Transcript 1. Csehszlovákia megalakulása és annak előzményei, 1914–1918

1. Csehszlovákia megalakulása
és annak előzményei, 1914–1918
Csehszlovákia története 1918–1948
Az alapító atyák
• Tomáš Garrigue Masaryk (1850–1937)
–
–
–
–
–
–
szlovák apa, morva/német anya, katolikus család; hívő, de antiklerikális
1883-tól a prágai cseh egyetemen filozófiatanár, liberális szabadgondolkodó
1891–93 és 1907–15: a Reichsrat képviselője (Progresszív [Realista] Párt)
megvédte a a rituális gyilkossággal vádolt zsidó Leopold Hilsnert
kiállt a nők jogaiért, amerikai felesége (Charlotte Garrigue) nevét is felvette
eredetileg Palacký ausztroszlávizmusának talaján állt, 1909-ben előterjesztett
egy föderalizálási tervet; 1914 végén ébredt rá, hogy Bécs nem fog engedni
– egy 1909-es zágrábi felségáruló perben szintén megvédte a vádlottakat
• Edvard Beneš (1884–1948)
– TGM tanítványa, jogi doktorátust szerzett, újságíróként dolgozott
– disszertációját a cseh kérdésről Dijon-ban nem fogadták el
– sántítást színlelve úszta meg a besorozást 1914-ben
• Milan Rastislav Štefánik (1880–1919)
– szlovák volt, prágai tanulmányai után 1904-ben emigrált
– csillagász és meteorológus, híres tudóssá vált Franciao.-ban
– 1914-ben önként csatlakozott a fr. légierőhöz, fr. állampolgár és tábornok lett
Csehek, szlovákok és az I. világháború
• Csehek: Švejk, a derék katona
– ambivalens érzésekkel keltek hadra orosz és szerb testvéreik ellen
– ímmel–ámmal harcoltak, kezdettől fogva hajlamosak voltak megadni
magukat vagy dezertálni, főleg az orosz fronton
– a prágai 28. gyalogezred 1915-ben egységesen átállt
– más ezredek megtagadták a harcot, ezeket megtizedelték
– politikusok és újságok is lojalitásukról biztosították a bécsi udvart, kivéve
Masaryk Čas című lapját, (rendszeresen elkobozták, majd be is tiltották, mert
antant-győzelemről írt)
• Szlovákok: politikai passzivitás
– lapjaik semleges hangúak vagy támogatják a Monarchiát, kivéve: szocdem.-k
– vezetőik egy részét bebörtönözték, a többiek passzívak (Vavro Šrobár
Rózsahegyen, Andrej Hlinka Turócszentmártonban, szocdemek Pozsonyban)
– az orosz hadsereg 1914–15-ös előretörésekor benyomult szlovák-lakta
területre (Homonna, Bártfa); ekkor oroszbarát agitációért egy lelkészt és egy
jegyzőt bebörtönöztek
– a szlovák katonák többnyire bátran harcoltak, eleinte nem jellemezte őket a
dezertálás; csak 1918-ban lázadtak fel (Kragujevac, Szerbia)
Az eredeti cseh és szlovák emigráció
• Oroszországban
– Václav Vondrák (Kijev) konzervatív, pánszláv, cárista
– Bohdan Pavlů (Pétervár) liberális, nacionalista, Masarykista
– hadifoglyok, dezertálók: čs. dandárt (družina) akartak felállítani
• Az Egyesült Államokban
– a Szlovák Liga memoranduma 1914 nyarán (Ivan Daxner) a magyar nemz.-i
elnyomásról ír; szept.-i átdolgozása önrendelkezési jogot, önkorm.-t követel
– Ludvík Fischer (Chicago) és Emanuel (Emil) Voska (New York) csoportjai
harcolnak csak a cseh függetlenségért
– Voska 1914 őszén Prágába érkezik, 80 fős csoportja komoly kémtevékenységet végzett (cserébe az oroszok nem lövik a cseh ezredeket; kémkedésük
később hozzájárult az USA hadbalépéséhez is)
– 1915 okt.: a Szlk. Liga (Albert Mamatej) és a Cseh Nemzeti Szöv. (Voska)
megegyezése Clevelandben a közös államról és az együttes harcról; föderációt, azaz Szlk.-nak autonómiát ígér saját tartományi gyűléssel, kormánnyal
• Svájcban
– Lev Sychrava, az Alkotmányos Párt vezetője elsőként hirdeti a cseh függetl.-t
A hazai ellenállás kezdetei
• A Čas körének mozgalmai Masaryk irányításával
– Václav Klofáčot 1914 őszén letartóztatták kémkedés miatt
– Masaryk ekkor szervezte be Benešt, ő pedig Hollandiába ment, ahol orosz
szakértőként ajánlotta magát a brit titkosszolgálatnak és Seton-Watsonnak
– hazatérése után lapja más munkatársait is felforgatásra buzdította
– okt.-ben Seton-Watsonnak átadta javaslatait a háború utáni rendezésről, amely
csszl. királyságot, Oro.-gal közös határt, Mo. felé etnikai határokat tartalmazott
• Masaryk emigrálása után: a Maffia
– 1915 elején orosz futárok szervezik be Prágában Benešt és Karel Kramářt
– márc.ban alakult meg a „Maffia”, a cseh függetlenségi harc titkos szerve
– vezetője Kramář (ifjúcseh párt), tagjai: Alois Rašín és titkárként Beneš, ill. a
Sokol elnöke és Masaryk Realista Pártjának elnöke)
– Kramář (Masarykkal ellentétben) pánszláv, oroszbarát politikus volt, 1915 ápr.i memoranduma egy pánszláv birodalmon belüli autonóm Cseho.-ról szól
– ezután Josef Dürichet (Agrárpárt) akarták kiküldeni külföldre
– 1915 máj.-ban Kramářt letartóztatták, hazaárulásért perbe fogták és Rašínnal
együtt halálra ítélték, Beneš külföldre menekült (feleségét bebörtönzik)
• Szlovák ellenállási mozgalom
– központja Bécs, Kornel Stodola a császári cenzúra vezetője, aki maga mellé
veszi Ivan Dérert és Milan Hodžát, s kapcsolatban áll a Maffiával
Az új emigráció: Masaryk és társai
• Masaryk egyedül
– 1914 végén hagyta el a Monarchiát, először semleges országokba ment
– 1915 ápr. Független Csehország című programja kénytelen volt számolni Oro.
vezető szerepével (Romanov-herceg mint čs. király), ekkor már nem mond le a
nm. és len. Sziléziáról, a Duna-menti határról és felveti a korridort
– 1915 nyarán Londonból még haza akart térni, de megtudja: halálos ítélet várja
– 1915 júl. 6., Genf: Husz János máglyahalálának 500. évfordulóján nyilvánosan meghirdeti Habsburg-ellenes terveit (közben lánya is börtönbe kerül)
– Beneš érkezése után visszatér Londonba, Seton-Watson segítségével folytat
propagandát (Cseh Tájékoztató Iroda, cikkek, kirakat a Piccadillyn)
• Beneš és Štefánik Párizsban
– eleinte senki nem figyelt rá, régi kapcsolatait sem tudta aktivizálni
– végül bejelenti egy Csehszlovák Külföldi Biz. létezését, melynek nevében
1915 nov.-ben „hadat üzent” Au.–Mo.-nak, független „csehszláv” államot akar
– 1915 végén érkezik a frontról a sebesült Štefánik, aki bejáratos a párizsi elitbe,
magával viszi Benešt is, majd eléri, hogy Briand min.eln. fogadja Masarykot
(1916. febr.) – Csehszl. célja a pángermán törekvések visszaszorítása
A Csehszlovák Nemzeti Tanács (Párizs)
• A ČsNT megalakulása, 1916. febr.
– Štefánik hozta létre eredetileg Cseh Földek Nemzeti Tanácsa néven
– élén Masaryk állt, tagja Štefánik, Dürich és főtitkárként Beneš
– 1916. ápr.-ban csatlakozott a Svájcból kiutasított Sychrava, Csehszlovák
Függetlenség című lapjával együtt
– fő célja az orosz hadifoglyok čs. légióvá szervezése: jún.-ban Dürich, júl.-ban
Štefánik utazik ezért Oro.-ba
– Dürich oroszok vezette szláv föder.-t tervezett, Péterváron rivális NT-t alapít
– Štefánik viszont független Kö-Eu.-t, Szlk. nélküli Cseho.-gal, fr. uralkodóval
• „Romboljátok szét Ausztria–Magyarországot!”
–
–
–
–
–
Beneš propagandaírása, francia nyelven jelent meg
a huszita harcok óta a csehek vallási–nemzeti (!) küzdelme a nm.-ek ellen
az újabb nm. agressziót csak Kö-Eu. teljes átrendezése gátolhatja meg
ebben fő szerep jut a csehszlovákokra, vagy egyszerűbben a csehekre…
elnyomó művükben a magyarok is segítik a németeket, totális magyarosítás
sújtja a szlovákokat (szinte egy szlk. iskola sincs)
A cseh propaganda nehézségei és feladatai
• Orosz vagy nyugati orientáció?
– ellentét a russzofil Kramář és Dürich, ill. a nyugatos Masaryk és társai között
– 1917. febr.-i forr. után Dürichet ejtette az orosz vezetés, Masaryk győz
(Dürichet ki is zárják a párizsi ČsNT-ból)
– 1917. máj.-ban Masaryk is Oro.-ba utazott, a légiók felállítására
– Miljukov új orosz külügymin. Masaryk régi barátja; engedélyezik a čs. légiót
• Az antant és a hazai cseh vezetők hozzáállása Au.–Mo.-hoz
– a fő ellenség Németo., nem a Monarchia; Károly császár különbéke-tárgy.-a
– 1917. jan. 10-én az antant Wilson felszólítására közölte hadicéljait, melyek
mégis tartalmazták a čs.-ok „felszabadítását” – bármit is jelentsen ez
– a hazai erők részt vettek Károly koronázásán, nem bíznak a Mon. felbomlásában (1917. jan. 31-én visszautasítják az USA beavatkozását)
– Károly amnesztiát adott Kramářnak és Rašínnak, Klofáč is szabadult
– 1917 máj.-ban a cseh képviselők nem bojkottálták a Reichsrat ülését, de ott
követelték a Birodalom föderalizálását (azon belüli Čs.-t!)
– 1918. jan. Wilson 14 pontja csak az autonóm fejl.-t követeli a Mon. népeinek
• Cseh és szlovák érvek a közös haza mellett
– történeti érvek a cseh tartományokban – etnikaiak Magyarország ellen
– gazdasági, stratégiai, hamisított statisztikai és történelmi érvelés is
A csehszlovák légiók szerepe
• Csehszlovákia mint hadviselő fél?
– az egyik cseh egység kitünteti magát az 1917. júl.-i zborów-i csatában
– Beneš és Štefánik erre hivatkozva a fr. és ol. fronton is čs. légiókat kíván
szervezni hadifoglyokból és (USÁ-ban toborzott) önkéntesekből
– Olaszo. sokáig ellenáll, csak Caporetto (1917. nov.) után járult hozzá
– ezek katonai ereje kicsi (Fro.-ban 12e, Olo.-ban 24e csehszlovák katona),
propagandacélokat töltenek be, pl. demoralizálni Au–Mo. szlávjait
• A bolsevik forradalom következményei
– Masaryk és Štefánik nem akart beavatkozni az orosz belügyekbe, a bresztlitovszki béke (1918. márc.) után Szovjet-Oro. nem engedhette harcolni őket
– ezért a čs. légiót ki akarták vonni és átvinni a Ny-i frontra
– a Vlagyivosztok felé haladó csehek csetepatéba keveredtek magyar
hadifoglyokkal, majd megtagadták, hogy a bolsevikok lefegyverezzék őket
– Radola Gajda vezetésével elfoglalták az egész transzszibériai vasutat (1918.
jún.-ban Vlagyivisztokot is); az Urálon túl összeomlott a bolsevik hatalom –»
címlapsztori az összes Ny-i lapban
– felértékelődött a szerepük, az antant már nem is akarja kivonni őket, viszont
ennek hatására Clemenceau hajlandó elfogadni Čs. részvételét a békekonf.-n
– a szibériai légió (40-90 ezer katona) 1919 dec.-ben indult csak haza
Élénkülő politikai élet 1918-ban
• Masaryk diplomáciai erőfeszítései az USÁ-ban
– máj. 31. Pittsburgh: két cseh és egy szlovák szervezet társaságában
egyezményt ír alá Čs. majdani berendezkedéséről: a keleti részen szlovák
államnyelvet, közigazgatást, bíráskodást és országgyűlést ír elő
– jún.-ban fogadja Wilson, akitől Čs. teljes elismerését kéri Masaryk
– Fro. ismeri el elsőként (jún. 29.), majd aug. 9-én Nbr. és szept. 2-án az USA is
• A hazai cseh/szlovák politikusok lépései
– vízkereszti nyilatkozat (Prága, 1918 jan. 6.) cseh és szlk. szuverén államot
követelt, a „tört.-i határokon belül”, a magyar „elnyomásról” is szólt
– az „elnyomott nemzetek” kongresszusai: Róma, 1918 ápr.; Prága, 1918. máj.;
Ljubljana, 1918. aug.; New York, 1918 szept.
– liptószentmiklósi nyilatkozat (Vavro Šrobár, 1918. máj. 1.) önrendelkezési
jogot követel a szlk.-oknak és čs. államot (emiatt börtönbe zárták)
– máj. 24. Andrej Hlinka Szlk. Nemzeti Pártja is az elszakadás mellett lép fel
– júl. 13. Kramář létrehozza a Čs. Nemzeti Bizottságot (38 fővel), ami rivális
szerv is lehetne a párizsi Nemzeti Tanáccsal szemben (Klofáč az ifjúcsehek;
Antonín Švehla az Agrárpárt; František Soukup a szocdemek vezetője is tag)
– szept.-ben a Reichsratban, okt.-ben a budapesti parlamentben is önrendelkezés
(elszakadás) mellett szólalnak fel
Csehszlovákia létrejötte
• Emigráns kormány és függetlenségi nyilatkozat
– szept. 26-án a párizsi Čs.NT emigráns kormánnyá minősítette magát
(min.eln. Masaryk, bel- és külügymin. Beneš, hadügymin. Štefánik)
– okt. 7-én a Monarchia a 14 pont alapján kér fegyverszünetet, majd Károly
császár Ausztriát 16-án föderatív állammá kiáltja ki
– a pánikba eső Masaryk okt. 18-án függetlenségi nyilatkozatot ad ki az USÁban, egyben demokr. köztársasággá minősíti Čs.-t; új pamfletjében (Az új
Európa. A szláv álláspont) magát nevezi meg Čs. az államfőjeként
– okt. 21. Wilson elutasítja a 14 pont alapján történő tárgyalást
• A prágai „forradalom”, 1918. okt. 28.
– 25-én Klofáč és Kramář Genfbe indul, Benešsel való tárgyalásra
– Andrássy Gyula közös küm. elfogadja Wilson békefeltételeit, másnap, 28-án
Prágában spontán megmozdulással a cseh pártok átveszik a hatalmat
– Švehla és Soukup jelenti be a közigazgatás irányításának átvételét, majd
Rašínnal és Jiří Stříbrnývel a kormányzó áldását is kérte erre
– Coudenhove kormányzó Bécsben van, de este 6-kor engedélye nélkül is
proklamálják a független Čs. létrejöttét, amit aláír az este érkező Šrobár is
– 29-én a kormányzó is megérkezik, ő és a katonai vezetés is ellenállás nélkül
átadja a hatalmat. Egyetlen puskalövés sem dördült el
– 31-én Genfben egyesül a két „kormány”, Masaryk államfő, Kramář min.eln.
Az államterület formálódása
• A szlovák csatlakozás
– szept. 12-én Budapesten Szlovák Nemz. Tanács alakul (elnök: Matúš Dula)
– okt. 30-ára nyilvános gyűlés hirdetnek Túrócszentmártonba, ahol elfogadják a
mártoni deklarációt: a szlovák nép az egységes čs. nemzet része, korlátlan
önrendelkezést követel (+eredetileg szlovák képviseletet is a békekonf.-n)
– ezután érkezik meg Hodža a prágai hírekkel, módosítják a szöveget
– az eredeti szöveg elveszett; nem tudni, egységes vagy föderatív Čs.-t kértek-e
• A rutén csatlakozás
– júl., Homestead: a Rutének Am.-i Néptanácsa K-Galíciával egyesülést kér
– okt. 26-án Philadelphiában Masaryk aláírta a „Kö-Eu-i népek közös céljainak
nyilatkozatát”. Itt hangoztatta először Gregorij Žatkovič am.-i rutén vezetőnek,
hogy Kárpátalja teljes autonómiát kap Čs.-n belül
– nov. 12. Scranton: a Néptanács Čs.-n belüli autonómia-igényt nyilvánít ki
• Német és lengyel szecessziós kísérletek
– okt. végén négy német többségű tartomány jött létre: Deutschböhmen (Liberec), Sudetenland (Opava), Böhmerwaldgau és Deutschsüdmähren, melyek
sorra nyilatkoznak arról, hogy Német-Ausztria részének tekintik magukat
– ezeket jelentős német ellenállás nélkül felszámolják 1918 dec.-ben
– a sziléziai Teschenben rivális lengyel és cseh szervek ideigl. vonallal választják
el egymást, jórészt etnikai alapon; 1919. jan.-ban Párizs figyelmeztetése
ellenére a csehek az egész hercegséget elfoglalták
Az új állam első hónapjai
• Nemzetgyűlés létrehozása és első intézkedései
– nov. 13. a prágai Nemzeti Bizottság bővül ki Nemzetgyűléssé: 219 cseh
Reichsrat- és tartományi képviselő (+40, majd 53 kooptált „szlovák”)
– nov. 13. ideiglenes alkotmány elfogadása
– nov. 14. Masarykot távollétében elnökké választják (dec. 20-án tért haza)
– minden rivális Nemz. Tanácsot feloszlattak, 16-án megválasztják a kormányt
• Szlovákia megszállása
–
–
–
–
először öt szlk. minisztert neveztek ki, élükön eleinte Šrobár állt
nov. 5-én ez a szlk. „kormány” átlépte a határt, Szakolcán bejelentve Čs. létét
ispánokat neveztek ki, igyekeztek a rivális Nemzeti tanácsokat felszámolni
Šrobárt Pavol Blaho váltotta a szlk. „kormány” élén, majd e kormány meg is
szűnt, helyette teljhatalmú minisztert neveztek ki (Šrobár személyében)
– nov. közepén magyar erők kiverték a čs. hatóságokat a Felvidékről, Matúš
Dulát internálták, mert elutasította a Jászi által felajánlott autonómiát
– dec. 6. Bartha Albert és Hodža megegyezése: etnikai határvonal. Prága ezt nem
ismeri el, Párizs segítségével 19-én új demarkációs vonalat fogadtat el Mo.-gal
– Šrobár statáriumot hirdet ki; dec. 30-án Kassát, jan. 1-jén Pozsonyt foglalták el
• Zűrzavar Keleten
– számos rivális csoport próbálta átvenni a hatalmat, köztük magyarhű erők is
– dec. 11. K-Szlovákiában létrejött a „szlovjak köztársaság” (Viktor Dvorčak)
– Anatolij Beskyd csoportja Eperjesen Čs. mellett szavazott