Transcript fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft Fenékjáró küllő (Gobio

Természetvédelmi állattan
KÖRSZÁJÚAK és HALAK
osztálya
A XX. század első felében a halakat a gerincesek törzsén belül egyetlen
osztályba sorolták. Ma már az ingolákat és a „halakat” is két külön
osztályba soroljuk:
• körszájúak, ingolák (Cephalaspidomorphi) osztálya
• sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztály
• még 3 másik osztály is létezik, de nem fordulnak elő hazánkban
A Földön jelenleg kb. 20.000 faj
él, ebből 80 faj fordul elő
Magyarországon  0,4% (de ez
a vizek arányát nézve nem
rossz!)
Magyarország halfaunája: azon halfajok összessége, amelyek a
vizeinket benépesítik.
Néhány halfaj ma már nem található meg vizeinkben, de továbbra is a
halfaunához tartoznak:
- kipusztultak hazai vizeinkből
- történetileg részei a hazai faunának: trianoni békeszerződés után
határainkon kívül rekedtek
Nem tartoznak a hazai halfaunába:
• akváriumi díszhalak – még ha törvénysértő módon is a természetes
vízbe kerülnek. Kivételt képez 1-2 faj, melyeknek ma már önfenntartó
állományai vannak.
• kísérleti célból tartott fajok (kutatóhelyeken)
• kereskedelmi céllal nevelt fajok (halgazdaságokban)
• kiszökött példányaik előfordulhatnak bármikor természetes vizeinkben
(pl. a trópusi díszhalak általában hamar elpusztulnak ilyenkor)
A halak élőhelyei
Sok gerinctelen és kétéltű állatnak a csapadékból összegyűlő időszakos
vizekben is népes állománya alakul ki, de ezekben halak sosem
találhatók. A halak számára nem elég a víz megléte, illetve megfelelő
mérete, hanem viszonylagos állandósága is fontos.
Halasvizeink részben folyó-, részben állóvizek, az átfolyásos tározók
pedig átmenetet képeznek a két alaptípus között.
Vizeink felosztása (nagy léptékben)
• nagy folyók
• kis folyók
• állóvizek
Nagy folyók:
• nagyon változatos élőhelyek  sok, nagyon különböző
igényű faj számára megfelelő élőhely
• biológiai alapon szakaszokra (=zónákra, szinttájakra,
régiókra) oszthatók
• Európa nagyobb folyóin a forrástól a torkolat felé haladva 6
zóna követi egymást
• a zónák közül nem mindegyik található meg hazánkban
• a névadó halfajok egyben indikátorok is  jelenlétükkel,
állománynagyságukkal jelzik az ott uralkodó viszonyokat
• a szinttájak nem különülnek el egymástól élesen
• sőt előfordulhat, hogy a sorrendjük is változik (pl. vízlépcső
hatására)
• a szinttájak jellemző halai is előfordulhatnak más zónákban
Pisztrángzóna
• a folyók kezdeti szakasza
• a meder köves
• a víz sebessége 1,5-2 m/s
• hőmérséklete nyáron sem haladja meg a 13 Co-ot
• oxigéntartalma magas: 8-9 cm3/l
• jellemző halai: sebes pisztráng, kövicsík, fürge
cselle, botos kölönte
• hazánkban nem található meg ez a zóna
Pérzóna
• meder köves, nagyobb kavicsos
• a víz sebessége 1,1-1,5 m/s
• hőmérséklete nyáron sem emelkedik 16 Co fölé
• oxigéntartalma igen magas, 7-8 cm3/l
• jellemző halai: pénzes pér, Petényi-márna, vaskos
csabak
• nem található meg ez a zóna sem határainkon belül
Paduczóna
• csak olyan folyókon van, ahol a hegyi és az
alföldi szakasz között fokozatos az átmenet
• a meder kavicsos
• a víz sebessége 0,7-1,1 m/s
• hőmérséklete nyáron 20 Co alatti
• oxigéntartalma 6-7 cm3/l
• jellemző halai: paduc, galóca, felpillantó küllő
• hazánkban a Felső-Tiszán Tiszabecs és
Tiszacsécse között, a Dráva és a Mura folyó hazai
felső szakaszán
• a folyó paduczónája természetesen nem ilyen
rövid, csak a többi része határainkon kívül esik
Márnazóna
• dombvidéki és alföldi folyók szakaszai
• meder sóderes vagy durva homokos
• átlagos vízmélység csapadékszegény időszakokban is meghaladja a fél métert
• a víz sebessége 0,5-0,7 m/s
• hőmérséklete nyári kánikulában sem haladja meg sokkal a 20 Co-ot
• oxigéntartalma 5-6 cm3/l
• jellemző halai: márna, szilvaorrú keszeg, nyúldomolykó, sujtásos küsz, homoki küllő, magyar
és német bucó
• Rába (kivéve a duzzasztott és a torkolati szakasza), Mura alsó szakasza, Dráva Barcs alatt,
Duna Szigetköztől Dunaföldvárig, Tisza Tiszacsécsétől Vásárosnaményig, Hernád, Maros a
torkolati részét kivéve
Dévérzóna
• a folyók lassú, alföldi szakasza
• a meder homokos és iszapos
• a vízsebesség 0,5 m/s alatti
• a víz mély
• hőmérséklete tartós nyári kánikulában elérheti a 25 Co-ot
• oxigéntartalma 4-5 cm3/l
• jellemző halai: dévér-, lapos-, karika-, bagolykeszeg,
pont, halványfoltú küllő, jászkeszeg, harcsa
• Dráva alsó szakasza, Tiszán Záhonytól lefelé, Bodrog,
Körösök hazai szakaszai, Dunán Budapesttől délre
Durbincszóna, durbincs-lepényhalzóna
• a tengerbe ömlő folyók félsós vizű torkolatvidéke
• a legalsó szinttája
• édesvízi és tengeri halak egyaránt előfordulnak benne
• hazánkban nem található meg
Kis folyók
• erősen változó vízhozamúak
• két szinttájra lehet elkülöníteni
• alacsony tengerszint feletti magasságban
erednek
Domolykózóna, dombvidéki szakasz
• a víz elsodorja az apró szemcséjű anyagokat
• a meder kemény: kavics, durva homok, márga, kemény agyag
• a hőmérséklet és az oxigéntartalom tág határok között mozog,
évszakos ingadozása jelentős
• jellemző halai: domolykó, fenékjáró küllő, kövicsík, sujtásos küsz,
fürge cselle
• középhegységi patakjaink legtöbbje
Sügérzóna, alföldi szakasz
• lelassult vize már nem képes elszállítani a hordalékot
• a meder üledékes: finom homok és iszap
• a víz hőmérséklete nyaranta magasabb, mint a felső szakaszon
• oxigéntartalma viszont kisebb
• kevésbé igényes fajok népesítik be
• jellemző fajai: karikakeszeg, küsz, bodorka, sügér, balin, jászkeszeg,
halványfoltú küllő, vágócsík
• valamennyi dombvidéki és alföldre érkező kis folyónkon megtalálható ez a
zóna (pl. Marcal, Zala, Zagyva alsó szakasza)
Állóvizek
• az állóvizek közül elsősorban a nagy tavakat szokták környezeti viszonyaik
és fajösszetételük szerint típusokba sorolni
• pl. pisztrángos tó, marénás tó, süllős-pontyos tó, csukás-compós tó
• a tavak halainak többsége a parti sávban él
• a folyók holtágai hatalmas parti sávval rendelkeznek  igen jelentős
halasvizek; halállományuk kevésbé függ attól, hogy melyik szinttájon alakultak
ki
• egyéb állóvizeink (halastavak, horgásztavak, víztározók, bányatavak…)
halállományát ált. a halászat, horgászat igényeinek megfelelően alakítják ki
• mocsarak: a múltban gazdaságilag is jelentősek voltak, ma már szinte mindet
lecsapolták, megszűntették
• Balaton: eredetileg süllős tó volt, az eutrofizáció következtében most inkább
süllős-pontyos tó
• Velencei-tó, Fertő, Kis-Balaton II. üteme csukás-compós tó
A halak védelme
Minden olyan fogási eszköz és módszer tiltott, amely a halállományt és
élőhelyét károsíthatja!
• mérgező és kábító hatású anyagok, robbanószerek, szigony, gereblyézés
A halászati törvény elsősorban a gazdasági szempontból értékes fajokat (nemes
halak) védik:
• méretkorlátozás: esélye lehet az adott faj példányának arra, hogy minimum
egyszer szaporodhasson  csak az ivarérett példányok foghatók ki
• fajlagos tilalom: egy naptári időszak, amelynek tartama alatt (szaporodási
időszak) tilos az adott faj példányainak fogása
A napi kifogható mennyiségre is van korlátozás (összetett).
1974-től hazánkban természetvédelmi oltalom alatt is áll néhány halfaj.
Jelenleg 26 védett és 5 (+2) fokozottan védett faj élvez törvényi védelmet.
Védett halaink között egy sincs, melynek fogása kifejezett célja lenne a
halászatnak vagy a horgászatnak.
Megritkult, kihalóban lévő halaink számára tehát a védetté nyilvánítás
önmagában biztosan nem hoz megoldást.
Egy élőlény védelme semmit sem ér az élőhely védelme nélkül!
Ez a halakra kifejezetten igaz (pl. réticsík „hiába” védett, ha a mocsarakat
lecsapoljuk).
Ma már több nemzetközi egyezmény is szolgálják a halak és a vizes
élőhelyek védelmét, nem csak a magyarországi törvényi szabályozás.
Veszélyforrások
Alapvetően két fő veszélyforrás van:
• vízrendezés
• vízszennyezés
Magyarország vízrendszerének a XIX. században megkezdett
átalakítása a XX. század első évtizedeire gyakorlatilag befejeződött.
A vízrendezésekkel soha véget nem érő munkálatok kezdődtek el
(árvíz, belvíz, élőhelyek megszűnnek…).
A halak szempontjából egyértelmű a veszteség!!!
A XX. század vízügyi munkálatok pedig még tovább rontottak,
rontanak a helyzeten! (pl. kanalizáció: folyókból csatornák
kialakítása, ahol mindent az ember irányít pl. duzzasztókkal 
ökológiai katasztrófához vezet)
Osztály: ingolák (Cephalaspidomorphi)
rend: ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Osztály: sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
rend: tokalakúak (Acipenseriformes)
rend: lazacalakúak (Salmoniformes)
rend: angolnaalakúak (Anguilliformes)
rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes)
rend: heringalakúak (Clupeiformes)
rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes)
rend: pontyalakúak (Cypriniformes)
rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes)
rend: harcsaalakúak (Siluriformes)
rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes)
rend: csukaalakúak (Esociformes)
rend: sügéralakúak (Perciformes)
Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)
• Kárpát-medencei bennszülött faj, mely a Tisza
vízrendszerében alakult ki, és a Temes folyót kivéve ma sem
fordul elő sehol máshol
• a folyók, patakok felső szakaszán fordul elő
• 4-5 év után alakulnak át a lárvák, a kifejlett állatok
halparaziták, élősködők, több évig élnek
• régebben több lelőhelye volt, néhol tömeges volt az
előfordulása
• napjainkra a pisztrángosokból már eltűnt
• természetes élőhelye beszűkült, megszűnt sok helyen
(szennyezések, vegyszerek)
• fokozottan védett, 250.000 Ft
Dunai ingola (Eudontomyzon mariae)
• nemcsak hegy-, dombvidéki patakokban, hanem
alacsonyabb szinttájakon is előfordul
• Mo. nyugati felén őshonos, a Tisza vízhálózatából és a
Temesből hiányzik
• Duna, Rába, Pinka, Dráva, Kerka, Kerca
• a kifejlett állat a szaporodás után elpusztul, nem
élősködő
• állománya megritkult, vízszennyezésre érzékeny faj
• fokozottan védett, 100.000 Ft
1. rend: tokalakúak (Acipenseriformes)
1.1. tokfélék családja (Acipenseridae)
• hazánkban egykoron 6 fajuk élt
• ma 1 faj halászatilag hasznosítható
• 5 fajuk védett
Viza (Huso huso)
• tulajdonképpen tengeri hal
• csak szaporodás alkalmával vándorol föl a folyókon (márna-,
dévérzónáig)
• húsa jó minőségű, ikrája még nagyobb érték  fekete kaviár
• régen még hazánkban is rendszeresen halászták
• vizeinkben a vaskapu megépítése után igazi ritkaságnak számít
• ma már a tengerparti országokban is nagyon
megritkult
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)
• tengeri faj, szaporodáskor jön fel a folyók márnazónájáig
• egykor hazánkban is őshonos volt
• csak 2 előfordulása volt az utóbbi 30 évben (Dunakiliti,
Tiszafüred)
• a Vaskapu fölött rekedt állomány – valószínű – áttért az
édesvízi életmódra
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Simatok (Acipenser nudiventris)
• eredetileg tengeri hal, de szokatlanul sokat van édesvízben is
• a Duna vízrendszerében élők már nem vándorolnak, édesvíziek
• vizeinkben őshonos, mára nagyon megritkult
• már a tengerparti országok sem halásszák, annyira
megritkult
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Sőregtok (Acipenser stellatus)
• tengeri faj, szaporodáskor úszik fel a folyókba (dévér-,
márnazóna)
• teljesen édesvízi életmódú változata nem ismert
• a XIX. században még sok hazai lelőhelye volt
• a XX. század végére gyakorlatilag eltűnt vizeinkből
• Mohács (1965), Hódmezővásárhely (1965)
• az Al-Dunán és a Duna-deltában még ma is viszonylag
gyakori zsákmány
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Lénai tok (Acipenser baeri)
• hazánkba 1981-ben került, néhány horgásztóba betelepítették
• nem védett
Kecsege (Acipenser ruthenus)
• legkisebb kifogható méret 45 cm, tilalmi idő 03.01. - 05.31.
• leggyakoribb tokféle, de már csak töredéke található vizeinkben a régi állománynak
2. rend: angolnaalakúak (Anguilliformes)
2.1. angolnafélék családja (Anguillidae)
Angolna (Anguilla anguilla)
• az utóbbi évtizedek telepítései következtében
megszaporodtak hazai lelőhelyei
• a nyugat-európai piacon jól értékesíthető, keresett hal
• az elmúlt évek balatoni elhullásai miatt a további telepítését
megszűntették
• nem védett
3. rend: heringalakúak (Clupeiformes)
3.1. heringfélék családja (Clupeidae)
Dunai nagyhering (Alosa pontica)
• tengeri faj, ívni jár fel a folyókra
• csak a Dunában észlelték korábban, 1864-től
• legutóbbi előfordulása: Mohács, 1961 (Vaskapu…)
• húsa nagyon ízletes, a Duna alsó szakaszán évente 300
tonnát fognak ki belőle
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
4. rend: pontyalakúak (Cypriniformes)
4.1. pontyfélék családja (Cyprinidae)
• fajgazdag család
• a hazai őshonos halak jelentős része tartozik ide
• több betelepített faj is él hazánkban
• közel 35-40 faj előfordul Magyarországon is
• 12 védett, és 1 fok.védett
Nem védett, nincs az adott fajra korlátozás:
• bodorka (Rutilus rutilus)
• vörösszárnyú keszeg (Scardinius
erythrophthalmus)
• fekete amur (Mylopharyngodon piceus)
• dévérkeszeg (Abramis brama)
• nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
• laposkeszeg (Abramis ballerus)
• domolykó (Leuciscus cephalus)
• bagolykeszeg (Abramis sapa)
• jászkeszeg (Leuciscus idus)
• szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)
• küsz (Alburnus alburnus)
• garda (Pelecus cultratus)
• karikakeszeg (Abramis bjoerkna)
• paduc (Chondrostoma nasus)
Nem védett faj, de korlátozás alá esik:
• amur (Ctenopharyngodon idella), méret: 40 cm
• balin (Aspius aspius), méret: 40 cm; tilalmi idő: 03.01. – 04.30.
• márna (Barbus barbus), méret: 40 cm; tilalmi idő: 05.02. – 06.15.
• ponty (Cyprinus carpio), méret: 30 cm; tilalmi idő: 05.02. – 06.15.
• compó (Tinca tinca)
• razbóra (Pseudorasbora parva)
• széles kárász (Carassius carassius)
• ezüstkárász (Carassius gibelio)
• fehér busa (Hypophthalmichthys
molitrix)
• pettyes busa (Hypophthalmichthys
nobilis)
Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)
• Duna vízrendszerében bennszülött alfaj (30 cm)
• az utóbbi 20 évben csak néhány folyóból került elő
• ritkasága miatt gazdaságilag nincs jelentősége
• Európa ritka és sebezhető halai közé tartozik
• legnagyobb veszélyt a vizek szennyezése, folyók duzzasztása
jelenti  élőhely beszűkül
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft (fok.védett is lehetne!)
Gyöngyös koncér (Rutilus frisii meidingeri)
• a Felső-Duna medencéjének néhány szubalpin tavában él
(Chiem-tó, St. Wolfgang-tó, Traun-tó, Mondsee, Attersee)
• de kisebb állománya a Duna felső szakaszán is előfordul 
alkalmilag sodródik hozzánk
• 1997-ben mutatták ki a Duna hazai részéről
• gazdasági jelentősége nincs (70 cm, 5 kg) ritkasága miatt
• Európában ritka és nagyon veszélyeztetett
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Vaskos csabak (Leuciscus souffia agassizi)
• folyóvizek felső szakaszának áramláskedvelő faja
• Franciaországban, Olaszországban, ill. a Duna és a Rajna
vízrendszerében él
• legközelebbi populációi: Mura szlovéniai szakasza, FelsőTisza, Tisza romániai mellékfolyói, patakjai
• egyetlen bizonyított hazai előfordulása: Tiszacsécse, 2004
• Európában veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Fürge cselle (Phoxinus phoxinus)
• Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig megtalálható, őshonos
fajunk (6-8 cm-es)
• áramláskedvelő, ritkán tiszta és hűvös tavakban is megtelepszik
• nálunk a középhegységi és dombvidéki patakokban, kis folyók
domolykózónájában él
• hazai állománya fogyatkozóban, Európában sebezhető faj
• érzékenyen reagál a környezeti változásokra, tisztaságra érzékeny
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Kurta baing (Leucaspius delineatus)
• vizeinkben őshonos, európai faj
• álló és lassú folyású kisvizek jellemző hala
• a kisebb, de állandó vizű csatornák gyakori faja
• kis mérete miatt (max. 10 cm) gyakran észrevétlen
• gazdasági jelentősége nincs, Európában ritkának számít
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)
• Kelet-Franciaországtól az Urál hegységig előfordul, őshonos fajunk
• bővizű patakok, folyók hegyi és dombvidéki szakasza
• nagyobb folyók pér-, paduc-, márnazónájában él
• kis folyókban ritka
• közvetlen gazdasági jelentősége nincs (ragadozó halak fontos tápláléka),
8-12 cm-es
• elterjedési területe nagy, de élőhelye mindenütt szűkül a vízlépcsők miatt
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Állasküsz (Chalcalburnus chalcoides mento)
• tengeri, folyóvízi, tavi környezetben is előfordul
• mindenütt oxigéndús vizeket kedvel
• hazánkból már kipusztult
• hazánk jelenlegi területéről előfordulása nem bizonyított
• régi, bizonytalan adata: Szeged, XIX. század vége
• Európában erősen veszélyeztetett, eltűnőben lévő faj
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)
• őshonos halunk, Közép- és Kelet-Európa nagy részén előfordul (6-8 cm)
• a mély bányatavaktól a sekély mocsarakig, a hegylábi patakoktól a folyamokig
mindenütt megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges kagylófajok élnek
• legnagyobb tömegben a sekély, nyugodt, növényzetben gazdag élőhelyeken él
• a mi vizeinkben még gyakori, de Európában ritka és sebezhető
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Petényi márna, magyar márna (Barbus peloponnesius
petenyi)
• őshonos halunk, Dunától k-re fekvő hegyvidékeinken és a
Pilis gyors folyású patakjaiban él
• az elmúlt évtizedek aszályos nyarai nem kedveztek neki
 patakok hozama úgy lecsökkent, hogy csak töredéke
maradt meg néhol az állományának
• vizek szennyezése is folyamatos veszélyforrás
• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft
Fenékjáró küllő (Gobio gobio)
• őshonos, megtalálható Európa nyugati partjaitól az Amur vidékéig
• hegy-, dombvidéki patakok, kis folyók domolykózónája élőhelye
• a nagyobb folyókban bárhol előfordulhat, tavakban is megél
• közvetlen gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm), ragadozótáplálék
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus)
• Közép- és Kelet-Európában él, őshonos halfajunk
• folyókban és tavakban is előfordul, dévérzóna jellemző faja
• csak 1960 óta különböztetik meg a felpillantó küllőtől
• közvetve gazdaságilag is jelentős (nagy gyakoriságú,
ragadozótáplálék)
• gyakori, elszaporodóban lévő hala vizeinknek
• szűk elterjedése miatt lett védett
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus)
• folyók hegylábi szakaszán él (pér-, paduczóna)
• Duna vízrendszerének bennszülött faja
• hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan adat
• jelenleg néhány hazai élőhelyéről tudunk (Dráva, Mura, Tisza)
• kicsinysége (10 cm) és ritkasága miatt nincs gazdasági jelentősége
• természetvédelmi értéke viszont nagy
• védett, eszmei értéke 50.000 Ft
Homoki küllő (Gobio kessleri)
• Duna vízrendszerében bennszülött, a Kárpát-medencében alakult ki
• áramláskedvelő, a márnazóna jellemző hala
• előfordulása 1980-tól bizonyos, korábban felpillantó küllőnek vélték
• gazdasági jelentősége nincs
• természetvédelmi értéke megközelíti a felpillantó küllőét
• folyóink márnazónája még sok helyen eredetinek mondható
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft (lehetne magasabb is!)
Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)
• őshonos halunk, Európa keleti és középső részén fordul elő
• folyóinkban ritka
• veszélyeztetett európai faj
• hazai védelme indokolt lenne, mert a folyószabályozások tovább
szűkítik élőhelyét
Garda (Pelecus cultratus)
• őshonos halunk
• régen óriási jelentőségű volt a Balaton halászatában
• utóbbi 20 évben tizedét sem éri a fogás
• Európában ritka, védelme indokolt lehet
Széles kárász (Carassius carassius)
• őshonos halunk, leggyakoribb halaink egyike volt
• a folyószabályozások után nagyon megfogyatkozott
• mára sok helyről eltűnt, ritka, veszélyeztetett
• védelme indokolt lenne
4.2. bivalyhalfélék családja (Catostomidae)
Kisszájú buffaló (Ictiobus bubalus)
• É-Amerika folyóiban, tavaiban él (50 cm)
• hazánkba 1970-ben került a Szarvasra
• halastavakban most is tartják (néha kiszabadul)
• még nem hozott nagy eredményeket, nem védett
4.3. csíkfélék családja (Cobitidae)
• Mindegyik hazai fajuk védett
Réticsík (Misgurnus fossilis)
• őshonos európai halunk, Franciaországtól Urálig terjedt el (30 cm)
• tavasszal vízzel borított, de szárazság idején nagyrészt kiszáradó
mocsarak jellemző hala
• sekély tavakban, öreg holtágakban, iszapos csatornákban, egyes
folyószakaszokon is előfordulhat
• a nagy vízrendezéseket megelőzően kifejezetten gyakori volt
hazánkban (csíkászat – külön halászati ág volt!)
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Vágócsík (Cobitis elongatoides)
• vitatott faji hovatartozása, ezért keveset tudunk róla
• valószínűleg csak a Duna vízrendszerében él (15 cm)
• nagyon sokféle környezet megélhet (folyók, tavak)
• gyakori, de gazdasági jelentősége nincs (rejtett életmód,
fürge)
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Törpecsík (Sabanejewia aurata)
• elterjedési területének egyik központja a Duna
vízrendszere
• hazánkban 1948-ban mutatták ki (8-10 cm)
• vitatható, hogy bennszülött vagy természetes
bevándorló
• áramláskedvelő faj, tavakban nem él
• gazdasági jelentősége nincs
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
4.4. kövicsíkfélék családja (Balitoridae)
Kövicsík (Barbatula barbatula)
• őshonos halunk, Európában, Szibériában él
• középhegységi és dombvidéki patakjainkban elterjedt,
gyakori faj
• nagyobb folyókban a pisztráng-, paduczónában fordul elő
• Európában ritka és veszélyeztetett faj
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
5. rend: harcsaalakúak (Siluriformes)
5.1. törpeharcsafélék családja (Ictaluridae)
• 3 fajuk fordul elő hazánkban, egyik sem védett
Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)
Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas)
Pettyes törpeharcsa (Ictalurus punctatus): 2 előfordulási adat
5.2. harcsafélék családja (Siluridae)
Harcsa (Silurus glanis)
• Közép-, Kelet-Európában, Kis-Ázsiában él, őshonos fajunk
• nagyobb folyók és állóvizek hala
• patakokban, kis folyókban nem él (2,5 m, 112 kg)
• gazdasági szempontból igen jelentős, értékes hal
• méretkorlátozás: 50 cm
• tilalmi idő (10 kg alatti példányokra): 05.02. – 06.15.
5.3. zacskósharcsafélék családja (Clariidae)
Afrikai harcsa (Clarias gariepinus)
• Afrika, Kis-Ázsia, Törökország eredeti élőhelye
• hazánkba 1984-ben importálták először
• 4 zárt kezelésű, melegvizű horgásztóban megtalálható
• meghonosodni nem fog, 16 Co alatt elpusztul
• nem védett
6. Rend: csukaalakúak (Esociformes)
6.1. csukafélék családja (Esocidae)
Csuka (Esox lucius)
• az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt
előfordul
• őshonos halunk (1 m, 20,5 kg)
• jó alkalmazkodású, igénytelen (folyók, tavak)
• halászatilag és horgászatilag is jelentős fajunk
• méretkorlátozás: 40 cm; tilalmi idő: 02.15. – 03.31.
6.2. pócfélék családja (Umbridae)
Lápi póc (Umbra krameri)
• „magyar hal”: a faj a Duna-vízrendszerében alakult ki, és fő előfordulási helye is Mo. van
• a folyószabályozások előtt országszerte előfordult a sík vidékeken  mocsarak
lecsapolásával eltűntek élőhelyei
• ahol még most is vannak nagyobb mocsaras, lápos területek, ott előfordul
• 1992-ben a Duna szlovákiai elterelését követően több 100.000 lápi póc pusztult el a
szigetközi mocsarak kiszáradásakor  ez volt hazánk egyik legjelentősebb állománya…
• rengeteg ilyen példa van sajnos, legtöbbször már eltűnt a faj az adott helyről, még mielőtt a
szakemberek megtalálnák
• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft
7. rend: lazacalakúak (Salmoniformes)
7.1. pisztrángfélék családja (Salmonidae)
• 7 faj előfordulása bizonyított, ebből 1 faj védett és 1 faj fok.védett
• 1-2 előfordulási adat:
nagy maréna (Coregonus lavaretus),
törpe maréna (Coregonus albula),
pataki szajbling (Salvelinus fontinalis)
• horgászható fajok:
sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario): méret 22 cm; tilalmi idő 10.01. – 12.31.
szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss): méret 22 cm
Pénzes pér (Thymallus thymallus)
• az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein él
• hazánkban őshonos, csak nincs megfelelő élőhelye (hegyi
folyók – pérzóna)
• kiváló sporthal, finom a húsa
• lesodródott példányaival találkozni néha (utolsó: Tiszabecs, 1994)
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Dunai galóca (Hucho hucho)
• őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki a faj
• eredetileg csak a Duna és mellékfolyóinak hegyi, hegylábi szakaszain
élt, de sikerült más európai folyóban is meghonosítani
• nálunk a Duna, Dráva, Tisza felső szakaszaiban található
• kitűnő ízű hal (a világ legnagyobb pisztrángféléje, max. 100 kg),
sporthalként is nagyra értékelik
• ma már nagyon ritka hazánkban
• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft
8. rend: tőkehal-alakúak (Gadiformes)
8.1. tőkehalfélék családja (Gadidae)
Menyhal (Lota lota)
• az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében mindenütt
előfordul
• őshonos halunk, legtöbb folyónkban él
• hidegkedvelő  télen a legaktívabb  gazdasági jelentősége
csekély
• nem védett
9. rend: fogasponty-alakúak (Cyprinodontiformes)
9.1. elevenszülőfogasponty-félék családja (Poecilidae)
Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia holbrooki)
• hazánkba az 1900-as évek elején hozták be
• csak melegvízben marad meg (Holt-Zala, Tapolca, Hévizi-tó, Miskolctapolca)
• nem védett
10. rend: pikóalakúak (Gasterosteiformes)
10.1. pikófélék családja (Gasterosteidae)
Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus)
• Közép-Európába akvaristák telepítették be, a Dunában él
• gazdasági jelentősége nincs, tüskéi miatt ragadozók sem eszik
• nem védett (10 cm)
11. rend: sügéralakúak (Perciformes)
11.1. naphalfélék családja (Centrarchidae)
Naphal (Lepomis gibbosus)
• 1905-től megtalálható nálunk (akvaristák, amerikai)
• húsa átsütve jobb, mint a keszegeké
Pisztrángsügér (Micropterus salmoides)
• 1909-től megtalálható nálunk (telepítették, amerikai)
• méretkorlátozás: 30 cm
11.2. sügérfélék családja (Percidae)
• hazánkban 8 fajuk él
• nem védett:
sügér (Perca fluviatilis)
vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus)
• korlátozással védett:
süllő (Sander lucioperca), méret 30 cm; tilalmi idő 03.01. – 04.30.
kősüllő (Sander volgensis), méret 20 cm; tilalmi idő 03.01. – 05.31.
Széles durbincs (Gymnocephalus baloni)
• korábban a Duna-vízrendszerének bennszülött faja volt,
de előkerült azóta máshonnan is, őshonos halunk (10-15
cm)
• márna- és dévérzóna áramláskedvelő faja, esetleg
holtágakban él
• 1974 óta külön faj, korábban a vágódurbincs változatának
hitték
• szűk elterjedési területű, kicsi az állománysűrűsége
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser)
• őshonos, bennszülött fajunk (15-20 cm)
• elterjedése ma is a Dunára és mellékfolyóinak
vízrendszerére korlátozódik
• közepes és nagyobb folyók áramláskedvelő hala
• megfelelő helyeken nagy állománysűrűségű lehet
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Német bucó (Zingel streber)
• őshonos, a Duna vízrendszerében alakult ki
• elterjedési területe nagyon szűk: Duna, Vardar és
ezek mellékfolyói
• a vízlépcsők hatására élettere egyre zsugorodik
• a vízszennyezésekre érzékenyebb a magyar bucónál
• a legtöbbet élőhelyeinek megóvásával érhetjük el
• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft
Magyar bucó (Zingel zingel)
• bennszülött, kialakulása is hazánkban ment végbe
• ma már megtalálható a Duna és a Dnyeszter
mellékfolyóinak rendszerében is
• szűk elterjedésű hal
• a folyókon egyre több vízlépcső épül, és a duzzasztók
fölötti eliszaposodó szakasz nem megfelelő élőhely számára
• vízszennyezések miatt is egyre szűkül az élőhelye
• ha horogra akad, akkor ált. nem éli túl, mert túl mélyen
nyeli le a horgot
• fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft
11.3. bölcsőszájúhal-félék családja (Cichlidae)
Nílusi tilápia (Oreochromis niloticus): Szarvas, nem védett
Szivárványsügér (Herotilapia multispinosa): Hévíz, nem védett
11.4. alvógébfélék családja (Odontobutidae)
Amurgéb (Perccottus glenii): 1997 óta a Tiszában, nem védett
11.5. gébfélék családja (Gobiidae)
• 5 fajuk fordul elő hazánkban bizonyítottan + 1 faj
• 1 faj védett
• nem védettek:
folyami géb (Neogobius fluviatilis): folyók, Balaton, Tisza-tó
csupasztorkú géb (Neogobius gymnotrachelus) ???
kessler-géb (Neogobius kessleri): Duna
feketeszájú géb (Neogobius melanostomus): Duna, 6 adat
szirman-géb (Neogobius syrman): Baja, 1997
Tarka géb (Proterorhinus marmoratus)
• Fekete-tenger és Kaszpi-tenger félsós parti vizeiben és az
oda torkolló folyók vízrendszerében él
• jelenleg is terjedőben lévő faj, nálunk a XIX. században
jelent meg, ma már Németországig jutott
• hazánkban a folyókban és a Balatonban, Tisza-tóban
elterjedt
• gazdasági jelentősége nincs
• védett, eszmei értéke 2.000 Ft
12. rend: sárkányfejűhal-alakúak (Scorpeniformes)
12.1. kölöntefélék családja (Cottidae)
• mindkét hazai faj védett, ritkák
Botos kölönte (Cottus gobio)
• európai elterjedésű, gyakori a Kárpát-medence peremszélein
• hazai patakjaink nem felelnek meg igényeinek, de őshonos
• pisztrángos hegyi vizekben gyakori (10 cm)
• Európában sebezhető, nálunk a Dráva vízlépcső miatt egyik
legfontosabb élőhelye került veszélybe
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft
Cifra kölönte (Cottus poecilopus)
• elég nagy az elterjedési területe
• Magyarország jelenlegi területéről nincs kimutatva
• tőlünk délnyugatra már nem fordul elő
• gazdasági jelentősége nincs (10-15 cm)
• védett, eszmei értéke 10.000 Ft