Transcript Városi intézmények és a zólyomi polgárok hétköznapjai a kora

Városi intézmények és a zólyomi polgárok
hétköznapjai a 16–17. században
(Szemelvények az előadásból)
RADOSLAV RAGAČ
Az előadás célja a 16–17. századi zólyomi
polgárok életének– vagyis az egyén és a közösség
viszonyának – bemutatása annak a legfontosabb
három intézménynek a háromszögében, amelyek
a városban működtek és meghatározták a köz- és
magánéletüket a bölcsőtől a koporsóig. Ezek a
városi tanács, templom és iskola.
Zólyom már a tatárjárás előtt, valószínűleg 1238-ban
megszerezte
a
városi
privilégiumot.
Középkori
történelme a város felett magasodó, a 12. század
elején épült királyi várhoz kötődik. A várat az ún.
Szlovák Kapu északi kiszögellésén és a Garam
mentén, valamint a Korpona folyó völgyén keresztül
vezető
régi
kereskedelmi
út
metszéspontjában
emelték, és a 12. század végéig a valószínűleg a
nagymorva időkből származó Neresnicánál épült
erőd védelme alatt állt.
A Szalatna és a Garam folyók mentén fekvő szláv
településekből fokozatosan létrejött a váraljai vidék,
ahol
–
feltehetőleg
–
a
kereskedelem összpontosult.
kézművesipar
és
a
Zólyom életének egyik kevésbé ismert időszaka a 1617.
század.
Fő
forrásbázisa
Zólyom
város
magisztrátusának iratanyaga, amely egy viszonylag
nagy kiterjedésű fond: jegyzőkönyveket, számadáskönyveket,
levelezéseket
környező
egyházi
anyakönyveket,
és
iratanyagot
más
települések
fondjai
okleveleket,
tartalmaz.
ugyancsak
mazhatnak Zólyomra vonatkozó iratokat.
A
tartal-
1526 után a zólyomi polgárok hétköznapi életének
leghangsúlyosabb meghatározói a törökkel folytatott
harc, a reformáció majd az ellenreformáció és az
országrészek politikai viszálykodásai voltak, amelyek
a nemesség többszöri felkeléséhez vezettek.
Esztergom elestét követően megerősítették a füleki
várat (1554), a véres szécsényi csatavesztés (1562) után
pedig a törökök már a bányavárosokra is közvetlen
veszélyt
jelentettek. A vár átépítését
követően
Zólyom a törökellenes harcok fontos központjává és a
kapitányi székhellyé vált.
A koraújkori városközpontot a főtéren álló Szent
Erzsébet plébániatemplom körül, a középkortól
kezdve fokozatosan kiépülő épületegyüttes jelentette.
A templom mellett állt a városháza, a középkori
óratorony és a középkori Szent Test Kápolna, amelyet
ispotályos házzal és temetőkerttel bővítettek.
A főtéren állt a régi városi iskola épülete is. A 16.
század ’40-es éveiben a templomra tornyot emeltek,
amely erődítési szerepet is betöltött, és ide helyezték
a városi órát is. A toronyhoz a város Jacobi Jakab Pál
kőműves- és Kristóf kőfaragómestereknek összesen
több mint 400 aranyat fizetett és még építőanyagot is
vásárolt.
A torony tetejére állandó őrséget helyeztek. A torony
belsejében
lévő
őrszobát
(a
hypocaustum-ot)
kályhákkal fűtötték fel. A középkori fa óratorony,
amely korábban a városi temető haranglábjaként
funkcionált, átkerült a sekrestye mögé, szembe a
parókiával. 1551-ig az óra is ezen volt elhelyezve.
Eredeti
formáját
Willenberg
1599-ben
készült
tájképén láthatjuk. Egy többszintes fatorony volt,
magas,
zsindellyel
fedett
toronysüveggel.
Több
harangnyílás volt rajta. A tér régi elrendezését is
Willenberg
ismert
és
ábrázolásából ismerjük.
sokat
idézett
1599-es
1610-ben a templom körüli teret kifosztották és
felégették.
1611-ben
kezdődött
el
az
épületek
folyamatos felújítása reneszánsz stílusban. A főtértől
délre állt a piac 15. századi emeletes faépülete,
amelynek földszintjén a mészárszékek voltak. A piac
mellett kapott helyet a pellengér is.
A templom
Zólyom a 16. században tért át luteránus hitre. Az
1770-es évekig a parókia is az ő kezükben volt. A
város majdnem egésze az evangélikus vallást követte.
A 16. században vándorprédikátorok és német nyelvű
prédikátorok is érkeztek a városban élő német
közösséghez. A 16. század közepén a 14. században
épült Szent Test Kápolna funkciója is megváltozott,
amelynek
alagsorát
addig
ossariumként,
ún.
csontházként használták, ahova új sírok ásása
alkalmával
a
temető
csontokat hányták.
szentelt
földjében
talált
Az átépítés után ez ispotályos-házként működött. A
17. század végéig használták az épületet, a Szűz Mária
Kápolna felépítése után, 1700 körül megszűntették.
Az 1611-től vezetett ún. templomi regesztrumok, a
Regestri ecclesiae számos információt tartalmaznak
plébánia történetéről a 16. századtól kezdve.
A
valaha
valószínűleg
igen
gazdag
plébániai
könyvtárból mára csak néhány példány maradt fent.
Számos jelentős személyiség nyugszik a kriptákban,
családi sírboltokban vagy a városi temetőben. A
templomban
fennmaradt
néhány
epitáfium (díszes keretű sírkőlap).
reneszánsz
1611
után
a
megrongálódott
templomot
helyreállították. Az építési munkákon túl felújították
az orgonát, új keresztelőkutat és új oltárt emeltek –
mely utóbbi a 18. századi rekatolizáció során
elpusztult.
A
18.
század
evangélikusok
utolsó
életét
harmadát
plébániájuk
a
zólyomi
megtartásáért
folytatott sikertelen küzdelmük jellemzi, amelyet
erőszakosan megszüntettek és rövidebb epizódoktól
eltekintve a türelmi rendeletig nem állították helyre.
A városháza
A városháza a középkortól lett a városi élet
központja. Az egyedülálló módon a plébániatemplom
sekrestyéjéhez
és
hajójához
kapcsolt
épületet
valószínűleg a 14-15. század fordulóján építették.
A földszinten a templommal kapu kötötte össze. A
templom mellett a középkorban egy fatorony állt,
amelyen a város óráját is elhelyezték. A sekrestye a
korai időszakban a városi kincstár szerepét is
betöltötte és a középkorban minden bizonnyal itt
őrizték a városi levéltárat is.
A
fennmaradt
bírói
iratok
a
korabeli
élet
problémáinak és konfliktusainak széles skáláját
tárják elénk a vagyoni és szomszédokkal folytatott
perektől
kezdve
tettlegességeken
a
szóbeli
keresztül
csatározáson
egészen
a
sőt
halálos
ítéletekig. A városházán őrizték a városi mérlegeket, a
fegyvereket
és
minden
tömlöcként is szolgált.
bizonnyal
a
pincéje
Találhatunk
címerkészítésre
zászlóvásárlásra,
nyújtott
pecsét-
adományokról
és
készült
feljegyzéseket, illetve festményekre és szobrokra
adott megrendelő leveleket. A város támogatta a
lelkészeket, a városi iskolát és a tanárokat, több
esetben segítette a diákok egyetemi tanulmányait.
Maradtak ránk a városnak ajánlott irodalmi alkotások
is.
Iskola
A városkönyvek először 1466-ban említik a városi
iskolát. A középkori „scolasticus” városi jegyző is
volt egyben, illetve egy esetben az orgonista tisztét is
betöltötte. Az említett 1599-es látképen látható a
városi iskola négyszögletű épülete.
Az iskola a templomtól északra feküdt, a mai út
helyén. Épületét már 1599 előtt fa cölöpsorral
erősítették
meg.
körbehatárolta
az
Az
oszlopsor
iskolaudvart
védelmi célokat is szolgált.
elzárta
és
a
teret,
valószínűleg
Jelentős tatarozásra 1611-ben került sor. Az iskola tere
a 17. században fokozatosan beilleszkedett a több
épületből álló komplexumba. Az építkezés fázisait ez
idáig csak részlegesen ismerjük. 1614-es adatok
alapján tudjuk, hogy legalább négytermes volt.
A legérdekesebb adat a 17. század ’40-es éveiből
maradt ránk. Ebben az időszakban többször is „a
nagy iskola”-ként említik. Az épület legalább egy
tanteremmel bővült. Az iskolai termekben táblák
voltak és egy, a könyvek számára fenntartott rész.
A tanítás magas színvonaláról tanúskodik a zólyomi
lakosság széles rétegének műveltsége, a magánkönyvtárakról fennmaradt számos adat és a végzett
diákok nagy száma, akik külföldi egyetemeken
folytatták tanulmányaikat.
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a
zólyomi polgárok köz- magánéletét jelentősen
meghatározták
működésére
a
is
közintézmények,
viszonos
hatással
amelyek
volt
a
városlakók életszemlélete, műveltségi szintje.
Szlovákról fordította: Bánszki Hajnalka