Transcript Dr SzabóLajos előadás

A pszichiátriai betegek munkaerőpiaci
integrálása
Prof. Dr. Szabó Lajos
c. egyetemi tanár
A klasszikus 19.- 20. századi
pszichiátria felfogása
 Fókuszban a szkizofréniához kapcsolódó nehézségek
 A szkizofrénia biológiai talajú ,fázisokban zajló, progrediáló
gyógyíthatatlan betegség amely tüneti kezelésben befolyásolható
akut pszichotikus szakaszokkal és kronicízálódási folyamattal
jellemezhető. A munkaképességet a kronicízálódásból fakadó
nehézségek jelentősen befolyásolják / patológia – deficit szemléleten
alapuló megközelítés/.
 A kronicízálódás nyomán fellépő változások / „negatív tünetek”/ a
munkatevékenységet korlátozó tényezők, amelyek kismértékben
befolyásolhatók.
 A betegek gyakorlatilag kirekesztődnek a munkaerő piacról
A munka tevékenységet
befolyásoló negatív tünetek
• Indíték szegénység
• Apátia – erőfeszítés képtelenség, gátoltság
• A figyelem fluktuációja, disztraktibilitás
• A problémamegoldó gondolkodás nehézsége, rigiditás
• Megnehezült kapcsolatteremtés, visszahúzódás, passzivitás,
spontaneitás hiánya, érzelmi rezonancia csökkenés
• Csökkent terhelhetőség
• Stressz reaktivitás
A rehabilitációs törekvések
megjelenése a 20. sz. második felében
• A pszichofarmakonok alkalmazásának hatása
• A nagy munkaterápiás intézetek megjelenése: küzdelem a
stabilitás megtartásáért és a kronicízálódási folyamat
lassításáért
• Parciális gyógyulás és korlátozott rehabilitáció / „köldökzsínóron” tartott betegek/
• Nincs valós társadalmi reintegráció és a betegek gyakorlatilag kívül mar adnak a munkaerőpiacon
A szociálpszichiátria előretörése és a
pszichiátriai rehabilitáció
kibontakozásának nagy korszaka
• Elmozdulás a hagyományos biológiai talajú patológia – deficit
szemlélettől, és a szocioterápia eszköztárának gyorsütemű fejlődése
• A kórházi ellátás köré szerveződő rehabilitációs intézményrendszer
kialakulása
• A pszichiátriai rehabilitáció mint multidiszciplináris tevékenység
• Reszocialízációs törekvések és védett foglalkoztatás
• Korlátozott jelenlét a munkaerő piacon
A pszichiátria válsága és a
kiútkeresés: a biológiai pszichiátria feltámadása
• A kronicízálódási folyamat és a deficitek újraértelmezése a
neurokognitív zavarok kutatása nyomán
• A modern neuropszichológiai vizsgálatok bevezetése: a „kognitív profil”
feltérképezése
• A pszichofarmakológiai kutatások célkeresztjében a kognitív deficit
• Az érintett kognitív funkciók befolyásolása a modern kognitív
viselkedésterápiás eszközök révén – a készségfej-lesztés előtérbe
kerülése és a szociális kognicíó felé forduló figyelem / a modern
pszichiátriai rehabilitáció kognitív pszichológiai elméleti bázisának
megteremtése /
A kognitív zavarok jelenléte
Szkizofréniában /forrás: Harvey és Keefe 1997./
Néhány következtetés a kognitív
pszichológiai megközelítés nyomán
 Egyértelmű korreláció mutatkozik a neurokognitív zavarok jelenléte és a
negatív tünetek megléte között
 A szociális kognicíó nehézségei jelentősen befolyásolják a szociális készségek
és a szociális beilleszkedés alakulását
 A rehabilitáció szempontjából fontos felismerés, hogy a munkateljesítmény
szorosan összefügg a neurokognitív zavar mértékével
 A versenyképes munkatevékenység facilítálóan hat a figyelemre,
munkamemóriára és a problémamegoldó erőfeszítésekre.
 A neurokognitív zavar jelenléte prognosztikai támpont és fontos a relapszus
kockázat szempontjából is.
A kognitív pszichológiai
megközelítés gyakorlati alkalmazása a
pszichiátriai rehabilitációban
 A korszerű kognitív viselkedés terápiás módszerek beemelése a rehabilitáció
területére: a szociális készségfejlesztés komplex programja / Falloon és munkatársai
1993.,Bellack és munkatársai 2004., Lieberman 2006./
 A közösségi ellátás mint keret: a rehabilitáció intézmény-rendszerének újraépítése a
természetes élettérben
 A munkára felkészítés és a munkatevékenységet megalapozó készségek célzott
fejlesztése /Bulyáki et al. 2002./
 A „ bizonyítékon alapuló” eljárások preferálása
 Törekvések a társadalmi inklúzió erősítésére
 Törekvés a munkaerőpiaci integrációra /támogatott fogl./
Néhány kritikai szempont a
kognitív pszichológiai megközelítés kapcsán
 A kognitív viselkedés terápiás „apparátus” alkalmazása nagy
ráfordítású, idő és kapacitás igényes tevékenység
 A folyamatos monitorizálás, mérés a hazai szakmai kulturában idegen
procedurákat hoz be és ellenállást szül.
 Magas a kockázata annak, hogy a program sablonossá válik,
dehumanizálódik – a részkészségek tréningjei fragmentáltan jelennek
meg, és nem érvényesül egy holisztikus megközelítés
 Nem a természetes emberi viszonyok között formálódnak a személyes
célok és törekvések
 Nem figyel a munkakörnyezetre és nem kalkulál a közösségi
tényezőkkel.
Válasz a kritikákra: megerősítő
törekvések az integráció felé /„strenght modell”/
•A természetes környezet mint befogadó erőtér
• A vágyak, törekvések, személyes célok normalizálása
• A belső erőforrások mobilizálása
• A befogadó környezet erősítése – a természetes kapcsolati
háló fontossága
• Pozitív emberkép és értékorientáció: a személyköz-pontú
megközelítés újrafogalmazása
• A munkakörnyezet mint „mikrokozmosz”
• A munka kultúra mint kulcstényező
A csapdába ejtő környezet
• Stigmatizál, kirekeszt
• Kapcsolatokat beszűkíti
• Beskatulyáz, személytelenít
• Nem veszi figyelembe a kliens vágyait, törekvéseit
• Nem ösztönzi a klienst hosszú távú célok elérésére
• Kevés a visszajelzés, korrekciós lehetőség
• Kevés a tanulási, fejlődési alkalom, sok az üresjárat
• A kliens elszigetelődik, izolálódik
• Elégtelenek az anyagi források
A megerősítő környezet
• Társadalmi befogadás
• Tágabb szociális mozgástér, gazdagabb kapcsolatok
• Az individualitás és egyéni szükségeletek figyelembe
vétele
• Alkalmak, lehetőségek a realisztikus célok
megvalósítására
• Realitás feedback, konstruktív visszajelzések
• Új kézségek, fejlődés és tanulás lehetőség
• Adekvát, elérhető anyagi források
Természetes és kreált környezet
A „felépülési modell”: régi bor
új palackban?
• A személyközpontú pszichológia emberképe és
értékorientációja
• A szociális munka területéről beemelt „empowerment” mint
facilitáló megközelítés
• A támogató közösségi háttér jelentősége
• A társadalmi befogadás kulcstényezőinek szerepe
• A klinikai és személyes felépülés fogalmának
megkülönböztetése
A klinikai felépülés kritériumai
/ Liberman és Kopelowicz 2002./
• Teljes tünet remisszió
• Teljes időben vagy részidőben munkatevékenység vagy
tanulás
• Életviteli függetlenség
• Baráti kapcsolatok, közös időtöltés
• Valamennyi szempont legalább két éve értékelhetően fennáll
A személyes felépülés
/Slade 2009./
 A változás olyan egyéni útja, amely visszavezet az elszakadástól az újrakötődéshez és
új jelentést, célt ad az egyén életének
 A mindennapi túléléstől elvezet a belső fejlődésig, a passzív alkalmazkodástól az
aktív megküzdésig
 A felépülés több mint gyógyulás, és történhet professzionális segítséggel vagy
anélkül
 A felépülésnek egyedi útja van, és mélyen személyes
 A felépülés a reményt is újraépíti
 A felépülés visszaadja az egyén kontrollját élete felett
 A felépülés nem magányos utazás – fontos résztvevői a társak
 A felépülés nem lineáris folyamat, összetett, megtorpanásokkal, újra
nekirugaszkodásokkal tarkított
Az út vége: visszatérés az
alapértékekhez / Ghel üzenete/
• Kis munkaközösségben és a környező társadalmi közegben való teljes
befogadás, a közösséghez tartozás
• Emberléptékű, átlátható, kiszámítható munkakörnyezet
• Partnerség és elfogadás
• Biztonság
• Értékteremtés
• A személyes adottságok figyelembevétele és ahhoz igazodó feladatok,
terhelés
• Pozitív megerősítés, az önértékelés erősítése
• Érzelmi elköteleződés