Transcript tarsf_16 - Shrek

DEBRECENI EGYETEM
Tudományegyetemi Karok
Természettudományi és Technológiai Kar
Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék
Az általános társadalomföldrajz alapjai I.
Prof. Dr. Süli-Zakar István (DSc.)
egyetemi tanár
16. tétel
Az urbanizáció: városodás és városiasodás,
A nagyvárosok válsága
 Kovács Zoltán 2002: Az urbanizáció fogalma,
értelmezése; Az urbanizáció története
In: Népesség- és településföldrajz
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest pp. 150-155; 156-178
 Kőszegfalvi Gy. – Tóth J. 2001: Az urbanizáció fogalma, az
urbanizációs folyamat ismérvei; A városfejlődés történelmi
folyamatai, sajátosságai
In: Általános társadalomföldrajz I. (szerk. Tóth J.)
Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. pp. 428-430; 431-454
Az urbanizáció fogalma, összetevői
 Városodás: városok számának gyarapodása, városlakók számának és arányának
növekedése (mennyiségi oldal).
 Városiasodás: a városi infrastruktúra és életmód terjedése e településtípus
közigazgatási határain túl, a rurális térben is (minőségi oldal).
• Városodást befolyásoló tényezők:
A város hivatalosan elfogadott jogi definíciója: mit tekintenek városnak? (statisztikai,
illetve funkcionális városfogalom, egy- és többkomponensű megközelítés) – felhíguló
hazai városállomány.
 Társadalmi-gazdasági fejlettség szintje: fejlett gazdasággal rendelkező
országokban korai ipari forradalom és urbanizáció, sűrű és fejlett városhálózat.
 Történelmi tényezők: Latin-Amerika koncentrált településfejlődése: mostoha
terepviszonyok, külső fenyegetettség, gyarmatosítók abszolutista berendezkedése.
 Természetföldrajzi viszonyok: tagolt domborzat, hegyvidéki jelleg kevésbé kedvező
a városok kialakulása számára: hasonlóan értelmezett városok és társadalmi-gazdasági
fejlettség, mégis eltérő városlakó-arány Svédországban és Norvégiában.
• Városiasodást befolyásoló tényezők:
Társadalmi-gazdasági fejlettség: gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán szembetűnő
különbségek – az országok egyes régióin belül is – és problémák;
Az urbanizáció időbeni és területi különbségei
Városok – sőt nagyvárosok – létezése már az ókori potamikus kultúrákban is, a jelenség
nagyarányúvá válása mégis az ipari forradalom, illetve a demográfiai átmenet
időszakában (modern társadalmak, modern városok – először Angliában): 1800-ban a
Föld népességének 2-3%-a városi, a XX. század elején 15 %, 1960-ban 25 %, az
ezredfordulón több mint 50 %.
Fejlett és fejlődő országok különbségei: 1950-ben még abszolút értékben is több lakos a
fejlett országok városaiban, de a 20. század második felétől már a fejlődő országok
városaiban élnek többen.
Kontinensenkénti különbségek a városlakók arányában:
1920
1940
1960
1980
2000
Európa
35
40
44
65
71
Észak-Amerika
41
46
58
81
87
Latin-Amerika
14
20
33
60
80
Ázsia (-Oroszországgal)
6
12
19
31
35
Afrika
5
7
13
28
39
Ausztrália és Óceánia
37
41
53
75
80
Összesen
15
19
25
46
51
Forrás: Kovács Z., 2002
Országonkénti különbségek: a városi népesség arányában jelentős különbségek vannak
az egyes országok között.
Angliában a városlakók aránya 1800 és 1900 között 32%-ról 78%-ra emelkedett, amely
akkor messze a legmagasabb érték volt a Földön.
Magas értékek: az amerikai kontinensen, Ausztráliában és Új-Zélandon, Európában
(különösen: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Dánia,
Svédország, Izland).
Alacsony értékek: Afrikában és Ázsiában (kontinensétől elütő Líbia, Gabon, illetve
Japán, Dél-Korea, egyes közel-keleti országok: Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar,
Egyesült Arab Emírségek, Izrael).
A városlakók aránya a Föld néhány országában, 2003 (%)
Belgium
97,5
Románia
55,7
Uruguay
92,5
Nigéria
46,6
Nagy-Britannia
89,7
India
28,3
USA
77,9
Etiópia
16,6
Magyarország
65,4
Ruanda
6,6
Forrás: Der Fischer Weltalmanach, 2006
Városlakók arányának növekedési üteme (1960 – 2003): legnagyobb az afrikai
(és egyes ázsiai) országokban.
Városi népesség aránya 2003-ban az 1960. évi %-ában
Botswana
2794
Tanzánia
753
Omán
2217
Szváziföld
703
Mauritánia
1064
Pápua-Új-Guinea
674
Mozambik
937
Banglades
525
Lesotho
891
Kenya
491
Forrás: Der Fischer Weltalmanach, 2006
Magyarországon a lakosság kétharmada városlakó. Ez hasonló arány mint pl.
Olaszország, Lengyelország, Törökország, Irán, Ecuador, Zöld-foki-szigetek.
1945-ben 52, 1990-ben 166, 2005-ben 289, 2010-ben 328 város. Több városi
rangú, mint városi funkciójú település…
• Milliós és többmilliós nagyvárosok, nagyvárosi agglomerációk növekvő jelentősége:
1900-ban 13 db milliós város (össznépesség kb. 1,6%-a) 2000-ben kb. 350 db milliós
város (össznépesség kb. 21-22%-a); 1950-ben még csak New York haladta meg a 10
milliós lélekszámot…
• Egyenlítő felé „vándorló” nagyvárosok: 1920-as években a milliós nagyvárosok
földrajzi fekvésének átlaga a 44-45. földrajzi szélesség, XX. század végére kb. 10 fokos
elmozdulás az Egyenlítő felé
• Agglomeráció: egy vagy több központú, jelentős kiterjedésű, nagy népességet
koncentráló urbanizált településegyüttes; a központ(ok) és környezetük között sokoldalú
és intenzív társadalmi-gazdasági kapcsolatok (pl. munkavállalás, szolgáltatások
igénybevétele, rekreáció)
• Monocentrikus (pl. London, Párizs, Budapest) és policentrikus (pl. Randstad, Ruhrvidék, Felső-Szilézia) agglomerációk
• Agglomerációk összenövésével konurbációk / megalopoliszok (Cséfalvay Z. –
Gottmann J. francia geográfus nyomán): BosWash, ChiPitts, Anglia, Rajna-völgy, Japán
(létező), illetve SanSan, Brazília, európai „sunbelt” (keletkező)…
Urbanizációs folyamatokat
magyarázó modellek
• Városfejlődés hátterében kezdetektől a munkamegosztás, a specializáció áll
összefüggésben a gazdasági-társadalmi fejlődéssel; Friedmann J. modellje a
településrendszer „nagy átalakulásáról” a gazdaság és a társadalom fejlődési
stádiumaihoz kapcsolódóan…
(1)
iparosítás előtti korban területileg egyenletesen szóródó városok (és
falvak)
(2-3)
átalakulási szakaszban növekedési csomópontok kiemelkedése (kikötők, új
iparvárosok, fővárosok  környezetük erőforrásainak felszippantása),
centrum-periféria
viszonyrendszer
kialakulása,
városrobbanás
a
migráció révén is (push-pull tényezők)
(4)
ipari szakaszban a korábbi nagyvárosi központok mellett kifejlődő
szubcentrumok (szivattyú-mechanizmus), vonzástereik határán periférikus
területek
(5)
iparosítás utáni szakasz: ismét egyensúly a településrendszerben, periféria
erősebb kapcsolódása a centrumokhoz (közlekedés, hírközlés fejlődése)
• Városnövekedés szakaszai (Enyedi Gy. 1988): urbanizáció szakaszossága a
gazdaság ciklikusságának következménye (egy sor áttétellel és időbeni eltolódással).
A modell jellemzői:
(1)
egész Földre kiterjesztett globális értelmezés
(2)
meghatározott gazdasági fejlődési stádiumokhoz rendelt szakaszok
(3)
legfejlettebb régiókból a fejlődő országok perifériái felé terjedő –
lényegüket nem vesztő – innovációk
(4)
szakaszok pontos megjelenési formája az adott korszak és hely
sajátosságait is tükrözi
(5)
a szakaszok nem válnak el egymástól élesen térben és időben, ugyanazon
településrendszer különböző részei is lehetnek eltérő szakaszban…
• Friedmann J., illetve Enyedi Gy. megközelítése közös abban, hogy a társadalmigazdasági fejlődéshez kötik az urbanizáció folyamatát, a településrendszer alakulását,
s az egyes országok különbségeit alapvetően az eltérő szakaszokban
tartózkodásukkal magyarázzák, amit bizonyos helyi sajátosságok kiegészítenek.
Friedmann a területi egyenlőtlenségek alakulására, Enyedi a növekedés
súlypontjára koncentrál…
• Népesség, ipar és szolgáltatások szuburbanizációja (kitelepülése a városból)
• Népesség szuburbanizációja: leromló, lakáspiacon leértékelődő belső negyedek
(környezeti ártalmak, zsúfoltság) + tömegközlekedés fejlődése, motorizáció –
áttelepülés a városperemre (kertvárosok), tömeges ingázás
• Ipar szuburbanizációja: 1970-es, 1980-as évektől (fejlett országok) – a városban
nincs terület terjeszkedni, emelkedő telekárak, tercier szektor konkurenciája, a belső
területek rossz elérhetősége nem kedvez az új termelésszervezési módszerek
bevezetésének, környezetvédelmi korlátozások a városok belterületein, a kommunikáció
és a szállítás fejlődése által biztosított lehetőségek
• Szolgáltató szektor szuburbanizációja: utóbbi egy-két évtizedben (fejlett országok),
nagy térigényű raktározás, nagykereskedelem kiköltözése, belső városrészekben maradó
intenzív területhasznosítású, nagy értéket termelő, vevőorientált tevékenységek (pl.
tőzsde, bankok, biztosítók, minőségi kiskereskedelem)
• Népesség és gazdasági funkciók térbeli dekoncentrációjának összekapcsolódása:
peremvárosok (új központok), edge-city (pl. Budaörs, Törökbálint)
• Szuburbanizáció fázisában leértékelődő belső városrészek: slum vagy blight
(residential, industrial, commercial)
• Nagyvárosi agglomerációk népesség- és munkahely-vesztesége a városhiányos,
falusias
periféria
javára:
ellenurbanizáció
(counter-urbanisation)
vagy
dezurbanizáció… pl. USA Atlanti-partvidéke, Ruhr-vidék, Nagy-London (utóbbi 1970
és 1980 között 850 ezer főt veszített)
• Okai: közlekedési és kommunikációs technológiák által kínált lehetőségek,
hagyományos ipari központok leépülése (rozsdaövezetek), új munkahelyek többsége a
napfényövezetben, olcsóbb falusi munkaerő, szakszervezetek hiánya, jobb
környezetminőség, vidék felértékelődése lakóhelyként
• 1980-as évek végétől „vissza a városba” (egyes nagyvárosok népessége ismét
növekedésnek indult): reurbanizáció, okai:
• Belvárosi lakókörnyezet megújulása (városrevitalizáció: épületek, parkok –
funkcióváltással vagy anélkül: loftlakások kialakítása, kulturális funkció
meghonosítása a rozsdaövezetben);
Tudatos imázsjavítás (köz- és magánszféra üzleti összefogása: public-private
partnership – PPP)
• Új társadalmi réteg (yuppie) kitermelődése, aki vevő erre a miliőre: felújított
negyedek népességének megfiatalodása, státusz-emelkedése, kiszorított szegényebb
rétegek elköltözése (dzsentrifikáció)
• Példák: londoni dokknegyed, Magyarországon még csak az előjelei…
Az urbanizáció egyes szakaszai térben és időben nem különülnek el mereven
egymástól: egyidejűleg akár több fázis is megfigyelhető ugyanabban az országban.
Az Amerikai Egyesült Államok városfejlődése a XX. század végén:
• A déli államokban még városrobbanás (urbanizációs fázis)
• A nyugati államokban legjellemzőbb a szuburbanizációs folyamat
• Nagy-Tavak vidékén: dezurbanizáció
• Észak-Atlanti partvidék városai: reurbanizáció
Urbanizációs problémák: A nagyvárosok válsága
• Városnövekedés és területi terjeszkedés: napjaink városmonstrumai gyakran 100
kilométeres kiterjedésűek; beépített területek növekedése (szuburbanizáció) az eredeti
vagy kultúrvegetáció rovására történik gyökeresen új környezeti feltételeket
(városklíma) teremtve: pl. Los Angeles, Tokió, Budapest budai hegyeket és erdőket
„felfaló” terjeszkedése, fejlődő országok burjánzó bádogvárosai
• Koncentráció = zsúfoltság: Magas népsűrűség, gazdasági tevékenységek
agglomerációs hatásból is fakadó tömörülése, telekárakból fakadó intenzív beépítés:
1980-ban Magyarország népsűrűsége 115 fő/km2, Budapesté 5600 fő/km2 (közepes érték
Európában), a legsűrűbben lakott fővárosi kerületben – Erzsébetvárosban – 44 ezer
fő/km2. Kairó Gubrah és Bab-Sarieh nevezetű nyomornegyedeiben 170 ezer fő/km2 ( a
szűk élettér agresszívvá teszi az embereket).
• Anyagcsere: egy 1 millió lakosú átlagos európai nagyváros naponta 11500 tonna
fosszilis tüzelőanyagot, 320000 m3 vizet és 2000 tonna élelmiszert fogyaszt, miközben
300000 m3 szennyvizet, 25000 tonna szén-dioxidot és 1600 tonna szilárd hulladékot
termel. Teljes anyag- és energiaigény kielégítése: európai átlagban a városok ökológiai
lábnyoma területük több mint 100-szorosát teszi ki. London esetében csak az
élelmiszerellátás, és az erdőkből származó alapanyagokból előállított termékek
figyelembevételével 125-szörös szorzó, Nagy-Britannia teljes ökológiailag produktív
területének 94 %-a!
• Vízellátás: felszíni vagy felszín alatti vizekből (közvetlenül vagy tisztítással) – az
európai nagyvárosok kb. 60 %-a több ivóvizet termel ki készleteiből, mint ahogy azt a
természetes utánpótlás megengedné. Sok helyen vízhiány, egyre messzebbről fedezett
ellátás (pl. Róma az ókorban az Albanói-hegyekből, Los Angeles – Parker-gát
víztározója a Colorado folyón, Pécs – Duna, Debrecen – Keleti-főcsatorna).
• Lakáshiány három hullámban: (1) korai iparosodás, vidékiek tömeges bevándorlása –
a fejlődő országok városfejlődésében ez a domináns; (2) kis létszámú háztartások
általánossá válása; (3) életformaváltás, lakásokkal szemben támasztott minőségi
elvárások emelkedése. Volt szocialista országokban paneltechnológián alapuló tömeges
lakásépítés: e lakásállomány elöregedésével jelentős beruházási igények (Debrecenben
pl. kb. 80 ezer érintett).
• A fejlődő országok döntő többségében az infrastruktúra
kiépítésének – fejlesztésének üteme képtelen lépést tartani a
népesség gyors növekedésével. Ennek eredményeként
egészséges ivóvíz, szennyvízcsatorna, villany nélküli,
többnyire
engedély
nélkül
épített
bádogvárosok,
nyomornegyedek jönnek létre a városperemeken
(Brazíliában favela, Mexikóban colonias proletarias,
Chilében campamento, Törökországban gecekondu,
Délkelet-Ázsiában bidonville, angol nyelven shanty town
vagy squatter settlement).
• Túlterhelt városi közlekedési hálózat: „keringési zavarok”, környezetterhelés
(forgalmi dugók  levegőszennyezés, zajártalom). Szűk keresztmetszetek, de a
meglévő kapacitások kihasználása sem ésszerű: motorizáció nyomán háttérbe szoruló
tömegközlekedés, differenciálatlan munkakezdés miatt reggeli és délutáni
csúcsforgalom. Szuburbanizáció folytán növekvő leterheltség (ingázók). Közlekedési
infrastruktúra a teljes városterület akár egyötödén!
A gettóképződés
modellje
4. diszkrimináció a közjavakban
3. lakáspiaci diszkrimináció
 zuhanó ingatlanárak
 alacsony jövedelem
 csökkenő kommunális bevételek
 szegénység
 romló közszolgáltatások
 slum
5. építészeti-környezeti leértékelődés
GETTÓ
 építészeti leromlás
2. városrész gazdasági leértékelődése
 közszolgáltatások hiánya
 kriminalitás
 képzett rétegek elköltözése
 ipari üzemek elköltözése
 munkahelyek csökkenése
%
etnikai csoport aránya
100
6. „védekező” szubkultúra
75
 védekezés
50
 szubkultúra
 bezárkózás
25
Kipp-pont
1. munkaerő-piaci diszkrimináció
 faji megkülönböztetés
 alacsony képzettség
 alacsony jövedelem
0
idő
A Kipp-effektus
Forrás: Cséfalvay Z., 1994
Összefoglalás
 Az urbanizáció fogalma, összetevői
 Az urbanizáció időbeni és területi különbségei
 Urbanizációs folyamatokat magyarázó modellek
 Urbanizációs problémák: A nagyvárosok válsága
 A gettóképződés modellje
Köszönöm a figyelmet!