Transcript Szó, szókészlet, szókincs - hok.uni

Szó, szókészlet, szókincs

A szó a hangnál nagyobb, a mondatnál kisebb nyelvi egység.


Más-más tulajdonságok jelennek meg:




Bonyolult nyelvi jelenség, a nyelvtudományban máig sincs
általánosan elfogadott meghatározása.
ha jelentése
ha alakja
ha funkciója felől közelítünk hozzá.
A szó megnevezés legalább három különböző dolgot jelöl:



szótári szót
szóelőfordulást
szóalakot.


Szótári szó: a mondatban szereplő szóelőfordulásoknak a
jelektől és a ragoktól megfosztott része, azaz szótározható
szókészleti egység.
A szótárakban ez a címszó.




Pl.: fekete, ablak, jár.
A szótári szó absztrakció.
Megnevező funkciója van: jelöli és rögzíti a valóságról
kialakított fogalmainkat és a köztük lévő viszonyokat az
önálló hangalak meg az egységes jelentés révén.
A nyelv szótározható szókészleti egységét lexémának is
nevezik.

A lexéma elemi és szerkesztett lehet.




A lexémákra a szótári alakokkal szoktunk hivatkozni.
A szótári alakok nyelvenként eltérők lehetnek.



Elemi lexéma: egyetlen jelentést hordozó egységből (morfémából) áll, azaz tőszó: él,
tavasz, hat stb.
Szerkesztett lexéma: több szóelemből (morfémából) épül fel, azaz képzett, igekötős
vagy összetett szó: legelész, megír, örökzöld stb.
Indoeurópai nyelvek szótárainak gyakorlata: az igék infinitivusi alakjukban
szerepelnek (singen, to sing, chanter stb.), - ezekben a nyelvekben az igeragozás
ismeretéhez ez az alak nyújtja a legtöbb támpontot.
A magyar szótárakban az egyes szám 3. személyű igealak a szótári alak (énekel,
alszik), - ebből azt is lehet látni, hogy ikes vagy iktelen-e az ige. A magyar igék
ragozásában ez a fontosabb, mivel a főnévi igenév nem különbözik igecsoportok
szerint.
A magyarban a rag és jel nélküli alakok a szótári alakok.


Pl.: „Ott iszik az öreg a tanáccsal sorban: / De mintha keserűt érezne a borban”
(Arany)
mondatban 11 lexéma található: a(z), ott, iszik, öreg, tanács, sor, de, mintha, keserű,
érez, bor.

Szóelőfordulás: a szótári szók tényleges
megjelenése; minden különírt egység, ahogy és
ahányszor a mondatban, a szövegben előfordul.

Pl.: „Ebben az üzletben jobb kenyeret árulnak, mint a
másikban. Itt a kenyér mindig frissebb, mint abban.”



szótári szavak: ez, a, az, üzlet, jó, kenyér, árul, mint, másik, itt,
mindig, friss, az, a
Szóelőfordulások: ebben, a, az, üzletben, jobb, kenyeret, árulnak,
mint, másikban, itt, kenyér, mindig, frissebb, abban.
A szakirodalomban előforduló token
szóelőfordulást, a type szótári szót jelentenek.

Szóalak: a szótári szók valamennyi lehetséges
szóelőfordulásának, vagyis minden toldalékos (jeles, ragos)
és toldalék nélküli formájának egyike. Pl.:




a szép szóalakjai: szép, szépen, szebb stb.
az olvas szóalakjai: az olvas, olvasok, olvastam, olvass stb.
A szóalak rendszerint egy fogalmi és egy viszonyjelentést
együtt, egy alakban hordoz, azaz átmenet a szótári szó és a
szóelőfordulás között.
A nyelvben nemcsak az egyes szavaknak lehet fogalomjelölő
szerepük, hanem több szóból álló kifejezéseknek is, a
frazeológiai egységeknek, a frazémáknak, pl.: böjti szél,
mezei virág, dugába dől, gyököt von, ordít, mint a fába
szorult féreg.
Szókészlet és szókincs

Különbséget tesznek a szókészlet és a szókincs
között.




Szókészlet: egy nyelv, nyelvréteg közösségi jellegű,
társadalmi érvényű szavainak és szó értékű kifejezéseinek
összessége.
Szókincs: az egyén, az egyes ember által ismert és
használt szavak és kifejezések együttese.
Egy gyermeknek, egy felnőttnek, egy írónak szókincse
van.
A magyar nyelvnek, a közéletnek, egy-egy
tudományágnak, szakmának, valamely nyelvjárásnak
pedig szókészlete.
A szókészlet

A szókészlet – egy nyelv összes szavainak tárházaként -- két
nagy csoportba rendezhető:



alapszókészlet
kiegészítő szókészlet
Az alapszókészlet néhány jellemzője:




a mindennapi kommunikációban fontos, nélkülözhetetlen szavak,
kifejezések: iszik, könyv, ma, anya
az ide tartozó szavakat a társadalom minden tagja érti, ismeri,
használja: ég, sok, szalad
hosszú idő óta megvannak nyelvünkben: kar, szív, hall
nagy a szavak szócsaládja: a szavak képzése, illetve a szóösszetétel
révén nagyon sok új szó keletkezik, pl. néz  néző, nézett (film),
nézőpont, elnéz, megnéz, kinéz …

A kiegészítő szókészlet szavainak jellemzői:





nem fontosak, azaz a dolgok, fogalmak, amelyeket
jelölnek nélkülözhetők a mindennapi emberi
kommunikációban: pl. zuzmó, piperkőc, ajakhang
csak bizonyos kisebb-nagyobb közösség érti, használja
őket: kabóca, ribonukleinsav, gádzsó
„család nélküli” társtalan szavak, nincs, vagy igen kevés a
belőlük származtatott szó: tolómérce, szögmérő
A szókészlet két csoportja között nem lehet éles
határt vonni.
A magyar nyelv szóállománya mintegy 1 millió szót,
kifejezést tartalmaz.
A szókincs

A szókincs az egyén nyelvi kincse, az általa
használt, illetve csak ismert szavak összessége.



a használt szavak összessége alkotja az egyén aktív
szókincsét
az ismerős, de ritkán használt szavak a passzív szókincs
tagjai
A szókincs szóállománya sokkal kisebb, mint egy
nyelv szókészlete (ez a szómennyiség egyénenként
nagy eltéréseket mutat, átlagban 1,5–2%-a nyelv
szókészletének, ritka esetben haladja meg a 20–25
ezret).
A szóval, szókészlettel, szókinccsel
foglalkozó tudományágak




A szóval, szókészlettel, szókinccsel több tudományág is
foglalkozik. Ezek a szótan részei.
A szóállományt a szókészlettan vagy lexikológia
tanulmányozza
A szavak jelentéstani oldalát a szójelentéstan tanulmányozza.
Arra a kérdésre válaszol, hogy pl. egy bizonyos fogalomnak
milyen elnevezései vannak egy nyelvben vagy egy
nyelvváltozatban.
A szójelentéstannak két része van:


a szemasziológia, amely a jelölőből indul ki, és így jut el a jelölthöz,
az onomasziológia, amely a jelöltből indul ki, és innen ér el a jelölőhöz.



A szótártan vagy lexikográfia a szótárszerkesztés
elvi és gyakorlati vonatkozásait vizsgálja.
A szótanhoz tartozik még a szófajtan meg a
szóalaktan vagy morfológia is. Az elsőnek a nyelv
szófaji rendszere, a másodiknak a szó szerkezeti
felépítése a tárgya.
Az etimológia történeti jellegű tudományág:
vizsgálata a szavak eredetének felderítésére irányul.