Transcript Kölcsey Ferenc élete és művei

Élete és Művei
Gyermekkora
1790-ben született Sződemeteren.
Nemesi családból származott, édesapja
Kölcsey Péter, édesanyja Bölöni Ágnes volt.
Apja akkor halt meg mikor fia 5 éves volt,
ezért az akkor 5 éves Kölcseyt édesanyja
Debrecenbe küldte iskolába, ahol 14 éven át,
1809-ig tanult.
Jobb szeme világát gyermekkori himlő
következtében elveszítette. 11 éves korában
meghalt édesanyja, ezután a háztartást
Panni néni, a család régi, hű szolgája
vezette, s gondját viselte mind neki, mind
három testvérének. A megyei hatóság az
árva gyermekek gyámjául Gulácsy Antalt
nevezte ki, némi anyagi támogatással ő is
segített a családon.
Diákévei
1813-ban költészetet tanult. Még 1805ben, Csokonai Vitéz Mihály temetésén
ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel,
akinek barátsága nagy hatással volt rá.
Nagyjából ettől az időtől fogva Kazinczy
legfőbb oktatója és példaképe lett
Kölcseynek. 13 éves korában írta első
verseit. 1809-ben befejezte tanulmányait a
debreceni református kollégiumban, Pestre
ment törvénygyakorlatra, azonban ügyvédi
vizsgára már nem jelentkezett: feladta a
jogi pályát az irodalomért. Álmosdra vonult
vissza kis birtokára, s ott gazdálkodva,
egyedül tanulmányainak élt. Mindemellett
gondoskodott öccseiről is.
Himnusz (a Magyar nép
zivataros századaiból)
Kölcsey a magyarság egyik
legkiemelkedőbb művét - melyet
Erkel Ferenc zenésített meg 1844ben a Nemzeti Színház pályázatára
- 1823.jan.22.-én írta Csekén .
Először 1829-ben az Aurórában
jelent meg.
Költeményét visszahelyezte a
múltba, s beleéli magát egy akkori
protestáns prédikátor-költő
helyzetébe s ez segít megérteni a
költemény mélyen vallásos jellegét,
sajátos történelemszemléletét. A mű
eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű
aláírásával az Országos Széchényi
Könyvtár őrzi.
Parainesis
• intelmet, buzdítást jelent
• 1834-ben írta
• 1837-ben az Athenaeum
közölte folytatásokban
• Intelmeit unokaöccséhez,
Kálmánhoz intézte
• tanítása az, hogy az ember a
közösségé, nem pedig önmagáé
Eredményei
• 1829 tiszteletbeli aljegyző
• 1830. november 17-én
nyelvtudományi osztály vidéki
rendes tagja
• 1832-ben Szatmár megye
főjegyzője
• 1832. november 6-án
országgyűlési követ
• 1836. november 12-én a
Kisfaludy Társaság alapító tagja
Művei
• Emléklapra
• Élet és Literatúra
• Huszt
• Himnusz
• Paraneisis Kölcsey Kálmánhoz
• Rebellis vers
• Vanitatum Vanitas
• Zrínyi dala
• Zrínyi második éneke
Gondolatai
Ez időre országszerte ismert költő, kritikus,
esztéta. Azonban szüntelenül gyötrik a
világnézeti válságok. Ama ritka nemesi elmék
közé tartozik, akik teljesen szakítani tudtak a
feudális szemlélettel, és következetesen a
polgári Magyarországot készítik elő. Nem
retteg a forradalomtól, sőt megbélyegzi azokat,
akik félnek az erőszakos változástól. Közben
azonban jól látja, hogy a haladó nemesség sem
ért mindenben egyet vele. Innét származik újra
meg újra feltörő pesszimizmusa. Fél a
nemzethaláltól, amelynek képe újra meg újra
megjelenik költészetében.
Halála
Élete végső éveit főleg a nagy
politikai perek töltötték ki.
Most büntetőjogásznak
kellett lennie. Végső
tevékenysége Wesselényi
védelme volt. 1838-ban egy
hűlés elhatalmasodott a
szervezetében, és egyheti
betegség után 1838.
augusztus 24-én meghalt.
Sírja
Kölcsey Ferenc
Szatmárcsekei sírja
sokáig jeltelen volt,
1854-ben készítették el
az első síremléket. A
költő sírhelyére a
jelenlegi síremléket
1938-ban , halálának
100. évfordulójára
emelték.
1.
Jobb szeme világát
emiatt veszítette el.
2.
A család hű szolgája
3.
Miután feladta a jogi
1.
3.
pályát ide vonult
4.
vissza.
4.
Ilyen családból
5.
származott .
5.
Szülei halála után a
gyámja
(vezetékneve).
6.
Édesanyja
keresztneve.
7.
Itt született.
7.
H I M L Ő
P A N N I N É N I
Á L M O S D
N E M E S I
G U L Á C S Y
Á G N E S
S Z Ő D E M E T E R