Transcript 11. A Kádár-korszak külpolitikája

11. A Kádár-korszak külpolitikája
Magyarország története a Kádárkorszakban (1956–1988)
A „magyar kérdés” az ENSZ előtt
• A magyar emigráció szerepe
– 200e fő hagyta el az országot (félelem, kilátástalanság, kalandvágy is)
– az emigráns politikusok sokat tettek azért, hogy a Nyugati kormányok tisztán
lássanak a kérdésben. 1957 jan.: Strasbourgban megalakult a Magyar Forr.-i
Tanács (Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József)
• Az ENSZ vizsgálódása a magyar kérdésben
– nov. 8-án elhalasztották a magyar küldöttség megbízólevelének elfogadását
– a BT-ben a SzU megvétózta, hogy Mo.-nak joga a szabad kormányválasztás
– közgyűlés azonban többször fogadott el határozatot, ami a SzU-t kivonulásra
hívta fel, Kádárt pedig helyszíni vizsgálóbizottság beengedésére
– mivel ez nem történt meg, 1957 jan. 10-én ötös különbizottság alakult
• A különbizottság jelentésének tartalma
– 1957 szept. 10-től tárgyalta a közgyűlés; 14-én nagy többséggel elfogadta
– eszerint Magyarországon spontán nemzeti felkelés zajlott le, amiben reakciós
körök nem vettek részt; okt. 23 előtt és nov. 4. óta folyamatosan megsértik a
magyar nép jogait, a SzU pedig agressziót követett el. Az ENSZ szabad
választást és a SzU kivonulását követelte
• A magyar kérdés további sorsa
–
–
–
–
évről évre szavazott róla a közgyűlés, a napirenden tartáshoz 2/3 kellett
az USA már 1957-ben törölte volna, ha a megtorlást leáll és amnesztiát adnak
évről évre csökkent a közgyűlési határozatot megszavazók száma és aránya
(a történet végét ld. a következő dián)
A magyar–amerikai viszony rendezése
• Miért volt szükséges a rendezés?
– eltérő célokból: az USA a SzU-tól való távolodásunkat várta (de már fellazító
módszerekkel), Kádár pedig a szovjet jelenlét elfogadását
– bár a dipl.-i viszony elvileg nem szakadt meg, de ügyvivői szintre süllyedt
– de más szocialista országok is közeledtek az USÁ-hoz
– krónikus devizahiányunk miatt szükség volt Ny-i kapcsolatokra
• ehhez elsősorban az USÁ-val kellett megegyezni
• A rendezés főbb akadályai
– Mindszenty-ügy (a prímás menedéket kapott az USA követségén)
• XII. Pius halála után (1958) a pápaválasztásra sem engedi ki Kádár Rómába
• később kiengedné a magyar kérdés napirendről levételéért, de Washington elveti
– kölcsönös pénzügyi követelések, a Szent Korona visszadása
• Kádár beszéde az ENSZ-ben (1960. okt. 3.)
– utalt az amnesztiára; a magyar kérdést belügyeinkbe való beavatkozásnak minősítette; utalt arra, hogy az USA számos ország törvényes kormányát döntötte meg puccsal. Kádárt a küldöttek hűvösen fogadták, többen ki is vonultak
• A megegyezés 1962-ben
– 1961 aug.-tól javasolta az USA, hogy az ált. amnesztiáért cserébe leveszik a
magyar kérdést az ENSZ napirendjéről; hosszas alkudozás kezdődött erről
– 1962. nov.: Hruscsov engedélyezte az alkut; dec.-ben a magyar ügy véget ért
– 1963: ált. amnesztia; U Thant ENSZ-főtitkár hazánkba látogat és kijelenti:
„Mo. szuverén állam”; a magyar ENSZ-delegáció mandátumát is elfogadták
Az elszigeteltség kora, 1956–63
• Csak a VSZ-tagállamok, Jugoszlávia és Kína ismerte el Kádárt
– a magyar kisebbséggel rendelkező szomszédok viszonya is hűvös volt felénk!
• Újbóli feszültség Jugoszláviával
– Belgrád nehéz helyzetbe került Nagy Imre miatt (menedékjog, majd kiadás)
– Tito igyekezett igazolni, hogy nem felelős 1956-ért, de a Nagy-perben mégis
voltak erre utaló elemek; Hruscsov és Mao is támadták „eretnekségéért”
– csak 1958 őszén indult meg enyhülés (szovjet kezdeményezésre)
• Magyar–szovjet viszony
– kormány- és pártközi tárgyalások (Moszkva, 1957 márc. 21–28.):
• kormányközi: kölcsönt és segélyt is adnak Mo.-nak, elvileg megegyeznek a
szovjet csapatok itt-tartózkodásáról (szerződés: 1957. máj. 27., Budapest)
• pártközi: megerősítik posztján Kádárt; Rákosi nem térhet haza; Nagy I.-per lesz
– 1957. nov. 7. (bolsevik forradalom 40. évfordulója): Kádár a munkáspártok
előtt a szovjet beavatkozás jogosságáról, a bűnösök megbüntetéséről beszél
– Hruscsov és Kádár baráti viszonya: állandó látogatások, kitüntetések
• Kitörési utak az elszigeteltségből
– a szomszédos szoc. országok bizalmának elnyerése
• Kádár 1958 febr.-ban Ro.-ban, Münnich 1958 dec.-ben Cs-ban járt; biztosították
vendéglátóikat, hogy elégedettek a magyarok helyzetével (ami romlani kezdett)
– kapcsolatok kiépítése a harmadik világ államaival
• magyar küldöttség 1957 nyarán (India, Burma, Indonézia, Szíria, Egyiptom)
• fogadta őket Nasszer, Nehru; később Bp.-re jött Sukarno, Nkrumah
Kapcsolatok a Vatikánnal
• Hazánk és a II. vatikáni zsinat (1962–65)
– a magyar cél: ügynökök kiküldése és ottani hírszerzés/beépülés, továbbá a
Vatikán (USÁ-val együttes) vélt aknamunkájának megakadályozása…
• A Részmegállapodás, 1964
– 1963. ápr. Casaroli érsek Bécsben magyar küldöttséget fogadott (ügynökökkel)
– 1963 máj. 7-én indult meg tárgyalása Bp.-en (szállodai szobáját lehallgatták)
– 1964 szept. 15-én Casaroli és Prantner József ÁEH-elnök írta alá (ezzel a
Vatikán elismeri a Kádár-rendszert, az pedig a vallás létjogosultságát)
• a püspökök kinevezéséről előzetes megbeszéléssel döntenek (az Elnöki Tanács
lemond főkegyúri jogáról, de fenntartja vétójogát), szabályozzák a papok állami
hűségesküjének módját, magyar papok engedélyt kapnak Rómában tanulásra
• nincs megegyezés Mindszentyről, a hitoktatásról, a szétvert szerzetesrendekről és a
főpapok cselekvési szabadságáról
• A Mindszenty-ügy bonyodalmai a Vatikánnal és Washingtonnal
– 1962-ben a vatikáni zsinatra sem engedik ki Mindszentyt (Kádár feltétele az
USÁ-nak a korona visszaadása, követcsere és Mindszenty elszigetelése volt)
– Kádár, 1964: a bíboros kérjen kegyelmet, amit meg is adnának neki; garanciát
kért, hogy lemond az érseki rangról és szilenciumban tartják
– Mindszenty elítélte a Vatikánt a Részmegállapodás miatt
– 1971. szept. 28. megegyezés: Mindszenty távozik az amerikai nagykövetségről
és elhagyja az országot (Rómába megy, majd Bécsben telepszik le)
– a pápa 1973-ban felszólította az érseki trónról való lemondásra, amit ő elutasít,
VI. Pál üresnek nyilvánítja székét (1974), de csak halála után nevez ki utódot
A pragmatikus külpolitika évei (1963–75)
• A vonakodó csatlós szerepe
– a szoc. országokkal szemben Kádár az egység demonstrálását tartotta fontosnak, az egyeztetést kölcsönösnek tekintette, azaz elvárta a SzU-tól is
– a Ny-i országokkal kapcsolatban egyszerre vallotta az ideológiai harc elvét és a
békés egymás mellett élés politikájának gyakorlatát
• Pártirányítás a külpolitika terén
– az állambiztonság mellett a másik terület, ahol szoros marad a pártirányítás
– a PB dönt minden diplomáciai kérdésben, apró protokoll-ügyekben is
– a döntéseket a párt külügyi osztálya készítette elő, ez irányította és ellenőrizte a
Külügyminisztérium munkáját is
– a végső szó mindig Kádáré volt, aki e téren is pragmatikus volt. Belátta a békés
egymás mellett élés szükségét és Magyaro. külpolitikai súlytalanságát is
• Kapcsolatok bővülése a Nyugattal
– az Új Gazdasági Mechanizmusban Mo. számított Nyugati forrásokra is
– első partnereink a semleges Finnország és Ausztria (vezetőik Bp.-re látogattak,
gazd.-i és kult. együttműködés indult el)
– közeledés az NSZK-hoz: óvatosan már 1966–69 között is, majd Willy Brandt
kancellársága idején az Ostpolitik is lehetővé teszi ezt (de a diplomáciai
kapcsolatot csak 1973. dec.-ben vettük fel)
– Mo. és az USA: Johnson hídépítési politikája kedvező volt, de Mindszenty, a
pénzügyi viták és Vietnam is gátolta a javulást. 1966-ban sikerült megegyezni
követcseréről (a kijelölt első magyar nagykövet azonban menedékjogot kért)
Az európai biztonság és a német kérdés
• Az EBÉ, illetve az EBEÉ előkészítése
– 1966 Bukarest: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete (VSZ PTT)
javasolja egy Európai Biztonsági Értekezlet (EBÉ) létrehozását
– 1969 márc. a VSZ PTT budapesti nyilatkozata magyar közvetítéssel ismét
javaslatot tesz az EBÉ-re, ami előtt nem támaszt feltételeket a Ny számára
– 1970 jún. a VSZ külügyminiszterei Budapesten elfogadják az USA és Kanada
részvételét az értekezleten, ill. támogatják a kulturális kapcsolatok és az
emberi környezet napirendre vételét (ún. „harmadik kosár”) – az Értkezlet
neve kibővül az „és Együttműködési” kifejezéssel (EBEÉ)
– 1972 Prága: döntés az EBEÉ előkészítő tárgyalásairól, ami Helsinkiben lesz
(1973 júl.-ban meg is kezdődik)
• Magyarország, a keleti blokk és az NSZK
– a bővülő gazdasági kapcsolatok után 1966 végén az új bonni nagykoalíció
(CDU–SPD) diplomáciai kapcsolatfelvételt ajánl fel
– 1967 elején Románia él is e lehetőséggel
– mire Lengyelo. közbelép, a többi szoc. országnak megtiltja a kapcsolatfelv.-t,
ill. hat feltétel teljesítéséhez köti („varsói diktátum”)
• pl. az NDK elismerése, létező határok elfogadása, lemondás az atomfegyverekről
– ennek értelmében Mo. kénytelen megvárni, amíg Lo., az NDK és Cs. rendezi
vitás kérdéseit az NSZK-val és csak utána tud kapcsolatot létesíteni vele
• erre csak 1970–73 között került sor, s így:
– 1973. dec. 21. Bonn és Budapest diplomáciai viszonyt létesít
A magyar–szovjet viszony átalakulása
• Hruscsov leváltásának (1964. okt.) következményei
– Kádár varsói gyárlátogatáson értesült róla, nem gratulált Brezsnyevnek
– hazatérve a Nyugati pu.-on a sajtó várta, beszéde méltatta Hruscsovot (de:
minden nép maga választja meg vezetőit, s ezt mi tudomásul vesszük)
– a KB levelet írt Brezsnyevnek, amely szintén kiemelte Hruscsov érdemeit,
cáfolta, hogy személyi kultuszt épített volna ki; Kádár ekkor sem gratulált
– nov.-ben Moszkvában Kádár személyesen is megismételte ezt Brezsnyevnek,
aki sosem bocsátotta ezt meg Kádárnak, de egyelőre szívélyes maradt
• Hazánk és a Szovjetunió Brezsnyev első éveiben
– szovjet–kínai ellentét: a SzU mellett köteleztük el magunkat, cserébe a belső
önállóság növekedését vártuk el a SzU-tól; a blokk számos országa távolodni
kezdett Moszkvától (Albánia, Románia) – „szétfejlődés”, ld. itt.
– 1965-ben Kádár, Biszku és Apró utazott a SzU-ba segélyért, ill. javasolták a
VSZ átalakítását is (kisebb, de felszerelt hadsereget, a vezérkar kiegészítését
nem szovjet tábornokokkal). VSZ-reform nem lett, de segélyt és hitelt
kaptunk (bár kevesebbet a kértnél)
– 1967-ben a SzU aggodalmasnak nyilvánította a magyar tárgyalásokat az
IMF-fel és a Világbankkal, ami le is állt ezután; szept.-ben Brezsnyev erősen
kritizálta Mo.-ot az NSZK-val való gazd.-i kapcsolatokért: „nem szabad
politikánkat eladni valamilyen gyárakért”, aggódott a gazd. reform miatt is
– 1972. febr. a zavidovói találkozó (ld. a 7. tételben)
Kádár és a prágai tavasz
• Kádár mint Dubček patrónusa
– több személyes találkozó 1968. jan. és febr. folyamán, kölcsönös támogatás
– Drezda, 1968. márc. Csehszl. és az „Ötök” (SzU, NDK, Lengyelo., Mo., Bulg.)
találkozója: egyedül Kádár szólal fel Dubček mellett
– márc. végén a SzU megkezdi a katonai támadás tervének kidolgozását
– máj.-ban Moszkvában az ötök a CSKP nélkül tanácskoztak. Brezsnyev ellenforr.-ról beszélt, Kádár ezt cáfolta, szerinte a korábbi hibák kijavítása folyik. Cs.
vezetőit törvényesen választották, belügyeibe nem kell beavatkozni
– jún. 13–15. Dubček Budapesten, 20 évre szóló barátsági egyezményt ír alá
– jún. végén Cs-ban VSZ-hadgyakorlat (a bevonulás főpróbája), magyar részvétel
• Kádár elbizonytalanodása, átállása és részvételünk az intervencióban
–
–
–
–
–
–
–
–
–
jún. 16. Nagy Imrére emlékező cikk egy prágai lapban, 10 évvel halála után
jún. 27. megjelent a 2000 szó című ellenzéki röpirat is
júl.-ban a SzU újabb „hadgyakorlaton” való részvételünket kérte
az MSZMP PB egyik tagja sem támogatott katonai akciót Cs. ellen
júl. 14–15. Varsó: Dubček nem volt hajlandó elmenni az Ötök újabb találkozójára, ahol Kádár saját PB-t felülbírálva átáll, támogatja a szovjet ultimátumot
júl. 22-én hozzájárult a magyar haderő részvételéhez (ami 29-én felkészült)
aug. 3–4. Pozsony: utolsó egyeztetés Dubček és az Ötök közt, Kádár itt és aug.
17-én Komáromban még figyelmeztette szlovák kollégáját, de hiába
aug. 21-én megindult az intervenció, Kádár közvetítő szerepe véget ért
a magyar részvétel Kádár személyes döntése, a PB is csak 20-án tudta meg
A Brezsnyev-doktrína után
• A csehszlovák válság és a Brezsnyev-doktrína
– Kádárnak nem volt szerepe Dubček szabadon bocsátásában és nem tárgyalt a
csehszlovák puccsisták vezetőivel sem; okt.-ben javaslatára kivonták a
szovjetek kivételével a megszálló seregeket (a magyart is)
– 1968. szept. a szovjet pártlap közli a doktrína szövegét: a komm. pártok nem
csak saját népüknek, hanem az egész mozgalomnak tartoznak felelősséggel, a
szocialista vívmányok megvédése minden szoc. ország kötelessége
– a reformok apálya az egész blokkban jellemző, fokozódó szovjet beavatkozás
(Gomułka és Ulbricht leváltása, Kádár-ellenes puccs tervei is)
• Nyugati kapcsolataink 1968 után
– a Brezsnyev-doktrína nem okozott törést, sőt épp ekkor bontakozott ki a
nyugatnémet Ostpolitik
– tovább él a kettős, pragmatikus külpolitikánk (‘index balra, kanyar jobbra’)
– fellazítás elleni harc; az olajválság és az eurokommunizmus miatt szoros
együttműködés a VSZ-tagállamok között
– ugyanakkor vízummentesség Finno.-ba (1970) és Ausztriába (1979)
– az NSZK a SzU utáni legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, kulturális stb.
cserekapcsolatokban fontosabbá vált az NDK-nál
– az USA megadja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, 1973-ban
megállapodtunk az 1945 utáni vitás kártérítési ügyekben, a bloomingtoni
Indiana egyetemen magyar tanszék létesült, 1978-ban visszakaptuk a Szent
Koronát (Carter elnök döntését a magyar emigráció is támogatta)
A korlátozott szuverenitás, 1975–82
• Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, 1975. júl.–aug.
– Helsinkiben Kádár nagy feltűnést keltett beszédével (júl. 31.), mely büszkén
utalt a magyar történelemre és először említette Trianon kérdését
– a záródokumentum (aug. 1.) rögzítette a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát, de (Mo. örömére) a személyes+kulturális kötelékek erősítését is
– EBEÉ-utótalálkozókon Mo. mindig aktívan részt vett a kisebbségi és emberi
jogi problémák tárgyalásában (1977 Belgrád, 1980 Madrid, 1983 Ottawa)
• Az eurokommunizmus kihívásai
– az olasz, spanyol, francia KP 1976-ban szakít Moszkvával, szembeszáll a
Brezsnyev-doktrínával, kiáll a piacgazdaság és pluralizmus mellett
– Kádár elismerte az egyes pártok jogát a megfelelő út megválasztására
• Kádár János vatikáni látogatása, 1977. jún.
– VI. Pál pápa és Casaroli magánkihallgatáson fogadta; teljes dipl.-i kapcsolatfelvételről nem tárgyaltak (ehhez Moszkva engedélye kellett volna)
– templomi hitoktatás lehetőségében megegyeztek; a szerzetesrendek engedélyezését Kádár nem támogatja; Lénárd Ödön kiengedése a fegyházból
– mindketten elégedettek Lékai László érsek és az ÁEH működésével (!!)
• Feszültségek kezdete a magyar–román viszonyban
– 1972: Kádár Bukarestbe látogatott, de Ro.-ban felülkerekedett az elzárkózás
és a kisebbségek diszkriminációjának politikája, illetve a személyi kultusz
– 1977: kettős találkozó (Debrecen és Nagyvárad): megállapodás főkonzulátusok, kultúrintézetek létesítéséről, amit Románia elszabotált
Kezdődő külpolitikai önállóság
• Csatlakozás a Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz, 1982
– a SzU ellenében megtett első magyar külpolitikai lépésünk, amit a gazdasági
reformok kudarcai, a pénzügyi válságok (eladósodás) kényszerített ki
• Magyar–szovjet viszony a 80-as években
– Brezsnyev 1982-es halála után utóda, Andropov reformerként lépett fel
– őt Kádár 1956 óta barátjának tekintette, s a szovjet főtitkár is méltatta Kádárt
(ugyanakkor KGB-s múltja révén besúgókkal figyeltette a m. külpol.-t és
nehezményezte Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi titkára nézeteit)
• ‘nemzeti érdekeinket nem lehet a nemzetközi (=szovjet) érdekek alá rendelni’
– Gorbacsov reformjai (peresztrojka, glasznoszty) Kádárnak már nem tetszettek,
bár a szovjet vezető ezeket nem akarta ráerőltetni a csatlósokra
– de 1985-től utalt rá, hogy Kádárnak utódot kellene keresnie maga helyett
• Az erdélyi magyarok kérdése
– Kádár 1977 után soha többé nem hívta meg Ceausescut Magyorországra
– kudarcba fulladt Aczél György 1982-es bukaresti látogatása is
– 1987-től növekedett az erdélyi menekültek száma, de a pártvezetés egyelőre
nem törődött velük, civilek és a népi ellenzék karolta fel őket
– 1988: falurombolási terv + a háromkötetes Erdély-történet okozott feszültséget
• Kádár, a legszalonképesebb kommunista politikus
– a Nyugat úgy vélte, Kádár szabad választáson is győzött volna
– Kádárt fogadták Rómában, Bonnban, Párizsban, Budapestre látogatott
Mitterand elnök, Kohl kancellár, Thatcher és Craxi miniszterelnök is