1.

Kádár előélete. Bevezetés a „kádárizmusba”.

Magyarország története a Kádár korszakban (1956-1988)

Kádár ifjúkora

• 1912-ben Fiumében születik Csermanek János néven • apját nem ismeri, ennek ellenére 17 éves koráig tanulhatott • jó szakmája (írógépműszerész) ellenére nem dolgozik • korán kapcsolatba kerül a kommunista mozgalommal – 1933-ban rendőrkézre jut, túl korán vall (kiadja társai nevét) – két évre ítélték, a Csillag börtönben megismeri Rákosit • szabadulása után a pártba nem veszik vissza; az MSZDP tagja lett • 1940-ben újra megkeresi a KMP – 1941-ben a Budapesti Területi Pártbizottság tagja – kommunisták sorozatos lebukása miatt KB-, majd Titkársági tag lett – 1943: egyedüli titkár maradt, lényegében a párt hazai szárnyának vezetője • újabb súlyos tévedéseket, „bűnöket” követett el – a Komintern feloszlatása nyomán téves döntésre jut (nincs kapcsolata Moszkvával): 1943-ban feloszlatja a KMP-t (csak hónapokkal később szervezi újjá Békepárt néven) – a „káderek átmentése” miatt nem kezd antifasiszta harcot; Tito partizánjaival akar kapcsolatba lépni, de a határon elfogják (de nem jönnek rá, hogy ki ő)

Felelős posztok és letartóztatás

• 1945-ben pártfegyelmit kapott Gerőtől (a KMP feloszlatásáért), de fővárosi rendőrkapitány-helyettes, KV-, Titkárság- és PB-tag, a káderosztály vezetője, nemzetgyűlési képviselő lett • 1946-ban ő terjeszti elő a B-lista tervét, az MKP III. kongr.-n főtitkár-helyettessé választják • 1948: számos per (Pócspetri, MAORT, Mindszenty) előkészítésében vett részt, belügyminiszterré nevezték ki, megszervezi a BM ÁVH-t • 1949-ben tevékeny a Rajk-perben is, de utána elbizonytalanodik; erőteljesen fellép a kulákokkal szemben, részt vesz az alkotmány, az új közig. kidolgozásában, éleződik a konfliktusa Péter Gáborral • 1950: beterjeszti a tanácstörvényt, majd lemond(atják), a Párt- és Tömegkapcsolatok Osztály vezetője lesz, Rákosi hibái bevallását követeli tőle. Önbírálatával nem elégedettek • 1951: az MDP II. kongresszusán még beválasztják a vezetésbe, de ápr. 20-án letartóztatják, elsősorban fiatalkori bűneivel szembesítik (rendőrspicli, likvidátor), de Rajk ügyének folytatója, a BM szétzilálója is lett… Kezdettől vallott, nem kínozták.

A börtöntől a forradalomig

• Mindkét fokon életfogytiglani börtönre ítélték (1951, 1952) • 1954-ben szabadult, de nem Nagy Imréhez, hanem Rákosihoz közeledett (pártszerűen akar viselkedni? – gyáva? – nem látja át?) • Angyalföldi, majd Pest megyei első titkár, a szűk vezetésbe nem veszik vissza (csalódás) • Nagytól nem határolódik el, sőt olvassa írásait 1955 után • Az SZKP XX. kongr. (1956. febr.) után taktikázik: a KV ülésen támadja Farkast; a vezetésen belüli demokráciát követeli – egyesek szerint alkut kínált Rákosinak: nem firtatják szerepét a törvény telenségekben, ha ő lehet az utódja – mások szerint nem merte támadni Rákosit, örök második, gyáva volt • Tavasszal felmerül visszavétele a PB-be/Titkárságba • Erre csak Rákosi júl.-i bukása kerül sor, ám jelölt volt az utód szerepére is (végül Gerő lett az első titkár, Kádár a helyettese) • Nagy Imrével szemben kemény álláspont • Aug.-tól két hónapon át külföldön volt (Kína, Jugoszlávia)

Kádár és az 1956-os forradalom

• Kezdetben ellenforradalomnak tekinti az eseményeket – okt. 24-én még megvédi Gerőt a leváltástól, ami hibás döntés volt – a reformoktól nem zárkózik el, de ennek feltétele a harc befejezése • Okt. 25-én Szuszlov és Mikojan leváltja Gerőt, Kádár az első titkár – Kádár hezitál, nincs határozott irányvonala; próbál kompromisszumot elérni, de megdöbbenti a munkások és felkelők radikalizmusa – másnap nem támogatja Nagy miniszterjelöltjeit (hiba) – de tárgyalást javasol a felkelőkkel, több követelést el is fogadna, de a balos bírálatok hatására visszakozott • Okt. 27–28-án éjjel Kádárt és Nagyot ráveszik a fordulatra – feltehetően Donáth Ferenc és Losonczy Géza hatására elfogadják a követeléseket, de Kádár bizonytalanabb – nemzeti dem. mozgalom, amelyben részt vesznek ellenforradalmi elemek is – a Tűzoltó utcai felkelőcsoportnak kell tovább győzködnie!

• 30-án elfogadja a többpártrendszert, de lesújtja a Köztársaság tér • 31-én hozzájárul az MDP felszámolásához (ő az új párt feje is) • Nov. 1-jén a semlegességet, VSZ-ből kilépést is megszavazza – este felvételről beszél a rádióban: „Népünk dicsőséges felkelése…”

Moszkvában

• Nov. 1-jén Kádárt a szovjet nagykövetségre hívták Andropovhoz – ehelyett a szovjet katonai reptérre vitték, s onnan a SzU-ba (Brezsnyevvel) – fogoly, vagy kiszemelt vezető lesz?

• Nov. 2-án a Kremlben hallgatják meg, Hruscsov távollétében – (Hruscsov más csatlós vezetőkkel egyeztetett a szovjet intervencióról) – Kádár vállalja a felelősséget az MSZMP és a kormány döntéseiért, cáfolja, hogy ellenforradalom lenne, bár elismeri, h. vannak ellenforr. elemek is – szerinte ki kell vonni a szovjet csapatokat, a helyzetet kezelni lehet – másik megoldás: a fegyveres út, de ez a komm.-kat erkölcsi nullává tenné – riválisa, Münnich Ferenc a fegyveres bevonulás rendíthetetlen híve • Nov. 3-án Hruscsov jelenlétében újabb tárgyalás: Kádár „átáll” – fél a Rákosi–Gerő klikk visszatérésétől, saját börtönbe zárásától – ambicionálja, hogy ő lehet az ország első embere – meggyőzik, hogy Mo.-on azóta tombolni kezdett az ellenforradalom – még ekkor is a szovjetek kivonulását kérte; „ez a kormány ne legyen báb” • Hruscsov eredeti jelöltje Münnich volt, Kádárt Tito ajánlotta

Kádár János vitatott megítélése

• Eltérő vélemények – bár elárulta a forr.-t, de megvalósította ‘56 fő céljait, a legjelentősebb magyar politikus a 20. sz.-ban, az emberek egyéni életének javítása tette naggyá – minden engedményt megtett, csak ne kelljen ‘56 fő követeléseit megvalósí tani; kegyetlen megtorlás, gazdasági–pénzügyi–erkölcsi csőd • Személyes jellemvonásai – szerény, zárkózott, egyszerű, jó humorú; nem fényűző, nincs kultusza – képzetlen, az ideológiát meg sem értő („ezen a vizsgán biztosan megbuk nék”), de annak vulgáris tételeit hittételként alkalmazó személy (ezzel szemben mások szerint ideológiai fellazítása tudatos!) – félelmektől, sértődésektől eltelt, hiú és gyáva ember, pragmatikus bürokrata (óramű-szerű) – népszerű vonások: panasziroda, kék lámpa mellőzése – élete végén a hatalomhoz görcsösen ragaszkodik, fél • Összevetése kortársakkal és történelmi személyekkel – Rákosi és más szocialista vezetők: pozitív kontrasztok – Ferenc József és Horthy: párhuzam (levert forradalomtól az atyaszerepig) – Bethlen Gábor: pragmatikus politizálás egy adott külpolitikai helyzetben

Kádár-mítoszok és a „kádárizmus”

• Öt dolog, amiről nyilvánosan sosem beszélt (Aczél Gy. szerint) – a pártfeloszlatás, a Rajk-ügy, saját letartóztatása és fogsága, 1956 nov.-i moszkvai útja és a Nagy Imre-per • Tudatos önimázs-építés? A saját magáról terjesztett mítoszok – félrevezették a Rajk-ügyben… (hamis!) – megkínozták Rákosi börtöneiben… (hamis!) – szovjet kényszerre állt át… ő volt a „kisebb rossz”… (igaz!) – meg akarta menteni Nagy Imrét, de a szovjetek… (hamis!) – sokáig próbált közvetíteni Brezsnyev és Dubček között is (félig igaz!) • A „kádárizmus” – nem valamiféle ideológia, hanem Kádár politikájának jellemvonásai (Kádár nem volt elméleti ember, politikája nem áll össze rendszerré) – pragmatizmus, depolitizálás (és dezideologizálás, dehistorizálás) (ld. később) • A rendszer másságának okai – nyilvánvaló lett ’56-ban, hogy a Nyugat nem szabadít fel – beletörődés – az is világos, hogy a terror-rendszer könnyen megdönthető volt – új alap kell – a rendszer a ettől kezdve a társadalom elit csoportjaival igyekszik kiegyezni

Pragmatizmus és depolitizálás

• Pragmatizmus (a klasszikus marxizmus fellazulása) – mást mondunk és mást csinálunk: index balra, kanyar jobbra – dezideologizálás és korlátai (tabuk: VSz, SzU, a párt vezető szerepe, szocializmus, 1956 „ellenforradalma”) – gazdaság és kultúra autonómiája nő; reformok, „3t” (támogatás–tűrés–tiltás) – társadalom: nő a szakemberek, a tudás szerepe; a blokkon belül itt a legtöbb reformer vezető; az értelmiséget viszont Kádár nem szíveli – külpolitika: vonakodó csatlós, pl. Hruscsov leváltása, Afganisztán – határon túli magyarok ügye: „ők sínylik meg, ha fellépünk mellettük” • Depolitizálás – kezdetben ideiglenes, taktikai jelleggel!

– 1956–57-ben sorozatos kedvező intézkedések, 1960–63 amnesztia – „aki nincs ellenünk...” + megszűnik az ellenség-keresés, az osztályharc – magánélet szabadsága + utazás, „morgás joga”, politikai viccek – a rendszer lemond a sikerpropagandáról – csillapító, forradalmat/vérontást elkerülő politika (semmiképp sem szabad felhergelni a népet) – ideológiai azonosulást csak a párt- és erőszakszervek funkc.-tól várják el – gulyáskommunizmus, „életszínvonal-alku”, fridzsider-szocializmus

A vezetés – Kádár irányító szerepben

• puha diktatúra; pártállam; „legvidámabb barakk” – DE BARAKK!

• diktatúra, igen komoly politikai rendőrséggel, besúgóhálózattal!

• mai értékelés: nem különbözött minőségileg a többi szoc. országtól, sőt; reformjai nem hoztak nagyobb gazdasági sikert sem 1989 előtt, sem utána, mint a szomszédos országokban • maga Kádár nem reformer, de a 60-as években még innovatív • paternalizmus és auteriter jelleg (bár maga Kádár csak öregen lett atyáskodó); mindig övé az utolsó szó, a döntés joga • 1972-es nyugdíjazási kérelem: megerősíti saját pozícióját • Brezsnyevet megelőző „pangást” hozott létre • állandó egyensúlyozással maradhat hatalmon (reformerek és posztsztálinisták / munkásellenzék között) • „társadalmi viták” – nem az új ötletek felvetése a cél, hanem a néphangulat tesztelése, ill. önlegitimálás (a már eleve elhatározott döntést társadalmi egyetértésre hivatkozva léptették életbe) • a politikai hírek mindig nyugodtak és „kiegyensúlyozottak”; botrányok, háborúk csak Ny-on lehettek

A Kádár-rendszer hatásai

• Modernizálódás – társadalmi, gazdasági, életmódbeli változások – valódi polgárosodás – a rsz. érdeme ez, vagy tőle független, esetleg épp tompította a vált. mértékét? • Társadalmi kizsigerelődés, erkölcsi és gazdasági hanyatlás – második gazdaság (háztáji, gmk, maszek építkezések) – egészségügyi, demográfiai, morális válság: korrupció, adóelkerülés, kiskapuk keresése, munkakerülés; egyéni kezdeményezés, önszerveződés helyett az államra utalt társadalom létrejötte; önzés, individualizmus stb.

– életszínvonal fenntartási igénye (eladósodás, jólét az utókor számlájára) – a jólét fontosabb a szabadságnál – a legvidámabb barakk lakosságára hatott a legerősebben a szocialista agymosás – elnemzetietlenedés, határon túli magyarok sorsára hagyása • Értékelés: sem fekete, sem fehér – rendkívül ellentmondásos – a kényszerpályán belüli talán legjobb eredmények elérése – de: nem kezdeményez, csak eltűr; sőt, „erényei” azok, amik akarata ellenére történtek!