Transcript A líra átalakulása a 19. század második felében

A líra átalakulása a 19. század
második felében
Előzmény
• Romantika (18. sz. vége, 19. sz. eleje)
• Realizmus ( 19. század első harmada)
• Színtér:
– Franciaország
– Oroszország
• Műfajok:
– Többszólamú regény
– Drámaiatlan dráma
– Analitikus dráma
19. század második fele /
modernizmus
• Háttér:
– Ipari forradalom második hulláma
– Gépiesített munka (egyhangúság)
– Polgári társadalom
↓
A kor jellemzői
• Szenvtelenség, illúzióvesztés
• Pesszimizmus
• Tagadták a művészet társadalmi szerepét – a világ nem
„mutatható be” hitelesen
• Keserű, ellenséges szembefordulás társadalommal,
közélettel, politikával
• Az írók magukra maradtak: magányosak, elszigeteltek
• Egyetlen érték: művészet
• Vissza kell vonulni a „tiszta művészet” elefántcsonttornyába: művészet a művészetért: L’art pour l’art
• FORMAI TÖKÉLETESSÉG
Líra
• témája: „lelki táj” (nem a tárgyról szól,
tárgyát kívánja megszólítani)
• cél: lényeg megragadása, felszínre
hozatala
• a versek titokzatossá, sejtelmessé váltak,
sugalmazó szerep → megértés bonyolult
• az érzelmekre, képzeletre hatnak
• metaforikus, jelképes nyelvi kifejezésmód
Líra
• Stabilitás helyett → változás (akár
meghökkentés is)
Szakaszai
•
1910-es évekig: KLASSZIKUS
MODERNSÉG (naturalizmus, szimbolizmus,
impresszionizmus, szecesszió)
•
1920-30-as évek – 1960-70-es évek: KÉSŐ
MODERNSÉG
•
1960-70-es évektől: POSZTMODERN
Claude Monet: Impresszió, a felkelő nap
Impresszionizmus
• szakít az akademizmus formai
merevségével, kimódolt kompozíciójával,
természetellenes színvilágával
• pillanat megragadása
• gyors ecsetkezelés, a kontúrok elmosása,
a szabadtérben történő festészet
• Monet, Manet, Renoir, Pissarro, Degas
Gauguin: Tahiti nők
Posztimpresszionizmus
•
•
•
•
szakít a természetelvű festészettel,
bölcseleti tartalommal gazdagítja a piktúrát
Van Gogh, Cezanne, Gauguin
Irodalomban:
– állóképszerűség
– nominalitás
– pillanat megragadása
Naturalizmus
• irodalmi, képzőművészeti és színházi
irányzat
• valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő
ábrázolás
• bemutatja a szokványosnak, hétköznapinak nem mondható, riasztó, taszító
elemeket
• Próza
• Maupassant, Bródy Sándor, Móricz Zs.
Szimbolizmus
• görög szün + ballo = együttlátni szóból
• törekvése, hogy a jelenségek mögött
meghúzódó lényeget jelképek segítségével
érzékeltesse
• a jelkép egyértelműen föl nem fejthető,
inkább jelentéseket, képzeteket sugall
• Rimbaud, Verlaine, Mallarmé, Baudelaire
L’art pour l’art = művészet a
művészetért
• a világ haszonelvű → a költő nem lehet vátesz,
próféta; nem állhat helyt a polgári világért, csak
önmagáért
• a művészet öncélúságát vallja, a létét önnön
szépsége indokolja,
• nem kell semmilyen társadalmi, politikai, vallási,
erkölcsi vagy gazdasági célt szolgálnia, az igazi
művész feladata az örök szépség ábrázolása
• Mallarmé, Csók István, Renoir
Kund Abigél ledöbben (Tetemrehívás)
Historizmus
• elmúlt korok emlékének felidézése
• történelmi, mitológiai témák (festészet)
• Munkácsy Mihály, Zichy Mihály
Gaudí
Sagrada Família
Güell park
*díszítőművészet
Szecesszió
• latin ‘kivonulni’ szóból
• háttere: polgári lét unalmából,
egyhangúságából való elvágyódás
• erős díszítettség, a növényi és állati
ornamentika*, a keleti és folklórelemek
használata, a motívumok indázó
gyűrűzése, az erőteljes színek (arany,
vörös, méregzöld, fekete)
• építészet, iparművészet