Transcript heidegger

Filozófia és művészet Heidegger
gondolkodásában
Néhány adat Heidegger életéről,
munkásságáról
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Martin Heidegger: 1889. Meßkirch – 1976. Freiburg im Breisgau.
Freiburgban teológiát, matematikát, fizikát és filozófiát tanult.
Husserl fenomenológiai filozófiája volt kezdetben nagy hatással rá.
Marburgi évek: 1922-1927.
Visszatérés Freiburgba 1928-ban, élete végéig itt volt professzor.
Eltávolodás a fenomenológiától a 20-as években.
Első jelentős műve: Lét és idő (Sein und Zeit), 1927-ben jelent meg: cél a hagyományos
metafizika és a metafizikai nyelv destrukciója a jelenvalólét (Dasein) fundamentálontológiai
analízise révén. A munka befejezetlen, Heidegger maga úgy látja, hogy nem sikerült igazán
véghezvinni a kitűzött célt.
Szimpatizálás, egy rövid ideig együttműködés a nemzetiszocialista rendszerrel (rektori tisztség
vállalása Hitler hatalomra jutása után, de erről kevesebb, mint egy év után lemond).
Fordulat filozófiájában a 30-as évek közepétől: a metafizika meghaladásának kísérlete:
középpontban a nyelv problémája a lét fogalma felől tekintve: „az ember a lét pásztora”, nem
ura; „a nyelv a lét háza”. A korai görögök és Nietzsche újraértelmezése.
A II. vh. után 1951-ig nem lehetett nyilvános egyetemi tanár (náci múltja miatt).
Az 50-es években fokozatosan visszatért a nyilvános filozófiai életbe.
Költészet és gondolkodás Heideggernél
• Heidegger a tudás kétféle formájáról:
– Megismerés: lásd a pozitivisztikus tudományokat: célja a
dolgokról való ismereteink bővítése; az igazság mint a
tárggyal való megegyezés elérése.
– Gondolkodás mint értelem-adás: az alétheia fogalmának
sajátos értelmezése: igazság mint „felfedettség”, „el-nemrejtettség”, megmutatkozás, feltárultság, tehát mint
esemény. Ilyen a költészet igazsága is.
– Heideggernél gyakran a filozófiai kérdések megvilágítására
szolgáltak a művészetekkel kapcsolatos példái,
értelmezései.
– Nem írt szisztematikus művészetfilozófiát.
Filozófia és költészet közelsége
• A filozófia a rátekintésnek azokat a pályáit nyitja meg, amelyeken
haladva az ember felnyitja világát.
• A filozófiának nincs tárgya, a filozófia esemény.
• A filozófia a szellemi létezés más területéhez tartozik, mint a
tudomány.
• A filozófia gondolkodása a költészettel egyrendbéli.
• A költő mindig úgy beszél, mintha először szólítaná meg a létezőt. A
költő költésében és a gondolkodó gondolkodásában mindig oly sok
világtér marad szabadon, hogy abban minden dolog, minden egyes
fa, hegy, ház, madárhang elveszti közömbös és megszokott voltát.
• Heidegger sajátos filozófiai nyelve: látnoki erejével a dolgokat,
amelyek rejtve voltak a nyelvben, képes volt hirtelen fogalommá
emelni. Maga is írt filozófiai költeményeket: pl. Intések, Lenni és
gondolkodni, Nyelv, Mit jelent olvasni?
• Hölderlin, német romantikus költő hatása:
Hölderlin a „költészet költője”; a költők
kitalálják egy nép kultúráját.
• A költő mint az „ínséges idők” költője.
• A költészet mint játék, a nyelv mint az „ember
veszélyes java”.
• Az ember „költői lakozása”.
•
•
•
•
Heidegger: A műalkotás eredete
Az eredet fogalma: a dolog lényege. „A műalkotás
eredetére irányuló kérdés lényegének
származására kérdez.”
Műalkotás, művész, művészet együvé tartozása.
A gondolkodás hermeneutikai köre: „A műtől a
művészetig vezető legfőbb igyekvés, akárcsak az
ellenkező irányú is: kör; de végül is körben forog
minden egyes lépés, melyre kísérletet teszünk.”
A mű dologszerűsége és szimbolikus (allegorikus)
jelentése.
• Dolog és mű viszonya: a hagyományos
utánzás-elméletek elvetése.
• Van Gogh: Parasztcipők c. festményének
elemzése
• A hagyományos esztétikák anyag-forma
fogalompárjának elvetése.
• Van Gogh festménye nem egyszerűen
ábrázolja a cipőt mint eszközt.
• Heidegger érzékletes leírása Van Gogh
festményének képi világáról: „A lábbeli
kitaposott belsejének tátongó sötétjéből a
munkásléptek fáradtsága mered ránk….A
földhöz tartozik ez az eszköz és a
parasztasszony világa őrzi meg.” (57-58. o.)
• A műalkotás kiragadja a szemlélőjét a
hétköznapi valóságból: „E festmény szólott
hozzánk. A mű közelében hirtelen máshol
lettünk, mint ahol szokásunk lenni.” (60. o.)
• A mű nem az eszköz szemléltetésének módja:
„Van Gogh festménye annak megnyilatkozása,
hogy a maga igazságában mi is az eszköz, e pár
parasztcipő. Ez a létező kilép létének el-nemrejtettségébe. A létező el-nem - rejtettségét
nevezték a görögök alétheiá-nak. Mi igazságot
mondunk ehelyett, de ezzel a szóval
meglehetősen keveset gondolunk el.” (60. o.)
• A művészet lényege: „a létező igazságának
működésbe lépése.”
• A művészet nem utánzás.
• A mű és az igazság: a művészet valósága a
műalkotásban van.
– A műlét jelentése: „egy világot felállítani” (72. o.);
a „föld előállítása”.
– „A mű műléte a világ és a föld közti vita
végigharcolásában áll.” (79. o.)
• A műalkotás igazsága: „A műben nemcsak valami
igaz, hanem benne az igazság működik. A kép,
amely a parasztcipőt mutatja, a vers, amely a
római kútról beszél, nemcsak kinyilvánítja, hogy
mi ez az elszigetelt létező mint ilyen, ha éppen
kinyilvánítják; hanem hagyja, hogy mint olyan a
létező egészének vonatkozásában megtörténjék
az el-nem-rejtettség. Minél egyszerűbben tűnik
fel önnön lényegében a cipő, minél
dísztelenebbül és tisztábban tárul fel a kút, annál
közvetlenebbül és meggyőzőbben válik vele
minden létező létezőbbé. Ilyenformán az
elrejtőző lét megvilágosodott. E fény felragyog a
művön. Ez a ragyogás a művön maga a szép. A
szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem
rejtettségként jelen van.” (88-89. o.)
• Az igazság és a művészet: a művészet
egzisztenciális jelentőségének a
hangsúlyozása.
– „Minél lényegibben nyílik meg a mű, annál
világosabbá válik annak egyedülállósága, hogy a
mű van, nem pedig nincsen.” (102. o.)
– A mű megőrzése (nem a befogadás szót használja,
mivel valami lényegire és tartós hatásra gondol):
„benne állunk a létezőnek a műben megtörténő
nyitottságában. De a megőrzés benneállása:
tudás.” (104. o.)
– „A tudás, a megőrzés módján, teljes egészében
különbözik a műben levő magábanvaló formálisra,
kvalitására és érdekességekre vonatkozó, csupán
élvezkedő szakértelemtől.” (105. o.)
• „Csak és egyedül maga a mű alkotja meg és jelöli
ki helyes megőrzésének módját. A megőrzés a
tudás eltérő fokozataiban különböző horderővel,
állandósággal és világossággal megy végbe. A
puszta műélvezetre szánt művek nem bizonyítják,
hogy megőriztük őket.” (105. o.)
• „A művészet mint alapító megőrzés létrehozza a
műben a létező igazságát.” (118. o.)
• A művészet, a műalkotás és az alkotó egysége: „A
művészet a műalkotásnak, azaz az alkotóknak és
megőrzőknek – vagyis egy nép történeti
jelenvalólétének – az eredete.” (118. o.)