Transcript Rovarok

Rovarok I.
Védett fajok
• A hazai állatfajok 80, a védett fajok 50 %-a
• A védett fajok 90 %-a 4 rendbe tartozik (a
fajok közel 40 %-át képviselve) = egyben a
4 legnépszerűbb, legkutatottabb csoport
• Védett fajok közt jelentős számú nem
veszélyeztetett feltűnő állat, csaknem
minden védett faj könnyen felismerhető
„Alsórendűek”
• Parainsecta osztály:
• Félrovarok – Protura és Lábaspotrohúak –
Diplura: alig kutatott, de 1-2 bennszülött
• Ugróvillások – Collembola: viszonylag jól kutatott
(365 hazai faj), 60 potenciális bennszülött (de:
„új”, szinonimgyanús is)
• Insecta osztály:
• Pikkelykék – Zygentoma és ugró ősrovarok –
Machilidea: alig kutatott, 3 end. Machilis
Kérészek
• Rövid imágóélet, lárva vízi  szennyezés
kivédhetetlenül veszélyezteti, sok érzékeny faj
• Minden víztípusban, sok sztenök faj  jó
indikátorcsoport, de szitakötők még jobb
• 65 hazaiból 3 védett (legfeltűnőbbek)
• Tiszavirág (Palingenia longicauda): legerősebb
európai állomány a Tiszában és mellékfolyóiban,
legnagyobb európai faj
• Dunavirág (Ephoron virgo): 2., nagy folyók 
szennyezés visszaszorítja
• Rajnai denevérszárnyú kérész: ritka
Szitakötők
• Könnyen identifikálható terepen is, de imágó nagy
távolságokra repül  jól kolonizál, de jelenléte
nem bizonyít  lárvabőr-határozás
• Népszerű, feltűnő  sok szakember  sok
ismeret (elterjedés, ökológia)
• Minden víztípusban, sok sztenök faj  jó
indikátorcsoport
• Áttekinthető: 65 faj, ebből 24 védett
Egyenlőszárnyú szitakötők –
Zygoptera
• Egyforma szárnyak, pihenésben felül összecsukva,
gyengébb repülés, lárva potrohvégen 3 külső
tracheakopoltyúval
• Színesszárnyú szitakötők – Calopterygidae: két
faj, védett a kisasszony-szitakötő (Calopteryx
virgo): patakokban gyakori
• Rabló szitakötők – Lestidae: 7 fajból csak a réti
rabló (Lestes dryas) és a nagy foltosrabló (Lestes
macrostigma) védett, nem nagyon ritka
Légivadászok – Coenagrionidae
• 14 fajból 5 védett:
 Lápi légivadász (Ceriagrion tenellum) kipusztult
 Lándzsás (Coenagrion hastulatum) és
 Holdkék szitakötő (C. lunulatum) ismert
populációi megszűntek
 A másik két védett Coenagrion faj elég gyakori
(scitulum és ornatum)
 Nem védett, XIX. században kipusztult a törpe
légivadász (Nehalennia speciosa)
Egyenlőtlenszárnyú szitakötők –
Anisoptera
• Kissé eltérő szárnyak, pihenésben kitárva,
kiváló repülés, lárva testes, csak belső
tracheakopoltyúval
• Sárkány-szitakötők – Corduliidae, 4 sokszor
fémzöld, széles potrohvégű faj, 1 védett:
• Kétfoltú szitakötő (Epitheca bimaculata):
holtágak, kavicsbánya-tavak
Karcsú acsák – Aeshnidae
• Nagy, hengeres testű fajok (11), a leggyorsabb
szitakötők, 2 védett:
 Lápi acsa (Anaciaeshna isosceles) nemcsak lápok,
hanem lassú folyású vizek mentén is gyakori lehet
 Zöld acsa (Aeshna viridis) lárvája a kolokán
levélrózsájában él, néhány helyen
 Fatörzsvadász acsa (Aeshna juncea) már nem
védett, tőzegmohalápi, betévedhet
Folyami szitakötők – Gomphidae
• Lárváik áramló vizekben iszapba fúródva, oxigénés víztisztaság-igényesek, négy faj, védettek, mind
IUCN:
 Feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus):
leggyakoribb, hegyi patakoktól tiszta folyókig
 Sárgás szitakötő (Stylurus flavipes): nagyobb
folyók iszapjában, sérülékeny, Bern
 Erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia): tiszta
hideg gyors folyók, kis egyedszám, Bern
 Csermely-szitakötő (Onychogomphus forcipatus):
hegyvidéki, erdei patakok aljzatán
Hegyi szitakötők –
Cordulegastridae
• Lárva hegyi patakokban aljzatba ásva
fejlődik 4-5 évig, mindkét faj védett, IUCN
sérülékeny kategória:
 Hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus)
elterjedtebb
 Kétcsíkos hegyi szitakötő (C. heros) Őrség
és Mecsek, endemikus (SL, AU, HU)
Laposhasú acsák – Libellulidae
• Közepes termetű, gyakran széles potrohú fajok, 19
fajból 6 védett:
 Mocsári szitakötő (Libellula fulva) lassú vizekben
viszonylag gyakori
 Piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) és tócsaszitakötő (L. caudalis) lápok, nem kóborolnak,
kavicsbánya-tavak is
 Lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum):
alföldi mocsarak vagy lassú folyók
 Pataki szitakötő (Orthetrum brunneum): főleg
ritka növényzetű kisebb patakok
Álkérészek – Plecoptera
• A harmadik vízben fejlődő hemimetabol
csoport, szinte csak gyors folyású vizekben
• A háromból legnehezebben identifikálhatók 
legkevésbé ismertek  nem monitorozzák,
védett faj nincs
• 90 faja között sok ritka, de nincs bennszülött
Csótányok, fogólábúak,
fülbemászók
• Csótányok – Blattodea: 13 faj, védett nincs,
röpképtelen Phyllodromica nemből Ph.
hungarica endemikus: Tornai-karszt, Bükk
• Fogólábúak – Mantodea: egyetlen, védett
faj: imádkozó sáska (Mantis religiosa):
száraz v. mezofil réteken mindenütt gyakori
• Fülbemászók – Dermaptera: 8 faj, nincs
védett
Egyenesszárnyúak – Orthoptera
• Jelentős fajszám (125), közismert, elég népszerű
csoport, sok brachypter  endemikus fajok jelentős
arányban (6-8), 31 védett faj (3 fokozottan)
• Hosszúcsápúak – Ensifera alrend
 Szöcskealakúak - Tettigonoidea
 Tücsökalakúak – Grylloidea: nincs védett vagy
endemikus faj, ritka pl. mocsári tücsök
• Rövidcsápúak – Caelifera alrend
Szöcskealakúak – Ensifera
• Fitofág, zoofitofág, zoofág is van; minden
élőhelyen (rét, erdő, falakó); ~50 faj, 13 védett
• Fűrészlábú szöcske (Saga pedo): legnagyobb,
brachypter, szűznemző, ragadozó, kis
egyedszám (2-3 imágó/ha), meleg
sziklagyepek és Kiskunság; (Bern II. függelék,
IUCN, CORINE, NATURA 2000)
Fürge szöcskék – Tettigoniidae
Zömmel röpképes fajok, ~20 faj, 5 védett
• Farkos lombszöcske (Tettigonia caudata): röpképes, parlagok, kertek
• Tőrös szöcske (Gampsocleis glabra): röpképes, legelő, sztyeprét,
CORINE
• Erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica): brachypter, erdei,
Tornai-karsztig
• Bujkáló avarszöcske (Ph. litoralis): védett, erdélyi, Kettős-Körös menti
erdők
• Erdélyi virágszöcske (Leptophyes discoidalis): szárnyatlan, Kárpátok a
nyugati rész kivételével, Bükk
Lomha szöcskék –
Phaneropteridae
• Általában röpképtelenek (a védettek mind), 17 faj, 8
védett
• Fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda): nagy
faj, Dunántúl, megritkult
• Pókszöcskék (Poecilimon spp.): kis, jól ugró fajok,
erdei tisztásokon, 65 európai fajból nálunk 4, t-k.
bennszülött; keleti psz. (P. intermedius) szűznemző
(Sajó-völgy, Mezőföld), P. brunneri, fussi és schmidti
mind védett
Tarszák – Isophya spp.
• Pohos testű, lassú, röpképtelen növényevők,
koraiak, határozás hang alapján, t.m. 40 európai
faj, ált. endemikusak, hétből 5 védett
• Magyar t. (I. costata) alföldi-középhegységi rétek,
fokozottan védett
• Erdélyi t. (I. stysi) hegyi réteken, Zemplén, Alföld
pereme, fokozottan védett
• Illír, pusztai, kárpáti, pienini t. (I. modestior,
modesta, brevipennis, pienini): balkáni, ill. kárpáti
fajok, pl. Mecsek, Villányi-hg.
• Erdei t. (I. pyrenea) leggyakoribb, nem
bennszülött: nem védett
Rövidcsápúak – Caelifera
• Ásósáskák – Tridactyloidea: szárnyatlan
vízparti faj
• Tövishátú sáskák – Tetrigidae: az előhát
nyúlványa befedi a potrohot, 5 faj
• Valódi sáskák – Acrididae: normális előhát,
cirpelés, 55 faj, védett 13 faj
Valódi sáskák
• Ál-olaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides): balkáni,
brachypter reliktum, pl. Tornai-karszt, FV
• Barbársáska (Calliptamus barbarus): makropter, homoki
gyepek
• Hegyisáskák – Podismini: szárnyatlan, tarka, hegyi
gyepekben, 2 védett, pár ritkább nem védett (pl.
Pseudopodisma nagyi)
• Vándorsáska (Locusta migratoria): legnagyobb sáska,
Nyírség, reliktum
• Sisakos sáska (Acrida ungarica): jellegzetes, homokon
gyakori
• Áttelelő sáska (Aiolopus strepens): Mecsek,
Villányi-hegység
• Önbeásó sáska (Acrotylus longipes):
homoki, melegkedvelő
• Sziki sáska (Epacromius coerulipes
pannonicus) (szub)endemikus alfaj
• Eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius):
szubmakropter, sziklagyepek, keleti faj
Poloskák - Heteroptera
• 850 fajból 4 védett, nincs endemikus fajunk
• Sárgapajzsú hanyattúszó poloska (Notonecta
lutea) és nagy molnárpoloska (Aquarius najas):
oligotróf vizek, pár lelőhely, monitorozás
• Lándzsás karimáspoloska (Phyllomorpha laciniata):
száraz levél-mimikri, Északi-középhegység néhány
meleg andezitgyepe
• Ugyanott nem védett, de szép Bagrada stolida
címerespoloska
• Szőrös pajzsospoloska (Odontoscelis hispidula)
homoklakó, védett
• Nem védett, dunántúli meleg gyepek: Ancyrosoma
albolineatum címerespoloska, Nagusta goedeli
rablópoloska
Kabócák – Auchenorhyncha
• 550 faj, 2 védett, néhány endemizmus is van
• Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) és
mannakabóca (Cicada orni): legnagyobbak,
mediterrán, nem túl ritka fajok
• Endemikus mezeikabócák: Alföldön nehezen
határozható Psammotettix aspersa, kihalt(?)
Dorycephalus baeri: Kelenvölgy,150 éve és
Kiskunságból Hecalus kuthyi 70 éve
Növényi tetvek – Sternorhyncha
• 700 faj, nehezen határozhatóak, alig
ismertek a kártevőkön kívül, védettség
értelmetlen, 1 védett faj
• Lengyel bíborpajzstetű (Porphyrophora
polonica): valamikor Lengyelországban
kármin-alapanyag, nálunk csak pár helyen