Transcript Hulladékok módosulásai a természeti környezetben

Dr. Dióssy László
c. egyetemi docens

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
 Növényi tápanyagként viselkedő hulladékok
 Ásványolaj-tartalmú hulladékok
 Műanyaghulladékok
 Növényvédőszer-tartalmú hulladékok
 Mérgező fémeket tartalmazó hulladékok
 Savtartalmú hulladékok
Hulladékok a természetben
Természeti környezet

A bioszférának azon része, mely ember általi módosításoktól
mentes. A természeti környezetben lezajló folyamatok iránya
meghatározott, és mindig olyan, hogy a rendszer entrópiája
(rendezettsége) növekedjen.

Az, hogy mentes emberi beavatkozástól, nem azt jelenti, hogy nem
érik antropogén hatások. Jellegéből adódóan azonban a természeti
környezet ezen hatásokat bizonyos mértékig ellensúlyozni tudja
(pufferhatás).

Amennyiben a károsító hatás olyan mértékű, hogy azt a természeti
környezet nem képes ellensúlyozni (pl. atomrobbantás), a
környezet „természeti” mivolta megszűnik, degradálódik.
Hulladékok jellemzése lebomlási idő
alapján

Amint a hulladék bekerül a természeti környezetbe, megpróbál
valamilyen módon részt venni a természeti körfolyamatokban, mely
folyamat során lebomlik. A hulladék lebomlási ideje jellemezhető a
hulladék „inertségével”. Inert az a hulladék, mely a természeti
folyamatokban gyakorlatilag nem vesz részt. Ilyen pl. az üveg.
Vigyázz,nem az inert hulladékbesorolásáról van szó!!!

Kevésbé inert egy műanyag hulladék, mely a természeti
folyamatokban ha lassan is, de reagál, miközben környezetre káros
alkotóelemeire bomlik. Végül legkevésbé inert, és sok esetben éppen
ezért veszélyes az olyan hulladék, mely a természeti folyamatokra
azonnal hatással van. Pl. savak, vagy olajok.
A természeti környezetben való lebomlási
hajlamot idegen szóval perzisztenciának
nevezik. Perzisztens egy hulladék akkor,
ha a környezetbe kerülve hosszú időn
keresztül változatlan marad. A perzisztens
vegyületek egyik iskolapéldája a DDT
 A 60-as évek végén Mo-on betiltották

Klór
Fenil
Klór
Etán
Fenil
Klór
Diklór-difenil-triklór-etán (DDT ) molekula 3D rajza
Természetes degradációt
befolyásoló tényezők

A hulladékok természetes degradációját
számos tényező befolyásolja. A hulladék
minőségén (inertségén) túlmenően a
természeti környezet degradációt
befolyásoló tényezői:
 UV-fény
 Víz
 Levegő oxigénje
 Mikrobiális környezet
UV fény

Az ultraibolya sugárzás a látható fénynél
kisebb hullámhosszú, nagy energiájú
sugárzás.
UV-C:
100-280 nm
UV-B:
280-315 nm
UV-A:
315-400 nm

UV fény hatására elsősorban szerves
vegyületekben játszódik le kémiai átalakulás.
Ennek oka, hogy ezekben a vegyületekben a
kémiai kötések felbontásához szükséges
energia az UV-sugárzás nagyságrendjébe
esik.

A folyamatot idegen szóval fotodegradációnak
nevezik (fény hatására bekövetkező bomlás).
Víz

Amint a hulladék vizes közegbe kerül, spontán
anyagáramlás indul meg a hulladék és a vizes fázis
között. Az anyagáramlás hajtóereje a
koncentrációkülönbség (ozmózis). A folyamatot
kioldásnak nevezzük, a kioldódási hajlam szintén
fontos jellemzője a hulladékoknak.

A víz ezenfelül kémiai és biokémiai reakciók színteréül
is szolgál. A reakciókat és a kioldási tulajdonságokat
is meghatározó fontos paraméter a környezeti víz pH-
ja.
Levegő

A Föld légköre oxidatív közeg. A természeti
környezetbe került, levegőtől el nem zárt
hulladékot a levegő oxigénje előbb-utóbb
oxidálni fogja. A folyamat során a
hulladékban található telítetlen vegyületek
(pl. telítetlen zsírsavak) fokozatosan
telítődnek, majd a szénláncok bomlásnak
indulnak.
Mikrobiális környezet:

A környezetben található mikróbák (baktériumok,
gombák) a biológiailag bontható hulladékokat
bontani kezdik. Ezek a hulladékok főként a
természetes szerves anyagok (zöldhulladék,
papír, fa). A folyamat neve biodegradáció.

(Viszonylag új találmány a biológiailag bontható
műanyag („komposztálható bevásárló táska”),
aminek elnevezése nem pontos, mivel a
baktériumok a szénláncot csak darabolni tudják,
teljesen lebontani nem.)
Hulladékok és az ember
kapcsolódásának lehetséges módjai
Párolgás
Ki
ül
ep
ed
és
Kilúgozás vagy
elfolyó csapadékvíz
Kiülepedés
Széllel szállított
por
Talaj
Kilúgozás
Szorpció
Csapadékvízzel
szállított szemcsék
Pá
rol
gá
s
Hulladék
lerakó
Belégzés
Légtér
Vizek
Ki
lég
zé
s
Be
lég
zé
s
Közvetlen
érintkezés
Vízi és földi
élõlények
lék
á
l
p
Tá
lék
ü
Ür
Táplálék
zés
e
ntk
i
r
é
en
l
t
e
zv
ö
K
Táplálék
ivóvízzel
Ember

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
Önmaguktól végbemenő
folyamatok

Fotokémiai folyamatok

Redoxi folyamatok

Hidrolízises folyamatok

Metabolikus folyamatok
Fotokémiai folyamatok

A fotokémiai folyamatok végbemeneteléhez elengedhetetlenül
szükséges, hogy a hulladékot alkotó molekula a napsugárzás nagy
energiájú fotonjait elnyelje.

A gerjesztett állapotú molekula megnövekedett reakciókészsége
következtében valamilyen degradációs folyamat játszódik le, és
általában kisebb molekulatömegű termékek keletkeznek, pl.
műanyagok esetében.

A kisebb molekulatömeg előnyös a metabolikus bontás
szempontjából. Annak ellenére, hogy a fotokémiai reakciók
nagyon hatásosak lehetnek a szerves hulladék lebontására,
részarányuk a hulladéklebontásban azonban nagyon kicsiny az
önárnyékolás és a hulladék takarása (pl. földdel) miatt.
Redoxi folyamatok

A redoxi folyamatokban elektronleadás (oxidáció) és
elektronfelvétel (redukció) játszódik le a hulladék és a
környezet molekulái között, amely természetesen egy
másik típusú hulladék is lehet.

Redoxi folyamatok játszódhatnak le szerves anyagok
kémiai vagy biológiai oxidációja és változó vegyértékű
fémhulladékok (króm, vas, mangán, ón) bomlása
során.
Hidrolízises folyamatok

A hidrolízis olyan egyensúlyt kialakító protolitikus
(protonátmenettel járó vagy sav-bázis reakció) folyamat,
amelyben az egymásra ható anyagok egyike víz. Ionvegyületeket
(sókat) tartalmazó hulladékok hidrolízisekor mutatkozó kémhatást
(savas vagy lúgos lesz-e a képződött oldat) az határozza meg,
hogy a víz az ionvegyület kationjával vagy anionjával lép-e
reakcióba.

Ha a víz a BA ionvegyület kationjaival reagál (pl. ammónium-
kloriddal), akkor a kémhatás savas lesz:

B+ + 2 H2O = BOH + H3O+

Ha a víz a BA ionvegyület anionjával reagál (pl.
nátrium-acetát), akkor a kémhatás lúgos lesz.


A- + H2O = HA+ + OH-
Ha a víz nem lép reakcióba az ionvegyület (pl.
nátrium-klorid) kationjával vagy anionjával, akkor
nem következik be a hidrolízis, a kémhatás semleges
marad.


2 H2O = H3O+ + OH- + A- + B+
A hidrolízis főleg az észter alapú (szerves foszforsav-
észterek) anyagok lebontásakor jelentős.

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
vegyületeket tartalmazó
hulladékok

A nagy oxigénigényű hulladékok nem
feltétlenül mérgező vegyületek. Káros
hatásukat közvetett úton fejtik ki azáltal,
hogy ezek a hulladékok alacsonyabb rendű
élő szervezetek tápanyagai, pl.
baktériumoké, amelyek e vegyületeket
oxidatív úton lebontják, és a lebontott
részeket a felszabaduló energia segítségével
saját testük építésére használják fel.

A nagyobb baktériumaktivitás miatt az
oxigénfogyasztás egyre gyorsul.

A növekvő oxigénhiány következtében sorra
pusztulnak ki az oxigénigényes élőlények, és
szélsőséges esetben az oxigénhiány olyan
mértéket is elérhet, hogy maguk a baktériumok
is elpusztulnak

A víz vagy talaj anaerob (oxigénmentes) jellegű
lesz.


C + O2  CO2
egyszerűsített reakciót figyelembe véve látható,
hogy 12 g szénhez 32 g oxigén szükséges a
lebontási folyamatban.

Miért?

Ebbe a körbe tartoznak a szerves
szénvegyületeket tartalmazó háztartási,
textilipari, élelmiszeripari, bőripari,
mezőgazdasági szilárd és folyékony hulladékok .
Nem tartoznak ide a műanyagok.

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
Fertőzést terjesztő hulladékok

Fertőző anyagok megjelenésére lehet számítani
 Fekáliatartalmú hulladék;
 Egészségügyi intézmények hulladékai;
 Vágóhídi hulladékok, állati tetemek esetében.

A környezetbe kerülve a fertőző hatás évekigévtizedekig megmarad, mivel a kórokozó
mikroorganizmusok „betokozódnak”, ellenállnak
a környezet hatásainak, és amikor arra alkalmas
környezetbe (gazdaszervezetbe) kerülnek,
szaporodásnak indulnak és fertőző hatásukat
kifejtik.

A fekáliatartalmú hulladékok potenciális veszélyt
jelentenek a kolera, vérhas, tífusz, tetanusz,
fertőző májgyulladás terjesztése miatt. Az ilyen
jellegű hulladékok környezetbe kerülése
általában véletlenszerű, és a kikerült
baktériumok többsége a talajban, vízben elég
gyorsan elpusztul.

Éppen ezért esetleges jelenlétükre csak közvetett
úton, a fekáliás szennyeződést mindig kísérő
kólibaktériumok jelenlétéből következtetünk.
Kivételek a tuberkulózis, paratífusz kórokozói,
amelyek hónapokig is életképesek.

Az egészségügyi intézmények hulladékai
közül a biológiai anyagok (vér, vizelet,
váladék), az egyszer használatos
eszközök (pl. katétercsövek, injekciós
tűk), a kísérleti állatok, a testrészek és
szervmaradványok stb. kórokozó mikrobái
vagy toxinjai nem megfelelő
hulladékkezelés esetén, állati vagy emberi
megbetegedést idézhetnek elő.

Fertőzést okozó hulladékok az állati tetemek is. Függetlenül attól,
hogy az elhullás megbetegedés vagy baleset miatt következett-e
be, a tetemet fertőzőnek kell tekinteni. A tetem szerves anyagai a
talajban, vízben mineralizálódnak (ásványi anyaggá válnak);

Oxigénmentes környezetben anaerob rothadás során metán,
ammónia, hidrogén képződik, a levegővel érintkező részeken
aerob korhadás játszódik le, amelyet a szén-dioxid és víz
képződése kísér. A rothadó tetemben elszaporodhatnak a
tetanuszt, gázödémát okozó baktériumokok.
Az elhullott állati tetemek terjeszthetik az athrax- (Bacillus
anthracis) fertőzést. Ez az anaerob baktérium évekig megőrzi
fertőző képességét (pl. oroszlánok).

Az állati és emberi maradványok a talaj
típusától függően általában 10...20 év alatt
mineralizálódnak. Túl száraz talaj esetén
azonban mumifikálódás, kötött,
oxigénmentes vizes talajok esetén viaszos
konzerválódás következhet be; a szöveti zsír
zsírsavra bomlik, és kalcium-,
magnéziumionokkal reagálva a képződött
zsírsavók konzerválhatják a tetemet az újbóli
felszínre kerülésig.

Állati hulladék temetők, „dögkutak”.

A dögkutak és dögterek üzemeltetéséből
származó potenciális kockázatot elsősorban a
szerves anyag lebomlása során keletkező
bomlástermékek talajvízbe jutása jelenti.

A potenciális szennyező-anyagok:
 elsősorban a bakteorológiai szennyezés (pl. Coli
baktériumok)
 kisebb mértékben bomló szerves vegyületek (pl.
zsírsavak),
 harmadrészt vegyi szennyezők (ammónia, kloridok,
foszfátok, nehézfémek, nehéz olajok).

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
 Növényi tápanyagként viselkedő
hulladékok
Növényi tápanyagként viselkedő
hulladékok

Bizonyos hulladék, pl. műtrágyamaradványokat tartalmazó szilárd
hulladék - bár önmagában az emberre nem mérgező - közvetett
úton igen súlyos károkat okozhat, ha a hulladék kezelése nem
megfelelő.

A növények fejlődését általában a rendelkezésre álló tápanyag
korlátozza. A tápanyagfelvétel során a növény hozzájut a számára
nélkülözhetetlen elemekhez, a nitrogénhez, a foszforhoz, a
kénhez, a nyomelemekhez. Ezek az anyagok a talajerózió és
oldódása révén belekerülnek a vizekbe, és eutrofizációs
folyamatot indíthatnak el (tápanyag feldúsul, elszaporodnak az
elsődleges termelő élőlények).

A természetes eutrofizációs folyamat az emberi
tevékenység következtében felgyorsult. Az eutrofizáció
azonban csak részben tulajdonítható a nem megfelelő
hulladékkezelésnek, növekedése olyan mindennapos
dolgokra vezethető vissza, mint a földművelés, a
műtrágyahasználat.

Az eutrofizáció a folyamat kezdetén hasznos lehet,
hiszen a vízinövények által felvehető tápanyagok
koncentrációjának növekedésével nő a
növénymennyiség, amely magával hozza a növényevő
és ragadozó halak számának növekedését is. Később
azonban az algák robbanásszerű szaporodása véget vet
ennek a hasznos folyamatnak.

A túlzott mértékű eutrofizáció veszélyével kell
számolni minden oldható foszfát- és nitrogéntartalmú
hulladék elhelyezésekor, ugyanis a kioldódott sók a
talajvízzel eljuthatnak a folyókba, tavakba és a víz
minősége jelentősen megváltozhat. A foszfor
különösen veszélyes a vízminőség szempontjából,
ugyanis a vízgyűjtőbe jutó foszfor gyakorlatilag nem
távozik el, mert állandó körforgást végez .

(Bizonyos mennyiségű foszfor eltávozására lehet
számítani abban az esetben, ha a vízterületen nagy
számban élnek olyan élőlények, amelyek fejlődésük
első szakaszát vízben töltik, majd kifejlett
állapotukban életüket a szárazföldön folytatják.)

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
 Növényi tápanyagként viselkedő hulladékok
 Ásványolaj-tartalmú hulladékok
Ásványolaj-tartalmú hulladékok

Az ásványolaj kémiai szempontból nem azonos
alkotórészekből áll, így a környezettel különböző
módon lép kapcsolatba. Az olajos hulladékok
különböző szénhidrogének százait tartalmazhatják. A
szénen és hidrogénen kívül kén, oxigén, nitrogén és
nyomelemek találhatók bennük. Az olajos hulladékok
általában ugyanazokat a vegyületeket tartalmazzák,
de mindig különböző arányban.

A környezetbe kikerülő olajos hulladék változatos
kémiai átalakulásokon megy keresztül.

Ha az olajos hulladék a benzinéhez hasonló
forráspontú frakciókat tartalmaz, jelentős részük
elpárolog.

A többit a talajrészecskék adszorbeálják, vagy vízzel
érintkezve olyan emulzió képződik, amelyet az
ásványolajban található különböző gyantás, aszfaltos
jellegű anyagok stabilizálnak.

Az ásványolaj alkotórészeinek jelentős része
biológiailag bontható, azonban ezért a biológiai
bontásért, amely jelentős mennyiségű oxigént
igényel, a környezet oxigénhiányával fizetünk.

A lebontás csak oxigéndús környezetben baktériumok
segítségével valósulhat meg, ezért rendkívül veszélyes a talaj
olajjal való szennyeződése, mivel az oxigéntartalom pótlása a
talajban rendkívül lassú folyamat.

Kifejezetten rossz eljárás az, amikor a kiömlött, víz felszínén
úszó olajszennyeződést süllyesztőszerekkel, pl. cementtel,
téglaporral távolítják el.

Miért?

A kezelőanyag felületén adszorbeálódott olaj a meder oxigénnel
kevéssé ellátott alján rakódik le, és ezáltal a lebomlás jóval
lassabban megy végbe, mint a felszín közelében.

Oxigénmentes környezetben az olaj nem bomlik biológiailag,
hiszen maga az ásványolaj is anaerob bomlás végterméke!

Az eddigiek alapján az ásványolaj-tartalmú
hulladékok viselkedése azonos a nagy oxigénigényű
hulladékokéval.

Azért sorolják külön csoportba őket, mert nemcsak
nagy oxigénigényűek, de igen nagy a toxicitásuk.

Ebből a szempontból különösen veszélyes a kis
forráspontú aromás szénhidrogén tartalom (BTEX-
vegyületek: benzol, toluol, etil-benzil, xilol), továbbá
a kondenzált gyűrűs aromás szénhidrogének (pl.
naftalin, antracén, fenantrén). Ezek a vegyületek
zsíroldható tulajdonságuk révén beépülnek a test
szövetébe (pl. hal, kagyló), és elfogyasztásuk esetén
jelentős ízelváltozást vagy pusztulást okoznak.

A hulladékból származó ásványolaj-szennyeződés
további kellemetlen tulajdonsága, hogy nem
bontható le teljesen biológiailag.

Az elágazó szénláncú és a 32 szénatomszámnál
hosszabb szénhidrogének mikrobiológiailag
inertek, és a bontási folyamat lezajlása után
aszfaltos csomócskák formájában visszamaradnak.

Ilyen jellegű szuroklabdák - amelyek néhány
milligrammtól kezdve több kilogramm tömegűek is
lehetnek - gyakran észlelhetők a tengereken,
amelyek olajkiömlések, tartályhajók ballasztvízkibocsátásának végső maradványai.

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
 Növényi tápanyagként viselkedő hulladékok
 Ásványolaj-tartalmú hulladékok
 Műanyaghulladékok
94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet
a csomagolásról és a csomagolási hulladék
kezelésének részletes szabályairól

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed

a) az ország területén forgalmazott termék csomagolására és a
csomagolási hulladékra,

b) azokra a természetes személyekre, jogi személyekre és
gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont], akiknél, illetve
amelyeknél a csomagolás előállítása történik, csomagolási hulladék
keletkezik, vagy akik, illetve amelyek a csomagolási hulladékkal
kapcsolatos tevékenységet folytatnak.

(2) Nem terjed ki a rendelet hatálya a radioaktív anyagok
csomagolására és csomagolásának hulladékára.
Értelmező rendelkezések

2. § (1) E rendelet alkalmazásában

a) csomagolás:

aa) valamennyi olyan tétel, amelyet a termelő vagy a felhasználó
valamely termék (a nyersanyagtól a feldolgozott termékig)
befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és
bemutatására (csomagolási funkció) használ, ideértve az
ugyanilyen célra használt egyszer használatos tételt,

ab) az aa) pontban meghatározottaknak - a csomagolás által
biztosított egyéb funkciók sérelme nélkül - megfelelő tételek,
kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a
termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes
élettartama alatt szükséges, és az egyes alkotóelemeket együttes
felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták,

ac) a forgalmazás helyén történő megtöltésre tervezett és
szánt, csomagolási funkciót ellátó tételek, továbbá a
forgalmazás helyén eladott, megtöltött vagy az ott történő
megtöltésre tervezett és szánt, csomagolási funkciót ellátó
egyszer használatos tételek,

ad) a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz
rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemek,
kivéve, ha azok a termékek szerves részét képezik, és az
egyes alkotóelemeket együttes fogyasztásra vagy
értékesítésre szánták; a csomagolásba beépülő egyéb
összetevőket és kiegészítő elemeket azon csomagolás
részének kell tekinteni, amelyikbe azokat beépítették;
Csomagolás

Csomagolás: csomagolási tevékenység során,
csomagolóanyag(ok), csomagolóeszköz(ök), csomagolási
segédanyag(ok) és eszközök felhasználásával létrehozott
ideiglenes védőburkolat.

Fajtái:
 fogyasztói csomagolás,
 gyűjtő csomagolás,
 szállítási csomagolás.

Példa: 1,5 literes, PET palackos ásványvíz csomagolás, amely
a következő összetevőkből tevődik össze
 fogyasztói csomagolás: PET palack, címke, záróelem
 gyűjtőcsomagolás: zsugorfólia (+ esetleg ráragasztott hordfül és/vagy címke)
 szállítási csomagolás: rakodólap, fóliás rögzítés (+ esetleg rétegelválasztó lap
és címke)
Csomagolások típusai

Hajlékony-falú műanyag fogyasztói
csomagolások
 Fólia alapú fogyasztói csomagolások
 Műanyag hálós csomagolások

Merev-falú csomagolások
 Dobozos, poharas, tégelyes
 Flakonos
 Palackos
 Kannás csomagolások
 Vödrös csomagolások
Csomagolóanyagok
hasznosításának szabályozása

2011 végéig a csomagolási hulladék tömegének
legalább 60%-át kellett hasznosítani.

Ezen belül az összes csomagolóanyag
minimálisan 55%-át (maximum 80%-t) kellett
újrafeldolgozni (anyagában hasznosítani) a
műanyagnál 22,5% legyen legalább az
anyagában történő hasznosítás.

Ezen előírások alól 2012-ig kértünk és kaptunk
átmeneti mentességet (2005/20/EK irányelv.

2015-ig szelektív hulladékgyűjtési rendszert
kell felállítani

2020-ig a háztartásokból származó műanyag
hulladék, estében az újrahasználatra való
előkészítést és az újrafeldolgozást tömegében
átlagosan minimum 50 %-ra kell növelni.

A hasznosítás terén az EU előírásoknak,
pontosabban a „Csatlakozási Szerződésben”
foglaltaknak megfelelően a csomagolási
hulladék hasznosításában 2005-ben elértük
az 50 %-os hasznosítási arányt.
Csomagolási hulladék
kibocsátása

A csomagolási hulladékok kibocsátása az
elmúlt időszakban jelentős, évente 2%-ot
meghaladó növekedést mutatott.
Szelektíven gyűjtött
csomagolási hulladék
Csomagolási hulladék előrejelzése

Ezen a területen is több hasznosítást koordináló
szervezet működött eddig, külön szervezetet hoztak
létre a gyógyszercsomagolások és növényvédőszer
csomagolások hulladékainak gyűjtésére és kezelésére
is.

A csomagolási hulladékok hasznosításának szervezését
eddig szinte csak ezek a szervezetek végezték.

Jól mutatja a piac lefedettségét, hogy önmagában a
legjelentősebb koordináló szervezet a teljes magyar
csomagolás kibocsátás mintegy 70%-ért, a második
legnagyobb mintegy 16%-áért volt felelős.
A csomagolási hulladékok kezelésének előrejelzése
2014-ig a jóváhagyott fejlesztések hatásait figyelembe véve
Eszközrendszer

Begyűjtési és kezelési kapacitások kialakítása
 Visszavételi rendszerek működtetése a kereskedelemben,
mely nem feltétlenül betétdíjas rendszerben valósulna meg
 A kiterjesztett gyártói felelősség erősítése az új irányelvvel
összhangban, tekintettel a megelőzésre és a teljes
mennyiség ártalmatlanítására, valamint a hasznosításra
 Új termékdíjas rendszer kialakítása, szem előtt tartva a
nyitottság versenysemlegesség biztosítását, pénzügyi
garanciák, hasznosítási díj, önkormányzatoknak fizetendő
díj egységes szabályozása
 A másodnyersanyagból származó termékek
felhasználásának elősegítése,
A csomagolóeszközök újratöltése, a
csomagolóanyagok ismételt
felhasználása

csomagolóeszközök újratöltése (PET palackok),

elgázosítás pirolízissel,

feldolgozás kőolajiparban, olajfrakciók, paraffin
előállítása,

regenerálással ismételten műanyag termékek
előállítása,

égető berendezésben energetikai hasznosítás.
Műanyag csomagolószerek
hasznosítása

A csomagolás gyártására és összetételére vonatkozó
követelmények
 A csomagolást úgy kell előállítani, hogy a csomagolás térfogata és
tömege arra a minimálisan elégséges mennyiségre korlátozódjék,
amely fenntartja a csomagolt termék és a felhasználó számára a
biztonságosság, higiénia és elfogadhatóság szükséges szintjét.
 A csomagolást úgy kell megtervezni, előállítani és forgalmazni,
hogy lehetővé tegyék annak újrahasználatát vagy hasznosítását
[beleértve az anyagában történő hasznosítást (újrafeldolgozást)],
és minimumra csökkentsék annak a környezetre gyakorolt hatását,
amikor a csomagolási hulladékok vagy a csomagolási
hulladékgazdálkodási műveletek anyagmaradékát ártalmatlanítják.

A csomagolás gyártására és összetételére
vonatkozó követelmények
 A csomagolást úgy kell előállítani, hogy minimumra
csökkentsék az ártalmas és más veszélyes anyagok
jelenlétét bármilyen csomagolási összetevő vagy
csomagolóanyag alkotóelemei között, tekintettel azoknak
a kezelés során:
 levegőbe kibocsátott anyagban, különösen
 salakban vagy csurgalékvízben való jelenlétére,
 amikor a csomagolást vagy a gazdálkodási műveletekből
származó anyagmaradékokat vagy a csomagolási
hulladékot elégetik,
 hulladék lerakóhelyen ártalmatlanítják vagy egyéb módon
kezelik.
A csomagolás újrahasználható
jellegére vonatkozó követelmények

Az alábbi követelményeket egyidejűleg kell
kielégíteni:
 a csomagolás fizikai tulajdonságainak és jellemzőinek
lehetővé kell tenniük több fordulót, vagy visszatérést
(rotációt) a felhasználás rendes körülményei között előre
látható feltételek mellett;
 teljesíteniük kell a hasznosítható csomagolásra
vonatkozó sajátos követelményeket, amikor a
csomagolást már nem használják fel újra, és ezáltal
hulladékká válik.
A csomagolás hasznosítható jellegére
vonatkozó követelmények
- Az anyagában történő hasznosítás: a csomagolást úgy
kell előállítani, hogy a piacképes termékek gyártása
során felhasznált anyagok bizonyos súlyszázalékának
visszaforgatását lehetővé tegyék. E százalékos arány
megállapítása azon anyagtípustól függően változhat,
amelyből a csomagolás összetevődik.
- Az energia-visszanyerés formájában hasznosítható
csomagolás: az energia-visszanyerés céljából
feldolgozott csomagolási hulladéknak minimális alsó
fűtőértékkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy lehetővé
tegye az energia-visszanyerés optimalizálását.
A csomagolás hasznosítható jellegére
vonatkozó követelmények

A komposztálás formájában hasznosítható csomagolás: a
komposztálás céljából feldolgozott csomagolási hulladéknak
olyan biológiai úton lebontható jelleggel kell rendelkeznie,
hogy az ne akadályozza az elkülönített begyűjtést és azt a
komposztálási eljárást vagy tevékenységet, amelynek azt
alávetik.

Biológiai úton lebontható csomagolás: a biológiai úton
lebontható csomagolásnak olyan összetétellel kell
rendelkeznie, hogy képes legyen fizikai, kémiai, termikus
vagy biológiai bomlásra úgy, hogy a levegő jelenlétében
végső soron szén-dioxiddá, biomasszává, vízzé vagy levegő
kizárása mellett elsősorban metánná bomoljon.

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
 Növényi tápanyagként viselkedő hulladékok
 Ásványolaj-tartalmú hulladékok
 Műanyaghulladékok
 Növényvédőszer-tartalmú hulladékok
Vizekre gyakorolt hatása

Felszíni, felszín alatti vizek szennyeződhetnek:

Kommunális szennyvizek

Mezőgazdasági művelésű területekről, állattartó
telepekről származó bemosódások (szerves trágya,
műtrágya és növényvédőszerek, stb.)

Az elsőbbségi szerves anyagok közül különféle
növényvédő szerek (endoszulfán, diuron,
izoproturon, trifluralin), többgyűrűs aromás
szénhidrogének, oktilfenolok és dietil-hexil-ftalát )
Nitrát koncentráció
Növényvédő szer alkalmazásának
célja

A növényvédő szerek alkalmazásának
célja a gyomok, a termést károsító
rovarok és a gombás fertőzésekkel
szembeni védelme, a termelés
biztonságosabbá tétele, a terméshozam
növelése.
Növényvédő szer hulladék és
csomagolása

A növényvédő szer csomagolási hulladék begyűjtésére
és ártalmatlanítására - a gyártói felelősség elve
alapján - a növényvédő szer mennyiség 97%-át
forgalmazó 20 gyártó 2003-ban koordináló
szervezetet alapított, így gondoskodva a hulladék
kezeléséről.

2008-ban 5025 t volt a növényvédő-szer
csomagolóanyag-kibocsátás. Ennek kezelése az 55%os összes hasznosításon belül 35%-ban anyagában
hasznosításként történt meg.
Növényvédő-szer csomagolóanyag kezelési
kötelezettségek és azok teljesítése
A „múlt”-ból maradt növényvédő-szer hulladék begyűjtésére
és ártalmatlanítására a KvVM két akciót szervezett. Ennek
keretében 5 megyéből összesen 186 tonna növényvédőszerhulladék került begyűjtésre. Az akciókból kimaradt 14
megyében kb. 200 tonna növényvédő-szer hulladékról van
információ.

Ismertesse a hulladék módosulását a
természeti környezetben!
 Önmaguktól végbemenő folyamatok
 Nagy oxigénigényű vegyületeket
tartalmazóhulladékok
 Fertőzést terjesztő hulladékok
 Növényi tápanyagként viselkedő hulladékok
 Ásványolaj-tartalmú hulladékok
 Műanyaghulladékok
 Növényvédőszer-tartalmú hulladékok
 Mérgező fémeket tartalmazó hulladékok

Mérgező fémeket tartalmazó hulladékok
Elemek
Az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezeléséről
szóló 21/2008 KvVM rendelet néhány kivételtől eltekintve
forgalmazási tilalmat vezet be a 0,0005 tömegszázalékot
meghaladó higanyt tartalmazó elemek, illetve akkumulátorok
és a 0,002 tömegszázalékot meghaladó kadmiumot
tartalmazó hordozható elemek, illetve akkumulátorok
esetében.

A hulladékká vált gépjármű-, valamint ipari elem, illetve
akkumulátor hulladéklerakóban lerakással és termikus módon
való ártalmatlanítása az újrafeldolgozási eljárás alkalmazása
során keletkező maradványhulladék kivételével - tilos.

Hordozható elemek és akkumulátorok esetén a
visszagyűjtési kötelezettség 2012-re 25%, míg 2016ra 45%. A vonatkoztatási alap az elmúlt három évben
piacra vitt mennyiség számtani átlaga.

A visszavett elemeket, illetve akkumulátorokat teljes
egészében, de típustól függően 50-75%-os
hatékonysággal kell újrafeldolgozni. Ez kötelezettség
a gépjármű és ipari elemekre és akkumulátorokra
2008. szeptembertől, míg a hordozható elemekre és
akkumulátorokra 2011 szeptembertől hatályos.

Elemek és akkumulátorok esetén teljes körű
visszagyűjtési kötelezettség van jogszabályban
előírva. 2009. július 1-tıl valamennyi ilyen árut
forgalmazó kiskereskedelmi egységben kötelező
a visszavétel biztosítása.

Az akkumulátorok nagy részére termékdíj fizetési
kötelezettség van életben. A teljes termékdíj
mentességhez előírt begyűjtési arány 100%
(teljes forgalmazott mennyiség begyűjtése)és
ennek 72 %-át kell anyagában hasznosítani.

A hordozható elemek és akkumulátorok illetve
hulladékaik területén három koordináló szervezet
alakult. 2008. elejei adatok szerint közel 11.500
gyűjtőpontjuk volt, a terjeszkedésük folyamatos.

Az ólom-sav akkumulátor gyűjtésére és
hasznosítására alakult két legjelentősebb
koordináló szervezet gyűjtőpontjainak száma
országosan mintegy 400. A kiskereskedelmi
egységek egy részében (szervizek, nagyobb
autósboltok, üzemanyagtöltő állomások, stb.) is
vannak kihelyezett konténerek, ezek száma
megközelítőleg háromezerre tehető.
A jelentősebb problémák

Jelenleg Magyarországon nincs hasznosítási kapacitás. Az eddigi
ólom-akkumulátor feldolgozó létesítési kezdeményezések lakossági
tiltakozás és várható kapacitás-kihasználtsági, gazdaságossági
okokból meghiúsultak. Az ólom viszonylag stabil piaca, valamint a
technológiák fejlődése következtében egyre hatékonyabb eljárások
miatt nem zárható ki ilyen feldolgozómű kialakítása. A hazánkban
képződő hulladék elemek mennyiségére alapozva gazdaságos
feldolgozó üzem nem lenne megvalósítható. A szomszédos
országokkal közös feldolgozásra azonban fennáll a lehetőség, a
gazdaságos működés feltétele ekkor a hulladék országhatárt átlépő
szállításának biztosítása.

A begyűjtési hálózat kielégítő, de a későbbi
begyűjtési előírásoknak való biztos
megfeleléshez szükséges a további bővítése.

A lakosság rendelkezésére álló eszközök
kihasználtsága, valamint a szelektív
gyűjtéssel kapcsolatos informáltsága nem
kielégítő.
Hordozható elemek és
akkumulátorok

A hordozható készülékek mérete egyre
csökken; a korábban domináns AA
(ceruza) méret helyett egyre inkább az
AAA méret válik uralkodóvá, melynek
mérete és tömege is kisebb, így várhatóan
a keletkező hulladékmennyiség is
fokozatosan csökken.
Elektronikai berendezések
Az elért eredmények a következők szerint
foglalhatók össze

A gyártóknak regisztráltatniuk kell magukat az illetékes
hatóságnál. A regisztráció 2005-ben kezdődött meg, a
nyilvántartottak száma folyamatosan nő, 2007 végére elérte a
800-at, 2008 végére pedig túllépte az ezret. Az évente
képződött mennyiség a gyártói regisztráció alapján a gyártók
által forgalomba hozott berendezéseken alapul.

A bejelentkezett gyártók 2004-2007 között évente kb.
120.000-130.000 t elektromos berendezést helyeztek piacra.
A begyűjtött mennyiség legjelentősebb részét a háztartási
nagygépek teszik ki.

A begyűjtést a koordináló szervezetek több
módszerrel végzik. Több mint 3 000 kereskedelmi
egységben lehet leadni a hulladékká vált
berendezést, vásárlás esetén. Le lehet adni továbbá
a fölösleges berendezést az önkormányzati
hulladékudvarokban, valamint a legtöbb szervizben
is. Esetenként a koordináló szervezetek lomtalanítási
akciókat is szerveztek, kifejezetten elektromos
hulladékok begyűjtésére. A 2008-as begyűjtési cél (4
kg/fő) előzetesen teljesült

(4,2 kg/fő), 2007-ben 3,5 kg/fő volt.
A jelentősebb problémák

Gondot jelent egyrészt, hogy a hulladékkezelők egy része nem a
koordináló szervezetekkel kötött szerződést. Ezek a nagy nyereséget
nyújtó alkatrészeket kiszerelve, a többi részt magára hagyják, illetve
ez a mennyiség nem jelenik meg a statisztikákban.

További gond, hogy a bontásból származó egyes hulladékáramok (pl.
képcsövek, egyes műanyagok) hasznosítása nem megoldott sem
hazánkban, sem az Unión belül.

Komoly problémaként jelentkezik a lakosságnál történő szelektív
gyűjtés megszervezése.

A gyártók ellenőrzése szintén nem megoldott. Fontos a terület
ellenőrzésének erősítése mind a koordináló szervezetek részéről,
mind a Felügyeletek részéről.
Célok
Higany

2011. március 15-től tilos kivinni a
Közösségből fémhiganyt, cinóber ércet,
higany(I)-kloridot, higany(II)-oxidot és a
fémhigany egyéb anyagokkal – beleértve a
higanyötvözeteket is – alkotott, legalább 95
tömegszázalékos higanykoncentrációjú
keverékeit.

További követelmény még a hulladék higany
összegyűjtése és megfelelő kezelése.

A fémhigany ártalmatlanítására átalakított
sóbányákban vagy mély, földalatti kemény
sziklaképződményekben a tárolási
körülményeknek meg kell felelniük különösen
a következő elveknek:
 a felszín alatti vizeknek a higany elleni védelme, a
higanygőz-kibocsátás megelőzése, a környezet gázok és
folyadékok általi áthatolhatatlansága és – tartós tárolás
esetén – a bányákban történő feltöltési folyamat végén a
hulladékok külvilágtól való végleges elzárása.

A föld feletti tárolási körülményeknek szintén
meg kell felelniük néhány speciális
követelménynek, pl.: a tárolás
visszafordíthatósága, a higany csapadékvízzel
szembeni védelme, a talaj felé való
áthatolhatatlanság, valamint a higanygőzkibocsátás megelőzése. A fémhigany föld feletti
tárolását ideiglenes megoldásnak kell tekinteni.