Transcript Hallássérültek a magyar felsőoktatásban

Hallássérülten a magyar
felsőoktatásban
Jogok, attitűdök és sztereotípiák
Előadó
Suri Andrea
III. évf. magyar szak
Nyugat-magyarországi Egyetem –
Savaria Egyetemi Központ
Az anyaggyűjtés módja: szociolingvisztikai interjú
• Technikai lebonyolítás
 Windows Live Messenger (közismerten MSN) → interaktív,
vizuális
• Mintavétel módja
 rétegzett mintavétel
 a Savaria Egyetemi Központból teljes minta
 összes hallássérült részt vett benne (3 fő)
→ Interjúalanyok
 6 fő (3 férfi és 3 nő)
• Kutatást végző személy
 aktív részvétel
• Érintettség
 a kutatást végző személy is érintett mint sorstárs
• Az interjú időtartama
 4-6 óra (3-4 részletben rögzített)
• Baráti légkör, a beszélgetés nem személytelen
Interjú (kérdések, témakörök)
• Irányított beszélgetések kérdésnyalábok
segítségével
• A tematikus kérdések egymásra épülése:
1. Szociodemográfiai adatok
2. Életút
a)
b)
c)
d)
e)
f)
g)
Hallássérültség
Közösségi integráció
A jelnyelv elsajátítása, szerepe az életben
Továbbtanulás
A környezet viszonyulása
Kapcsolattartás és kommunikációs módok a külvilággal
Az alany viszonya a környezetéhez
3. Egyéni boldogulás feltételei
•
Az interjúalanyok
K. L.
•
 25 éves budapesti férfi
 a Budapesti Műszaki Főiskola
költségtérítéses levelezős
hallgatója
 tanulás mellett informatika
vonalon dolgozik
 havi átlagban 32 órát tölt az
egyetemen
 22 éves vidéki nő
 NyME-SEK államilag
finanszírozott nappali tagozatos
hallgatója
 földrajz-informatika könyvtáros
szakos
•
T. B.
 22 éves vidéki nő (győri lakos)
 a NyME-SEK államilag
finanszírozott (nappali tagozat)
 informatika könyvtáros szakos
 Szombathelyen először tanul
hallók között
•
•
H. R.
 23 éves budapesti férfi
 először 2 szemesztert az akkori
BDF földrajz-történelem szakán
végzett el
 jelenleg Budapesten a Pázmány
Péter Katolikus Egyetemen
történelem BA-ra és osztatlan
jogász szakra jár
S. A.
 20 éves vidéki nő
 a NyME-SEK államilag
finanszírozott nappali tagozatos
hallgatója
 magyar szakos
 jelenleg egyéni tanrend
M. L.
•
D. S.
 22 éves vidéki férfi (győri lakos)
 a Budapesti Műszaki Egyetem
államilag finanszírozott nappali
tagozatos hallgatója
 építészmérnöki szakos
Hallássérültség
•
Kiderülése

teljesen változó időpontokban
H. R.: veleszületett állapot, szülei, nagyszülei siketek
K.L.: 2-3 évesen bölcsődében derült ki, veleszületett?
M. L.: „Nem tudom mi az oka. Nem nagyon érdekelt, így nem jártam utána. Azt hogy … mikor vették
észre, arról sincs információm”, szülei hallássérültek
T. B.: veleszületett, családban egyedüli
D. S.: 3 éves korában vették észre, veleszületett?, vidéken nem, csak a fővárosban vették észre
S. A. 13 évesen kezdődő lefelé tendáló folyamat
•
Jellemző, hogy S. A. kivételével a nyelv (beszéd) elsajátítása sokuknál
később történik
•
A hallássérültség következménye
•

Pontatlan fonetika/ deformált kiejtés → 2 éves előkészítő, felzárkózó év szakközépiskola
előtt (ha hallássérültek között tanult az illető)

Kihatással van a szókincsre
Hallókészüléket visel: 5 személy (ennek megítélése vegyes:
„zavarókészülék” ↔ „mintha együtt nőttünk volna fel”)
 Siketnek tartja magát

2 megkérdezett
 Nagyothallónak tartja magát

4 megkérdezett
Az életutak áttekintése
• 2 személy vidéken élt mindig; 1 személy városból vidékre, míg 2
másik vidékről városba migrált; 1 személy végig a fővárosban
(szülei nagyobb városból a fővárosba)
• A család és a rokonság a tényt pozitívan fogadja (kezdeti ijedtség
után; „támogattak mindenben”)
• Sztereotípiákkal szembesülés
→ Diszkriminációval már óvodás korban találkoztak
→ (akár játszótér – „a hátam mögött azt mondta, hogy hülye siket”)
• Óvónők, nevelők: megkülönböztetett figyelem (néha javaslatukra
kerül át az illető hallássérültek közé, ez nem feltétlenül pozitív)
• Gimnázium: családiasabb légkör, figyelmes tanárok
2 adatközlő: egészségesek közt tanult végig → kisebb törés az
egyetemen
1 adatközlő: először tanul hallók közt
3 adatközlő: hallássérültek között, ill. egészségesek közt is tanult
(ebből 2 személy tanult hallásfogyatékosok közt közvetlen egyetem
előtt)
Érettségi, nyelvvizsga, attitűdök
•
Az összes interjúalany az ún. bolognai rendszerben tanul
 → érettségi (is) kulcsfontosságú
•
Jogilag: hosszabb felkészülési idő, szóbeli kérdései írásban, jeltolmács, a felvételi pontszám
bizonyos százalékának elérése…
•
Nem szeretnék, ha később emiatt lenne hátrányuk

•
•
„ez sértés nekik” (ti. az egészségeseknek), ketten ezt külön kihangsúlyozták
Elvétve ismerik a jogokat

hárman nem ismerik őket

négyen abszolút nem éltek velük

ketten alig éltek velük
Nyelvvizsga

2 személy érettségi előtt

1 megkérdezett már tanulmányai során (jogokat ismerik, de csak szükség esetén élnek vele)
„De nem éreztem jogosnak így, hogy hallókészülékkel végül is jól hallok”

1 személy feltétlenül szeretne felmentést kérni a nyelvvizsga szóbeli része alól
–
Jelnyelvi nyelvvizsga: államilag nincs akkreditálva
A továbbtanulás problematikája I.
(általánosan)
• Jelenleg továbbtanuló hallássérültek száma: 118 fő*
* a 2007/2008-as tanév adata
→ korábbi felmérésekhez képest ez pozitív – 2000-ben 309
fogyatékkal élő fő 13%-a
• Sok hallássérült megriad a felsőoktatás „szigorától”, a
követelményektől, tart a teljesítményben való
lemaradástól
→ Sokan inkább szakmát tanulnak (bővebben ld. dolgozat)
 Megkérdezettek véleménye: „(Sokan azért nem tanulnak
tovább), mert nincs önbizalmuk!”
Fogyatékosság típusa
Fogyatékosok száma
arányuk
Mozgáskorlátozott
251 560 fő
43,6%
Látássérült
83 040 fő
14,4%
Értelmi fogyatékos
56 963 fő
9,9%
Hallássérült, beszédhibás
60 865 fő
10,5%
Egyéb
124 578 fő
21,6%
577 006 fő
100%
Összesen
A KSH 2001-es adatai
A KSH 2001-es adatai
A továbbtanulás problematikája II.
(az interjúalanyok attitűdjei)
• Vívódás: 2 személy számára nem volt kérdés,
sikertelen próbálkozás, újraérettségizés, „pénz
kérdése volt”
 „Volt egy-két szak, ami felkeltette az érdeklődésemet, (de
ezeket) nem volt érdemes felvenni a hallássérülésem miatt”
• Valamilyen szinten mindegyikük tart az előttük
álló nehézségektől, ez idővel oldódik (ha nem is
teljesen)
→ Teljesítményorientáltság (bővebben ld. dolgozat)
 „Új élet”?
Jogok és azok megvalósulása a
felsőoktatásban
• Sok hallássérült nem ismeri a rá vonatkozó jogokat
• Regisztráció után fogyatékosságügyi referens foglalkozik a
hallgatókkal (bővebben ld. dolgozat)
 VJTSZ (= tolmácsszolgálat) dolgozói: ha szükséges, bármit
segítenek elintézni
→ Minden szemináriumra, előadásra, vizsgára bejöhet jelnyelvi tolmács
• Általában inkább a hosszabb felkészülési időt veszik igénybe a
hallássérült hallgatók
• „ha nem írom (ti. órán a tananyagot), akkor nem szólnak, mert úgyis
tudják, hogy a többiektől elkérem”, de: „a fénymásolás se könnyű,
mert torzul az írásuk (ti. a hallgatóké)”
Az intézmények dolgozói (tanárok,
ügyintézők…)
• Ha a tanárok tudják is, sokszor nem gondolnak bele (órai
szinten)
→ „hát ha mindenkinek lobogtatnám azt a papírt (ti.
hallásszakértői vélemény), lehet kérdezgetnének… de
amúgy nem… van amelyik »szeret«, de a többiek
közömbösek…”
• Egy hallássérült jobban a tanár szolidaritására van
utalva (oktatótól függ), bár szemtől szemben
figyelmesebbek
 Órák utáni rövid szóbeli összefoglalót csupán 1 adatközlő kap 1-2
tanártól
 Jogokat nem ismerik, de egyéni kérésre betartják azt (pl.
vizsgán)
• Hivatalok ügyintézőiről ld. bővebben dolgozat
A csoporttársak
• Az összes megszólaló egyedüli hallásfogyatékosként tanul a
csoportjában → részesedésük elenyészőnek számít az
egészségesek között
• Először nem közelednek, majd megismerik, hogy egy hallássérült
mentálisan ép, lehet vele beszélgetni
 Ha a hallássérült kezdeményez, utána ők maguk közelednek („az
elején nem – ahogy láttam rajtuk – tudtak mit kezdeni egy
hallássérülttel.”)
 „alapjában véve az első hónap után már tudták, tudok beszélni, csak
szemtől szembe kell fordulni velem”
 Készségesen segítenek (együtt tanulás, jegyzet…), de nem mindig
maguk ajánlják fel
Lokalitás
(bővebben a dolgozatban)
Fővárosi felsőoktatási intézmény
• Fejlettebb színvonal
• Ridegebb légkör
• A fővárosban több a lehetőség
(pl. elektronikus tananyag)
• Nemcsak továbbtanulás,
hanem a jövőbeli lehetőségek
miatt is húzóerő
• Ezzel szemben drágább is
• Sokszor a társaság
összetételétől függ a megítélés
• „Jól érzem magam”
•
•
•
•
•
•
Vidéki felsőoktatási intézmény
„sokkal barátságosabb,
nyugodalmasabb, de
bürokratikusabb”
Felvetődött a szervezetlenség
„az elején furcsa”
Sokszor a társaság
összetételétől függ a megítélés
„Nagyon jó, a
csoporttársaimmal és a
tanárokkal jól megértjük
egymást.”
A mindennapos bejárás
vidékről fárasztó
Kapcsolattartás és a kommunikáció
módja a külvilággal
• Kizárólag belső tulajdonság (leginkább
kiemelt: a tolerancia)
 Internet (MSN, skype, e-mail) és élőszó
 Mobilkommunikáció → SMS
• Telefonhasználat (vezetékes vagy mobil): 3
megkérdezett tud (1 fő csak hallókészülékkel, 1
ember nélküle, és 1 személy mindkét módon);
„gyakorlat kérdése az egész”?
• Viszony a környezethez (ld. dolgozat)
Egyéni boldogulási feltételek
•
Erkölcsi (család, csoporttársak, tanárok szolidaritástól függően), tevőleges
(pl. jeltolmács biztosítása), anyagi támogatás (szociális támogatás)
•
Legtöbbször ugyanazt várják el mint az egészségesektől (3 alany állítása
alapján fordul elő némi engedékenység)
•
Nagy nyomás → stresszes életmód → kevés szabadidő (ellentmondó
vélemény: „nem voltam stresszes, mert mindennap azt csináltam, amit
szerettem: jogot tanultam”)
 Időbeosztás: a hallássérülés kihat ("kétszer többet kell tanulnom, mint a
hallóknak" )
 Fizikai és lelki akadályokat mindenki másképp dolgozza fel („problémáimról nem
nagyon beszélek”)
•
Klubok (kapcsolat sorstársakkal): SINOSZ ún. szövetségei (4 személy jár
összejövetelre, egy közülük klubon kívül is aktívan tartja az ottaniakkal a
kapcsolatot)
A jelnyelvről
• Sok hallássérült nem tud jelelni (siketekre nézve ez az
arány kb. 1/3, míg a nagyothallókra nézve kb. 3/4*)
*Forrás: Kósa Ádám, a SINOSZ elnöke
 Az adatközlők közül 2 személy értékelte jelnyelvi tudását és
értését a tízes skálán nullára → következtetés: általában azok
a fiatalok nem tudnak jelelni, akik egészségesek közt tanulnak
 Két megkérdezett hallássérült családba született, tehát a
kommunikáció jelelve folyt.
 Egyikük: magyar, nemzetközi (10-10 pont), és angol jelnyelv (értés:
7, tudás: 5 )
 Másik: magyar jelnyelvet, ill. az ún. daktil
 Két személy hallássérült közösségben tanult meg jelelni
 Egyikük: magyar jelnyelv (9-9 pont)
 Másik: magyar jelnyelv (10-10 pont)
 De a nemzetközi jelnyelv megtanulását is tervezik
Diszkrimináció?
Negatív diszkrimináció
• Legtöbbször tudatlanság vagy
előítélet szüli
 Már gyermekkorban (pl. első
közösségi integráció)
megmutatkozik
(környezet viszonyulása: ld. dolgozat)
 Sok ember azt hiszi (pl.
visszakérdezéskor), egy
hallássérült mentálisan is sérült (→
sztereotípia)
 Az alanyok szinte mindegyike
találkozott valamifajta
diszkriminációval (Egy egyetemi
életre reflektáló vélemény: „amikor
beléptünk a suliba, inkább azt
éreztem, egyformák vagyunk”)
 „Legtöbb esetben a tolmáccsal
reklamáltunk, de néhány
esetben némán tűrtünk (ez van)”
Pozitív diszkrimináció
• „Sok esetben nemcsak a
diszkrimináció felszámolására,
hanem bizonyos pozitív
diszkriminációs intézkedésekre is
szükség lehet (pl. kollégiumi
férőhely feltétlen biztosítása,
vizsgafeltételek módosítása)”.
[Csányi]
 „sajnos, támogatásra vagyunk
szorulva”
 Sokszor nem érzik jogosnak
• „mert legalább annyit tanuljanak
hallássérültek, mint a
hallók, (nehogy visszaéljenek
a hátrányukkal)”
Esélyegyenlőség (a jog és a gyakorlat
diszkrepanciája - a megkérdezettek
attitűdjei)
• 2003. évi CXXV. törvény 1 § szabályozza, jogilag előírt
• A megkérdezettek egybehangzó véleménye alapján:
Magyarországon nincs, a többi országhoz képest
elmaradottabb ezen a szinten
 „A paradigmaváltáshoz nemcsak biztató jogi szabályok, hanem a
hétköznapi emberek nagyobb perspektívájú látóköre is
szükséges.”
 Biztatóbb vélemény: „mivel ahol nekem gondom volt, pozitívan
álltak eddig a dolgokhoz, létezik.. ha nem is minden téren… de
legalább jó fele haladunk”
→ A kulcs = idő („idő előrehaladtával… igen… ebben az
országban valamikor létezik… majd… nem most…
majd”)
Attitűdök az interjúval kapcsolatban
• Készségesek, minden kérdésre válaszolnak
 „jókat kérdeztél, és fontosakra koncentráltál”
• Gondolkodási időt főleg egy kérdés igényelt (ld.
köv. dia)
• Többen megköszönték, hogy valaki ezzel a
témával is foglalkozik:
„Alaposan kifaggattál, ezek a
kérdések igen elgondolkodtatók voltak, eddig
ezekkel … nem is szembesültem, nagyon jó volt
a korábbi, a jelenlegi dolgokon, ill. a jövőn
elgondolkodni.”
Hogyan vélekednek az egészségesek a
hallássérültek továbbtanulásáról (attitűdök)?
• Elsősorban a család, a szűk környezet
gondolkodik el
• A hallássérültek kultúrája ismeretlen előttük
 Szkeptikusság, közömbösség („szerintem sehogy… a
kívülállók közömbösek…”)
 „szerintem bennük van a hiba (ti. az emberek többségében).
Azt gondolják, több idő és figyelem kell a hallássérültekre és
nekik megterhelő. De nem gondolkodnak, mert mindig van
megoldás”
• „Az ép emberek tisztelik a hallássérültek
továbbtanulását, de sajnos kevesen tanulnak a
felsőoktatásban. De olyanokkal is találkoztam
már, hogy ezek minek tanulnak tovább - azok
tényleg nem is értenek minket.”
„… ember vagyok, semmi emberi
nem idegen tőlem, és ennek
tudatában fogom leélni az életemet
azzal az elhatározással, hogy
véghez viszem, amire elhatároztam
magam szívemben és eszemben!”
Szakirodalom:
•
Csányi Yvonne 2001. Általános irányelvek. In: Csányi Yvonne szerk. Fogyatékos
hallgatók a felsőoktatásban. Útmutató. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar. 13.
•
Halmai Gábor 2003. Az emberi jogokat védő magyarországi intézmények. In: Halmai
Gábor—Tóth Gábor Attila szerk. Emberi jogok. Budapest: Osiris. 190—253.
•
Hattyár Helga 2000. A jelnyelvek néhány jellegzetességéről. In: Földi Éva—Gadányi
Károly szerk. Vox Humana – Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára.
Budapest: ELTE Fonetikai Tanszék. 210—214.
•
Hattyár Helga 2006. A magyarországi siketek közössége és a magyarországi
jelnyelv. In: Magyar nyelv. Szerk. Kiefer Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó, 852—
906. (Társszerzők: Bartha Csilla és Szabó Mária Helga)
•
Kovács Krisztina 2003. Hátrányos megkülönböztetés tilalma. In: Halmai Gábor—Tóth
Gábor Attila szerk. Emberi jogok. Budapest: Osiris. 363—393.
•
Macdonald, Fiona—Weaver, Clare 2005. Emberi jogok. Tudod, miről van szó?
Budapest: Magyar könyvklub.
•
text.disabilityknowledge.org/Banfalvy-Kozokt.htm
•
http://demoszthenesz.hu/cikkek/felsooktatas (Dr. Teleki Judit. Fogyatékos hallgatók a
felsőoktatásban.)
•
www.okm.hu
Köszönöm a figyelmet!