Transcript 5. A prágai tavasz

5. A prágai tavasz
Csehszlovákia története 1948–1992
Dubček megválasztása
• A Jan Šejna-affér: Novotný tisztjeinek korruptsága
– gyanú szerint 1967 karácsonyán tisztek egy csoportja puccsot tervezett
Novotný védelmére, de a HM Dubčekhez hű erői ezt megakadályozták
– Šejnát febr.-ban korrupcióval vádolták, a vád elől Ny-ra szökött
– más puccsisták és konzervatív vezetők öngyilkosok lettek
• Az 1968. jan-i KB ülés az utódlásról
– a népszerűtlen Novotný ellen összefogtak a konz. és a reformer erők
– két jelölt merült fel: Dubček mellett Jozef Lenárt (mindkettő szlovák!)
– Dubček vonakodott a poszttól, de csak neki volt többsége a KB-ben
• róla úgy vélték, nem indít hajszát a régi vezetés tagjai ellen (valóban nem is
tartóztatott le senkit, legfeljebb áthelyeztet, nyugdíjaz stb.)
• helyzetét azonban csak további személycserékkel erősíthette meg!
• támogatta őt Brezsnyev is, mivel D. Moszkvában tanult és lojalitását is jelezte
– D. két fontos támogatója a konz. Kolder, ill. a reformer Oldřich Černík volt
• nem került be ugyanakkor az Elnökségbe Ota Šik
• Dubček eltérő megítélései
– őszintén hitt a kommunizmusban és támogatta a SzU-t, a hibák nélküli demokratikus szoc.-ban és a reformban; hitt saját szavaiban és neki is hittek az
emberek; őszinte mosolya és emberi gesztusai voltak (Dowling)
– nem volt reformer, egyetlen célja a hatalom megszerzése, majd megtartása,
csak taktikai okokból és ideiglenesen akart reformokat, de rákényszerült azok
folytatására (Heimann)
Radikális reformok márc.-tól
• Hatalmi harc
– Novotný bukása után felbomlott az ellene kialakult alkalmi koalíció
– Dubček eleinte nem reformált, hanem saját embereit helyezte pozícióba (s
közben a sajtóban Novotný híveinek lejáratása folyt)
– Dubček legveszélyesebb ellenfele, Jiří Hendrych külön, személyesen is
támadást kapott cenzori tevékenysége (pl. a Literární noviny-ügy) miatt
– ua. D. nem Moszkva utasításaira figyelt, hanem a párttagok véleményére
• A cenzúra eltörlése
– Dubček már Pozsonyban látta, hogy a sajtó erejével küzdhet ellenfeleivel
– az újságírók nem voltak hozzászokva, hogy önálló véleményt mondjanak, ua.
Dubček nem volt hajlandó megszabni nekik, hol vannak a sajtószab. határai
– febr.: újra megjelent a Literární noviny (új neve: Literární listy)
– márc.-tól az Elnökség óvatos lépésekkel eltörli a cenzúrát (a Kiadói Tanács
cenzor-főnökei és a BM igyekezett ezt szabotálni); jún.-ban sajtótörvény is
– egyre több lap követeli Novotný távozását az államfői posztról is
– szintén követelték a SzlNT elnöke, Lenárt me., a hm. és a bm. leváltását, ill. a
szakszervezet, SČM, Újságírószövetség stb. vezetésének cseréjét
• A cseh–szlovák viszony újragondolásának igénye
– Smrkovský már febr.-ban súlyos problémának nevezte ezt (emellett a szoc.hoz vezető csszl. utat és új Akcióprogramot sürget)
– márc. 15-én a SzlNT sürgetésére az Elnökség dönt a teljes föderalizációról
A múlt felülvizsgálata és újabb személycserék
• A rehabilitáció felgyorsítása (az Elnökség márc. 14-i döntése)
– a lapok megteltek panaszokkal, nyilvánosságra került sok önkényes ügy
– az eddig engedelmes Nemzetgyűlés is követelni kezdte a rehabilitációt,
amelynek eredményeként ápr.-ban megalakult a Jan Piller által vezetett újabb
bizottság a perek felülvizsgálatára
– megjelenhetett Slánský és Šling özvegyeinek memoárja
– az egyik bm.-helyettes öngyilkos lett, félve múltja nyilv.-ra kerülése miatt
– a politikai üldözöttek saját szervezetet alakítottak K-231 néven
– egyetemisták márc.-i tüntetései hatására ápr.-ban bizottság jött létre Jan
Masaryk halálának kivizsgálására
•
Fontos személycserék
– márc. 21-án Novotný lemondott a köztársasági elnöki posztról
– helyére mindkét népnek elfogadható, semleges, idős államférfit kerestek
– a legtöbb cseh Smrkovskýt akarta, az egyetemisták Čestmír Císařt, a szlk.-ok
pedig Husákot vagy Novomeskýt. A középút Svoboda lett
– ápr. 6-án reformer kormány alakult Černík vezetésével (Šik és Husák is me.h., Josef Pavel pedig bm. lett.); František Kriegel a Nemzeti Front KB elnöke
– ápr. 18-án Smrkovský nemzetgyűlési házelnök lett
– így Dubček konszolidálta belső hatalmát, de függésbe került a reformerektől
– az, hogy ki „reformer”, ill. „konzervatív”, eleinte igen képlékeny volt!
A CSKP Akcióprogramja I.
• Az „Emberarcú szocializmus” tervezete (1968. ápr. 5.)
– minden fejezetet önálló munkacsoport készített
– a szerzők közt volt Mlynář, Šik, Radovan Richta és a történész Karel Kaplan
– Dubček ápr. 1-jei KB beszéde mutatja, hogy mégis joggal kapcsoljuk hozzá
• elkötelezett híve a komm.-nak, de az emberi legyen, a dolgozók jogainak és
méltóságának figyelembe vételével
• a szocializmust és a demokráciát kombinálni kell és ezzel megoldani a bajokat
• a szólás- és sajtószabadság megvalósult
• de új politikai pártok és szabad választások nem lesznek
• A csehszlovák út a szocializmushoz
– az első Csszl. összeomlását a súlyos osztályellentétek, a szlk. nemz. érzés
elhanyagolása és a nemzetiségek szélsőséges nacionalizmusa okozta
– a szocialista építésben súlyos hibák voltak (személyi kultusz, más országok
mechanikus másolása stb.)
– az osztályharc véget ért, nincsenek osztályellentétek
• A szocialista demokrácia fejlődése
– a társadalmi kezdeményezésnek tág teret kell hagyni
– a munkásoknak eddig „nem mindig” volt lehetőségük kifejezni érdekeiket, a
párt most elkötelezett a pol. és társ.-i jogok biztosítására
– a cs–szlk. kapcsolatokat a lenini elvek szerint föderatívan rendezik, a kisebb
nép érdekeinek mellőzése és leszavazása nem egyeztethető a szocializmussal
– az összes kisebbségnek joga van saját nemzeti életet élni
A CSKP Akcióprogramja II.
• A szocialista demokrácia fejlődése (folyt.)
– a párt vezető szerepének átértelmezése: nem uralkodni, hanem szolgálni akar
• tisztában van vele, hogy folyamatosan harcolnia kell a társ.-i támogatottság
megtartásáért, s ezért kész a tévesnek bizonyuló határozatokon változtatni
• vezető szerepét a párt nem adja fel, de az eddig a csúcson koncentrálódó
hatalmat szét kell osztani a nemzeti pártok között és az alsóbb szervekhez
• a pártszervek a jövőben nem helyettesítik az állami szerveket, a nemzetgyűlés
valódi döntéshozó szerv legyen, ezért bővíteni kell jogait
• a Nemzeti Front marad az egyetlen engedélyezett fórum a társ. sokszínű
érdekeinek megjelenítésére, de a párt garantálja a jogokat és szabadságokat
(pl. az egyesülési, gyülekezési szabadságot)
– a perek áldozatainak ügyét újra tárgyalják, az StB és a BM jogait korlátozzák
• A népgazdaság és az életszínvonal
–
–
–
–
az idejétmúlt tervgazdálkodás reformra szorul; terv és piac harmóniája kell
Čs.-nak versenyképesen kell csatlakoznia a tud.–technikai forr.-hoz,
szakítani kell az egyenlősdivel, a fizetéseket érdem stb. szerint differenciálva
a nyugati polgári demokráciák számára is vonzó példát kell adni
• A tudomány, oktatás és kultúra fejlődése (reformja)
• A CsSzSzK nemzetközi helyzete és külpolitikája
– a VSZ és KGST tagság változatlan
– lojalitás a SzU iránt + békés egymás mellett élés szerepe
Ellenzéki jellegű mozgalmak
• Társadalmi nyomás a reformok radikalizálására
– márc. végén Václav Havel a Literární listyben azt javasolta, hogy igazi
(pártként működő) ellenzékre is szükség van, hogy ellenőrzés alatt tartsák a
CSKP-t; a demokrácia nem hit kérdése, hanem garanciáké
– ápr.-ban Ivan Sviták a Károly Egyetemen azt állapította meg, hogy a cenzúra
felfüggesztésén túl semmi más nem történt a totális dikt. megváltoztatására;
három független párt legyen (a Student c. lapban ez nyomtatva is megjelent)
– máj. 2-án a Literární listy cikke a népi milícia felszámolását követelte
– 3-án kb. 4000 fős tüntetés az Óváros téren egy ellenzéki pártot követelt és
fellépett a demonstráló lengyel egyetemisták mellett
• Ellenzéki csoportok létrejötte
–
–
–
–
–
–
–
K-231: a meghurcoltak szövetsége (az 1948-as állambizt.-i tv. sorszámáról)
KAN: „Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja”
független értelmiségi, ill. írószervezetek
Tomáš Garrigue Masaryk Társaság
a Sokol újjáalakítását meggátolták, de létrejött egy cserkész-szervezet (Junák)
máj. 1.: a felvonuláson minden szervezet részt vesz, még I. vh-s veteránok is
közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége valódi ellenzéki pártot
kívánt a kirakatjellegű Nemzeti Front helyett; a döntő többség támogatta a
kormányt és az emberarcú szocializmust, alig 5% akart kapitalizmust
– önálló Szociáldemokrata Párt szervezése is megindult
A reformok lelassulása
• A CSKP vezetésének különböző irányzatai
– radikálisok: Šik, Kriegel, Jiří Pelikán (TV-elnök), Čestmír Císař (KB-titkár)
– mérsékelt reformerek: Dubček, Černík, Mlynář, Smrkovský
– konzervatívok: Kolder, Indra, Biľak stb. (csak gazd.-i reformot akartak)
• További óvatos reformok
– Josef Pavel bm. máj. 7-én bejelentette, h. a Ny-i rádiók zavarása megszűnik
(Dubček azonban könyörögve kérte az újságírókat, fogják vissza magukat, ne
veszélyeztessék az addigi eredményeket
– elhalasztották a máj. 19-re kiírt nemzetgyűlési választást, de létrehozták a Cseh
Nemzeti Tanácsot (a föderalizálás első lépéseként)
• A „májusi plénum” (CSKP KB-ülés, máj. 29–jún. 2.)
– Dubček tojástánca: úgy kell igazolnia, hogy Čs. nem jelent veszélyt a szoc.-ra,
hogy közben reformernek is tűnjön és ne veszítse el a társadalmi hitelét
– Dubček az ápr.-i programhoz ragaszkodik, támadja a komm.-ellenes és a dogmatikus erőket is, ragaszkodik a CSKP vezető szerepéhez, ellenzi az SZDP
újraalakítását, csak a szocialista programot elfogadó erők fogadhatók el; kiáll a
föderalizálás, a gazd. reform, a törvényesség erősítése, sajtószabadság mellett
– jún. 1-jén a KB döntött az 1970-ben esedékes XIV. kongr. előre hozásáról
szept. 9-ére, hogy meghatározza a párt további progr.-t és új KB-t válasszon
– jún.-ban Dubček Cservonyenko szovjet nagykövetnek azt is megígérte, hogy a
radikális reformerek egy részét (Šik, Kriegel) eltávolítja
Aggasztó ellenzéki megnyilvánulások
• Osvald Machatka Még egy évforduló című cikke, jún. 13.
– Nagy Imrét méltatja és párhuzamot vont 1953–56 és 1968 reformjai között
• Ludvík Vaculík 2000 szó című felhívása, jún. 27.
– 70 személy (köztük munkás, orvos, művész, sportoló, költő, énekes, tudós és
KB-tag is; ismert aláírók: Zatopek-házaspár, Jiří Menzel) aláírásával jelent
meg egyszerre négy lapban
– súlyosan kritizálja a CSKP-t a korábbi korrupt, diktatórikus rendszer miatt
– de elismeri, hogy a megújulás is a pártból indult ki, ezért igazságtalan is
lenne a KP ellenében követelni a reformok folytatását
– felhívja a figyelmet a reformok ellenfeleinek tevékenységére, ami külföldi
katonai beavatkozást is eredményezhet; tartózkodni kell a provokációtól!
– a cseh–szlovák föderalizáció fontos kérdés, de önmagában nem ad megoldást
számos problémára
– arra szólított fel, hogy az emberek gyakoroljanak nyomást a pártra hogy
•
•
•
•
az új KB jobb legyen a réginél;
a munkások és alkalmazottak képviselete valóban reprezentatív legyen
rákényszerítsék a kormányt egyes kérdések megtárgyalására;
a pártlapokat olyanokkal helyettesítsék, amiket a Nemzeti Front képviselői, vagy
egyszerű emberek szerkesztenek
• a maradi apparatcsikokat, visszahúzó elemeket távolítsák el a vezetésből
– a felhívást a reformkomm.-k gyújtó hatásúnak nevezték, elítélték (Dubček is)
Az „Ötök” aggodalmainak formálódása
• A drezdai találkozó, 1968. márc. 23.
– márc. 18-án az NDK megtiltotta a Cs.-ba utazást és az onnani tudósításokat
– Drezdában a VSZ hat tagállama (Románia kivételével) hivatalosan „gazdasági kérdésekről” tárgyal, valójában a prágai reformokról
– a kiadott közlemény szerinti „barátságos légkör” távolról sem volt igaz:
Gomułka és Brezsnyev súlyosan kritizálták a CSKP-t, hogy kicsúszik
kezéből az irányítás és ellenforradalom felé sodródik az ország
– Dubček védekezett, cáfolt (nem változik meg külpolitikánk, a szoc. csak
erősödni fog, nem fenyegeti veszély), de egyedül Kádár állt mellé
• A Szovjetunió és a Varsói Szerződés aktivizálódása
– ápr. 14-én Brezsnyev levelét hozta Cservonyenko prágai nagykövet: a sajtó
ellenzéki hangú, a CSKP Eln.-t moszkvai jóváhagyás nélkül alakították át
– Brezsnyev nyomást akar gyakorolni,
• ezért a VSZ Šumava hadgyakorlatát szept.-ről jún.-ra hozzák előre
• és megkezdi a balos–konzervatív csoport (Vasil Biľak, Alois Indra) szerv.-t
– máj. elején csszl.–sz. találkozó: a SzU bírálja a cenzúra eltörlését és a piaci
reformokat; a kapitalizmus restaurációja folyik
– máj. 8. Moszkva: az Ötök Csszl. nélkül tanácskoznak, Kádárt kivéve
mindenki ellenforradalmat lát és katonai beavatkozást sürget
– jún. 20-tól Šumava hadgyakorlat: ellenséges légkör a čs. és magyar vezetőkkel, a gyakorlat elhúzódott, a szovjet csapatok nem akartak kivonulni
A szovjet (lengyel, k.német) aggodalmak okai
• Állambiztonsági okok és a KGB szerepe
– a KGB tartott a nyugati beavatkozástól, adatokat gyűjtött a CIA „kémeiről”
– turistáknak álcázott KGB-ügynökök figyelték meg a lakosságot, más
ügynökök pedig vezető csehszlovák politikusokat is
– továbbá provokációkat is elkövettek: lázadásra szító plakátok, VSZ-ből
kilépés propagálása, amerikai fegyverek elásása az NSZK határ mentén
– az StB addig Moszkvához hű embereit a reformerek eltávolították, sőt Josef
Pavel belügymin. még a KGB befolyásának csökkentését is megkísérelte
– a Piller-bizottság jelentése az StB feloszlatását javasolta
– a reformok Ukrajnára, Lengyelo.-ra, NDK-ra való átterjedése is fenyegetett
• Katonai–külpolitikai okok
– Čs. területén 1968-ig nem állomásoztak szovjet csapatok: rés a pajzson
– de készültek atomsilók, amelyeket szovjetek felügyeltek (átadás: 1969!!) –
ezeket čs. csapatok védték, akik megbízhatósága most rohamosan csökkent
– számos szovjetbarát parancsnokot lemondattak a Šejna-ügy után
– Václav Prchlik (CSKP Katonai Osztály vezetője) bírálta a VSZ-t (szovjet
hegemónia), új katonapolitikát követelt és terveket dolgoztak ki egy VSZ
támadás elleni védekezésre is; titkok kiszivárgásától is félt a Szovjetunió
– már a Šumava hadgyakorlat is az atomfegyver-bázisok védelmét szolgálta
– Varsó és K-Berlin a Čs. elleni támadással a SzU-t akarta rávenni egy agreszszívebb NSZK-ellenes politikára (Prága közeledett Bonnhoz, és ezt sokáig
Moszkva is támogatta; de a határok megnyitása a SzU-t is fenyegette)
Az intervenció előtti hetek
• A varsói találkozó és a varsói levél, 1968. júl. 15.
– Dubčekéket meghívják, de nem vesznek részt az eseményen
– Kádár János is átáll a „sötét oldalra”
– az imperialisták által támogatott reakciósok azzal fenyegetik Čs.-t, hogy letér
a szocializmus útjáról és ezzel veszélyezteti a tábor érdekeit
– CSKP-tól bátor és határozott intézkedéseket várnak, pl. a szoc.-ellenes szervezetek betiltását, a cenzúra visszaállítását és a demokr. centr. betartását
– júl. 18. a CSKP válasza elutasító: nincs veszélyben a szoc., a čs. külpolitika
változatlan, az ellenzék szerveződése sem valódi fenyegetés; panaszt tesz,
hogy Csszl.-t távollétében ítélik el; mind az öt állammal külön akart kétoldalú
egyeztetést
• A süketek párbeszéde
– júl. 19. Dubček a KB-ban önmérsékletet kér mindenkitől, ennek fejében a
reformok fennmaradását ígéri; Moszkva ismét bírálja
– júl. végén Svoboda a varsói levél feltételeit morális öngyilkosságnak nevezi
– a felek már abban sem tudtak megegyezni, hogy hol tárgyaljanak; végül
Ágcsernyőn (júl. 29–aug. 1) és Pozsonyban (aug. 3.) egyeztettek a felek
– Brezsnyev követeli a varsói pontok betartását és az összes radikális leváltását
– Dubček megijedt, tett néhány ígéretet, de rengeteg kikötéssel élt és a
végrehajtás igen bizonytalan volt, D. valójában csak időt akart nyerni