Transcript A budapesti iskola

A budapesti iskola
A magyar pszichoanalitikus mozgalom kezdete
A kezdetek





Német nyelvterületen kívül elsőként Magyarországon
bontakozott ki pszichoanalitikus mozgalom.
Stein Fülöp magyar orvos került először kapcsolatba a
pszichoanalízissel, egy zürichi tanulmányút során, ahol Jung
asszociációs vizsgálataiba kapcsolódott be.
Kb. vele egy időben egy másik ideggyógyász, Ferenczi
Sándor figyelme Freud írásai felé fordult.
1908.: Stein Fülöp és Ferenczi Sándor meglátogatják Freudot
Bécsben. (Freud-Ferenczi barátságának kezdete)
1913. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület megalapítása.
Ferenczi Sándor (1873-1933)






Az Ödipusz-komplexus helyett az anya-gyerek kapcsolat kerül a figyelme
középpontjába. Kapcsolat alapú pszichoanalízis megalapítója.
Tárgykapcsolat-elméletek előképe.
Elveti az analitikus teljes passzivitását és a ráirányuló áttétel elutasítását.
Felismerte a viszontáttétel fontosságát és felhasználását a terápiában
lehetségesnek tartotta.
Olyan súlyosabb személyiségpatológiával rendelkező pácienseket is
kezelt, akiket ma borderline vagy nárcisztikus pácienseknek neveznénk,
és akik a klasszikus analitikus kezelés hatókörén (neurotikusok) kívül
estek.
Elsőként hangsúlyozta a terapeuta kiképző analízisének szükségességét.
Felélesztette a trauma-tant, amit Freud korán elvetett.
A valóság-érzék fejlődése
1)
2)
3)
4)
5)
A feltétlen mindenhatóság időszaka (magzat)
A mágikus-hallucinatórikus mindenhatóság
időszaka
A mágikus taglejtések mindenhatsági
időszaka
A mágikus gondolatok és szavak időszaka
A valós viszonyok hatalmának felismerése
Bálint Mihály (1896-1970)



Érdeklődésének középpontjában a korai anya-gyerek
kapcsolat, a terápiás kapcsolat kutatása és az analitikus
személye állt. (interperszonális)
„Bálint-csoport” (csoportos szupervíziós esetmegbeszélő
csoport pl. háziorvosok számára; elsősorban az orvos-beteg
kapcsolatra koncentrál; pszichoterapeuta vezetésével)
Fókusz-terápia (fokális terápia) kidolgozása Enid Bálinttal
(később tanítványa: D. H. Malan)
Bálint – a kora gyerekkori tárgykapcsolatról




A csecsemő világképében a tárgy az én része
– elsődleges tárgykapcsolat (a nárcizmus nem elsődleges!)
A korai tárgyakat nem érzékeli frusztrálónak a csecsemő, őérte létezőnek
képzeli őket, ezért énjét velük kapcsolatban omnipotensnek véli (vö.
Ferenczi).
A tárgyakat akkor érzékeli szeretetteljesnek, ha kontrollálni tudja őket, és
így fenntartják azt az érzését, hogy tényleg hozzá tartoznak (énjének
részeként).
Én és tárgy stabil differenciálódása előtt elszenvedett trauma őstöréshez
vezet (basic fault, alaphiba → alapzavar): a személyiségzavar alapjául
szolgáló fejlődéslélektani esemény ez. (A tárgy elkülönülése után a
szorongás elkerülésére kialakított két jellegzetes védekező módot
azonosított. Oknofília: a tárgyhoz való kötődés, akár a függőségig.
Filobatizmus: a kötődés elutasítása – tárgyak helyett a saját képességeiben
bízik.)
Hermann Imre (1889-1984)




Az érzékelés és gondolkodás lélektanának
pszichoanalitikus vonatkozásai (kapcsolatuk a
személyiséggel, normális és kóros vonatkozások)
Tehetség (tudományos felfedezés, művészi alkotás)
Ösztöntan továbbépítése (megkapaszkodás, ösztönörvény)
Módszertani kutatások
A budapesti iskola az anya-gyerek
kapcsolatról (1937)
1)
2)
3)
4)
5)
6)
A csecsemő élete a primer tárgyszeretettel kezdőik.
Ez a lelki fejlődés elkerülhetetlenül szükséges foka, ebből
vezethetők le a későbbi tárgykapcsolatok.
Ez a tárgykapcsolat nem kapcsolható erogén zónához –
önmagában sajátos tárgyszeretet.
(ösztöncél fejlődése ≠ tárgykapcsolat fejlődése)
Az elsődleges tárgykapcsolatnak biológiai alapja van: az
anya-gyerek duálegység.
Ezt a szoros kapcsolatot kultúránk nevelési szokásai túl
korán elszakítják, ebből következik az anyába való
kapaszkodás tendenciája – a gyermekek mohósága,
elégedetlensége.
Ha az ösztönös vágy a testi közelség által időben kielégítést
nyer, csendes, nyugodt jó érzéssel járó állapot áll be.