forma” egyszerre képeződik le a filmben. A gyerekek sokszínű virágok. Az őket érő „bájos” agresszió hatására egyforma színű kistörpékké válnak. Borzalmas rózsaszín világban egyszerre mozdulnak a behemót zongoristanő andalító dallamaira – a lépéseket diktáló nő zongorává tárgyiasul. (Fia óvodai ünnepsége hagyott Szoboszlayban ilyen nyomot.) Hé, Te! (1976) Filmalakjai metamorfózisok „áldozatai”: „Látsszon rajta, min ment keresztül.” A Hé, Te!-ben a beszéd egyetlen üvöltéssé redukálódik, ami többször ismétlődik - mint a Sós löttyben - és szintén valaki ellen irányul. Aki hazamenekül, de otthon is fél. A belső teret a szoba mennyezetének rajzolatával redukálja. A tárgyak zsúfolásával és ijesztő méretre növelésével fokozza a bezártság nyomasztó érzetét. Az arányok változásával az alak és annak szorongása is növekszik. Ezt levezetendő, agresszívvá válik és õ is üvölt. (Ekkoriban Csáji Attila képzőművész is készített olyan befelé növekvő pneumatikus objektumot, amibe belépve, a nézőt az szinte összenyomta.) A film díjat nyert Chicagóban (1977), Ez némi elégtétel volt a keletkezését övező „jobbító” szándékú tanácsokért, amelyek majdnem a vesztét okozták, mivel nem lehetett tudni előre, hogy a cenzúra mit tart tűrhetetlennek. Esterházy Péter úgy írta le a korra jellemző paradox tudatállapotot, hogy az ember úgy érzi, hogy üldözik - és a valóságban tényleg üldözik. Kimenekülve maga is üldöző lesz. A film ezt a helyzetet képezi le. Az 5 oldalú doboz megfelelői a doboz tömbházak, az agresszivitás fokozói. A fekete-fehér szálkás rajzú filmben alig van szín, csak a vörös, a düh, az agresszió színe uralja. „Elöntötte az agyát,.. leszállt a vörös köd...” „Én alapvetően a fekete-fehér, esetleg a szürke mozgóképi vagy grafikai világot szeretem” - mondja. - Nincs festői látásom, de természetesen szeretem a színeket, s nyilván a »szegényes« színvilágba helyezve, mintegy effektként használom az expresszív színhatásokat. Ha ezt a logikát elfogadjuk, akkor nyilvánvalóan ezek a kiemelt, előbukkanó színek már nemcsak hangulatot, hanem gondolatot is ki tudnak fejezni.” Történet N-ről (1978) A film átmenet a felnőtt- és a gyerekmesék között. Kezdődik, mint a mese: lágy, élénk pasztellszínekkel, vékony halvány kontúrú tündérrel, ill. a névtelen kisfiú, N. őrangyalával. Ahogy felnő a gyerek, úgy lesznek keményebbek, sötétebbek a színek, markánsabbak a körvonalak. Története egyben a magyar társadalomé is: érettségi után besorozzák, elviszik a háborúba. Közben elpusztul a szülői ház. Később sem épül újjá. A kollektív maga alá gyűri az individuálist – egy ideig. N. élete jó részét magas céloknak alárendelt szerep tölti ki. Végül maga lát neki az építésnek. Megtervezi, körbe keríti a házat, meghívja kollegáit, barátait, ám az ünnepi este után magányosan ébred. „Megmagyarázni, hogy honnan nézzük a világot, ez a nehezebb” – mondja a rendező. Mesék, sorozatok, tárgyanimációk Tinti kalandjai (1987), Gyulai Líviusz grafikusművésszel készítette 1981-ben leköltözött Kecskemétre, azóta rendszeresen foglalkozik gyerekekkel. Számos televíziós sorozatot is készít számukra. Játék-klip (1990) Ebben a tárgyanimációban gyerekkorát idézi fel, amikor a padláson megtalálta nagybátyja „hagyatékát”: papír katonákat és indiánokat. A mozdulatlan játékok, babák a fölöttük átrepülő pillangótól szinte megelevenednek. Hogyan kerül Eszter az asztalra? (1986) Ezt a festményfilmet apai aggodalom ihlette. Kislánya felfedező útra indul apja rajzasztalán, guruló ceruzák, felborult tintás üveg jelzi útját. Eszter azonban mindezt másképp látja: a tintát tengernek, a ceruzatartókat színes elefántoknak, akik vígan hajóznak a tengeren, hátukra veszik a kislányt és az óvodástársait is. A korábbi, szülő–gyerek témájú, Aki bújthoz mérve ennek sokkal gazdagabb a „háttere”, képi világa. Eszter végül birtokba vette a rajzasztalt – kicsit később: miután elvégezte a Képzőművészeti Egyetemen a grafika szakot, tanítani kezdett, majd rajzfilmet is készített (Fejlakók 1-2). Két bátyja, Péter és András grafikát, ill. animációt tanult. II. A pedagógus Szoboszlay szinte olyan fontos pedagógus, mint animációs filmművész. A hetvenes években az Iparművészeti Főiskolán az animációs oktatásban vesz részt, de előad a Stuttgarti Képzőművészeti Főiskolán, Helsinkiben és Kubában is. Iskola Tv Dolgozott az Iskola Tv-nek és a Music Tv-nek is. Kecskeméten megalapítja Képről Képre animációs iskoláját 10-16 éves gyerekek számára. „Nem tartom magam tanítónak, a tudás birtokosának, csak arra van készségem, hogy kevés ismertető jegy alapján tudok tájékozódni, hogy felismerjem, akiben van valami és azt a felszínre hozzam… Ők már a mozgókép gyermekei. … A mobiltelefonnal és a kamerával kombinálva így eljutnak oda, hogy birtokba veszik az animációt, mintha mindig ezt csinálták volna. Több az ötletük, mint a türelmük.” A kreatív foglalkozásokon rajzolt, papírkivágásos, fény-árnyék, gyurma, homok és pixillációs technikával ismerkednek és készítenek filmeket. Az iskola műhelymunkáiból készült összeállítások 2005 óta a kecskeméti Tavaszi Fesztivál műsorában szerepelnek, és a KAFF-on, (Ujjgyakorlatok, …Füled érjen bokáig!; Tíz centire a föld fölött) ezen kívül a különböző gyerek filmfesztiválokon. Emellett Szoboszlay hazai és külföldi animációs workshopokat is vezet. Önálló grafikáiból kiállítás nyílt Kecskeméten. Vázlatok, önálló grafikák A rajzfilm című könyvéből III. A kultúrtörténész A kilencvenes években továbblép a Játék-klipnél: natúrfilmeket készít. „Valójában a Na Bumm! c. film terve, forgatókönyve volt meg előbb. A szinopszist 1990 májusában írtam, Traumatológia, vasárnap munkacímmel. Az alábbi szándékkal: …a magyar valóság egyik sajátosan bizarr, tragikus helyszíne a traumatológiai rendelők vasárnapi ügyelete (különösen egy vidéki városban az!). Pihenni nem tudó magyarjaink ilyenkor a legsebezhetőbbek, ezeken a napokon lázadnak fel ellenük életük »barkácsolt« tárgyai és körülményei: a rossz szerszám, a barkácsolt motoros fűrész, a permetező, a disznóperzselő, a rosszul felállított épületállvány, a hibás gázpalack, a túlbecsült saját erő, a részegen vezetett bicikli… s jön a baj ezer formában.” Itt talán mégiscsak a reális és - az alulról, a tehetetlen állapotból szemlélt, steril, kórházi - szürreális világ találkozásáról van szó, ahol leginkább a rémült képzelet játszik velünk, vetíti ki reménytelen vízióit. Vázlat a Na, bumm!-hoz Szent Mihály-napi játékok „Terveim szerint vegyes technikájú (rajzolt animáció, tárgymozgatás és natúr) film Schéner Mihály festő-, szobrász- és kalapgyűjtő művész teremtményeiről, festményeiről és szobrairól, jelmezeiről és átváltozásairól. Középpontjában – a szintén sokféle formában megjelenő, jelmezét, alakját változtató – művész áll, mint a felvonuló művek megálmodója, kiötlője és alkotója. Ő az ünnepi játékok legfőbb ceremóniamestere… Az elkészült film mottójául is Mihály egyik bölcs mondását választottam - Csak a játszó ember, az egész ember.” E natúr-filmekben közvetlenül jelenik meg Szoboszlay valóságfelfogása. A Schénerfilmben a rajzok mozognak, a képek és szobrok újabb kompozícióba állnak össze, a dolgok élővé válnak. A képek a dokumentum erejével hatnak, de a szelektálással és a változtatással mélyebb rétegeket is megmutat. A dolgok mögötti valóságot a valósággal optikailag analóg mozgóképek esetében nehezebb megmutatni, mint a rajzfilmben. Ahogy a vegyes technika mellett a tükröt használja, mintegy megkettőzve a képet, szintén ezt a „mögé nézést” szolgálja, és nem annyira lehet a „valóság tükrözéseként” értelmezni. Sajátos önreflexió: a gyerekeket varázslatos világba vezető rendező szinte azonosul modelljével. Aki minden jelmez ellenére a mában és a gyermeki fantáziában élő ember, régi mímusok utóda. Valóságos és afeletti lebegés. Nem szokványos – alulnézeti fényképezés: a kamera száll a földön fekvő ünneplőbe öltözött művész fölé, akit gyerekek vesznek körül. Kár, hogy mikor a lélek kiszállt Schéner Mihályból, nem ezzel a méltó filmmel emlékezett meg róla a közszolgálati televízió. A film a Képzőművészeti Filmszemle különdíját nyerte 1993-ban. 100 éve történt Az ezredfordulón kezdett sorozatában is felelevenednek a száz éve történt dolgok. Ebben mint egy archeológus, a valóság mögötti mélyebb réteget kutatja. Leletei a mindennapi falusi és városi élet rekvizitumai: tárgyak, képek, írások – ezek révén akar közelebb kerülni a múlthoz, a szövegek megértéséhez. A korabeli szórendre, hangsúlyra, tónusra építve vizionál. A hímzett falvédő, a nyomtatott szecessziós fűző reklám, egy levél Amerikából, egy szerelmes kártya vagy egy préselt képeslap mögött sorsok, drámák húzódnak meg. A rendező egyebek között a Néprajzi Múzeum anyagát is felhasználta. 100 éve történt Mai szemmel mutat be és értelmez: azzal, ahogy belerajzol a képbe, megmozgatja az alakokat vagy több dologból rakja össze a látványt. Kollázsai gyakran humoros, ironikus hatásúak, ellenpontozzák a nosztalgiázást. Ehhez szükséges volt a számítógépes technika, ami kezdettől vonzotta, de nem művelte. Korábban is próbálkozott a komputertechnikával, de ez az alsó, „garázs szint”, a Leltárban szerinte rossz találkozásnak bizonyult. 100 éve történt Azóta már az újabb rész, a Vallás és lelki élet befejező munkálatain is túl A sorozat Ép testben ép lélek címû epizódja mind a hazai, van. Már csak a bemutató marad hátra: hol2005-ben és ki nézi meg? - Efelől mind a nemzetközi animációs kétségei vannak, mint minden fesztiválon animációs elnyerte alkotónak. Miközben a legjobb díját. is felteszik”. megfogalmazza, hogy „az internetre dokumentumfilm a legócskább dolgokat Már másnap többen látják, mint ezeket 10 év alatt. Nem tudunk mit A 2009-es kecskeméti kezdeni azzal, ma hogyan és mit néznek. Mi vizuálisan akarunk közölni, de Fesztiválon mutatták be a mintha nem tudnánk a nézővel egymásról. Nagy változás történt, nemcsak sorozat új darabját, az Oh, a technikában, a filmnézésben azok a habos neglizsék!-etis. Félő, hogy nagy a lemaradás, 10-15 év. Ami kintről jön, más hőfokkal, technikával, feszültséggel rendelkezik és hat ránk. Megesszük, de semmi közünk hozzá, sem ahhoz a világhoz. Mert egészen más világot élünk. Hol van ebben a magyar animáció helye?”