Transcript moricz
Móricz Zsigmond
(1879-1942)
Móricz újszerű parasztábrázolása
Tragédia
Barbárok
Dolgozat
1. Mit jelent a naturalizmus, és Móricz két művének
mely jeleneteiben fedezhető fel a naturalista
ábrázolásmód?
2. Milyen összefüggést látsz a Tragédia és a Barbárok
című művek címe és szövege között?
3. Hogyan függ össze a Tragédia főhősének neve és
jellemzése Gogol műveivel?
4. Miért mondhatjuk, hogy a Barbárok c. elbeszélés
szerkesztése és hatása drámai?
5. Milyen szerep jut az elbeszélőnek, mi jellemzi
elbeszélésmódját?
6. Mely motívumoknak tulajdoníthatunk szimbolikus
jelentést?
A parasztábrázolás hagyományai
A parasztábrázolás hagyományait Jókai és
Mikszáth teremtette meg.
Jókai romantikus regényeiben a parasztok
kedélyes epizódfigurák, Mikszáth novelláiban,
elbeszéléseiben főszereplővé lépnek elő, de a
realista igény mellett a látásmód alapvetően
romantikus és az anekdotahagyományra épít.
A századforduló népszínművei eltúlozták a
paraszti élet idilljét.
Móricz újszerűsége
Móricz nyíltan ábrázolja a mérhetetlen
nyomort.
Hét krajcár: Még ötvöződik az idill és a
tragédia – az anya még képes lelkileg
felülemelkedni a testét megnyomorító
szegénységen.
Tragédia: Főhőse, Kis János lelkileg is
sérült, megnyomorított ember.
A naturalista ábrázolásmód a Tragédia
című novellában
Naturalizmus: A naturalizmus elméletírója
és egyik mestere Émile Zola. A
pozitivizmus és determinizmus hatása
alatt dolgozta ki alkotómódszerét: az
írónak a társadalom s benne az ember
természetrajzát kell ábrázolnia a
természettudományok egzaktságával
(=pontosság). A naturalista mű
hangsúlyozza az emberi lét árnyoldalait.
Kis János átlagember, aki ugyanolyan érzéketlen
fiához és feleségéhez, mint hozzá volt az apja.
Az állandó nélkülözés miatt léte puszta ösztönlét,
csupán vegetál, az egyetlen gondolat, ami kitölti
napjait és éjjeleit: az evés.
Dühe a gazdag Sarudy ellen irányul, akit ki akar enni
vagyonából.
Célját azonban nem éri el, gyomra elszokott a zsíros
ételektől, s szinte halálra eszi magát.
A tragédia abban rejlik, hogy halála nem
értékveszteség, ő maga sem tartja annak.
Akkor sem vették észre, amikor élt, s akkor sem,
amikor meghalt.
Móricz Zsigmond: Barbárok
A dzsentritémát feldolgozó regények után Móricz
a 30-as években ismét a nép problémái felé
fordult. Műveiben beszámolt
elmaradottságukról, babonás hiedelmeikről.
A Barbárok című elbeszélésben a dialógusok
uralkodnak. Az író háttérbe szorul, így a mű a
balladákhoz hasonlóan tömörré, sűrítetté
válik.
Az eseményeket az elbeszélő alig kommentálja,
látszólag szenvtelenül, tárgyilagosan számol
be a megdöbbentő tényekről.
A mű a pusztai emberek világába
kalauzol.
Bodri juhász a természet részeként, a
civilizációtól távol él. Barbár, kegyetlen
élet az övé, de belőle nem veszett ki
minden emberi érzés.
A veres juhász és társa a vagyonszerzés
ősi ösztönétől hajtva hidegvérrel
gyilkolja meg Bodri juhászt, annak
gyermekét és kutyáit.
A senki földjén, öntörvényű, babonás
világban élnek: barbárok lélekben is.
Az elbeszélés szerkezete
Drámához hasonló felépítés:
Az író 3 „felvonás”-ba sűríti az eseményeket.
Az első és harmadik fejezet néhány óra
története; a második fejezet több hónapot ölel
fel.
Baljós jelek: A veres juhász megjelenése előtt a
hűséges puli jelzi a veszélyt.
Feszültségkeltés: Eszköze a hallgatás,
elhallgatás és a pár szavas dialógusok.
Hatása: fokozódik a fenyegetettség érzése.
A brutális gyilkosság csupán néhány pillanat,
leírása tárgyilagos.
Emberség az embertelenséggel szemben
A pusztai lét sivár ugyan, de nem tesz
mindenkit embertelenné:
1. Bodri juhász kötődik családjához, lelki
gazdagságát bizonyítja művészi érzéke.
2. A hűséges fekete asszony önmagát nem
kímélve keresi férjét és fiát:
megrendítően szép, jóságos alakja a
mesék, balladák világát idézi.
A befejezés
A vallatás leírása a pusztával szemben a városi,
civilizált környezetbe visz.
A veres juhász nem hajlandó bevallani legvéresebb
tettét az ítélet biztos tudatában sem. Végül nem a
bűnbánat, hanem a halottak szellemétől való félelem
készteti vallomásra.
A bíró mondata végső ítéletet fogalmaz meg és
visszhangozza a címet: „Barbárok.”
Többszörös szimbolikus jelentéssel rendelkező
motívum: a rézveretes szíj (lelki gazdagság és művészi
érzék, családi kötelék; lelkifurdalás, babona, kísértő
múlt; a bűntény bizonyítéka).