Transcript 5.

Gombaismeret 5.
Gomphidiaceae – Nyálkásgombák családja
 A teljes burok elnyálkásodik
 Lemezes termőréteg
 Lemezek lefutók, ritkán állók
 A tönk egyenletesen keskenyedő
 Kalap általában tölcséresedik
 Mikorrhizás gombák
o Gomphidius glutinosus – Barna nyálkásgomba
o Chroogomphus rutilus – Vöröses nyálkásgomba


Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus
• Kalapja 5-10 cm átmérőjű; szürkés-,
csokoládébarna, gyakran foltok tarkítják;
felülete nyálkás.
• A lemezek mélyen lefutók, ritkán állók,
fehérek, majd szürkésfeketék lesznek.
• Tönkje 5-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag;
hengeres, fehéres, alja élénksárga; vastag
nyálkaréteg borítja.
• A fiatal gombánál a kalap szélét a tönkkel
nyálkás burok köti össze, amely elszakad
és a tönkön egy gallérzóna marad.
• Júniustól októberig
• Fenyőerdőben növő, gyakori faj.
• Ehető
Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus
Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus
Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus
Barna nyálkásgomba – Gomphidius glutinosus
Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus
• Kalapja 4-10 cm átmérőjű, közepén púpos
marad; narancsbarnás; nedvesen tapadós.
• Lemezei mélyen lefutók, ritkán állók,
vastagok; rózsásokker, narancsos színűek,
bíborbarnák végül feketésbarnák lesznek.
• Tönkje 5-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; alul
elvékonyodó, kalapszínű, de a töve sárga.
• Húsa vastag, rugalmas; narancsos vagy
rézvörös, a tönk aljában élénksárga, a szaga
gyümölcsszerű, íze kissé fanyar.
• Júliustól decemberig.
• Kéttűs fenyők alatt növő, gyakori faj.
• Ehető
Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus
Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus
Vöröses nyálkásgomba – Chroogomphus rutilus
Rózsaszínű nyálkásgomba – Gomphidius roseus
Természetvédelmi érték 5000 Ft
Paxillaceae – Cölöpgombák családja
 Lemezes termőréteg
 Rövid, zömök, hengeres tönk
 A kalap általában enyhén tölcséresedő
 Mérgezők
o Paxillus involutus – Begöngyöltszélű cölöpgomba
o Paxillus atrotomentosus – Bársonyostönkű cölöpgomba

o Omphalotus olearius – Világító tölcsérgomba

Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus
• A kalap 7-15 (20) cm széles, fiatalon
domborodó, később tölcséres, széle
sokáig begöngyölt marad, színe
barnás, sötéten foltosodik.
• A lemezek villásan elágaznak a tönk
illeszkedésénél, sűrűn állnak, lefutók,
foltosodók, a kalapról könnyen
lefejthetők.
• A tönk rövid, hengeres, világosabb,
gyakran hajlott.
• Májustól októberig.
• Lomb- és fenyőerdőben, kertekben,
út mentén növő gyakori faj.
• Mérgező.
Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus
Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus
Begöngyöltszélű cölöpgomba – Paxillus involutus
Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus
• Kalapja 5-15-(20) cm, tölcséresedő, sokszor
féloldalas vagy szabálytalan széle begöngyölt
felszíne molyhos, sötétbarna.
• Lemezei sűrűk, krémsárgák, a tönkre mélyen
lefutók.
• Tönkje féloldalas, zömök, vastagon, barnán
bársonyos.
• Húsa fehéres vagy sárgás, rostos, nagyon
vizenyős, íz és szag nem jellemző.
• Júniustól októberig.
• Fenyőerdőben, fatuskókon, vagy azok
tövében növő, gyakori faj.
• Nem ehető.
Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus
Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus
Bársonyostönkű cölöpgomba – Paxillus atrotomentosus
Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius
• Kalapja 4-20 cm, kezdetben domború, később
tölcséresedő, narancssárga, narancsvörös,
rozsdaszínű, benőtten, sugarasan szálas.
• Lemezei sűrűk, mélyen lefutók,
narancssárgák, később kifakulnak.
• Tönkje 4-12 cm hosszú, gyakran görbe,
narancssárga, barnásvöröses, felülete szálas.
• Húsa sárgás, narancsos, szaga nem
jellegzetes, íze savanykás.
• Júniustól novemberig.
• Lomberdőben, fatuskókon, vagy azok
tövében, csoportosan növő, gyakori faj.
• Mérgező, hánytató hatású.
Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius
Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius
Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius
Világító tölcsérgomba – Omphalotus olearius
Hygrophoraceae
Hygrophorus – Csigagomba nemzetség
 A termőtest kicsi vagy közepes termetű
 A kalap domború, gyakran púpos, idővel ellaposodik,
többnyire ragadós
 A lemez ritkán álló, lefutó, vastag
 A tönk lefelé elvékonyodó, tapadós vagy száraz, felső része
mindig szemcsés
 A hús fehér, egy-egy fajnál sárgul vagy vörösödik
 A spórapor fehér
 Mikorrhizásak
 Lomb- és fenyőerdőkben
 Általában ősszel hoznak termőtestet
 Ehetőek
Elefántcsont-csigagomba – Hygrophorus eburneus
• Kalapja 3-10 cm átmérőjű, domború, majd kiterül, közepén
púpos marad, fehér vagy krémszínű, felülete ragadós, nyálkás.
• Lemezei kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, fehéres színűek.
• Tönkje 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; alul elvékonyodó,
fehéres, csúcsa finoman szemcsés,
kissé tapadós.
• Húsa vékony, puha, fehér,
jellegzetes szagú jóízű.
• Júniustól novemberig.
• Lomberdőkben növő, gyakori faj.
• Ehető, de nyálkás.
Elefántcsont-csigagomba – Hygrophorus eburneus
Elefántcsont-csigagomba – Hygrophorus eburneus
Hygrocybe – Nedűgomba nemzetség
 A termőtest kicsi vagy közepes, üveges, vizes állagú
 Általában élénk színű fajok
 A kalap kúpos
 A lemez a tönkhöz nőtt, a kalappal egyező színű
 A tönk vékony
 A hús vékony, lédús, üvegszerű, több fajnál színt vált
 A spórapor fehér
 Szaprotrófok
 Nedves helyeken, réteken, erdőszéleken
 Általában ősszel hoznak termőtestet
 Étkezésre alkalmatlanok
Hygrocybe conica – Feketedő nedűgomba
Hygrocybe punicea – Vörös nedűgomba
Hygrocybe psittacina – Zöldes nedűgomba
Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica
Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica
Feketedő nedűgomba – Hygrocybe conica
Zöldes nedűgomba – Hygrocybe psittacina
Vörös nedűgomba – Hygrocybe punicea
Hygrocybe quieta
Hygrocybe miniata
Rózsaszínű nedűgomba – Hygrocybe calyptriformis
Természetvédelmi érték 10 000 Ft
Agaricales – Csiperkefélék rendje
 Mintegy 10 000 faj él a világban.
 Számos fajt az állatok termesztenek.
o Termitomyces fajok – termeszek
o Leucocoprinus fajok – levélvágó hangyák (Atta sp.)
 Számos fajt az ember is felhasznál tápláléknak.
 Sok faj mérgező.
A termőréteg általában lemezes.
 A termőtest általában kalapból és tönkből áll, a himénium
fejlődése alapján lehet:
o gimnokarp: végig nyitott,
o hemiangiokarp: legalább rövid ideig burokkal fedett.
Pluteaceae
Pluteus – Csengettyűgomba nemzetség
 Kis vagy közepes termetű fajok
 A kalap domború, ellaposodik
 A kalapbőr zsírosan fénylő, csupasz, benőtten szálas vagy
pikkelyes
 A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín
 A hús vékony, vizenyős
 A spórapor rózsaszínű
 Szaprotrófok, xilofágok
 Korhadt fákon
 Ehetők
Barna csengettyűgomba – Pluteus cervinus
 Kalapja 4-15 cm átmérőjű; közepén
többnyire púpos; világos- sötét-, szürkésvagy sárgásbarna, fénylő; benőtten szálas.
 Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon
fehéresek, majd rózsaszínűek.
 Tönkje 5-15 cm hosszú, 0,8-2 cm vastag;
fehéres, sötétebb szálakkal díszített; a
kalapból csuklósan kifordítható.
 Áprilistól novemberig.
 Lomb- és fenyőerdőben, korhadó
faanyagon növő, gyakori faj.
 Ehető.
Barna csengettyűgomba – Pluteus cervinus
Barna csengettyűgomba – Pluteus cervinus
Pluteaceae
Volvariella – Bocskorosgomba nemzetség
 Kis közepes vagy nagy termetű fajok
 A kalap domború, ellaposodik, tapadós vagy gyapjas
 A lemez szabadon álló, fiatalon fehér, később rózsaszín
 A tönk a kalapból kifordítható, bocskora van
 A hús vékony, vizenyős
 A spórapor rózsaszínű
 Szaprotrófok, xilofágok
 Talajon, korhadt fákon, növényi maradványokon
 Ehetőek
Ragadós bocskorosgomba – Volvariella gloiocephala
 Kalapja 6-14 cm átmérőjű; harang alakú,
majd kiterül, piszkosfehér, felülete ragadós.
 Lemezei szabadon és sűrűn állók, fiatalon
fehéresek, majd rózsaszínűek.
 Tönkje 6-20 cm hosszú, 1-2 cm vastag;
fehéres, sima; a kalapból csuklósan
kifordítható, tövén nagy fehér bocskora van.
 Húsa puha, vizenyős, fehér, szagtalan,
retekízű.
 Áprilistól novemberig.
 Bolygatott helyeken növő, gyakori faj.
 Ehető.
Ragadós bocskorosgomba – Volvariella gloiocephala
Ragadós bocskorosgomba – Volvariella gloiocephala
Óriás bocskorosgomba – Volvariella bombycina
Természetvédelmi érték 2000 Ft
Entolomataceae
Clitopilus – Tövisaljagomba nemzetség
 Kis közepes vagy nagy termetű fajok
 A kalap kezdetben domború később tölcséresedik
 A lemez a tönkre nő, mélyen lefutó lehet, rózsaszínes, szürkés
 A tönk gyakran oldalt álló, egyes fajoknál hiányzik
 A hús több fajnál liszt- vagy gyümölcs szagú
 A spórapor rózsaszínű
 Szaprotrófok
 Lomb- és fenyőerdőben, növényi maradványon
 Ehetőek, vagy étkezésre alkalmatlanok.
Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus
 Kalapja 3-12 cm átmérőjű; domború, majd kiterül,
végül tölcséresedik, széle eleinte begöngyölt,
később hullámos, piszkosfehér, felülete nedves
időben tapadós.
 Lemezei sűrűn állók, mélyen lefutók, fiatalon
fehéresek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek.
 Tönkje 2-5 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; fehér,
hengeres, gyakran oldalt álló.
 Húsa puha, erősen lisztszagú és -ízű.
 Júliustól novemberig.
 Lomb- és fenyőerdőkben,
füves helyeken növő faj.
 Ehető.
Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus
Kajsza lisztgomba – Clitopilus prunulus
Entolomataceae
Entoloma – Döggomba nemzetség
 Kis közepes vagy nagy termetű fajok
 A kalap domború vagy púpos, egyes fajoknál benyomott
 A lemez a tönkre nő, fiatalon fehér, később rózsaszínes
 A tönk általában központi helyzetű
 A hús vékony, liszt- vagy kellemetlen szagú
 A spórapor rózsaszínű, rózsásbarna
 Szaprotrófok, mikorrhizásak
 Lomb- és fenyőerdőben, réten, talajon, korhadt fákon
 Ehetőek, mérgezőek vagy étkezésre alkalmatlanok.
Nagy döggomba – Entoloma sinuatum
 Kalapja 5-20 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, széle
eleinte begöngyölt, később hullámos, fehéres, selymes
fényű, benőtten szálas.
 Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek,
majd sárgás, végül hússzínűek lesznek.
 Tönkje 6-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag; fehéres, selymes,
hengeres vagy bunkós, benőtten szálas.
 Húsa a kalapban nagyon vékony,
erősen dohos lisztszagú, avas ízű.
 Júniustól októberig.
 Lomberdőkben növő faj.
 Mérgező, gyomor és bélbántalmakat okoz.
Nagy döggomba – Entoloma sinuatum
Nagy döggomba – Entoloma sinuatum
Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium
 Kalapja 5-10 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, széle
hullámossá válik, világos olívszürke, selymes fényű.
 Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek,
majd rózsásak, végül hússzínűek lesznek.
 Tönkje 5-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag;
fehéres, selymesen fénylő, hengeres, szálazott.
 Húsa a kalapban nagyon vékony, szagtalan
vagy lúgszagú, fanyar ízű.
 Júniustól novemberig.
 Lomberdőkben növő faj.
 Mérgező, gyomor és bélbántalmakat okoz.
Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium
Zöldesszürke döggomba – Entoloma rhodopolium
Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum
 Kalapja 3-13 cm átmérőjű; kúpos, majd kiterül, de közepe
púpos marad, széle hullámossá válik, szürkésbarnás,
selymes fényű, felülete sugarasan szálas.
 Lemezei sűrűn állók, tönkhöz nőttek, fiatalon fehéresek,
majd rózsásak, végül hússzínűek lesznek.
 Tönkje 5-12 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; fehéres,
hengeres, gyakran szürkésbarnán szálazott.
 Húsa a kalapban nagyon vékony, lisztszagú és -ízű.
 Áprilistól júniusig.
 Erdőben, réten, kertekben,
rózsafélék (kökény, galagonya,
barack, szilva) alatt növő faj.
 Ehető.
Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum
Tövisaljagomba – Entoloma clypeatum
Amanitaceae – Galócafélék
Amanita spp. – Galóca nemzetség
• A termőtest közép vagy nagy termetű.
• A kalap félgömb alakú, később kiterülő; széle több fajnál bordázott.
• A lemez éle sokszor cakkozott.
• A tönk több fajnál gumós, jellemző a gallér, de egyes esetekben
hiányozhat, több faj bocskoros.
• A spórapor többnyire zöldes.
• Mikorrhizás fajok.
• Lehetnek ehetőek
és mérgezők is.
Amanita phalloides – Gyilkos galóca
Amanita verna – Fehér galóca
Amanita muscaria – Légyölő galóca
Amanita pantherina – Párducgalóca
Amanita citrina – Citromgalóca
Amanita spissa – Szürke galóca
Amanita rubescens – Piruló galóca
Amanita strobiliformis – Cafrangos galóca
Amanita caesarea – Császárgalóca
Amanita vaginata – Szürke selyemgomba






!
!

!
Gyilkos galóca – Amanita phalloides 
• A kalap 5-15 cm, olajzöldtől az egészen
sárgásig, néha fehéres, a széle világosabb,
felülete selymes, fénylő, benőtten szálas.
• A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek,
a tönköt nem érintik.
• A tönk akár 20 cm hosszú, lefelé
vastagodó, márványozott felületű; fehér
lelógó gallérja és nagy, tövén bő, elálló,
fehér bocskora van.
• A hús fehér, édeskés illatú, a burgonyára
emlékeztető ízű.
• Júniustól novemberig.
• Főleg tölgy alatt növő gombafaj.
• Halálosan mérgező
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Gyilkos galóca – Amanita phalloides
Fehér galóca – Amanita verna 
• A kalap 5-8 cm, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, fehér,
felülete sima.
• A lemezek szabadon, sűrűn állók, fehérek, a tönköt nem érintik.
• A tönk 8-15 cm hosszú, lefelé vastagodó, fehér lelógó gallérja és
nagy, tövén bő, elálló, fehér bocskora van.
• A hús fehér, nincs
jellegzetes szaga vagy íze.
• Júniustól októberig.
• Főleg tölgy alatt növő
gombafaj.
• Halálosan mérgező.
Fehér galóca – Amanita verna
Fehér galóca – Amanita verna
Fehér galóca – Amanita verna
Légyölő galóca – Amanita muscaria
• A 10-20 cm átmérőjű kalap domború,
majd ellaposodik, piros vagy
narancssárga, rajta fehér pettyek vannak,
• A lemezek fehérek, sűrűn állnak, nem
nőnek a tönkhöz.
• A fehér tönk gumós tövű, bocskora nincs,
nagy, lelógó, cafrangos gallérja van, tövét
rücskös övek díszítik.
• Augusztustól novemberig.
• Erősen savanyú talajú lomb- és
fenyőerdőkben nő.
• Mérgező.
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Légyölő galóca – Amanita muscaria
Párducgalóca – Amanita pantherina
• A kalap 5-15 cm átmérőjű, sötét vagy
szürkésbarna, széle mélyen bordázott, sok fehér
petty díszíti.
• A sűrű, puha és szabadon álló lemezek kifejlett
állapotban is fehérek maradnak.
• A tönk karcsú 5-15 cm hosszú, fehér, töve
peremes, gumós, kicsit feljebb gyűrűszerű zóna
van, bocskora nincs, gallérja gyengén fejlett,
fehér, lelógó, bordázottság nélküli.
• Húsa puha, vizenyős, fehér, retekszagú, édeskés
ízű.
• Júniustól novemberig.
• Savanyú talajú fenyő-, tölgy- és bükkerdőkben nő.
• Mérgező.
Párducgalóca – Amanita pantherina
Párducgalóca – Amanita pantherina
Párducgalóca – Amanita pantherina
Párducgalóca – Amanita pantherina
Párducgalóca – Amanita pantherina
Citromgalóca – Amanita citrina
• Kalapja 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború,
majd ellaposodik; halvány citromsárgás,
pettyekkel díszített, néha csupasz.
• Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek;
fehérek, idővel sárgásfehér színűek lesznek;
élük finoman csipkézett.
• Tönkje 7-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag;
fehéres, halvány citromsárgás; gallérja lelógó,
halványsárgás; nagy, peremes gumója van,
bocskora nincs;.
• Húsa puha, vizenyős, retekszagú, rossz ízű.
• Augusztustól novemberig.
• Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő.
• Gyengén mérgező.
Citromgalóca – Amanita citrina
Citromgalóca – Amanita citrina
Citromgalóca – Amanita citrina
Citromgalóca – Amanita citrina
Szürke galóca – Amanita spissa
• A párduc és a piruló galócához hasonlít.
• Kalapja 5-15 cm, szürkésbarna, a
burokmaradványok is szürkések. A kalap széle
nem vagy alig bordás.
• A sűrű, szabadon álló lemezek fehérek élük
csipkézett.
• A tönk a gumó alatt elvékonyodva kissé
gyökerező, fehérből szürkülő, gallérja nagy és
lelógó. Gallérja és a tönk felső része bordázott.
• Húsa puha, vizenyős, répaízű, krumpliszagú.
• Júniustól novemberig.
• Lomb- és fenyőerdőben növő faj.
• Nem mérgező, de a mérgező galócákkal
könnyen összetéveszthető.
Szürke galóca – Amanita spissa
Szürke galóca – Amanita spissa
Szürke galóca – Amanita spissa
Szürke galóca – Amanita spissa
Piruló galóca – Amanita rubescens
• Kalapja 5-20 cm, vastag húsú, harang alakú, majd kiterül, széle nem
bordás. Színe halvány vöröses, apró, fehéres, később szürkésbarna
burokmaradványok borítják.
• Lemezei sűrűk, szabadon állók, fehéresek, puhák, vörösen
foltosodnak.
• Tönkje 6-15 x 1-4 cm, hengeres, töve gumós, övszerűen rücskös,
bocskora nincs. Gallérja fehér, lelógó, bordás, széle lehet vöröses.
• Húsa puha, fehér, vörösödő,
szagtalan, édeskés ízű.
• Májustól októberig.
• Lomb- és fenyőerdőben növő,
gyakori faj.
• Ehető, nyersen mérgező.
Piruló galóca – Amanita rubescens
Piruló galóca – Amanita rubescens
Piruló galóca – Amanita rubescens
Piruló galóca – Amanita rubescens
Piruló galóca – Amanita rubescens
Császárgalóca – Amanita caesarea
• Kalapja 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb
alakú, majd ellaposodik; élénk narancssárga,
narancsvöröses; széle bordázott.
• Lemezei sűrűn és szabadon állók, szélesek;
élénk aranysárgák.
• Tönkje 8-16 cm hosszú, 1-2 cm vastag,
hengeres; citromsárga vagy aranysárga, fejlett
gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló,
zsákszerű bocskora van.
• Júniustól októberig.
• Savanyú talajú lomberdőkben növő faj.
Hazánkban egyre ritkábban fordul elő,
kímélendő.
• Ehető, árusítható.
Császárgalóca – Amanita caesarea
Császárgalóca – Amanita caesarea
Császárgalóca – Amanita caesarea
Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis
• A kalap 6-20 cm, gömb alakú, majd domború, később kissé
kiterülhet, sima, de burokmaradványoktól cafrangos. Színe fehér
v. krémfehér v. bézs, szögletes v. táblás, vastag, nagy krémfehér v.
szürkés burokmaradványokkal díszített.
• A lemezek közepesen sűrűk, szabadon állnak, fehérek vagy
krémszínűek .
• A tönk 10-20 x 2-4 cm, robusztus, hengeres, alján ovális v.
szögletes gumóval, fehér, könnyen letörölhető pelyhekkel,
cafrangokkal. A gallér fehér, cafrangos, múlékony.
• A hús vastag, kemény, később puhul,
fehér, nem színeződik.
• Júniustól októberig.
• Meszes talajú lomberdőkben,
füves erdőszéleken.
• Hőkezelés után ehető.
Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis
Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis
Cafrangos galóca – Amanita strobiliformis
Szürke selyemgomba – Amanita vaginata
• Kalapja 3-10 cm, törékeny, vékony húsú, hamar
kiterül, középen mindig púpos, széle erősen
bordás. Világosszürke. Burokmaradványok
ritkán vannak.
• Lemezei hófehérek, sűrűn, szabadon állók.
• Tönkje 7-15 x 1-1,5 cm, karcsú, üreges, lefele
kissé szélesedő, fehér. Gallér nincs, a bocskor
bő, erősen fejlett, felső részén elálló, kívülbelül fehér, akár 3 cm magas is lehet.
• Húsa puha, vizenyős, fehér, íze, szaga nem
jellegzetes.
• Júniustól októberig.
• Lomb- és fenyőerdőben. Elterjedt, gyakori.
• Hőkezelés után ehető.
Szürke selyemgomba – Amanita vaginata
Szürke selyemgomba – Amanita vaginata