Transcript 12. A kommunista rendszerek összeomlása

12. A kommunista rendszerek
összeomlása
A kelet-közép-európai kommunista
rendszerek összehasonlító politikatörténete
Kelet–Nyugati kapcsolatok
• 1976: az „eurokommunizmus” jelentkezése
– a nyugati kommunista pártok demokratizálódása, lázadása Moszkva ellen
– a szovjet modell elvetése, pártellenzék megjelenése Közép-Európában
• Az enyhülés megtorpan, újabb feszültségek
–
–
–
–
–
a SzU egyre aktívabb politikát folytat a fejlődő országokban
eközben sorozatos amerikai kudarcok, problémák (Vietnam, Irán, Watergate)
Carter elnök az emberi jogok kérdését tűzi zászlajára a SzU ellen (1977)
átfogó szovjet interkontinentális és európai fegyverzet-telepítés
a szovjetek bevonulnak Afganisztánba is, veszélyeztetve a Perzsa-öblöt – ezzel
szemben lép fel a Carter-doktrína
• Kis hidegháború a nyolcvanas években
– újra megindul/felgyorsul az USA és a NATO fegyverkezése
– 1981-ben Carter helyett az erőpolitikát hangoztató Reagan az új elnök
– összeegyeztethetetlen világnézetek ideológiai harca, a gonosz birodalma elleni
fellépés, éles antikommunizmus és „csillagászati” fegyverkezés
– fegyverzetkorlátozási tárgyalások akkor indulhattak újra, amikor az USA újra
fölénybe került + a SzU élére Gorbacsov került (1985 márc.)
– csúcstalálkozók eredményeként 1987 végén atomfegyver-leszerelési megállap.
– 1988: a SzU egyoldalú szárazföldi (hagyományos fegyverzeti) leszerelést ígér
– emellett új Közép-Európa-politikát hirdet 1987-88-tól, 1989 okt.-ben hivatalosan
is szakítva a Brezsnyev-doktrínával („Sinatra-doktrína” – My Way)
A brezsnyevi pangás
• 1964-től (újra) (ismét átmenetileg) kollektív vezetés
– Brezsnyev kiegyensúlyozott, nem szélsőséges, konzervatív; ezért őt választják
– bő egy évtized alatt embereit ültette minden fontos posztra; már egyedül irányít
– a 70-es években körülötte is vezérkultusz alakult ki: „megfontolt, bölcs vezető”
• Reformtervek, kudarcok, stagnálás és válságjelek
– Brezsnyev elődjére hárít minden felelősséget; eltörölte a hruscsovi reformokat
– a mezőgazd. talpra állítását célzó reformok és a gazdasági irányítás reformtervei
lényegében mégis Hruscsov elképzeléseit tükrözték (hivatalosan persze nem)
– a gazdasági reform papíron maradt, mert ideológiai okokból nem tűrték meg az
önálló kezdeményezéseket; mégis kialakult egy (fekete) második gazdaság
– a bürokrácia ideológiai uralma töretlen; ebből fakadt az elburjánzó korrupció is
– 1969: a kommunizmus aranykorának kezdetét el kell halasztani, de újabb
lépcsőfokot értünk el: megkezdődött az átmenet a „létező szocializmus”-ba
– a nyugalom vége: diákmozgalmak; írók elleni perek miatti tiltakozás, emiatt
újabb perek; a szamizdatok és az ellenzék megjelenése (rögtön három irányzat)
– a sztálini terrorhoz képest azonban 5–10 év börtön szinte „puhánynak tűnt”
– felerősödtek a nemzetiségi mozgalmak (pl. ukrán) – szemben a „szovjet ember”
hivatalos ideájával, valamint az orosz sovinizmus + vallásüldözés valóságával
– terjed az alkoholizmus, romlik az egészségi állapot, korrupció, bűnözés stb.
A szovjet blokk válságának okai
• ideológiai: a fiatalok közt „Nyugatimádat”, vallási reneszánsz
• katonai: a Reagan-kormány beszállt a fegyverkezési versenybe
• gazdasági: a katonai túlköltekezés kimerítette
– az olajsokk után túlkínálat, áresés érzékenyen érinti a SzU-t
– dráguló hitelkamatok
– az USA számíthatott politikai szövetségesei gazdaságára is, a SzU nem
• a (politikai) vezetés tehetetlenné válása
– elöregedés, „gerontokrácia” (Brezsnyev, Andropov, Csernyenko)
– nem vállalják a kellemetlen politikai döntések ódiumát
• a fegyverkezési verseny felvállalása a sztálinista gyakorlat visszatértével járna
• az erőviszonyok teljes eltolódását egy preventív háború állíthatta volna meg
• nem vállalták az addigi ideológia, politika, gazdaság teljes feladását sem
– a csatlós államokban kitört lázadásokat szovjet csapatok bevetése nélkül akarják
leverni (Lengyelország, 1980–81)
– szélmalomharc a korrupció, alkoholizmus stb. ellen
– Andropov felismerte a válságot, de reformjai elindítására nem volt ideje
(felzárkózás a Ny-hoz, piaci ösztönzők bevezetése, morális megújulás)
– szimbolikus jelentőségű volt Mathias Rust Vörös téri leszállása… (1987)
Gorbacsov reformkísérlete
• fiatal, dinamikus és tapasztalt vezető, széles reform-mandátummal
• kezdetben alkoholellenes kampány és kemény külpolitika
• 1987-től lép elő reformjaival
– peresztrojka (átalakítás) elsősorban a szovjet gazdaság átalakítása
– glasznoszty (nyilvánosság) információáramlás, szólás- és véleményszabadság
– új nemzetközi rend: lemond a nemzetközi osztályharc lenini tanáról, ezért egy
biztonságosabb világ, egy közös európai otthon megteremtését sürgeti; ettől
országa nyugati gazdasági megsegítését várta. De ennek érdekében:
• le kellett mondania a Brezsnyev-doktrínáról (1988–89) (ami dominóelv-szerűen
megbuktatta az összes közép-európai kommunista rendszert)
• meg kellett reformálnia a szovjet állam berendezkedést, képviseleti intézmények
bevezetésével (ez pedig felszínre hozta a rejtett nemzetiségi és más problémákat és
végső soron a Szovjetunió bukásához vezetett)
• a bukás nem volt szükségszerű, és előre látható sem volt
– Gorbacsov személyes szerepe, döntései nélkül elképzelhetetlen lett volna
– ő maga a Szovjetunió megerősödését, a kommunizmus megújulását várta ettől
– viszont hamar elveszítette belső támogatottságát is
„10 év, 10 hónap…”
„ami Lengyelországban tíz évig tartott, arra Magyarországon elég volt tíz hónap…
Lengyelország: 1980–90
• 1980: sztrájkok; Szolidaritás
• 1981 szükségállapot
• 1986: újra ellenzéki fellépés, 1988-tól
ismét jelentős sztrájkok, aug.-ban a
hatalom kerekasztal-tárgyalást javasol
• 1989. febr. 6.–ápr. 6.: kerekasztal:
pluralizmus; sajtó-, egyesülési,
szólásszabadság, bírói függetlenség;
köztársaság, Szenátus visszállítása; a
következő választások mandátumeloszlása: 60% a LEMP-vezette koal.,
5% katolikus szervek, 35% szabad.
• 1989 jún. a félszabad választáson
elsöprő Szolidaritás-győzelem
• júl. Jaruzelski közt. elnök
• szept.: Szolidaritás vezette nagykoalíció, min.eln.: Tadeusz Mazowiecki
• 1990: a LEMP kettészakadása;
Wałęsa közt. elnök
• 1991: szabad választás
Magyarország: 1989. jan.–okt.
• 1987–88: ellenzék megszerveződése
(MDF, Fidesz, SZDSZ, tört.-i pártok)
• 1988: Kádár bukása; utóda Grósz Károly
• 1989 jan.: Pozsgay: 1956 népfelkelés
• febr.: többpártrendszer engedélyezése
• máj.: vasfüggöny lebontása
• jún. 16.: Nagy Imre újratemetése
• júl. 6.: Nagy rehabilitálása; Kádár halála
• jún.–szept.: kerekasztal-tárgyalások
• szept. 11.: NDK menekültek kiengedése
• okt.: az MSZMP átszervezése (MSZP
megalakulása). A „sarkalatos törvények”
elfogadása: alkotmánymódosítás (Mo.
ismét köztársaság, élén közt. elnök),
Alkotmánybíróság, párttörvény, választójogi törvény
• nov: „négyigenes népszavazás”
• 1990: választások
„…10 hét, 10 nap, …”
…az NDK-ban tíz hét, Csehszlovákiában tíz nap, …
NDK: 1989. szept.–nov.
• 1987-től romló szovjet–keletnémet
viszony; 1988: szovjet lapok betiltása,
a Stasi keményen elfojtja az ellenzéket
• 1989. máj.: elcsalt tanácsválasztás,
• kiutazási szigorítás, menekültek
(Varsó, Prága, Bp.)
• szept. határnyitás Mo.-on; tüntetések
és ellenzék (Új Fórum) létrejötte
• okt.: rendszeres hétfői tüntetések
• okt. 19. Honecker utóda Egon Krenz
• nov. 7. lemond a kormány
• nov. 9. ledől a berlini fal
• 13-án Hans Modrow reformkormánya
28-án Kohl NSZK-kancellár a német
egység tervét veti fel
• dec. 7. kerekasztal-tárgyalás kezdete
• 1990: választás és egység
Csehszlovákia: 1989. nov. 17–dec. 7.:
„bársonyos forradalom”
• 1987. dec. Husák utóda Miloš Jakeš,
szintén szembekerül Gorbacsovval
• tüntetések 1988-tól, rendőri brutalitás
• 1989 nov.: elsöprő erejű tüntetések 17től, ellenzéki csoportok (Polgári Fórum,
Nyilvánosság az Erőszak Ellen)
• nov. 24: Jakeš lemond, utóda Urbánek
• nov. 26. kerekasztal-tárgyalás kezdete,
még nov.-ben törlik a CSKP vezető
szerepét az alkotmányból
• dec.: koalíciós kormány (Marián Čalfa),
10-én már ellenzéki többséggel, teljes
személycsere (dec. 28–29.: Dubček
házelnök, Havel közt.-i elnök)
• 1990 jan. CSKP is a pluralizmus mellett
(febr.-ban a párt ketté is szakadt)
• „kötőjelháború”: Csehszlovák / CsehSzlovák/ Cseh és Szlovák Szöv.-i Közt.
• 1990 jún. szabad választások
• 1993. jan. 1.: békés szétválás
Rendszer- (hatalom?)váltás a Balkánon
…Romániában pedig elég volt tíz perc”
Románia: 1989. dec. 22.
Bulgária:
• csak (félreállított) pártellen- •
zék létezik (Corneliu Mănescu, Ion Iliescu), 1989. jún.: •
létrehozzák a Nemzeti
Megmentés Frontját
•
• felhívásuk ellenére az RKP
XIV. kongr.-a szept.-ben
megerősíti a diktátort
• 1989. dec. 16–17: Tőkés
•
László temesvári lelkész
eltávolítását meggátolja a nép
• dec. 22. zavargás tör ki
Bukarestben, a katonaság •
átáll, a rezsim megbukik, az •
NMF áll a forradalom élére
• dec. 25. Ceauşescu és
•
felesége „pere” és kivégzése
• 1990 máj. szabad választás,
az NMF 67%-kal győz
•
Albánia:
gyenge ellenzéki szervezetek, •
forr.-i megmozdulás nincs
itt is reformkomm.-k (Petar •
Mladenov) a változások élén
Zsivkov ellenáll, de nov. 10én a hadsereg szovjet támogatással megdönti uralmát,
•
utóda Mladenov
a BKP hatalomátmentése
ellen tüntetések kezdődtek és •
megalakult a Demokr. Erők
Szövetsége (Zselju Zselev)
alkotmánymódosítás
1990. márc.: kerekasztal az •
újonnan létrejött ellenzékkel
a BKP BSZP-vé alakul, sőt
•
megnyeri az 1990 jún.-i
választásokat
jól szerepel az új török párt is
a rendszer túlélte
1989-90-et
1990. dec. tüntetés
a tiranai egyetemen; megalakul
az Albán Demokr.
Párt (Sali Berisha)
1991. márc. első
választásokon az
AMP győz
ápr.-ban sztrájkok
hatására bevonja
az ADP-t a
kormányba
jún.-ban az AMP
ASZP néven
alakul újjá
1992. márc.-ban
az ADP nyeri az
újabb vál.-t, közt.
elnök Berisha lett
A német egység
• A Modrow-kormány eleinte elutasítja az egység tervét
– 1990 jan.-ban az ellenzéki erők beléptek a kormányba, amely febr. 1-jén az
egység fokozatos megvalósításáról határozott
• 1990 febr.-ban Gorbacsov is hozzájárult az egységhez
– de ellenezte az egységes No. NATO-tagságát
– javasolta a két No. és a négy 1945-ös győztes közvetlen tárgyalását („2+4”)
• 1990. márc. 18-án megrendezték az NDK első szabad választását
–
–
–
–
a kampányban részt vettek az NSZK pártjai is, de megalakult a keleti párjuk is
a NSZEP (SED) is átalakult: Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS)
a CDU győzött (41%), az SPD 22%-t, a PDS 16%-t kapott
új kormány a PDS nélkül, min.elnök: Lothar de Maizière (CDU)
• A 2+4 tárgyalások: 1990 máj.–szept. 12. (Bonn, Párizs, Moszkva)
– Gorbacsov hozzájárul No. NATO-tagságához, de 45%-os haderőcsökkentés,
NATO erők a keleti részen nem lehetnek, a szovjet csapatokat 1994-ig kivonják
– No. elfogadja 1945-ben kialakult külső határait, lemond az erőszakról
– végleg véget ért a II. világháború…
– máj. 18.: pénzügyi, gazdasági és szociális unióról szóló belnémet szerződés
– jún. 17.: NDK alkotmánymódosítás (szabad, demokratikus jogállam)
– júl.: újra megalakul az öt (1952-ben felszámolt) NDK tartomány
– aug. 23.: a Népi Kamara dönt az NSZK-ba való belépésről; okt. 3-án belép
Jugoszlávia felbomlása
• A felbomlás okai
– megkésett nemzetté válás (utolsóként a makedón és a bosnyák)
– délszláv egymásra utaltság csökkent (megszűnt a bipoláris világ, a nagyhatalmaknak sem érdeke a délszláv egység; megerősödnek a széthúzó erők, negatív
élmények szétzúzták a jugoszláv identitást
– a megegyezés, a közös állam fenntartása nem volt eleve lehetetlen, de eltérő
elképzelések voltak (konföderáció vs. belső határok újrarajzolása). 1990–91-ben
tárgyalások erről, de a szerbekben nem volt megegyezési hajlandóság
• A felbomlás krónikája
– nacionalista hullám erősödése (Koszovó, Szerbia, Horvátország)
– a szerb nacionalizmus oka a muzulmán és albán népességrobbanás, ill. az, hogy
a szerb etnikum volt a legszétszórtabb egész Jug.-ban
– Slobodan Milošević (szerb pártvezér 1986-tól) nagyszerb központosító tervei, a
vajdasági és koszovói autonómiát felülről szervezett tömegmozgalmakkal
(„antibürokratikus forradalom”) szüntette meg (alkotmánymódosítás, 1989)
– Szerbia elutasítja, Szlovénia és Horvátország bevezeti a többpártrendszert, a
JKSZ-ből kivonultak a szlovének (1990 jan.)
– 1990 ápr.–dec. minden tagállamban többpárti választások
– Koszovó és a „krajinai” szerbek szuverenitási nyilatkozata és felkelése (1990)
– 1991 jún. szlovén és horvát függetlenség bejelentése; ősszel B-H. és Mak. is;
válaszul 1992. ápr.-ban megalakul „Kis-Jugoszlávia” (Szerbia–Crna Gora)
A délszláv háborúk
• első szakasz: szerb offenzívák és sikerek
– a szövetségi (=szerb) hadsereg megtámadja Szlovéniát, majd Horváto.-ot (1991)
– a szlovén háború tíz nap után véget ért (Szlov.-ban nem éltek szerbek). Három
havi tűzszünet alatt sem volt eredmény, így a szerb sereg kivonult
– 1992. elejére a szerb sereg elfoglalta Ho. területének 1/3-t (Krajinai Szb. Közt.)
– tavaszra a harc Boszniára is átterjedt: ott is (Boszniai) Szerb. Közt. (Radovan
Karadzić), a közt. 70%-t elfoglalják a szerbek
– eközben horvát–muzulmán összecsapások, sőt muzulmán belharc is volt
– etnikai tisztogatások: mindkét (három) fél kölcsönös kegyetlenséggel végezte,
de a legsúlyosabb népirtás a szerbek nevéhez fűződött (pl. Srebrenica)
– az ENSZ csapatok jelen voltak, de teljesen tehetetlenek
• második szakasz: amerikai beavatkozás, horvát ellenoffenzíva
– 1992–95 közt lényegében állóháború, de közben a horvát haderő fejlesztése
– sikertelen nemzetközi békeközvetítések után Bill Clinton megelégelte az EU
tehetetlenségét és 1994-től jelentős támogatást adott a horvát és bosnyák
erőknek; NATO légierővel elszigetelte Szerbiát a szakadár területektől
– Milošević és Karadzić maga is ellentétbe kerültek
– 1995-ben a az egymással megegyező hr.-muz. föderáció sikeres ellentámadást
intézett és hetek alatt legyőzte a szerbeket Horv.o-ban és Boszniában is, a ho-i
szerb lakosság zöme elmenekült, így Horv.o. nemzetállammá alakult
– Daytoni béke (1995; Bosznia konföderatív állammá vált a szerb és a horvátmuzulmán föderáció területeiből)
A Szovjetunió felbomlása
• 1988-tól nemzetiségi mozgalmak (Baltikum, Kaukázus, Moldova)
• 1989 dec. Málta: Bush–Gorbacsov csúcs, a hidegháború vége
• 1990. nov. az EBEÉ államai aláírják a párizsi chartát, Európa új
„alkotmányát”
• 1990: a három balti állam és Moldova függetlenségi nyilatkozata
• demokratikus választással Borisz Jelcin orosz elnök lesz
• 1991 aug. Gorbacsov-ellenes puccskísérlet Moszkvában;
– meggátlása főleg Jelcin érdeme volt.
– ezután újabb függetlenségi nyilatkozatok (Ukrajna, Belarusz)
• szept. a balti államok nemzetközi elismerése
• dec. megegyezés a SzU. felszámolásáról (Breszt, majd Alma-Ata)
– létrejön a Független Államok Közössége (12 tagállam). Gorbacsov lemond
• „orosz Trianon” – több millió orosz kerül határokon túlra
– balti államok: csak az 1945 előtt beköltözött oroszok kaptak állampolgárságot
• szeparatista mozgalmak az új államokon belül is
– pl. Csecsenföld, Karabah, Abházia, Gagauz köztársaság stb.