Transcript Császári Éva: A szlovákok rövid története

A szlovákok rövid
története
 A szlovák nemzet évszázadokon át tartó
etnogenézisének legfontosabb eseményeit
igyekszünk bemutatni
 a szláv betelepüléstől a magyar
honfoglalásig, majd átugorva a középkori
Magyar Királyság időszakát
 a nemzeti mozgalom kialakulásával, a
szlovák nemzetfejlődés problémáival
1861-1918 között, Csehszlovákia, CsehSzlovákia, Szlovákia 1918-1945 között
és Szlovákia történelmével
szándékozunk foglalkozni.
 Összes szomszédunk közül a szlovákok
mutatnak kultúrájukban, lelki alkatukban a
legtöbb rokon vonást a magyarokkal.
 A szlovákok teljes etnikai állományukkal a
történelmi Magyarország (Uhorsko)
területén éltek, ami sajátos hungarus
vonásokat eredményezett: pl. a szlovák
származású nemesség, a középréteg és az
értelmiség elmagyarosodását okozta.
 A szlovák etnikum fokozatosan vált ki a
szláv szubsztrátumból és így lett
területileg, nyelvileg elkülönülő,
kultúrájában, társadalmi
szerveződésében, politikai törekvéseiben
öntörvényűen fejlődő nemzeti
társadalom.
A szláv betelepüléstől a
magyar honfoglalásig röviden
 5. század: az első szláv törzsek
megjelenése a Kárpát-medencében.
 A szlávok a Dnyeper és a Visztula közötti
területen már differenciált nyelvi
közösséget alkottak.
 A nyelvi-kulturális elkülönülés tovább
folytatódott az 5-6. századi széttelepülés
következtében.
A nyitrai fejedelemség és
Nagymorávia kialakulása
 8-9. század fordulója: a nyugati szláv törzsek
törzsek fölötti szervezeteket hoznak létre.
 Első írásos források a 9. századi dunai szláv
államalakulatokról: a salzburgi püspök
krónikásától származnak – a Duna másik
oldalán fekvő Nitrawa (Nyitra) helységről,
amelynek Pribina volt a vezetője
 830: a Mojmír irányítása alatt álló morvák
elfoglalják Nyitrát és elűzik Pribinát.
 Nagymorávia (az elnevezés
Bíborbanszületett Konstantin leírása
nyomán): a morvai és nyitrai szláv
fejedelemség egyesüléséből jött létre, de a
törzsi megosztottság továbbra is
megmaradt.
 A Vág és a Nyitra völgyében, sőt a Pilishegységben is fellelhető „Marót”-utótagú
helynevek a morva hódítás emlékét
őrizhetik.
 A morva-nyitrai törzsterület központjaiban
(Mikulčice, Staré Město korafeudális
fejlődés tapasztalható).
 Pribina és kísérete a pannóniai
részfejedelemség központjában
Mosaburgban-Zalaváron talált
menedéket (amit a frankok biztosítottak).
 846: a keleti frank birodalom királya
Mojmír ellen katonai támadást indított –
Rastislav, Mojmír unokaöccse – kerül a
helyére.
 Rastislav: hűbéri kapcsolatot ápolt a
frank birodalommal, de igyekezett
függetleníteni magát Német Lajos és a
bajor seregek befolyása alól.
 Frank-morva konfliktus legfőbb
szorgalmazói a térítő frank papok.
 Rastislav 861: a morvákkal lojálisabb
hittérítőket kért a pápától, majd a bizánci
császártól.
 863: a szaloniki Konstantin és Metód és
tanítványaik Morávia területére érkeztek.
(tevékenységük jól ismert).
 867 Róma: Cirill és Metód engedélyeztetik
a szláv nyelv liturgiai használatát.
 870: II. Adriánus pápa püspökké szenteli
Metódot, aki megkapja a pannóniai érsek
címet.
 Morávia 870 májusa: Szvatopluk nyitrai
részfejedelem kiszolgáltatta Rastislavot a
frankoknak.
 Szvatopluk átáll az övéihez és a morva seregek
kiszorítják a frankokat Moráviából.
 Szvatopluk 23 évig uralkodott, meghódította: az
Alsó-Viszla vidékét és Sziléziát, a cseh és szerb
törzsek fejedelemségeit, a Dunántúlt, a FelsőTisza vidék bolgár területekkel határos részeit.
 800: VIII. János pápa jóváhagyta Metód
működését és a szláv nyelvű liturgiát.
 885: Metód halála után V. István pápa Viching
nyitrai püspök közbenjárására betiltotta a szláv
egyházi liturgiát és üldözni kezdték a szláv
nyelven miséző papokat.
 Szvatopluk halála után a meghódított területek
leváltak, II. Mojmír békét kötött a frankokkal, de a
honfoglaló magyarság támadásainak nem tudott
ellenállni.
 907: a morva fennhatóság megszűnt.
 A morva intézmények előzmények,
tapasztalatok formájában épülhettek be a
középkori magyar királyság
közigazgatásába.
 Sem Rastislav, sem Szvatopluk idején
nem alakulhatott ki regionális etnikai
tudat (széttagolt szlávság).
 Michal Mudroň válasza Grünwald Béla (18391891, magyar politikus) szlovákellenes
támadására:„…mióta magyar testvéreink a többi
magyarországi nemzetiségekkel mint egyenjogú
társakkal, együttesen ezt az országot
megalapították s fenntartották, ezen nemzetiségek
egyikének sincs külön történelme, külön nemzeti
hagyománya, külön nemzeti hősei, külön nemzeti
nagy kormányférfiai, mert ezek mind, a
nemzetiségre való tekintet nélkül ez ország összes
honpolgárainak, mint az egységes és oszthatatlan
magyar nemzetnek közös magyar történelmét,
közös magyar hagyományát, közös magyar hőseit,
közös magyar nagy államférfiait képezik.
 Addig voltunk boldogok e honban, míg nem
kutattuk, s nem törődtünk vele, hogy egy
Zrínyi, egy Hunyadi, egy Kinizsi, egy
Dugonics stb. mely magyar nemzetiség
ajándéka volt, s lelkesültünk mindannyian
ezen nevek hallatánál egyaránt pusztán
azért, mert tudtuk, hogy Magyarország nagy
emberei voltak, kinek dicsősége
mindnyájunk közös dicsősége.”
 Annak ellenére, hogy a szlovák etnikai
régió területe sohasem alkotott különálló
egységet a történeti Magyarországon,
mégis markáns regionális különbségeket
fejlesztett ki magából.
A nemzeti mozgalom
kialakulása
 A natio hungarica rendi-nemesi
nemzetfogalma 18. század folyamán
mindinkább etnikai színezetet kapott.
 A 17. századtól felerősödik a magyar
nemzeti szellem és a magyar nyelvűség
a felső-magyarországi nem magyar
származású nemesi famíliákban: jól
tudtak szlovákul, de igazi magyar
nemeseknek tartották magukat.
 1772-1773. évi községi összeírás szerint:
11 379 magyarországi település közül
2762 szlovák lakosságú.
 1787: 6,5 millió lakosból minden 5.-6.
szlovák anyanyelvű (kb. 1,25 millió).
 1830: 1,67 millió szlovák.
 1846: 1,72 millió szlovák élt Magyarország
területén.
 Békéscsaba: 24 000 szlovák lakos – a
legnagyobb lélekszámú szlovák település
volt megelőzve a felföldi városokat
(Szarvas: 17 500 fő).
A magyarországi
szlovákok betelepüléséről
 A mai Magyarország területén élő
szlovákok elei a török kiűzése után, a 17.
század második felétől kezdtek el az
ország déli megyéi felé vándorolni,
elsősorban az elnéptelenedett, háború
dúlta területeket népesítették be.
Érkezésük csaknem két évszázadon
keresztül zajló bonyolult folyamat volt,
amelyet több tényező is befolyásolt.
 Az egyik fő okot a török iga alól való
felszabadulás után elnéptelenedett és
munkaerőhiánytól szenvedő területek
benépesítésének szüksége képezte. A
történelmi Magyarország túlnépesedett
északi megyéiből részben ösztönösen
zajló, részben tudatosan szervezett
migráció indult meg. A déli irányú
vándorlást a gazdasági okok mellett,
társadalmi és világnézeti tényezők is
befolyásolták.
 A szlovákok letelepedésének három fő
szakaszát Fügedi Erik állapította meg.[1]

[1] Fügedi Erik: Beiträge zur
Siedlungsgeschichte der Slowaken im
18. Jh. Auf dem Gebiet das heutigen
Ungarn. In: Studia Slavica 11. 1965. 5361.
 1) Az első betelepülési szakasz 1690 és
1711 között zajlott, ekkor főképpen azon
megyékből érkeztek jobbágyok, amelyek a
töröktől felszabadult megyékkel voltak
határosak és ezek a területek csupán
állomásai voltak a továbbköltözésnek. Ebben
az időben népesült be például Pilisszántó,
Kesztölc, Piliscsév, Oroszlány, Vanyarc stb.
 2) A betelepülés második fázisa 1711 és 1740
közé esik. 1720-ig lezajlott a földesurak által
kezdeményezett kolonizáció, azaz azok a
földesurak, akik északon és délen is rendelkeztek
birtokkal, egyszerűen délre költöztették
jobbágyaikat. A betelepítés másik módja az állami
hivatalok engedélyével szervezetten zajlott. Az ily
módon letelepült szlovákok szerződést kötöttek a
földesúrral és három évig adómentességet
élveztek. Túlontúl szigorú kötelezettségek esetén új
szerződést próbáltak kötni a földesúrral vagy
egyszerűen éltek a szabad költözés jogával és
továbbálltak.
 Ebben az időszakban jött létre pl. a
Dunántúlon: Öskü, Bánhida, Sárisáp,
Bakonycsernye, a Duna-Tisza közén:
Albertirsa, Kiskőrös, a Tiszántúlon:
Békéscsaba, Szarvas és a Bükkhegységben: Óhuta (Bükkszentlászló
1712 -17).
 3) A harmadik letelepedési szakaszban keletkezett
Bükkszentkereszt (Újhuta) és Répáshuta.
 E telepítések révén nemzetiségi települések speciális
struktúrája alakult ki Magyarországon, amelyben a
nemzetiségek nyelvszigeteket képeznek, azaz még az
egyazon etnikumhoz tartozók is egymástól távoli, eltérő
földrajzi és ökológiai területen telepedtek le.[1]

[1] Gyivicsán Anna: Anyanyelv, kultúra, közösség. A
magyarországi szlovákok. Budapest, 1993. 26.
Az irodalmi nyelv
megteremtése
 1780-as évek: a kedvező demográfiai
feltételek ellenére sem az evangélikus
egyház, sem az értelmiség nem érezte
szükségét annak, hogy a bibliai cseh
nyelv helyett önálló szlovák irodalmi
nyelvet hozzon létre.
 Vonakodva adták fel a szláv nemzeti
közösségtudatot és a csehszlovák
együvétartozás hagyományait.
 1. kísérlet a szlovák irodalmi nyelv
kodifikálására: Nagyszombat, szlovák
katolikus értelmiség köreiben, alapja a
nyugati szlovák nyelvjárás (a cseh
nyelvhez legközelebb álló), 1829 szlovák
nyelvű katolikus bibliafordítás).
 - Anton Bernolák: 1787-ben lefektette az új szlovák
nyelvi norma alapjait (Grammatica Slavica). A
szlovákok: a régi szláv nyelv sajátosságait leginkább
megőrző szláv törzs.
 - 1. irodalmi nyelv = bernoláčtina
 - e nyelven alkottak: Jozef Ignác Bajza: Az ifjú René
kalandjai és tapasztalatai (regény), Juraj Fándly:
népnevelői írásai
 - Bernolák megalapította a Szlovák Tudományos
Egyesületet (1792) = irodalmi-kiadói társaság, 9
különböző városban működő részlegekkel (500 tag).
 - Bernolák kísérlete a cseh nyelvet használó szlovák
evangélikus értelmiség ellenállása következtében
rekedt meg.
Nemzetébresztők
 Ján Kollár /szlovák törzs/,
 Pavol Jozef Šafárik /csehszlovák törzs/
csehszlovák orientációjú munkásság –
ideáltipikus szláv nemzeti egység képzete,
amelyben legfeljebb törzsi és nyelvjárási
tagoltságot tartottak megengedhetőnek – az
általuk elképzelt csehszlovák irodalmi nyelv
(a cseh és a szlovák nyelv szintézise) nem
felelt meg sem a cseh nyelvújítás, sem a
szlovák nemzeti önállóság híveinek.
 Ján Kollár: Sláwy dcera (A dicsőség
leánya – a pánszláv gondolat alapműve).
1830-as évek
 erősödő magyarosító tendenciák miatt a
szlovák evangélikus diákok először a
csehszlovák egység szellemében, majd
„Legelőbb szlovákok, aztán csehszlávok,
egyszersmind szlávok is vagyunk.” –
Ľudovít Štúr (a pozsonyi evangélikus
diákifjúság körülötte csoportosult).
Ľudovít Štúr
 nemzeti szellemben készülő politikai
újság – nemzeti program összefoglalása
– önálló irodalmi nyelv szükségessége.
 1843: közép-szlovák nyelvjárás
(grammatikailag centrális helyzetű)
alapján új irodalmi nyelvi normát
kialakítani és haladéktalanul bevezetni a
gyakorlatba.
 Ľudovít Štúr – J. M. Hurban – M. M.
Hodža evangélikus lelkészekkel
meghatározták a teendőket (A szlovák
nyelvjárás, avagy az ezen nyelvjárásban
való írás szükségessége – 1846)
 1851: Štúr, Hodža, Hattala – befejezték a
szlovák irodalmi nyelv kodifikálását.
A nemzeti ideológia alapjai:
önvédelem, önszervezés
 II. József halála után a magyar rendi
országgyűlés a németesítő gyakorlattal és a
latin uralmával szembehelyezkedve a magyar
nyelv országossá, hivatalos nyelvvé tételét
szorgalmazták. A magyar a politikai közélet és
törvényhozás nyelvévé az 1830., ill. 1839-1840.
évi törvények alapján vált.
 A magyarosító törekvések ellen a nem magyar
nemzetiségek kezdettől fogva tiltakoztak.
 Születő félben lévő szlovák nemzeti
ideológia: pánszláv koncepció tagadása +
védekezés a magyarosító törekvések
ellen.
 1830-40-es évek: nemzetvédelmi iratok,
pamfletek megjelenése – többségük
németül, Németországban.
 1842. június 5. – az 1. szlovák
memorandum - hatpontos szlovák
beadvány Lajos főhercegnek, az
államtanács elnökének, amelyben kérik
az uralkodó közbenjárását:
 A magyar országgyűlés magyarosító
szándékú törvényeivel szemben
 A szlováknyelvűség megerősítését
 Szlovák nyelvű cenzori státus létesítését
 A pozsonyi evangélikus csehszlovák
nyelv és irodalom tanszék elismerését
 A pesti egyetemen szlovák tanszék
létesítését
 A latin nyelvű anyakönyvezés
meghagyását és a vallásoktatást, ill.
vallásgyakorlás anyanyelvi jellegének
sértetlenségét követelték.
1848-49 magyar – szlovák
konfliktusa
 1848. március 31. Ľudovít Štúr az
általa alapított Slovenskje národnje
noviny-ben: felmérte a szlovák
mozgalom erejét és tennivalóit, de
mindehhez hiányzott a népi, polgári bázis
és hiányoztak a politikai, közjogi és
kulturális intézmények.
1848. május 10.
liptószentmiklósi
memorandum
 Štúr, Hurban, Hodža 14 pontban
fogalmazták meg a szlovák nemzet
kívánságait tartalmazó petíciót:
 Közös, minden nemzetiséget képviselő
országgyűlést
 Külön szlovák tartománygyűlést
 A szlovák régió etnikai határainak kijelölését
 Kötött rendelkezésű képviselői mandátumok
bevezetését
 Szlovák hivatalos nyelvet a szlovák
megyékben
 Nemzeti nyelvű iskolák létesítését
minden fokon
 A piros-fehér szlovák zászló használatát
 Szlovák nemzeti gárda létesítését
 Általános, egyenlő és titkos választójogot
 A magyar kormányzat merev elzárkózása
és kíméletlen üldözése mindennek, ami
és aki a magyar forradalom
programjában nem szereplő
követelésekkel áll elő:
 Szemere belügyminiszter elfogató
parancsa Štúr, Hodža, Hurban ellen
 Ezt követően Štúrék a prágai szláv
kongresszuson, Zágrábban Jellasicsnál
és Bécsben az udvarnál kerestek és
találtak támaszt.
 Következmény: 1848 szeptembere –
megalakul a Szlovák Nemzeti Tanács –
kirobban a soknemzetiségű önkéntes
katonai alakulatra támaszkodó
fegyveres felkelés, ami ideig-óráig
tartott és a császári udvar sem nézte jó
szemmel, ezért szept. 25-én betiltották.
Szlovák Nemzeti Tanács
 új politikai program megfogalmazása – 1849.
márc. 19-i petíció: a majd hárommillió lelket
számláló szlovák nemzetnek meghatározott
országhatárokon belüli elismertetése az ősidők
óta használt szlovák föld, Szlovákia (zem
slovenská, Slovensko) elnevezés alatt.
 - a szlovák-magyar megegyezés lehetősége
teljesen eltávolodott egymástól.
 - Teleki László Kossuthoz írt 1849. május 14-i
levelében: „Nemcsak Ausztria halt meg,
hanem Szent István Magyarországa is.”
Az önkényuralom idején
 A szabadságharc leverése után: a
felsővidéki közigazgatást 2 katonai és 3
polgári területre osztották fel
 a lojális magyar nemesség képviselői
mellett megjelentek a Bach-huszárok
(csehországi hivatalnokok) és a
szlovákok is magasabb bírósági,
iskolafelügyelői, közigazgatási szerephez
jutottak:
 1850: 3 szlovák katolikus püspök
felszentelése: Štefan Moyses, Ladislav
Záborský, Štefan Kollarčík.
 Esztergomi prímás: Szcitovszky János.
 A Dunán inneni és a Tiszán túli
evangélikus egyházkerületek
szuperintendenseivé: Ján Chalupka,
Samuel Reuss.
 A kiegyezést követő közjogi vitákban Štúr
örökségét vitték tovább a szlovákok: a
szlovák nemzeti társadalom kialakítása és
egyenjogúsítása.
 1861. túrócszentmártoni memorandum.
 1861. Pešťbudínske vedomosti ellenzéki
politikai lap
 1862. Matica slovenská kulturális szervezet
beindítása (Ferenc József engedélyezte)
 3 szlovák gimnázium (Nagyrőce, Znióváralja,
Túrócszentmárton) működése.
 A szlovák nemzeti mozgalom
tömegbázisa fokozatosan kialakult,
 a nemzeti ideológia, a nemzeti önállóság
és egyenjogúság ideológiája szélesebb
szlovák népi rétegekhez is eljutott.
Szlovák nemzetfejlődés
1861-1918
 A 10 szlovák többségű (Pozsony,
Trencsén, Nyitra, Bars, Zólyom, Túróc,
Árva, Liptó, Sáros, Szepes) és 6 szlovák
jellegű (Gömör-Kishont, Zemplén, Ung,
Abaúj-Torna, Nógrád, Hont) vármegyét a
dualizmuskori Magyarország szlovák
régiójának, a szlovák lapok pedig
Slovensko-nak (Szlovákiának) nevezi.
Autonómia program
 A szlovák nemzetfejlődés felzárkózása a 19.
sz. 2. harmadában:
 - egységes szlovák irodalmi nyelv
 - művelődési intézmények
 - katolikus-evangélikus szlovák értelmiségi
ellentét háttérbe szorítása
 - intenzív népművelő program
 - 48-as parasztprogram – a parasztság
nemzeti mozgósításának feltételei
 1861. június 6-7. túrócszentmártoni
memorandum újdonsága a „felsőmagyarországi szláv kerület” kijelölése, a
szlovák nemzet térbeli kiterjedésének
meghatározása, a nemzet területi
dimenziójának tudatosítása.
 A megjelenített nemzeti terület önállósulása
egy politikai játszma kimenetelétől függött.
 A Slovensko-képet az ellenzéki szlovák
sajtó tudatosította.
 Az etnikai-nyelvi alapozású területkijelölés
nehézségei:
 a magyar-szlovák nyelvhatár meghatározása
 Pozsony és Kassa hovatartozása
 Hont, Nógrád, Borsod, Abaúj és Zemplén
megyei nyelvhatár alatti szlovák nyelvszigetek
exterritoriális helyzete
A kiegyezés után
 a magyar kormányzat szemében mindennemű
belső autonómia szentségtörésnek,
hazaárulásnak számított.
 Grünwald Béla szlovákellenes hangulatkeltés:
a 3 szlovák gimnázium és a Matica bezárása.
 A szlovákok ezt követően passzivitásba
vonultak.
 Szembehelyezkedés a magyar
nemzetállammal: 1901., 1905., 1906., 1910.
évi parlamenti választásokon a Szlovák
Nemzeti Párt képviselői is bejutottak a
képviselőházba, ahol kifejezésre juttatták a
magyar nemzetállammal való
szembehelyezkedésüket.
 A dualizmus utolsó periódusában a szlovák
nemzeti mozgalom végre kibontakoztathatta
politikai törekvéseit:
 Kísérletek a magyar kormányzattal való
együttműködésre
 Változatos variánsok az önálló nemzeti-ellenzéki
program megvalósítására
 Megújult a Szlovák Nemzeti Párt és az ellenzéki
szlovák nemzeti mozgalom, az egyre több vidéki
központtal bíró néppárti, a polgári liberális szárny
(amely a csehszlovák kölcsönösséget, egységet
hirdette) és kibontakoztak a szlovák
szociáldemokrata szervezetek is.
Asszimiláció és
kivándorlás
 A századfordulót követő évtizedek
legsúlyosabb problémái a szlovákok
szempontjából:
 1. magyarosodási folyamat:
 Lex Apponyi közoktatási törvények (1907): a
magyar nyelvnek fő oktatási nyelvként történő
bevezetése a nem állami nemzetiségi
iskolákban – felerősítette a szlovák nyelvű
műveltség megbénulását, az értelmiségi
pályák elmagyarosodását.
 A cseh-szlovák egységmozgalom
reaktivizálódásának leglátványosabb
eredménye: a szlovák tanulók csehországi
iskoláztatása.
 2. amerikai kivándorlás
 És belső elvándorlás következtében a
történeti Magyarország 16 szlovák
többségű, ill. jellegű vármegyéjében sem
volt pozitív a migrációs mérleg.
 A világháború előtti Magyarországon a
szlovákok nyelvi asszimilációjának
felgyorsulásában a munkaerőmigrációval,
a polgárosodással, a társadalmi
mobilitással szorosan összefüggő spontán
magyarosodás tekinthető elsődleges
tényezőnek
 Az amerikai kivándorlás kedvező hatásai
a szlovák politikai mozgalom
szempontjából:
 A kivándoroltakban Amerikában erősödött fel
a nemzetiségi öntudat.
 A hazatérők megtakarított pénzt is hoztak
magukkal. Az amerikai pénzről Hodža:
„Keserves pénz az, amely Amerikából kerül
ide. Keserves azért, mert csak azon az áron
jutunk hozzá, hogy a munkásnép az itthon
való munkálkodásból elmaradt és mi a
munkaerő elvesztése folytán idehaza nagy
gazdasági kárt szenvedtünk.”
 1910 táján Sáros és Szepes vármegyében
minden 60. lakos amerikai születésű volt.
Szlovákkérdés –szlovák
politika
 A dualizmus utolsó két évtizedében a
szlovákkérdés (ill. bármely magyarországi nem
magyar etnikum kérdése) a magyar államnemzet
egységesülése, a nemzetállam koncepciójával
állt szembe.
 A hivatalos magyar nemzetiségi politika tovább
mélyítette az ellentéteket.
 A nem magyar politikusok körében az 1910-es
évek elején egyre gyakrabban tűnik fel a
magyarországi állami kereteket figyelmen kívül
hagyó megoldás alternatívája is
 Tisza István 2. kormánya (1913-1917):
 modus vivendi kialakítása a szlovákokkal
 nemzetiségi iskolaügyi kívánságok részleges
teljesítése
 átfogó választójogi kompromisszum ígérete
 e rendelkezésekkel pacifikálni és kézben tartani a
szlovák vezetőket
 leállítani a szlovák bankokkal, politikusokkal
szembeni ellenőrzéseket
 Tisza célja: az emigrációban államalapítási
szándékot tervező Masaryk körül csoporttal
szembehelyezkedve a szlovák politikusok
hűségnyilatkozatot tegyenek.
 Masaryk csehszlovák emigrációpolitikai
tevékenységének fontosságával és a cseh
együttműködés jelentőségével a szlovák
politikusok is tisztában voltak.
 Az önálló államalapítás szempontjából a
cseh politikusok is igen nagy fontosságot
tulajdonítottak a szlovák kérdésnek.
 A csehszlovák program elfogadásának
előfeltétele: elszakadás Magyarországtól.
 1918. május 24. Liptószentmiklós a szlovák
politikusok találkozója: Andrej Hlinka
nyilatkozata: „A magyarokkal való ezeréves
házasság nem sikerült, külön kell válnunk.”
1918 – a különválás
 1918 okt. 28. (2 nappal a Csehszlovák
Köztársaság kikiáltása után)
Túrócszentmártonban (a magyarországi szlovák
nemzet dualizmuskori politikai központjában a
Szlovák Nemzeti Tanács deklarációja:
 „a szlovák nemzet a nyelvi és művelődéstörténeti
szempontból egységes cseh-szlovák nemzet
része”, amely számára „a teljes függetlenség
alapján a korlátlan önrendelkezési jogot”
követelték,
 ám a nemzeti önállóságot garantálni hivatott 4.
pont kimaradt a deklarációból.
 A történeti Magyarországgal szembeni
csehszlovák területi követelések eltérők
voltak. Masaryk és Beneš tágasra
tervezte Slovensko remélt határait. „A
csehszlovák állam által követelt
határok… a szlovák föld történelmi
határai.”
Csehszlovákia, CsehSzlovákia, Szlovákia (19181945)
 Svájc, Franciaország 1914-15 tele
 a csehszlovák politikai emigráció
programjában Tomáš Garrigue
Masarykkal az élen konkretizálta a
szlovákok hovatartozását, államjogi
helyzetét: a szlovákok az egységes
csehszlovák nemzet részét képezik.
 A Csehszlovák Köztársaság kikiáltása
után a túrócszentmártoni deklarációban a
szlovák politikusok „a csehszlovák
nemzet magyarországi ága” nevében
csatlakoztak a Köztársasághoz kihagyva
a kitételt, miszerint a szlovákok önálló
képviseletet követelnek a
békekonferencián.
 Párizsi békekonferencia, 1919. január:
Beneš csehszlovák külügyminiszter
Szlovákiának Csehszlovákiához való
csatolását követelte (egységes csehszlovák
nemzeti ideológia).
 Beneš érvelése a békekonferencián:
„Szlovákia egykoron a csehszlovák állam
részét alkotta. A 10. század elején a
magyarok erőszakkal meghódították. A
hódítók eredménytelenül próbálták az
országot magyarosítani. A lakosság még
mindig csehnek (!) érzi magát és azt kívánja,
hogy az új államhoz tartozzék!”
 1919. szept. 10. (1. világháborút lezáró)
Saint German-i békeszerződés alapján a
Csehszlovák Köztársaság az OsztrákMagyar Monarchia utódállamaként jött létre.
 Egyesültek a Cseh Korona történeti
tartományai (Csehország, Morvaország,
Szilézia osztrák részei) + a történeti Magyar
Királyság északi és északkeleti
nagyobbrészt szlovák, ill. rutén
vármegyéivel.
 Csehszlovákián belül Szlovákia és
Kárpátalja néven külön egységként léteztek
a két világháború közti Csehszlovák
Köztársaságon belül.
 Súlyos probléma: a szlovák kérdés
rendezetlensége.
 A prágai kormány nem teljesítette az
autonómia ígéreteket a szlovákokkal
szemben (Masaryk és az amerikai
szlovák politikusok közötti pittsburgi
egyezmény, 1918. május)
 A 2 világháború közötti ellentmondásos
csehszlovákiai fejlődés (centralizált prágai
politika) pozitív változásokat is hozott
Szlovákia számára
 megújult, modern szlovák iskolaügy, gyorsan
kialakuló széles szlovák vállalkozói és
értelmiségi középosztály, gyorsan gyarapodó
városok,
 1919 ősze: Komensky Egyetem megnyitása –
22 professzorból 3 szlovák, csehszlovák
nemzeteszme terjesztése).
 Vavro Šrobár: a prágai kormány teljhatalmú
minisztere – gyorsított ütemben fejlesztette
a szlovák iskolaügyet és a művelődési
intézményhálózatot.
 1919. újra nyílt a Matica Slovenská (Tisza
Kálmán 1875-ben záratta be), amely a
szlovák kultúra önállóságát igyekezett
hangsúlyozni.
 Szlovák Művészek Egyesülete.
Szlovák politikai élet a két
világháború között
 A Csehszlovák Köztársaság = centralizált
nemzeti struktúra.
 Szlovákia „különállása” = Vavro Šrobár vezette
teljhatalmú szlovák minisztérium.
 1920. évi választások: Szlovákiában a
Csehszlovákia fennállását támogató országos
pártok nyerték el a legtöbb szavazatot.
 Vavro Šrobár helyett Ivan Dérer.
 1926: új közigazgatási felosztás – 16
vármegye helyett 6 nagymegye.
 1925. választások: a legtöbb mandátumot a
Szlovák Néppárt szerezte meg (az
autonómiáért küzdöttek).
 1927. a Szlovák Néppárt belépett a
kormányba.
 A Szlovák Néppárt eredményei: teljhatalmú
minisztérium helyett tartományi rendszer
(tartományi hivatalok, tartományi elnökök,
akik a prágai belügyminiszternek voltak
alárendelve).
1918 - 1938
 Csehszlovákia: két egyenlőtlen fél társulása.
 Hlinka-féle néppárt előretörése.
 Hlinka: „a masaryki Csehszlovákia a szlovák
nemzet élve eltemetése.”
 Cél: Szlovákia államjogi önállóságának igényeit
valóra váltani.
 1921: szlovák autonómiára vonatkozó
törvényjavaslatok benyújtása.
 A 2 világháború közötti, a cseh-szlovák államjogi
viszony rendezésére irányuló kísérletek
eredménytelenek maradtak.
Az első szlovák állam
 1938. szept. 30. müncheni döntés után
Csehszlovákia felbomlott.
 Zsolna, okt. 6.: az autonóm Szlovákia
kikiáltása.
 Miniszterelnök: Jozef Tiso, a Szlovák Néppárt
elnöke.
 1. bécsi döntés, nov. 2.: a magyarok lakta
szlovák területek Magyarországhoz kerültek.
 Nov. 19. a prágai parlament szentesítette a
szlovák és kárpátaljai autonómiát; módosult
az ország neve: Cseh-Szlovákia
 1939. febr. a Hlinka-féle néppárt radikális
szárnya Hitlernél tárgyalnak az önálló szlovák
állam megteremtéséről.
 A szlovák elszakadást megakadályozandó:
1939. márc. 10. a prágai kormány katonai
diktatúra bevezetését rendelte el, Tiso
kormányát visszahívta.
 Hitler bevonul Prágába.
 Hitler döntése alapján: Csehország német
megszállásával egy időben Szlovákia önálló
állammá válik – 1939. márc. 14.
 Tiso vezetésével megalakul az önálló
Szlovákia első kormánya.
 A főváros: Pozsony.
 Az államforma: köztársaság.
 1939. okt. 26.: Jozef Tiso köztársasági elnök.
 Szlovákiából a feltétlen engedelmesség és
hűség jutalmaként a németek mintaállamot
kívántak kialakítani: német birodalmi
megrendelések – munkaalkalmak –
életszínvonal növekedése – dinamikusan
fejlődő szlovák oktatásügy és tudományos,
művészeti élet.
 1944. késő őszig háborús hadműveletek
nem érintették az országot.
 Rivalizálás a Hlinka-féle Néppárton belül
(konzervatívok – radikálisok)
 a németek által támogatott radikálisok
(Alexander Mach, Vojtech Tuka) a szlovák
közélet erőteljes fasizálására törekedtek.
 A zsidók deportálása: 1942 március-október
a Hlinka Gárda német segítség nélkül 58 000
zsidót hurcolt haláltáborba.
Ellenállók:
 1943. szept. : Szlovák Kommunista Párt V.
illegális központi bizottsága (a Moszkvából
visszatért Karol Šmidke, Gustáv Husák,
Ladislav Novomeský).
 Szlovák Nemzeti Tanács megalakulása: 1943.
karácsonya
 egykori agrárpárti politikusok
 kommunisták
 később csatlakozó szociáldemokraták
Szlovák Nemzeti Tanács
 fegyveres felkelés előkészítése.
 1944. aug. 20. Besztercebánya: a szlovák nemzeti
felkelés kitörése.
 Aug. 28-i rózsahegyi akció: 28 német katona
halála.
 Berlin: német csapatok küldése Szlovákiába.
 Aug. 29: a SZNT meghirdette a fegyveres
felkelést.
 A Szlovákiába vezényelt német hadtestek túlereje
érvényesült.
 2 hónapnyi ellenállás után okt. 2. felétől
partizánháború.
 Besztercebánya: a felkelés központja,
1944. okt. 27-én a németek elfoglalják.
 További deportálások.
 A felkelés programja: a csehszlovák állam
föderatív szerkezetű felújítása.
 A német katonai összeomlással Szlovákia
sorsa is megpecsételődött: 1945. márc. a
szlovák vezetők osztrák területre
menekültek.
VII. Szlovákia átváltozásai
(1945-92)
 1945-1948: kommunista hatalomátvétel.
 Klement Gottwald a csehszlovák kommunisták
vezetője és Beneš is hajlottak egyfajta
átmeneti cseh-szlovák dualizmus kialakítására.
 Két párt a szlovák politikában:
 Demokrata Párt (polgári antifasiszta erő)
 Szlovák Kommunista Párt
 Mindkét párt egyetértett a cseh-szlovák
viszony radikális, föderatív átalakításában.
 A csehszlovák kormány ápr. 5-én
meghirdetett kassai programja: közös cseh
és szlovák (beneši és gottwaldi) célkitűzés
 az ország kisebbségtelenítése – 1945. évi
beneši dekrétumok, kormány- és megbízotti
rendeletek rövid idő alatt jogfosztottá,
kisemmizetté tették a németek millióit és
magyarok százezreit.
 Lakosságcsere, reszlovakizáció,
deportálás.
 Szlovák Nemzeti Tanácsot és a
megbízotti testületet (szlovák kormány)
elfogadta Beneš köztársasági elnök és a
Gottwald vezette kormány is,
 de jogkörüket egyre szűkebbre szabták.
 Szlovákiában csehszlovák kommunista
centralizmus működött (50-es évek).
Hosszú ötvenes évek
 1948-tól 1968-ig: egypártrendszerű munkásparaszt osztályhatalom egyeduralma. Radikális
államosítás. Mezőgazdaság kollektivizálása.
 1949. évi 231. tv.: az osztályellenesség és a
hazaárulók üldözése, internálások, koncepciós
perek.
 A prágai kormánynak teljesen alárendelte magát
a szlovák megbízotti testület. (Husák vezette).
 1948-52 között 233 halálos ítéletet hoztak és 178at végrehajtottak.
 Beruházások.
 Gottwald 1953. márciusában meghalt.
 Utódja Antonin Novotný aki követte a centralista
politikát.
 1963. Alexander Dubček szlovák pártfőtitkár.
 Erőltetett tervgazdálkodás – látványos
eredmények.
 1955-ig a magánvállalkozások teljes felszámolása.
 1960. a csehszlovák nemzetgyűlés elfogadta az
(CSKP KB) alkotmányjavaslatot:
 HIVATALOS NÉV: Csehszlovák Szocialista
Köztársaság.
 Dubček-vezette szlovák kommunisták követelik a
szlovák nemzet és Szlovákia államjogi
egyenjogúsítását
 1968. január: Dubček új pártfőtitkár.
 1968 prágai tavasz: Dubček akcióprogramja:
a közélet demokratizálódása, demokratikus
technikák bevezetése, piacgazdálkodás
elemeinek részleges alkalmazása … a
szlovák kérdés rendezése: föderatív
államjogi rendezés a cél.
 1968: Gustáv Husák miniszterelnök helyettes
okt. 28-ig szakértőkkel kidolgozza a csehszlovák föderációról szóló alkotmányt…
 A szigorúan ellenőrzött csehszlovák
demokratizálódást megelégelték
Moszkvában: aug. 20-21-re virradó éjszaka
bevonultak a szovjetek.
 A cseh-szlovák föderációról szóló törvény
mégis elkészült 1968/143.
 1969. Dubček leváltása, Husák kinevezése –
1969. ápr. – 1989. nov. 17. prágai bársonyos
forradalom = Husák – éra:
 visszatérés a „normális szocializmushoz”
 1970-es évek: önelégültség,
 80-as évek: megmerevedés.
 A Husák-éra előnyei a szlovákok számára: a
szlovák kormány, a Szlovák Nemzeti Tanács
széles hatáskörre tett szert, gazdasági és
kulturális felzárkózás, az 1980-as évek elejére
cseh-szlovák gazdasági, életszínvonalbeli
kiegyenlítődés.
 1988. márc. első nyilvános tömeges
megmozdulás Pozsonyban a szabad
vallásgyakorlás védelmében.
 1989-1990 (jún. 8. választások): a
szlovákiai politikai élet pártosodása:
 Nyilvánosság az erőszak ellen
 Szlovák és kisebbségi magyar
kereszténydemokrata mozgalmak
 Demokratikus baloldali párt
 1992. júliusi választások eredménye
Szlovákiában:
 Mečiar Demokratikus Szlovákiáért
Mozgalom,
 Csehországban:
 Václav Klaus Polgári Demokratikus Párt.
 A két győztes párt 1992 nyarán döntött
Csehszlovákia kettéválasztásáról.
 1993. jan. 1. : Cseh Köztársaság, Szlovák
Köztársaság.
 1993. jan. 19. a SZK az ENSZ tagja.
 1993. febr. 8.: új szlovák pénznem
bevezetése: szlovák korona.
 1993. június 3. : az Európa Tanács tagja.
 1995. márc. 19. Párizs: a magyar és a
szlovák állam képviselői alapvető államközi
szerződést írnak alá.
 2004. május: Szlovákia az EU és a NATO
tagja.
 2009. jan 1.: Szlovákia az eurozóna tagja,
euró a fizetőeszköz.
 2009. Ivan Gašparovičot ismét megválasztják
köztársasági elnökké.
 2010. júniusa: a parlamenti választásokat a
SMER nyerte, de kormányt a jobboldali
koalíció alkothatott Iveta Radičovával az élen.
 2011. ősze: a kormány megbukott.
 2012 tavasza: Róbert Fico párja alkothat
kormányt.
Külpolitika – magyarországi
kapcsolatok
 679 km-es határ
 A két ország közötti kapcsolatokat megoldatlan
történelmi kérdések, sztereotípiák terhelik
 Csehszlovák-magyar vita a bősi vízi erőmű
kapcsán (közös szerződést írt alá a 2 állam
1976-ban a vízi erőmű megépítéséről). A
szlovák fél munkálatai jól haladtak, amikor a
kommunizmus megbukott, a magyar kormány
ekkor visszalépett a szerződéstől. Hága: 1997,
a vitás kérdések többségében Szlovákiának
adott igazat.
 Szlovákiai magyar kisebbség: a magyar kormány
védelmezőként lép fel – a szlovák fél érzékenyen
reagál.
 A határon túli magyarokról szóló törvény
elfogadása, anyagi támogatás azon családoknak,
akik magyar tanítási nyelvű iskolába járatják a
gyerekeiket stb..