Transcript Az egészségügy közgazdasági és makrogazdasági

Az egészségügy közgazdasági és
makrogazdasági összefüggései és erre
alapozottan a Nemzeti Egészségügyi
Stratégia szükségessége
„Tőlünk függ, megtanuljuk-e az új játszmát, az új szabályokat, vagy a régi módon csináljuk tovább, és
a legjobb játékosokká válunk egy olyan játszmában, amelyet többé már nem játszanak.”
Larry Wilson
Dr. Baráth Lajos
SZTE címzetes docens
Főigazgató
Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház – Rendelőintézet, Makó
Dr. Bugyi István Kórház, Szentes
Bevezetés
Az egészségügy minden országban „kényes kérdés”. A leggazdagabb
országoktól
a
problémával
legszegényebbekig
küzd:
az
mindenki
erőforrások
ugyanazzal
szűkösségével.
a
Ezért
kijelenthetjük, hogy az egészségügy világjelenség, hisz átalakítására
nincs egységes recept, de az látszik, hogy azok az országok értek el
sikereket,
ahol
a
„társadalom
alapkérdésévé”
emelték
az
egészségügyet és komplex változtatásokat végeztek, pl. Finnország,
Anglia, Írország.
Tények a magyarországi egészségügyi ellátórendszer
helyzetéről
Az egészségügyi ellátórendszer nem működtethető tovább a jelenlegi feladatkörrel
és hozzá rendelt finanszírozással. Olyan mély, elhúzódó és összetett válsághelyzet
alakult ki, mely nem csak a pénzügyi helyzetet érinti, hanem bizalmi válságként
jellemezhető. Napjainkban az egészségügyet a szűkülő források mellett egyre
nagyobb kihívások jellemzik. Súlyos működési és finanszírozási problémákkal küzd
az ágazat és nyomasztóan hat rá az ország lakosságának egészségügyi állapota és
demográfiai helyzete. Ugyanakkor az egészségügyi ellátásnak lépést kell tartani a
szakmai, technikai fejlődéssel, alkalmazkodnia kell a változó lakossági igényekhez,
megbetegedési viszonyokhoz és strukturális követelményekhez.
235 milliárdos forráskivonás történt az egészségügyből. Az augusztusban készült és
az első fél évről szóló adósságfelmérésben mind a 173 intézmény részt vett, s az
derült ki, hogy 71,5 milliárd forint a kifizetetlen számlák összege, a lejárt tartozás
pedig megközelíti a 40 milliárdot és év végére 90 milliárdra prognosztizálható az
adósságállomány. Azonnali válságkezelésre van szükség.
A Századvég kutatásai szerint jelenleg a GDP 4,4 %-át fordítjuk az egészségügyre, ez
a visegrádi országok között is a legalacsonyabb, s látni kell az ágazat az összeomlás
szélén áll. Mi is jellemzi? – csak néhány gondolat.
Az egészségügyi ellátórendszer legfontosabb
strukturális anomáliái
A megmaradt intézményrendszer egyes elemei sem horizontálisan, sem
vertikálisan nem kapcsolódnak össze egységes rendszerré.
A szolgáltatói kapacitások volumenét a „túlstrukturáltság” jellemzi, mely nincs
összhangban a
– valódi szükségletekkel és
– a rendelkezésre álló erőforrásokkal.
Nincs és nem alakult ki a biztosítási rendszer, csak nevében.
Az ellátórendszer a jelenlegi strukturáltságában finanszírozhatatlan és
fenntarthatatlan.
Az egészségügyi ellátórendszer legfontosabb
funkcionális anomáliái
– nem egyértelmű feladat, hatáskör és felelősség meghatározás;
– a feladatok és hatáskörök szinkronizálása nem történt meg;
– a feladathoz rendelt források nem elégségesek;
– hiányzik a folyamatba épített ellenőrzés, értékelés és visszacsatolás.
Az egészség értékszemléletének hiánya
Közhelyszerűen elcsépelt megállapítás, hogy az egészség nem érték. Ahhoz, hogy
az egészségügy megítélése, forrás-ellátottsága, helyzete változzon, alapvető
feltétel, hogy az egészség visszakapja értékét, elnyerje méltó helyét a
közgondolkodásban. Ezt nem lehet önmagában deklarációkkal elérni, hiszen a
reálfolyamatok szerint érték az, aminek szükségletkielégítő (használati vagy
élvezeti) vagy jövedelemszerző (forgalmi értéke vagy jövedelemtermelő) képessége
van. Ahhoz, hogy az egészség ténylegesen érték legyen, ezekben a funkcióiban kell
megerősíteni, illetve ennek a szempontrendszernek megfelelően kell az
egészséghez való viszonyunkat felülvizsgálni. Az átértékelésnek mind a közösség,
mind az egyén szintjén meg kell történnie.
Az egészségügy, mint világjelenség nemzetközi viszonylatban
Az egészségügy problémái nemcsak Magyarországon vannak jelen. Az egészségügy
világjelenség is, mert a társadalom felértékelődő, és egyre nehezebben megoldható
problémája. Napjainkra egyre nyilvánvalóbb, hogy az egészségügy problémái – mint
ahogy a világban, úgy Magyarországon sem – a hagyományos gondolat- és
eszközrendszerben nem oldhatók meg.
– világjelenség a meglévő kapacitások fenntarthatóságának ténye
– A rendkívül gyors technikai fejlődés következtében vált a gyógyítás központi kérdésévé a
„gyógyítás árának, vagy általánosabban az egészségügyi ellátás finanszírozásának
kérdése”, mely nem függ a világgazdaság jelenlegi válsághelyzetétől.
– Egyre mélyülő szakadék tátong az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag megengedhető
között és nyilvánvaló, hogy minél szegényebb egy társadalom, annál tágabb ez a szakadék.
– Míg az orvoslás technikai feltételeit az orvosnak az orvosi etika szerint kell alkalmaznia,
addig a finanszírozó ezeket a gazdaság szabályai szerint engedélyezi
– Egyre nehezebb finanszírozni a meglévő egészségügyi kapacitásokat.
Csak azok az országok feleltek meg sikeresen az egészségügy kihívásainak melyek a
TÁRSADALOM ALAPKÉRDÉSÉRE emelték az egészségügyet.
Az egészségügy, mint világjelenség hazai viszonylatban
A probléma régen – és ma már jól látható módon – túlnőtt az egészségügy határain: a lakosság egészségi
mutatóinak tragikus volta ma már kezd közismertté és társadalmi-erkölcsi teherré válni, másrészt az
egészségügyi rendszer finanszírozhatósága a nemzet egyik alapvető problémája.
Az egészségügy magyarországi helyzete nem tartható tovább a jelenlegi keretek között. Az ellátó rendszer
külső és belső tartalékai kimerülnek. A finanszírozási gondok a gyógyítás napi gyakorlatában is jelen
vannak. A munkaerő piaci változások legnagyobb vesztese az egészségügy. A rendszer utolsó tartalékait
éljük fel, amikor az egészségügyi dolgozók morális tartásával és hivatástudatával élünk vissza.
Vizionálható, hogy egyes munkaterületekről egyszerűen elfogynak a dolgozók, így intézmények
válhatnak működésképtelenné.
A szerkezet átalakítás, az erőforrás bővítés szakmai szempontú folyamata hosszú folyamat, valószínűleg több
évtizedes komplex reorganizációs és országos egészségügyi konszolidációs programra lenne szükség, mely
hosszútávon tervezhetővé teszi a folyamatokat. Viszont vannak teendők, melyek küldetése a megoldás keresésben
teljesül, Ez pedig nem más:
A társadalom alapkérdésévé emelni az egészségügyet, mert a hagyományos gondolat és
eszközrendszerben ez másként nem oldható meg, de figyelembe kell venni az egészségügy XXI.
századi kihívásait és az egészségügyi alapelvek változásait.
Az ellátórendszerés a kórházak kihívásai a XXI. században
„A jelenlegi állapot megőrzése kockázatosabb, mint a változás”
Cristie Hofner
Az egészségügy mindig és minden országban „kényes kérdés”.
Egyszerre igény, hogy alkalmazzák az orvostechnológiai fejlődés legújabb eredményeit,
és egyszerre igény, hogy visszafogják az egészségügyre fordítandó kiadásokat. Ezért
akár fejlett, akár kevésbé fejlett egy ország, mindegyik ugyanazzal a problémával
küszködik – ezért az egészségügy átalakítása mindenütt napirenden van. Az átalakítás
során az egészségügyi rendszerekre és az egészségügyi szervezetekre vonatkozóan az
alábbiakat kell figyelembe venni.
Egyre mélyülő szakadék tátong az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag
megengedhető között és nyilvánvaló, hogy minél szegényebb egy társadalom, annál
tágabb ez a szakadék. Míg az orvoslás technikai feltételeit az orvosnak az orvosi etika
szerint kell alkalmaznia, addig a finanszírozó ezeket a gazdaság szabályai szerint
engedélyezi. Ezzel a konfliktussal az orvos a napi munkája során minden recept
felírásakor, minden vizsgálat, beavatkozás elrendelésekor vagy végzésekor találkozik.
Nemcsak etikailag, szakmailag, de gazdaságilag is felelős cselekedeteiért.
Az orvosilag – technikailag – lehetséges és a gazdaságilag megengedhető
közötti szakadék drámaibb szakaszába érkezik, amikor az orvosi
beavatkozások ára tömegesen meghaladja az egyén élete során
megtermelhető javak értékét. Mikor azonban az orvosi beavatkozások ára
társadalmi mértékben meghaladja a társadalmilag termelt javak (nemzeti
össztermék)
egészségügyre
fordítható
hányadát,
akkor
vagy
az
egészségügyi beavatkozásokat kell csökkenteni, vagy az egészségügyre
fordítható kiadásokat kell növelni.
Tehát az orvoslásszabadságát a gazdasági lehetőségek korlátozzák, s ezért
kényes kérdés az egészségügy.
Egészségügyi ellátás alapelveinek nemzetközi változása, azok hatása a hazai
egészségügyre
•
az akut ellátásról a krónikus ellátásra kell a hangsúlyt helyezni;
•
a lakosság elöregedése és a tudomány robbanásszerű fejlődése költség-árrobbanást eredményez;
•
a lakosság egészségi állapotát alapvetően nem az egészségügy alakítja – az egészségügy csak 11 %-ban, míg az
egyén 43%-ban, vagyis nagyobb részben felelős az egészségéért;
•
a tudás társadalmi méretű életszínvonalat meghatározó felértékelődése középpontba helyezi az egészségügyet;
•
megnő a korszerű és hatékony ellátási formák iránti igény (pl. egynapos ellátások);
•
jelentősen nő az igény a primer prevencióra, védőoltásokkal számos betegség megelőzhetővé válik;
•
az aktív fekvőbeteg ellátás iránti tényleges szükséglet csökkent, ugyanakkor az ellátás intenzívvé, jelentős technikai
igényűvé, a korábbinál jóval rövidebb időtartamúvá és igen költségessé válik;
•
az orvostechnika és technológia fejlődése megteremtette a feltételeit a nappali (ambuláns) ellátási formáknak;
•
megjelenik az igény az eddigieknél szélesebb körű és jóval igényesebb differenciált fekvőbeteg gyógyintézeti
rehabilitációra;
•
a lakosság átlag-életkorának növekedése az ápolási szükségletek növekedését mutatja;
•
részben a fekvőbeteg gyógyintézeti szolgáltatások kiváltására bővül a háziápolás;
•
jelentősen nő és bővül a háziorvosi szolgáltatások iránti mennyiségi és minőségi szükséglet;
•
erősödik a diagnosztika (képalkotó diagnosztika, labordiagnosztika, patológia, elektrodiagnosztika) szolgáltató
jellege;
Ezek a legalapvetőbb működést meghatározó elvek. A rendszer átalakításának
tervezésekor, jövőképünk kialakításakor tekintettel kell lennünk a realitásokra.
Figyelnünk kell az egészségügyi ellátás alapelveire és azok változásaira, így
konkrétan minden változást ezekre alapozottan kell megfogalmazni.
A tudományos és technikai fejlődés, a társadalmi változások és a populáció
egészségi állapotának változása jelentősen megváltoztatja az egészségügyi
szolgáltatásokkal szembeni igényeket. Ez kényszert jelent a szolgáltató struktúra, a
szolgáltató intézményhálózata átalakítására, a belső profil módosítására is.
Mégis hogyan? Először is paradigmaváltásra és egyidejűleg szemléletváltásra van
szükség. Meg kell, jelenjen az egészség értékszemlélete és az egészségüggyel
kapcsolatos új szemlélet.
Paradigmaváltás és szemléletváltás szüksége
Szemléletváltásnak kell bekövetkeznie, az egészségügyet nem pusztán „pénzfaló”
ágazgatnak, hanem az emberi erőforrásokba eszközölt befektetésnek kell
tekinteni, amely javítja az emberek életminőségét.
Paradigmaváltásnak kell bekövetkeznie abban, ahogy a magyar döntéshozók az
egészségügyről gondolkodnak. Miért is? Mert az egészségipar 430 milliárddal járul
hozzá az állam költségvetéséhez. Tehát nem pénzfaló ágazatként, hanem a GDPhez való hozzájárulását kell számon tartani. Ugyancsak paradigmaváltásnak kell
megtörténnie
az
egészségügyben
dolgozók
és
a
teljes
lakosság
gondolkodásmódjában is, hisz az egészségnek nincs értéke, pedig annak megóvása
nemcsak társadalmi, hanem egyéni érdek is. Ennek pénzügyi hozadéka is van –
javítja az ország versenyképességét. Az egészséges, termelékeny, képzett és
motivált munkaerő vonzza a befektetőket, és elősegíti a gazdasági növekedést.
Nézzük a tényeket
ország
Eü. kiadás /
GDP
Születéskor várható
élettartam
Belgium
9,4
80
Franciaország
11
81
Németország
10,4
80
Spanyolország
8,5
81
Románia
4,7
73
Magyarország
7,4
74
saját szerkesztés, forrás: WHO
Bloom és munkatársai 104
országra kiterjedő elemzése
igazolta, hogy a várható
élettartam 1 évvel való
meghosszabbítása a GDP 4%-os
növekedését eredményezi.
Az Egészségügyi Baráti Társaság
tanulmánya szerint a magyar
egészségipar termeli a GDP 8,3
%-át.
Az egészségügy új szemlélete
Hatása a nemzet nemzetgazdaságra és az egészségügyre és annak makroegészséggazdaságtani következményei
Az egészségügy a nemzetgazdaság teljes rendszerének szerves része. Nemcsak a
gazdaság hat az egészségügy fejlődésére, hanem az egészségügy is hat a
gazdaságra, méghozzá multiplikatív módon.
– a munkaerő újratermelésének biztosításával,
– a lakosság egészségi állapotának védelmével, karbantartásával,
– és az ország versenyképességének növelésével az egyre szűkülő világpiacon.
Egyik legjelentősebb termelőszféra a gazdaság dinamizmusának legfontosabb
forrása az emberi tőkébe történő beruházás.
Az egészség a nemzeti versenyképességünk
egyik tartópillére
Az egészség a társadalom jólétének alapja. Az egészségesebb
népesség nem csupán boldogabb polgárokat jelent, hanem
magasabb termelékenységet és kevesebb kieső munkanapot is.
Változásra
van
szükség
szolgáltatásnyújtásban
és
az
a
egyenlet
mindkét
finanszírozásban
oldalán,
egyaránt.
a
Az
egészségügyre úgy kell tekinteni, mint az életminőség, a
termelékenység, a GDP és a versenyképesség javításába eszközölt
befektetésre.
A magyar egészségügyi szektor előtt álló kihívások leküzdésére tett
lépéseket az alábbi alapelveknek kell vezérelni, vagyis a változás során
– ki kell alakítani az egészségügyi piacot és az azt működtető biztosítási piacot;
– nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőzésre és az egészségi kockázatok
csökkentésére;
– a kormány szerepének el kell tolódnia a szolgáltató irányából a szabályozó irányába;
– kórház centrikus ellátás helyett a járóbeteg-ellátás és az egynapos ellátásokat preferáló
rendszert kell létrehozni,megteremtve az együttműködést és a horizontális és vertikális
munkamegosztást;
– jobb gazdasági ösztönzőket kell teremteni az egészségügyben;
– meg kell valósítani egy fogyasztóbarát és szolgáltatás-orientált rendszert és általánossá
kell tenni a „jogviszony alapú” ellátást;
– a feladatok, hatáskörök és felelősségek szinkronizálását biztosítani kell;
– a feladathoz rendelt források eredményezzék a fenntarthatóságot;
– általánossá kell tenni a biztosítási rendszert.
Összefoglalóan
Új szemlélet kialakítására van szükség. Az egészségügynek hosszú távú, több kormányzati
cikluson átívelő és elfogadott stratégiára és reorganizációs programra van szüksége. Mind a
humánerőforrás, mind a materiális javak (épületek, technika, stb.) tekintetében nagy az
adósság a rendszerben. A több évtizedes kedvezőtlen folyamat állandósulása
elkerülhetetlenül a gyógyító tevékenység színvonalának csökkenését, a kórházak lecsúszását,
ellehetetlenedését eredményezte. Ez a folyamat óhatatlanul jelentette a lakosság
egészségügyi mutatóinak folyamatos romlását is.
A folyamat megállítása érdekében az egészségügyi ellátó rendszert olyan a társadalom
számára alapkérdéssé kell tenni, mely helyet kap a Nemzeti Együttműködés Rendszerében,
megteremtve az egészség értékszemléletét, az egészségügyi rendszer átalakulását, a
biztosítási rendszer változtatását, mely párosul az egészségügyben dolgozók elismerési
programjával.
S mindehhez figyelembe kell venni az ellátó rendszer és a kórházak XXI. századi kihívásait.
Mégis akkor hogyan tovább? Marad a régi rendszer vagy teljesen új szemléletre alapozott
átalakítást hajtunk végre. Igen, ez utóbbi a támogatandó és erre van most esély és kényszer.
„A nemzet egészsége kulcsfontosságú a jövőjére, gazdasági erejére,
polgárainak hangulatára és teljesítményére nézve”
J.F. Kennedy
Mi a megoldás? – Nemzeti Egészségügyi Stratégia
„Egy probléma három fázison megy keresztül, mire elismerik valósként.
Először nevetségesen hat, azután harcolnak ellene, végül magától értetődőnek tartják.”
Arthur Schopenhauer
A megoldás nem lehet más, mint az egészségügynek , mint rendszernek a megváltoztatását
társadalmi – gazdasági alapkérdéssé emelni.
Figyelembe véve azt, hogy:
•
paradigmaváltás szükséges
•
az egészség értékszemléletét meg kell teremteni, s a megelőzést kell előtérbe helyezni
•
az egészségügy, mint világjelenség napjainkban, nemcsak magyar jelenség
•
a kihívások figyelembe vétele alapján át kell alakítani az ellátó rendszert
•
az egészségügy „kényes kérdés”, számítani kell a folyamatos többlet pénzügyi igénnyel, ezért
át kell alakítani a biztosítási rendszert,
Ez pedig egyenlő azzalúgy, hogy megalkotjuk a nemzet egészségügyi stratégiáját, melynek
egyik fő jellemzője, hogy több kormányzati cikluson átívelő, szakmai és társadalmi
konszenzuson alapul és melynek alappillérei a következők.
1.
Nemzeti
egészségmegelőzési
program
2.
Egészségügy,
mint
interszektorális feladat
3.
Új alapokra
helyezett
egészségügyi
ellátórendszer
4.
Biztosítási és
finanszírozási
rendszer
átalakítása
Életpályamodell az egészségügyi dolgozók elismerésére
A társadalom tagjainak felkészítése a változásokra
A társadalom egészségügyi szükségleteire alapozott nemzeti
egészség megelőzési program
A betegség centrikus egészségügy helyett a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Állami
finanszírozással, kiemelten a jövedéki adó egészségügyi hányadának felhasználásával.
A lakosságszám demográfusok szerint napjainkra 10 millió alá csökkent.
Ugyan két évtizede javul a magyar lakosság egészségi állapota, de még mindig messze
elmarad szinte valamennyi egészségmutató tekintetében az Európai Unió más országaitól –
azokban ugyanis gyorsabban javul az ott élők egészségi állapota. A betegségek gyakoribb
előfordulása és a kimagasló halandóság miatt a magyarok rosszabb minőségű és rövidebb
életre számíthatnak nemcsak a korábbi uniós országok, hanem a velünk együtt csatlakozott
Visegrádi országokhoz viszonyítva is. A rossz egészségi helyzet és az alacsony születésszám
eredményeképpen Magyarországon a legnagyobb a népességfogyás a referencia országokkal
összevetve.
Az egészségügy, mint interszektorális feladat
Az egészségügy nem csak az egészségügyi ágazat feladata, hanem
minden egyéb szektorban interszektorálisan kell megjeleníteni. A
finanszírozás állami forrásból szükséges.
• Oktatás – be kell vezetni az egészségtudat és az egészség, mint
érték oktatását.
• Táplálkozás egészségügyi rendszer kialakítása – a mezőgazdasági
termeléstől a feldolgozó iparig olyan élelmiszer előállítása, melyek
bizonyítottan nem okoznak egészségkárosodást
• Környezetvédelem – tiszta ivóvíz program, légszennyezés, stb.
Az ellátórendszer új alapokra helyezése
Az egészségügyi rendszer olyan átszervezése szükséges, mely során figyelembe vételre kerül
az egészségügyi rendszer és az egészségügyi ellátás alapelveinek változása. Ennek során a
struktúra az egészségügyi szükségletek
kielégítését kell működésével megcélozza, a
kórházcentrikus ellátás helyett a járóbeteg-szakellátást és az egynapos ellátást priorálva,
melyben választ adunk a:
•
XXI. század kihívására, a krónikus ellátásra, melyet a lakosság elöregedése gerjeszt,
•
melyben az egynapos sebészeti ellátás közelít a nemzetközi szinthez,
•
melyben megjelenik a kórházak új típusú együttműködése horizontálisan és vertikálisan,
•
melyben a fenntarthatóság biztosított,
•
az ellátó rendszer a szükségletek kielégítését célozza
•
tulajdonviszonyokban a közösségi tulajdon dominanciája érvényesül (önkormányzati, állami),
•
melyben a struktúra flexibilis, stb.
A biztosítás és a finanszírozás a Nemzeti Egészségügyi
Stratégia része
Alapvetően a dominánsan állami tulajdonú szolidaritási elven működő több
biztosítós modellt kell létrehozni. Ez feltételezi a szolgáltatás biztosítási csomagok
létrehozását, mely az alábbiak szerint képzelhető el:
1.
csomag – minden magyar állampolgársággal rendelkező személynek jár és az
alapellátást és a mentést tartalmazza
2.
csomag – a jelenlegi szakellátással egyenlő, csak azon állampolgároknak jár, akik
biztosítotti
jogviszonnyal
rendelkeznek
figyelembe
véve
az
egyén
szuverenitásának elvét
3.
csomag – a kiegészítő biztosítási csomagba a „nagy műtéten” – pl. szívműtét,
protézis műtét, stb. – átesett személyek számára, miután ebben az ellátásban
részesült, kötelező számára egy támogatás biztosítása
Életpálya modell az egészségügyi dolgozók elismerésére
A nemzeti egészségügyi program utolsó programjaként szükséges az
egészségügyi dolgozók anyagi és erkölcsi elismerését biztosító életpálya
modell kidolgozása. Mindannyiunk felelőssége, hogy bár az Európai Unió
Alapjogi Chartája biztosítja a munkaerő szabad áramlását, ugyanakkor nem
megengedhető, hogy létrejöjjön egy korszerű, a nemzet felemelkedését
biztosító egészségügy, melyet nem lesz kivel működtetni.
Végül, hogy a társadalom mindehhez alkalmazkodni tudjon, indokolt, hogy
megfelelően fel legyen készítve és ez pedig fokozatosan több kormányzati
cikluson átívelően valósulhat meg.
Összefoglalóan
Mind a társadalom, mind az egyének, mind az egészségügyi ellátórendszerben
dolgozók számára tudatosítani kell, hogy a betegség gyógyítása elé kell helyezni az
egészség-tudatosságot és a megelőzés fontosságát. Tudatosítanunk kell, hogy
nagy változásokra van szükség, biztosítani kell a társadalom és az egészségügyiek
egyetértését.
Ehhez nemzeti összefogásra van szükség, melynek ki kell terjedni a
nemzetgazdaság minden ágazatára és az egészségügyi ellátást is új alapokra kell
helyezni, melyben megjelenik a fenntarthatóság, a szükségletalapúság és az
ellátórendszeren belüli együttműködés új rendszere és hogy az egészségügyet a
társadalom alapkérdésévé emeljük.
„A hibák elkerülésének egyetlen módja van. ha nem csinálunk semmit vagy legalábbis semmi újat.
Ez viszont a létező legnagyobb hiba.”
Szentgyörgyi Albert