GEOMORFOLÓGIAI SZINTÉZIS A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei A felszín felszabdalódása és elegyengetése belső erők külső erők Ramsay (1846): abráziós tönk Davis ciklustana (1899) Kiemelkedés majd lepusztulás A fejlődés stádiumai: juvenilis maturus szenilis Végső tönk.
Download ReportTranscript GEOMORFOLÓGIAI SZINTÉZIS A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei A felszín felszabdalódása és elegyengetése belső erők külső erők Ramsay (1846): abráziós tönk Davis ciklustana (1899) Kiemelkedés majd lepusztulás A fejlődés stádiumai: juvenilis maturus szenilis Végső tönk.
Slide 1
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 2
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 3
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 4
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 5
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 6
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 7
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 8
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 9
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 10
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 11
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 12
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 13
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 14
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 15
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 2
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 3
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 4
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 5
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 6
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 7
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 8
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 9
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 10
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 11
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 12
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 13
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 14
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje
Slide 15
GEOMORFOLÓGIAI
SZINTÉZIS
A felszínfejlődés legáltalánosabb törvényszerűségei
A felszín felszabdalódása és elegyengetése
belső erők
külső erők
Ramsay (1846): abráziós tönk
Davis ciklustana (1899)
Kiemelkedés majd lepusztulás
A fejlődés stádiumai:
juvenilis
maturus
szenilis
Végső tönk - peneplén
Juvenilis stádium (Alpok)
Az eredeti tönkfelszín maradványa = csúcsszint
A ciklus megszakítása: tönklépcsők
Kormeghatározás hiánya
Éghajlat hatásának alábecslése
Kőzetminőség csak a részletekben érvényesül
Himalája
A ciklustan továbbfejlesztése
Arid ciklus
Abráziós ciklus
Glaciális ciklus
Karsztos ciklus
Juvenilis
Cvijič (1909)
Korai maturus
Késői maturus
Szenilis
W. Penck: morfológiai analízis (1924)
Belső és külső erők viszonya
egyensúly: elsődleges tönk
eltérés az egyensúlytól
felfelé tartó fejlődés:
emelkedés gyorsul → közép- ill. magashegység
lefelé tartó fejlődés:
emelkedés lassul → végső tönk
Hegyláblépcső
A lejtő mint bizonyíték
Kormeghatározás:
korrelatív üledékek
Az éghajlatnak nincs szerepe a folyamatokban (!?)
Trópusi tönk
Bulla Béla - Julius Büdel
(1950)
Kettősen elegyengetett felszín
1 – triász dolomit és mészkő; 2 – felsőkréta bauxit; 3 – eocén mészkő és márga; 4 – miocén
márga és agyag; 5 – pannon agyag és homok; 6 – pleisztocén eluviális törmelék; 7 –
pedimentációs kavics; 8 – kripto trópusi tönkfelszín; 9 – trópusi elegyengetett felszín; 10 –
kripto pediplén; 11 – pediplén; 12 – feltételezett lepusztulási felszín.
Az elegyengetett felszínek rendszere
(Székely A. 1972)
KLIMATIKUS GEOMORFOLÓGIA
Éghajlati felszínalaktan
„Mivel a felszíni lepusztulás-felhalmozódás minősége és üteme
a Föld felszínén éghajlati övek szerint változik,
egy és ugyanazon szerkezeti formatípus
a denudáció minőségi különbségei szerint
éghajlati területenként eltérő formaelemeket fog viselni”
Bulla Béla
A klimatikus morfológiai szemlélet lényege: kapcsolat
a felszínalakító folyamatok (az általuk létrehozott formák),
valamint az éghajlat közvetlen és közvetett hatásai között
Az éghajlat szerepe:
- a szelektív denudáció változataiban
- a lejtőalakulásban
- sajátos felszínformák és üledékek kialakulásában
Az éghajlat közvetlen hatása főként az aprózódás-mállás
folyamataiban jelentkezik
Az éghajlat közvetett
hatása:
a növény és talajtakaró
módosító szerepe
A Föld
morfoklimatikus
tartományai
Julius Büdel
(1974)
A felszín előkészítése a lepusztulásra
Az aprózódás-mállás övezetes rendje