Transcript Hymnusz előadáshoz kapcsolódó képek

Szentmártoni Szabó Géza
Kölcsey 190 esztendős Hymnusa
és a magyar nemzeti himnusz
Csillaghegy, 2013. január 23.
Fazekas Mihály: Hortobágyi dal
„Óh, te áldott Kanahám, Hortobágy mellyéke!”
(részlet)
Óh, én édes Istenem, adj jó békességet,
Fordíts el országunkról döghalált, ínséget,
Hogy ehessük békével zsíros kenyerünket,
Áldj meg, uram, teremtőm, jó borral is minket.
Csaplárosné, galambom, tölts bort a kupába,
A szegény magyar legény hadd igyon búvába!
Pajtás! Isten áldjon meg, őrizzen a kártól,
Vármegyétől, fiscustól, töröktől, tatártól.
Szenci Molnár Albert:
Zsoltárkönyv, Herborn, 1607;
Oppenheim, 1612.
CXXX. zsoltár, C. M.
Te hozzád teljes szívből,
Kiáltok szüntelen,
Ez siralmas mélységből
Hallgass meg, Úr Isten;
Nyisd meg te füleidet,
Midőn téged hívlak,
Tekints meg én igyemet,
Mert régen óhajtlak.
Szenci Molnár Albert:
A zsoltárkönyv függeléke,
Oppenheim, 1612.
A CXXX. zsoltár nótájára
Dicsírlek, Uram, téged,
Hogy ez elmúlt éjjel,
Életem megőrizted
Hatalmas kezeddel;
Setétségnek tőriből,
Mely környülvett vala,
Ímé, engemet kivől,
Óh, mindennek Ura!
Szőnyi Benjámin: Szentek hegedűje,
Kolozsvár, 1762.
A CXXX. zsoltár nótájára
Kapuk emelkedjetek,
Kiáltó szó hallik,
Ím, jő fejedelmetek
Az idő hajnallik;
Harmattal rakott feje,
Véle sok áldása,
Bétölt teljes ideje,
Hogy minden test lássa.
Paul Gerhardt (1656)
O Haupt voll Blut und Wunden,
Voll Schmerz und voller Hohn,
O Haupt, zum Spott gebunden
Mit einer Dornenkron;
O Haupt, sonst schön gezieret
Mit höchster Ehr' und Zier,
Jetzt aber höchst schimpfieret:
Gegrüßet sei'st du mir!
Magyarul: 341. „Óh, Krisztusfő, te zúzott”
Hymni in usum studiosae iuventutis in Gymnasio
Colocensi apud Scholas Pias, Kalocsa, 1795.
Coram te prosternimur
O Sancta Trinitas!
Ad laudandum ferimur
Te simplex Unitas!
Consacramus hostiam,
Quam instituisti:
In Tui memoriam
Fieri iussisti.
Magyarul: „Ím, arcunkra borulunk”
Kölcsey levele Kazinczyhoz, Pest, 1810. március 9.
Debrecenről jut eszembe, hogy az új énekeskönyvet
mostanában Péchy Imre úrnál forgattam, 2 hete hogy a
Consiliumnak beadatott. A cadentiák valóban jobbak, mint a
régiben voltak!
Kölcsey levele Döbrentei Gáborhoz, Álmosd, 1815. május 3.
A debreceni új énekeskönyvből a múlt nyáron két ívnyi
neologismust írtam öszve, pedig még félig sem olvasám vala el. S
honnan ezen neologismusok? Honnan éppen ott, hol ezeket
leginkább gyűlölik? Felelet: onnan, ahonnan Illyés, Tinódi, s
számtalanok a magokéit tették: a nyelv természetéből.
Kölcsey levele Kazinczyhoz, Nagykároly, 1815. május 30.
Mi tudjuk, hogy nekünk igazunk van, s hogy az van, muatja
Illyés, Zrini, Szenczi Molnár, Gyöngyösi István, s még a debreceni
énekeskönyv által is a nyelv természete.
Kölcsey Ferenc:
Hymnus, a’ Magyar nép’
zivataros századaiból.
Cseke. Január 22d. 1823
Isten, áldd meg a’ magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e’ nép,
A’ múltat s jövendőt.
Kölcsey Ferenc naplója. 1833. június 26. (részlet)
Ne félj, mond egykor Wesselényi, Isten a magyart,
mint választott népét, nem hagyja el.
Meg kell vallani: e választott nép semmivel sem
jobb, mint ama másik, melyet Isten hosszú türelem
után végre széjjelszórt. Azonban csakugyan
nyilvánvalók rajtunk az isteni pártfogás jelei; mert
anélkül, saját bűneink következésében, már régen el
kellett volna süllyednünk. De a hatalmas béketűrése
még el nem fogyott.