Transcript Kazuisztikus szabály - és Jogtudományi Kar

Jogszabály
ME-ÁJK, Bevezetés az
állam és
jogtudományokba
4. előadás vázlata
Társadalmi normák közös vonásai
a)
b)
c)
d)
e)
f)
g)
h)
1.
2.
3.
Érvényesség – képes kötelességet keletkeztetni
Általánosság – nem egy bizonyos magatartásra, hanem magatartások egy
osztályára fogalmaz meg előírást
Hipotetikus szerkezet – ha bizonyos körülmények előállnak, akkor
bizonyos módon kell viselkedni
Normativitás – jövőre irányulóan határoz meg, a feltételek fennállásakor
minden esetben követni kell
Szankció – érvényesülését (az esetek nagy számában) a
kikényszeríthetőség biztosítja
Reciprocitás – jogosultságok és kötelezettségek kölcsönösségeként
értelmezhetők
Értékviszony – egy bizonyos magatartást hasonlít
össze a normában meghatározott kötelezően
követendő magatartáshoz
Három logikai elem:
egy lehetséges magatartás megnevezése, leírása;
e magatartás normatív minősítése (tilos, kötelező, megengedett);
a címzetti kör meghatározása (akinek tilos, kötelező, megengedett)
A jogi normák sajátosságai






Államilag biztosított kikényszeríthetőség – a társadalmon belüli konfliktusokat és érdekösszeütközéseket állami eszközök (kényszerapparátus) segítségével oldja fel
A legintézményesültebb normarendszer
o
Jogintézmények (pl. tulajdon, házasság, szerződés stb.)
o
A jogalkotást és a jogalkalmazást biztosító intézmények hierarchizált és strukturált
kiépítése és működtetése
Belső rendezettség – ellentmondásmentes szabályozás
o
Sajátos technikák (pl. jogforrási hierarchia)
o
Általános jogelvek (pl. lex posteriori derogat priori)
o
Alkotmánybíráskodás intézménye
Formalizált eljárás, rögzített fórumrendszer
Jogászi racionalitás
Jogászság – az értelmiség egy sajátos rétege, mely professzionális módon,
hivatásszerűen, speciális szakismeret birtokában végzi a munkáját (jogszabályok
létrehozása, működtetése, értelmezése)
Jogi normák megfogalmazási módjai


Nyelvtani szempont
o Imperatív mód
o Deontikus mondat – deontikus igék: ‘”kell”, „lehet”,
„nem szabad”, „köteles” stb.
Tartalmi szempont
o A szabályozandó tipikus életviszonyt kívánja megragadni,
o egyeditől az általánosig megfogalmazást nyerhet
(alkalmazási kör függvénye)
Jogi norma, jogtétel,
jogszabály, jogszabályhely
Jogi norma – „kitüntetett” szerepű társadalmi norma, amely a legitim állami kényszer
kilátásba helyezésével határozza meg a konkrét cselekvési mintát (jogtudományi
konstrukció)

Jogtétel (jogi mondat) – a jogalkotói akarat „látható” megnyilvánulása, a jogi norma nyelvi
kifejeződése

Jogszabály – alaki értelemben vett jogforrás (törvény, rendelet stb.); egy csoportba foglalt
jogtételek összessége, mely jogtételek között valamilyen tartalmi vagy logikai kapcsolat
van

Jogszabályhely -- a jogi szabály paragrafusokba, bekezdésekbe, pontokba foglalt elemi
része
Példa:
o
Jogszabály: 1987. évi IV. törvény – Büntető törvénykönyv
o
Jogszabályhely: 1987. évi IV. törvény 172. § (1) bekezdése
o
Jogtétel: Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek,
akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van [hipotézis], vétséget
követ el [diszpozíció], és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
[szankció].

A jogszabályok szerkezeti elemei:
1. hipotézis (feltétel)
megléte esetén a norma „életre kel”

pozitív (írott, tételes) jogi megközelítésben: leírja azt a társadalmi szituációt,
amelyben valamely magatartást kötelező, vagy tilos, vagy megengedett
tanúsítani

a jogalkotó felől nézve: tipikus életviszony, amelynek jogi szabályozásához
társadalmi érdek fűződik

nem jelenik meg minden esetben nyelvtanilag (összeolvadhat a
diszpozícióval)
Típusai:
a)
Keretszabály – a szabályozandó élethelyzetet csak nagyvonalakban (a
jogértelmezés számára tág teret biztosítva) határozza meg
b)
Kazuisztikus szabály – minden eset tételes szabályozására törekszik
c)
Tipikus szabály – azokra a releváns tényekre koncentrál, amik alapján
lehetővé válik egy társadalmilag tipikus, ismétlődő magatartás szabályozása

A jogszabályok szerkezeti elemei:
2. diszpozíció (rendelkezés)
az elvárt magatartást magatartási szabályként írja le

alapját képezi a ténylegesen megvalósult magatartás későbbi jogi minősítésének
is
Típusai:
a)
Kogens – feltétlenül alkalmazandó
(ez büntetőjog jellegzetes szabálytípusa)

Parancsoló vagy imperatív diszpozíció – aktív tevést ír elő

Tiltó diszpozíció – passzív magatartást ír elő, tartózkodásra kötelez
b)
Diszpozitív – itt a jogalkotó (bizonyos határok között) választási lehetőséget
biztosít a címzettnek, de a határok átlépése tilos
(a polgári jog jellegzetes szabálytípusa)
jó példa arra, hogy a jog nem csupán kikényszerít bizonyos magatartásokat,
hanem lehetőséget biztosít előnyök, célok elérésére is
sajátos „altípusa”: ajánló diszpozíció -- a jogalkotó óhajának megfelelő
magatartásforma leírása mindenféle jogkövetkezmény kilátásba helyezése nélkül

A jogszabályok szerkezeti elemei:
3. szankció (joghátrány)
a diszpozícióban előírt magatartás nem teljesítése, vagy éppen a tiltott
cselekmény elkövetése esetére előírt joghátrány

a legitim (jogszerű) kényszer az, ami közvetlenül biztosítja az érvényesülését
Osztályozása:
1)
Személy elleni – anyagi jellegű
2)
Reparatív – represszív
o
Reparatív – az eredeti állapot helyreállítása (polgári jog)
o
Represszív – büntető, megtorló jelleg (büntetőjog)
elvárás: visszatartó hatás, megelőzés (prevenció) is

Speciális prevenció – a megbüntetett elkövető ne kövessen el
újabb jogsértést

Generális prevenció – a szankció másokat is tartson vissza a
jogsértéstől

Jogszabály-tipológiák
1.
2.
A jogszabályok szerkezeti szempontok szerinti típusai
a)
Teljes (klasszikus szerkezetű) szabály – mindhárom szerkezeti elem
b)
Részleges szerkezetű szabály
o
Hipotetikus – csak hipotézisből és diszpozícióból áll
o
Kategorikus – csak diszpozícióból áll
A jogszabályok tárgyi (tartalmi) szempontok szerinti típusai
a)
Regulatív szabály
b)
Szervezeti szabály
c)
Eljárási szabály
d)
Garanciális szabály
e)
Ajánló szabály
f)
Utaló szabály
g)
Fogalom-meghatározó szabály
h)
Egyéb jogszabályok
Jogszabályok rendszerezése





Kodifikáció – a teljes körű szabályozás igényével alkotott kódex
(törvénykönyv, pl. Ptk., Btk.); előírásai hierarchikus rendet alkotva logikusan
kapcsolódnak egymáshoz
Kompiláció – a hatályos joganyag megállapítása és rendezett formában való
közzététele
Revízió – egy jól körülhatárolható életviszonyra vonatkozó joganyag
fölülvizsgálata, átszerkesztése (elavult tételek hatályon kívül helyezése, esetleg
kisebb jelentőségű módosítások elvégzése)
Inkorporáció – az adott jogszabály vonatkozó részét (szakasz, bekezdés,
pont) módosítják vagy kiegészítik, és a megváltozott részt beillesztik a
jogszabály keretébe; többnyire nem érinti a jogszabály szerkezetét vagy
szakaszainak sorrendjét
Egységes szerkezetbe foglalás – az azonos életviszonyra vonatkozó
különböző jogforrások jogtételeinek egymás mellé szerkesztése
Jogszabályok érvényessége




Érvényesség = képes kötelező erőt kiváltani
Formális érvényesség: (1) A jogszabályt a jogalkotásra feljogosított
szerv hozta meg. (2) A jogalkotó a jogszabályt a jogalkotásra
vonatkozó előírásoknak megfelelően alkotta meg. (3) A megfelelően
megalkotott jogszabályt a jog által előírt módon kihirdették.
Tartalmi érvényesség: a megalkotott jogszabály nem ellenkezik
magasabb szintű, a jogforrási hierarchiában előrébb helyet foglaló
jogszabály előírásainak tartalmával
Szociológiai érvényesség: amikor a jog megfelel azoknak a
társadalmi viszonyoknak, amelyekre vonatkozik; a címzettek a jogi
normát közvetlen kényszer alkalmazása nélkül is követik: a jogszabály
nem csupán érvényes, de érvényesül is
Jogszabály hatálya






Hatály = az érvényesség terjedelme
Időbeli hatály – mettől-meddig?
o ritkán: visszaható hatály
Személyi hatály – kikre?
o Általános személyi hatály
o Különös személyi hatály
Területi hatály – milyen területre kiterjedően?
o Az ország egész területére vonatkozó jogszabályok
o Joghatóság
o kivételek: diplomáciai mentességek
o Helyi hatályú jogszabályok
Tárgyi hatály – milyen ügyekre és milyen eljárásban?
Szervi hatály – alkalmazásukról mely szervek kötelesek gondoskodni?