Transcript 7 - Dióssy László

Dr. Dióssy László
c. egyetemi docens
Ismertesse a szelektív
hulladékgyűjtés hazai és EU-s
módszereit! Jellemezze a
hulladékudvar, a gyűjtősziget
és a válogatómű
felszereltségét és működését!

Az előszelektíven gyűjtött hulladékok
kezelése

A válogatómű felszereltsége és működése

A gyűjtősziget felszereltsége és működése

A hulladékudvar felszereltsége és
működése

Az előszelekció nélkül gyűjtött hulladékok
válogatása

Beruházási és üzemeltetési költségek
Az előszelektíven gyűjtött hulladékok
kezelése

A szeparációs műveleteknél az alkotók eltérő tulajdonságait
(méret, alak, sűrűség, vezetőképesség, nedvesíthetőség,
mágnesezhetőség, szín, fénytörés stb.) mint elválasztható
tulajdonságokat hasznosítjuk. Az egyes technológiai
változatok nagyban különbözhetnek egymástól
(légosztályozók, elektrodinamikus szeparátorok, mágneses
szeparátorok, flotáló készülékek, optikai elven működő
szeparátorok stb.)

A cél azonban azonos: a különböző típusú hulladékokat
minél nagyobb tisztaságban, minél nagyobb arányban el
tudjuk különíteni.
Az előszelektíven gyűjtött
hulladékok kezelése
Szilárd hulladékok komponens
szétválasztási eljárásai
Aprítás
Az aprítás célja:

egyrészt a szilárd hulladék szemcse-, ill. darabméretének
csökkentése, másrészt

az anyag együttesek megbontásával a különböző
komponensek előkészítése az elválasztásra, valamint

a további kezelés hatékonyságának növelése.
Az aprítás végezhető:
-mechanikai (ez a gyakoribb) és
-termikus módszerekkel, továbbá
-száraz-és nedveseljárással, környezeti hőmérsékleten, ill.
mélyhűtött állapotban.

A hulladékaprítók a legkülönbözőbb szerkezeti
megoldásokkal készülnek, minden típusnak megvan a
legcélszerűbb alkalmazási területe. Az adott feladatra
legalkalmasabb géptípust nagyon körültekintően kell
kiválasztani, megnyugtató módon ez gyakran csak
elővizsgálatokkal és aprítási próbákkal oldható meg.

A berendezés kiválasztásakor figyelembe kell venni a
beadagolandó hulladék nedvességtartalmát, hőmérsékletét,
keménységét, darabosságát, ill. szemcseméret-eloszlását,
valamint hogy milyen további kezelést kíván, ill. hogy
mekkora méretcsökkenést akarunk elérni vele (aprítási
fok).
Rostálás

A rostálást több célból alkalmazzák a hulladékkezelés során. Főként
a méret szerinti osztályozásra, de használják elválasztási feladatok
elvégzésére, továbbá az adott hulladék finom szemcsés vagy durva
szennyező anyagainak eltávolítására is. A hulladék kezelése során
leginkább a dobrostát és a vibrációs rostát használják. A dobrostát
elsősorban elválasztási és tisztítási célra, a vibrációs rostát
mindhárom célra, főként azonban méret szerint osztályozásra
használják. A dobrosták mobil kivitelben is készülnek.

A rostafelület lehet drótszövet, perforált lemez és pálcás
megoldású. A pálcás megoldású és perforált lemezes rostafelület
inkább a durvább osztályozási feladatokhoz, a drótszövetes pedig a
finomabb osztályozási feladatokhoz használatos. A rostafelület
folyamatos tisztán tartására külön figyelmet kell fordítani.

A vibrációs rosták különösen jól használhatók nedvesüzemben,
amihez is az adott hulladék mosási-tisztítási feladatai a rostálással
közös műveleti egységben végezhetők.

Az adott célra legmegfelelőbb géptípus kiválasztásához ismerni
kell a hulladék fizikai jellemzőit (pl. méret, alak, sűrűség, folyási
tulajdonságok, hőmérséklet, nedvességtartalom), az adagolás
átlagos és legnagyobb sebességét, az osztályozandó anyag
szemcseméret-eloszlását és a végtermék megkívánt
méreteloszlását, valamint a kapcsolódó technológiai folyamat
meghatározó jellemzőit (az elérni kívánt célokat és feladatokat,
nedves-vagy szárazrostálás szükségességét, a kapcsolódó
berendezések paramétereit, üzemidőt stb.). Az adott feladatra
legalkalmasabb rostatípus és -kapacitás kiválasztásához többnyire
előzetes kísérletre van szükség.
Légosztályozás

A szilárd hulladék komponens-szétválasztási módszereit
széles körben használják olyan technológiákhoz, amelyek
települési szilárd és ahhoz hasonló összetételű ipari
hulladék energetikailag értékes, ún. könnyű alkotórészeiből
brikettált vagy pelletizált tüzelőanyagot állítanak elő,
valamint akkor, ha értékes másodnyersanyagokat kívánnak
a hulladékkeverékekből visszanyerni. A légosztályozó
készülékekben a szabályozott sebességű levegőárammal
osztályozzák a hulladékot szemcseméret, és sűrűség
szerint. Keresztáramú és ellenáramú változatai ismeretesek

A légosztályozókat rendszerint papír-, műanyag- és
textilhulladékok nehezebb hulladékkeverékektől való
elkülönítésére használják. Alkalmasak azonban könnyű
fémfóliák, lemezek nehezebbektől való szeparálására,
továbbá szárított szerves anyagok szervetlenektől való
elkülönítésére is. Igen széles körű hasznosításuk egyik
alapfeltétele függetlenül a méret és alak szerinti
elválasztást módosító hatásától az elválasztandó anyagok
közötti min. 10–15%-os sűrűségkülönbség.

A ballisztikus osztályozásnál az előkészített (aprított,
rostált) hulladékot röpítőkészülékkel adagolják a
horizontális osztályozótérbe, amelyben az egyes
komponensek a tömegük és alakjuk szerint
osztályozódnak.
Az előszelektíven gyűjtött hulladékok kezelése
Vertikális légosztályozók típusai
a) elszívásos aspirátor;
b) vertikális osztályozóoszlop;
c) vertikális cikcakk osztályozó
1. könnyű anyag; 2. nehéz anyag
Horizontális kamrás
légosztályozó
1. könnyű anyagok;
2. nehéz anyagok;
3. közepes frakció

Elterjedtek a pulzációs ülepítők is, amelyek lüktető
folyadékárammal és mechanikus pulzálással egyaránt
működtethetők. A különböző hidrociklonokkal, spirális
osztályozókkal és a kúpos úsztató-ülepítő
osztályozókkal elsősorban műanyaghulladékkeveréket, fémhulladék-keveréket osztályoznak.

A nehézközegű szétválasztási technológiában nagy
sűrűségű folyadékot vagy szuszpenziót használnak
hulladékkomponensek – többnyire fém-és
műanyagkeverékek – szétválasztására (pl. tetrabrómetánt, ferroszilíciumszuszpenziót).
Nedves osztályozás

A nedvesosztályozók egyaránt lehetnek kereszt és
ellenáramú elven működők, elválasztási és dúsítási
feladatokra széleskörűen alkalmazhatók. Aprítással,
rostálással, légosztályozással előkészített hulladék
kezelésére alkalmasak. Szerves-szervetlen
hulladékkeverékek, műanyag hulladék-keverékek, fém
hulladékok, üveghulladékok stb. szétválasztására
használatosak.

Az ellenáramú nedvesosztályozók a vertikális ellenáramú
légosztályozókhoz hasonló elven működnek. A víz
ellenáramú mozgatását szivattyú végzi.
Mosás, tisztítás

A mosás és a tisztítás a szilárd hulladék felületi szennyeződéseit
eltávolító művelet, megkönnyíti a hulladék hasznosítását. A
szennyeződés a mosáskor folyadékfázisba megy át: oldódik,
diszpergálódik, emulgeálódik.

A folyadékfázis legtöbbször víz, vizes oldat, de lehet szerves
oldószer is. A vízben oldott vegyszereket és szerves oldószereket
aszerint kell kiválasztani, hogy milyenek a tisztítandó hulladék és
a szennyező anyag tulajdonságai, és milyen a tisztítási
hatásfokuk. A művelet hatékonyságát különböző kémiai
adalékokkal segítik elő (pl. vízlágyítók, nedvesítőszerek,
emulgeáló-és diszpergáló anyagok alkalmazásával), valamint
növelik a mosóközeg hőmérsékletét.

A mosási folyamat több műveleti fázisból áll, amelyek
a mosófolyadék vegyszertartalma, a szilárd anyag és
a folyadék aránya, továbbá a hőmérséklet
tekintetében is különböznek egymástól.

A mosóvizet recirkuláltatják, ill. az elszennyeződést
követően komplexen tisztítják. A mosást szakaszos és
folyamatos üzemű berendezésekben végzik. A mosási
technológiát főként textil-, műanyag-és
üveghulladékok felületi tisztítására használják a
hulladékkezelési gyakorlatban.
Mágneses szétválasztás


Az örvényáramú
szeparátor az
elektromágnesesség
elvén működik, a
szétválasztást egy
elektromágnes és egy
állandó mágnes végzi
(elektromos
vezető,nem vezető
anyagok és vas ).
(LENZ-törvény:
Elektromágneses
indukció során
keletkezett indukált
áram iránya a
vezetőben olyan irányú,
hogy gátolja azt a
mágneses teret,
amelyik gerjeszti.)
Optikai elválasztás

A futószalagon tovább haladó PET palackok ezután a következő
érzékelő-sorhoz érkeznek. Az itt elhaladó PET palackokat alulról
megvilágítják, de mivel a különböző színű palackokon másként törik
meg és halad át a fény, a palackok felett elhelyezett optikai
érzékelő az átszűrődő fény mennyisége és erőssége alapján meg
tudja határozni a palackok színét, majd utasítás ad a második
fúvóka sor megfelelő fúvókájának arra, hogy a különböző színű
palackokat nagy nyomással egy-egy különböző szállítószalagra
fújja. Így a kék színű, a víztiszta és az egyéb (zöld, sárga, stb.)
színű PET palackok más-más futószalagokon, a szalag végén pedig
a darálóban landolnak.
A válogatómű felszereltsége és működése
1. szelektív gyűjtés;
2. szállítás célgépekkel;
3. utóválogatás és szállítókonténerek tisztítása;
4. tisztított másodnyersanyagok szállítása a feldolgozó üzemekhez

Az újrahasznosítható anyagok válogatása a válogatókabinban
futószalag mellett kézierővel történik. A válogatószalag mindkét
oldalán 6-6 ledobó akna van, amelyeken keresztül a boxokba
kerülnek az újrahasznosítható anyagok (pl.: fólia, papír, PET
palack, többrétegű italos kartondobozok, alumínium
italosdobozok). A válogatószalag végén egy nagy teljesítményű
mágnesszeparátor helyezkedik el, amelynek célja a szalagon
fennmaradt vas alapanyagú hulladék leválasztása. A hasznos
anyagot már nem tartalmazó hulladék a válogatószalag végén egy
gyűjtőkonténerbe hullik, ahonnan a depóinára kerül. A
válogatómű két műszakban üzemel, ez alatt a két műszak alatt (
10-10 ) 20 ember dolgozik a szelektíven gyűjtött hulladékkal.

A boxok ürítése homlokrakodóval történik

Hasznosítható hulladékok bálázása

Az előválogatott hulladékot a homlokrakodó gép
adagolja a bálázógép szállítószalagjára, melyen
keresztül az automatikus üzemű bálázógép
garatjába kerül.

A bálázás után a hulladék kisebb térfogatú lesz, s
ezáltal a tárolás és a szállítása is egyszerűbbé,
költséghatékonyabbá válik.
A válogatómű felszereltsége és működése
A gyűjtősziget felszereltsége és működése

A gyűjtősziget funkciói:

A gyűjtőszigeteken kizárólag a
másodnyersanyagként hasznosítható
összetevők gyűjtése tervezhető (ezek
döntően csomagolási hulladékok):
 a lakosság által odahordott szilárd
hulladékféleségek elkülönített, akadálytalan és
időben folyamatos gyűjtési lehetőségének
biztosítása,
 az elkülönítetten gyűjtött hulladékféleségek
közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból
kifogástalan módon történő, rövid idejű, átmeneti
tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően).




a
a
a
a
papír,
műanyagpalack és -fólia,
színes és fehér üveg,
fém italos dobozok

A fém italos dobozok a műanyaghulladékkal közös
konténerben is gyűjthetők, mert az utóválogató soron
elkülönítésük – akár kézi, akár automatikus módon –
egyszerűen megoldható.

Az italos dobozok önálló konténeres gyűjtését leginkább a
nagy forgalmú kereskedelmi központoknál alkalmazzák.

Gyűjtőszigeteken veszélyes hulladékok (szárazelemek,
festékes dobozok stb.), továbbá bomló szerves hulladékok
és más az egészségre káros, továbbá nagydarabos
hulladékok nem gyűjthetők

A telepítési helyek meghatározásánál
figyelembe veendő szempontok:
 a hulladékkeletkezés valószínűsíthető súlyponti
helyei,
 a kényelmes és viszonylagos rövid idejű gyalogos
megközelítés, lehetővé téve egyúttal a gépkocsival
történő megközelítést is,
 a szelektíven begyűjtött hulladékot tároló edényzet
gépi ürítésének és a gyűjtőjárművek számára az
akadálytalan megközelíthetőségnek a biztosítása,
 rugalmas, a változó igényekhez alkalmazkodó
kialakítás (bővítési lehetőség),
 az adott települési környezetbe harmonikusan
illeszkedő, esztétikus és közegészségügyi
szempontból kifogástalan kivitel.
A gyűjtősziget felszereltsége és
működése

A gyűjtőszigetek legfontosabb jellemzői (az 5/2002 KvVM rendelet 5 §
alapján):

szabványos vagy erre a célra gyártott speciális edényzettel kell
ellátni, minimálisan három hasznosítható hulladék-összetevő
elkülönített begyűjtését kell lehetővé tenni;

elhelyezése történhet közterületen, lakóövezetben, kereskedelmi
egységek közelében úgy, hogy alkalmas legyen a gyalogosan történő
megközelítésre;

a kihelyezett edényzet zárható, bedobónyílással ellátott, a
gyűjtőjárműhöz illesztett rendszerű legyen;

a kialakítását úgy kell megvalósítani, hogy a gyűjtőedényzet
célgéppel történő ürítése biztosítható legyen.

Gyűjtőszigetek elhelyezése

Elhelyezési távolság, ellátási körzet
 A szigeteket elsősorban a lakótelepi övezetben
alkalmazzák, de a városok egyéb részeire is helyeztek el
belőlük. A nagyobb városok sűrűn beépített belvárosi
részén a gyűjtőszigetek helyhiány, illetve városképi
problémák miatt nem kerültek alkalmazásra. Az
edényeket általában forgalmas bevásárlóhelyek,
közintézmények, lakótelepi gyalogos út, illetve
megszokott gyűjtőhelyek mellett helyezték el.
 A gyűjtőszigetek átlagos elhelyezési távolsága 5-600
méter. A BIOKOM Kft megbízásából készített
közvélemény-kutatás szerint a lakosság hulladékfajtától
(papír, üveg, műanyag) függően 250–350 méter
távolságra hajlandó a hulladékot elvinni. Az ellátási
körzet nagysága a beépítettség és a lakósűrűség
függvényében változó, de az átlagos létszám 1.200–
3.500 fő/sziget között alakul.

Alkalmazott edényzet

Begyűjtött mennyiségek
 A lakótelepi, városi területeken általában 3-4 speciális
konténerből kialakított csoportot használnak. Az edények
műanyagból vagy fémből készültek, térfogatuk 1,1 – 2,4
m3 között változik. A műanyag edények általában
esztétikusabb kinézetűek, de sokkal sérülékenyebbek, a
gondatlanság miatt keletkező tüzekben használatra
alkalmatlanná válnak.
 A papír- és műanyag-hulladék gyűjtésére a nagyobb, 2
m3 körüli, míg az üveghulladék gyűjtésére a kisebb, 1 m3
körüli edények alkalmazása javasolható.
 A tapasztalatok alapján a papír mennyisége 1,5–2 tonna/
év, a műanyag 0,4–1 tonna/év, az üveg 1,2–5 tonna
között alakul gyűjtőszigetenként. Kívánatos lenne az egy
lakosra eső 10-15 kg/év papír- és 3-5 kg/év műanyaghulladék visszagyűjtése. A tapasztalatok alapján egy 2
m3 körüli konténerbe átlagosan 300-400 kg papír, 30-50
kg műanyag helyezhető el.

A gyűjtőszigetek legtöbb esetben 3-4 színes,
piktogrammal és tájékoztató feliratokkal
ellátott konténerből állnak. A telepítés helyét,
amennyiben nincs szilárd burkolattal ellátva,
le kell betonozni vagy járdalapokból kell
kialakítani. A konténereket a környezetüktől
esztétikus térelválasztókkal (palánk, sövény)
célszerű elválasztani.

Ürítés
 A gyűjtőszigetek ürítése minden esetben célgépekkel
történik. A konténereknél a helyben ürítést darus
konténeres felépítményű járművek biztosítják. A földbe
süllyesztett edényzetet szintén helyben, tömörítős autóra
szerelt daruval végzik.
 Gyűjtőszigetek felszereltsége
 Az ürítés gyakorisága 3 nap és 3 hét között változik, de
legtöbb esetben kialakított, állandó járatprogram szerint
történik.

Magyarországi tapasztalatok alapján az egyes
konténerekben (2,1–2,5 m3) lévő hulladékok átlagos
tömege papírnál 300-400 kg, műanyagnál 30–50 kg,
üvegnél (1,1-1,5 m3) pedig 320-350 kg gyűjtéskor.

Egy átlagos gyűjtősziget kialakítására 2 db nagy (2,1-2,5
m3) konténer a papír- és a műanyag-, valamint egy kicsi
(1,1–1,5 m3) konténer az üveg gyűjtésére tervezhető.

Egy háromtengelyes, konténeres darusautó heti egyszeri
gyűjtéssel, tapasztalatok alapján 80-100 gyűjtőpont
kiszolgálására képes. A gépjármű egy óra alatt átlagosan 3
gyűjtőpont leürítését tudja elvégezni.






A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően:
a terület jellege, beépítettsége
(családiházas-kertes, zártsorútöbbszintes, egyedi magasházas,
lakótelepi);
az ellátandó lakósszám, a keletkező
hulladék mennyisége;
a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a
szelektíven gyűjtendő alkotók mennyisége
és részaránya;
a hulladékgyűjtés, -szállítás gyakorisága;
szállításszervezési és -gazdaságossági
szempontok határozzák meg.





A szelektív gyűjtés kialakítása során
figyelembe veendő fontosabb
szempontok:
a hulladékkeletkezést helyhez minél
közelebbi és lehető legkényelmesebb
elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek
kialakítása,
a megközelítési távolság az érintett
lakosok számára a lehető legkisebb
legyen,
rugalmas, igényekhez alkalmazkodó
kialakítás,
a települési környezetbe harmonikus
illesztés, esztétikus kivitel.

A hulladékgyűjtő udvar: a háztartásokban keletkező települési
szilárd, - és a külön jogszabályban megállapított veszélyes hulladék átvételére, az elszállításig elkülönített módon történő
tárolásra szolgáló, felügyelettel ellátott, önálló zárt átvevőhely.

Hulladékudvart helyi önkormányzat - a közszolgáltatással együtt
szabályozott módon- vagy az erre szakosodott vállalkozás létesíthet.

A települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes
létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki
szabályairól szóló 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet meghatározza a
telepítés szempontjait, a gyűjthető hulladékok körét, illetve a
hulladékudvarral szemben támasztott minimális műszaki
követelményeket.
A telepítésnél figyelembe veendő
szempontok

a településszerkezet, ezen belül a beépítettség aránya,
az ellátandó lakosságszám és népsűrűség, az udvar
közlekedési kapcsolata, illetve infrastrukturális igénye;

a lakosság által elfogadható ráhordási távolság;

a begyűjtendő hulladékok köre;

a begyűjtendő hulladékok mennyisége összetevők
szerint;

a kötelező közszolgáltatás és a begyűjtési rendszer
kapcsolata, kialakítási feltételei;

a begyűjtött hulladékok további kezelésének
érdekében történő műveletek
megvalósíthatósága;

a hulladékhasznosítás lehetőségei;

a hulladékgyűjtő udvar és az ártalmatlanító
hely kapcsolata;

gazdaságossági szempontok.
A hulladékudvarokban gyűjthető
hulladékok köre

Másodnyersanyagként hasznosítható összetevők (papír,
üveg, műanyag-flakon, fólia, fémhulladék, fém italos
doboz, fahulladék, textilhulladék),

darabos hulladékok (gumiabroncs, hűtőszekrény, háztartási
tárgyak és berendezések, elektronikai hulladékok,
gépkocsironcs),

lakossági körből származó veszélyes hulladékok
(szárazelem, akkumulátor, gyógyszer, festék- és
lakkmaradékok csomagolóeszközeikkel, sütőzsírok,
növényvédőszer-maradékok, fénycső és izzó),

lakossági körből származó építési, bontási hulladékok.

A zöldhulladékok gyűjtésére (nyesedék, fű, lomb)
annak idényjellege és területi koncentráltsága
(főleg kertváros) miatt, lomtalanítási jelleggel
külön gyűjtőjáratok szervezése javasolható az
ingatlanok elől, illetve azok közeléből. Erre a
gyűjtő-szigetek, hulladékudvarok hálózata
valójában nem alkalmas, bár az udvarokon egyegy ilyen célkonténer kihelyezése megoldható.

A gépkocsironcsok gyűjtésére célszerű egyetlen
központi helyet kijelölni, mert innen
gazdaságosabb a továbbszállítás.
A hulladékudvar helyszínének kiválasztásánál a
következőkre kell tekintettel lenni

a településszerkezet (a hulladékudvart a település
sűrűn lakott részén célszerű kialakítani),

a könnyű megközelíthetőség (mind a lakosok,
mind a szállító járművek szempontjából),

a terület látogatottsága,

a közúti forgalom rendje (pl. egyirányú utcák, jól
elhatárolható és bekeríthető területen),

a működtetéshez szükséges közmű csatlakozások
megléte, a regionális hulladékhasznosító
létesítmények elhelyezkedése és
megközelíthetősége.
A hulladékudvar területigényét az alábbi
tényezők befolyásolják

a fogadóépület és a fedett-zárt építmény területe,

a tetővel ellátott, illetve a szabad területen
elhelyezett edényzet helyigénye,

az edényzet mozgatásához, szállításához, illetve a
lakosság beszállításának zavartalanságához
szükséges hely,

a kiegészítő létesítmények és eszközök
elhelyezéséhez szükséges terület (pl. homoktároló,
targoncatároló),

a bővítési lehetőség területigénye.
A hulladékudvarok funkciói a
következők

a lakosság (esetleg intézmények) által behordott
hulladékok átvétele,

az átadott hulladékok mennyiségi és minőségi
adatainak nyilvántartása,

a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása
(az elszállítás menetrendjétől függően),

a hulladékok fizikai kezelése (aprítás, tömörítés,
bálázás, válogatás stb.),

a begyűjtött hulladékok rendszeres elszállításának
szervezése hasznosító vagy ártalmatlanító
telephelyekre.

A begyűjthető hulladékok jegyzékét az 5/2002. (X. 29.)
KvVM rendelet r 2. számú melléklete tartalmazza (EWC).

Veszélyes hulladék esetén egy lakostól alkalmanként
legfeljebb 100 kg mennyiségű hulladék gyűjthető be, illetve
vehető át.

Nem veszélyes hulladékból egy lakostól alkalmanként
begyűjthető (átvehető):

mennyiségi korlát nélkül a 15. és 20. főcsoport hulladékai
(értsd a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.)
KöM rendelet főcsoportjai),

200 kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 02.,
03., 07., 08., 09., 13., 16. főcsoport hulladékai,

1000 kg vagy annál kevesebb mennyiségű
hulladék a 17. főcsoport hulladékai esetében.

Biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú
hulladék hulladékgyűjtő udvarban történő
begyűjtése esetén az erre vonatkozó külön
jogszabály (értsd a biohulladék kezeléséről és a
komposztálás műszaki követelményeiről szóló
23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet) előírásait is
figyelembe kell venni.
A hulladékgyűjtő udvar létesítményei

A hulladékgyűjtő udvart a begyűjtött hulladékok
környezetszennyezést kizáró elhelyezése, valamint az
illetéktelen behatolás megelőzése érdekében körül
kell keríteni, és őrizni kell.

A begyűjtött hulladékok erre a célra rendszeresített
szabványosított gyűjtőedényben vagy konténerben
helyezhetők el. A gyűjtőedényeken minden esetben
és egyértelműen fel kell tüntetni a tárolandó
hulladékfajtát (felirat, piktogram).

A hulladékgyűjtő udvar minimális helyszükséglete az
elhelyezni kívánt edények alapterületének tízszerese, de
legalább 400 m2.

Veszélyes hulladék begyűjtése zárt építményben vagy
konténerben, illetve nyílt téren kettősfalú vagy kármentővel
felszerelt, zárható gyűjtőedényben vagy konténerben
végezhető. A veszélyes hulladék gyűjtése céljára szolgáló
építmény minimális alapterülete 25 m2, konténer esetén 12
m2.

Gyógyszerhulladék (EWC kód: 20 01 31 és 20 01 32)
((Lásd: 6/2001. (VII. 18.) KöM r.)) zárt építményben vagy
konténerben elhelyezett, lezárt gyűjtőedényben gyűjthető
be. A hasznosítható hulladékok fedett területen gyűjthetők.
A hulladékudvar minimális (műszaki)
felszerelése
legalább 2 m magas kerítés, zárható, a
teherforgalom számára is megfelelő kapuval,
 portaépület vagy konténer szociális
helyiségekkel, fűtéssel,
 megfelelő kültéri és beltéri világítás,
 szilárd burkolat az udvar területét lefedően
egységes kialakítással, a telep közlekedési,
edénytárolási és mozgatási területein,
tehergépkocsik forgalmára méretezett módon, a
közlekedési útburkolati jelek felfestésével,
csapadékvíz elvezetéssel, kültéri világítással,
 fedett-zárt tárolórész a begyűjtésre tervezett
hulladék mennyiségére és minőségére
méretezve,


fedett-nyitott és/vagy kültéri tárolórész a begyűjtésre tervezett
hulladék mennyiségére és minőségére méretezve,

a begyűjteni tervezett hulladék mennyiségétől és minőségétől
függő méretű és kialakítású, szabványos, zárt rendszerű edények
(kuka, hordó, konténer), amelyek kiválasztása során gondoskodni
kell arról, hogy a szállítási eszközbe történő ürítésre alkalmasak
legyenek,

1 db 200 kg-os méréshatárú mozgatható mérleg,

homoktároló, fűrészportároló,

egyéb felszívató anyagok,

tűzoltó készülékek,

kéziszerszámok,

egyéni védőfelszerelések,

telefon.
A hulladékudvar felszereltsége és működése
A hulladékudvar működési
rendje
A hulladékgyűjtő udvar
nyitvatartását a helyi
igényeknek megfelelően, a
lakossági időbeosztás
figyelembevételével kell
kialakítani, biztosítva a
délutáni és a hétvégi
lakossági használatot is,
figyelemmel a más
jogszabályokban előírtakra.
(A lakossági veszélyes
hulladék nyilvántartásáról a
hulladékudvart üzemeltető
köteles gondoskodni a
veszélyes hulladékokról szóló
rendelet alapján.)
Nyilvántartás és adminisztráció




A hulladékudvar hulladékforgalmáról
nyilvántartást kell vezetni. Lakossági
beszállításkor - külön kérésre - az átvett
hulladékról bizonylatot kell kiállítani. A
hulladékgyűjtő udvarról történő kiszállítást
minden esetben bizonylaton kell rögzíteni.
Az átvétellel a hulladék tulajdonjoga és a
hulladékkal kapcsolatos kötelezettség az
átvevőre száll át.
Személyi feltételek:
A hulladékgyűjtő udvar személyzetének a
települési szilárd hulladék kezelésére vonatkozó
képesítéssel ((OKJ 21 7898 01 települési
hulladékgyűjtő és -szállító.)) kell rendelkeznie. A
veszélyes hulladék átvételét legalább vegyipari
szakmunkás képesítéssel rendelkező személy
végezheti.
A hulladékudvarok hálózatának
kialakítása

A hulladékudvarok hálózatának kialakításához
figyelembe kell venni:








a
a
a
a
a
a
lakosság által elfogadható ráhordási távolságot,
várható hulladékhozamot,
hulladékhasznosítás lehetőségeit,
beépítettséget,
laksűrűséget,
helyi adottságokat.
A hulladékudvarok kialakításánál alapvető
szempont, hogy kis települések esetében (5000
lakosig) egy hulladékudvar kiépítése elégséges.
A hulladékudvarok hálózatát csak azonos
üzemelési és üzemeltetési rend alapján szabad
működtetni. Eltérő üzemeltető esetén is meg kell
őrizni az udvarra jellemző külső megjelenési és
üzemeltetési formát.
A hulladékudvar felszereltsége és
működése
A hulladékgyűjtő udvarba beszállított
hulladékmennyiséget befolyásolják:
 a lakosság által elfogadott ráhordási távolság,
elérhetőség,
 a nyilvántartási rend (mennyire igazodik a
lakosság szabadidejéhez),
 a fogadási feltételek megfelelősége (pl. könnyű
parkolás).
Az előszelekció nélkül gyűjtött
hulladékok válogatása

A magyar szabályozás szerint nem kezelhető
válogatóműben bomló szervesanyag-tartalmú és
vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladék. Ennek
indoka, hogy az a biohulladék, amelyet eleve nem
szelektíven gyűjtenek, olyan módon szennyeződik,
amelytől a válogatóműben nem lehet elkülöníteni, és
így nem lehet belőle felhasználható termék, így a
válogatómű alkalmazása nem éri el a célt.

A vegyesen gyűjtött települési szilárd
hulladékból a válogatóműben elkülönített
– elvileg hasznosítható – összetevők
szennyezettségük miatt nem
hasznosíthatók az ipari feldolgozás során,
mivel a rájuk tapadó szennyezés miatt a
termék nem lesz megfelelő minőségű.
Az előszelekció nélkül gyűjtött hulladékok
válogatása

A vegyesen gyűjtött hulladékot speciális
esetben válogathatják. Ezek jellemzően
gépi válogatási módszerek a
fertőzésveszély miatt.

Válogatják a hulladékot, ha
 Égetésre kerül sor, az égetőműben történő
beadagolás előtt;
 Lomtalanítás esetén a fahulladékot eltávolítják,
majd hőerőművekben energetikailag
hasznosítják.
Beruházási és üzemeltetési költségek
A szelektív hulladékgyűjtési rendszer kialakítása
jelentős beruházási költségekkel jár.
 Gyűjtőedényzetek beszerzése;
 Begyűjtő járművek beszerzése/átalakítása;
 Hulladékudvar kialakítása;
 Hulladékválogató, előkészítő technológia
kialakítása;
 Lakosság tájékoztatása.
Ezen költségeket a települési önkormányzatok, ill.
a helyi hulladékkezelő általában nem tudja
fedezni, erre a célra rendelkezésre állnak
önkormányzati és állami pénzügyi erőforrások is
/OHÜ által meghírdetett és EU-s pályázatok/

Optimálisan működő szelektív hulladékgyűjtési
rendszer önfenntartó lenne, azaz a szelektíven
gyűjtött hulladékok értékesítéséből származó
bevételnek fedeznie kellene a működtetési
költségeket. Ez azonban nem valósul meg, ezért
folyamatos önkormányzati és állami finanszírozás
szükséges (pályázatok, ill. a környezetvédelmi
bírságok 30%-a áll rendelkezésre erre a célra).

A hulladékok hasznosítását koordináló szervezetek
nonprofit mivoltából következően a náluk keletkező
„hasznot” a hulladék szelektív begyűjtésének
fejlesztésére kell fordítani.
A szelektív hulladékgyűjtés, mint
megélhetési forrás!