Transcript 10.Kormanyzas

Társadalmi evolúció
17. Előadás
A kormányzás (és a politika)
evolúciója
A potyautasság elemzése










Közjavak játékok,
A „potyautasság” jelensége,
A különböző típusú „potyautasság”: elsődleges és
másodlagos
Közjavak játékok büntetés nélkül,
A közjavak játékok ciklusai,
Közjavak játékok büntetéssel,
Közjava játékok „peer-punishment”
Közjavak játékok „pool-punishment”,
A tapasztalat: ha nincs másodlagos büntetés, a
„peer-punishment” olcsóbb,
Ha – mint a valóságban a másodlagos büntetés
fontos, és azt is tekintetbe vesszük – akkor a poolpunishment rendszerek – vagyis az állam jellegű
szerveződések teljesítenek jobban. Ez voltaképpen
az állam létezésének matematikai bizonyítása
A norma elégtelenné válása







A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit
megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége
kikényszeríteni.
A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de
maguk nem tartják be.
A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy
mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a
normaszegőket,
A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját
költségen. Úgy is mondhatnánk, az büntet, akit megsértettek. Ám,
ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne
egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga
szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága,
Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek
másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb
közösségben a szabálykövető viselkedés
A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű
potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil.
Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket
meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk
forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan.
Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.
Az állam kialakulásának menetrendje
Currie, Th. Et al. (2010). Rise and fall of political complexity in island South-East Asia
and Pacific. Nature. Vol. 467. 801-804.
A politikai komplexitás értelmezése
A politikai komplexitást a döntéshozási szintek száma és
működésmódja szerint határozták meg.

Azt a közösséget, ahol hiányzik a folyamatos politikai
döntéshozás acephalous-nak („fejnélkülinek) nevezik

Az egyszintű döntéshozás közösségét „simple chiefdom”-nak,

A kétszintű döntéshozást „complex chiefdom”-nak,

Azt a közösséget tekintik államnak (state), ahol a döntéshozás
meghaladja a két szintet,
A cikk legfontosabb megállapításai:

A politikai evolúció csak apró lépésekben történik, vagyis az
állam nem alakul ki egyetlen lépésben,

A politikai komplexitás nemcsak nőhet, hanem csökkenhet is,
vagyis bekövetkezhet a már kialakult egység szétesése,

A szétesés, azonban nemcsak lépésben történhet,
visszazuhanhat a közösség jóval alacsonyabb szintre is.
Az állam és a politika kapcsolata




Az állam és a politika kapcsolata, mint a gépezet és a
működtetőjének a kapcsolata.
Az állam valamiféle gépezet, - „platform” - amely sokféle
alkalmazást és akciót tesz lehetővé, azáltal, hogy
szolgáltatásokat nyújt, és ezzel megkönnyíti az erre épülő
működést/életet.
A politika arról szól, ki és hogyan működteti az államot: ki,
milyen jogon, és milyen érdekeknek megfelelően irányítja a
gépezetet, dönt a szabályokról, és fejleszti tovább a
„gépezetet’,
A politika - kicsit leegyszerűsítve – a gépezet irányításáért
folyó harc, ki ül a kormánykerékhez, milyen irányban vezeti a
gépet, milyen funkciókat lát el, honnan, kitől veszi el az
energiát, milyen forrásokból építi tovább,
A „gyűlés” típusú döntéshozás








Már az állatoknál megjelenik, pl. majmok napi programjának
meghatározása
A törzseknél az öregek, vagy az össze felnőtt férfi együtt hozza
meg a döntéseket vagy tesz igazságot,
A régi görögöknél (athéniaknál) is a gyűlés volt a legfelső
döntéshozó szervezet,
A kereszténységnél a tanács vagy a zsinat volt döntéshozó
szervezet,
A középkori Itáliai városállamokban is a nagy-létszámú tanács
volt a döntéshozó fórum,
A szászoknál és a skandinávoknál is történelmileg tanács típusú
szervezet hozott döntéseket,
Az iszlám társadalmakban a tanács (shoura vagy mashrevat )
hoz döntést
Lényegében ezek – hatalommegosztásos - továbbfejlesztése a
demokratikus rendszere a Parlament és a hatalmi ágak
elválasztása és a sokféle egymást ellenőrző intézmény
Az állam változó „birtokosai” a történelem
során
Az államot „birtokolhatja” egyvalaki (vagy egy
család),
 Ilyenkor van egy megszemélyesített főhatalom
(és a családja), és vannak adminisztrátorok,
 Ilyenkor többnyire mintegy „vállalkozás-szerűen”
működik. Ha kihal a vállalkozó megroppan az
állam,
Van amikor köztársaság alakul ki (görög
városállamok – majdnem mint egy „szövetkezet”
működik – a polgárok működtetik, és valamilyen
szabály szerint látják el a funkciókat)
 Az állam létrejöttére különböző elméletek
alakultak ki (mitikus keletkezés-történet, és
organikus elmélet, majd a „szerződés-elméletek)
A kormányzás problémája
Létrejön egy szerveződés – az állam - amely

A társadalom egyre több fontos – irányítási, elosztási és
ellenőrzési - funkcióját vállalja át, és intézi,

Egyre összetettebb és nagyobb méretű apparátust igényel,

Egyre több speciális ismeretet igényel,

Egyre távolabb kerül azoktól, akiket szolgálnia kell,

És akiket szolgál, egyre kevésbé kívánnak vele törődni.
Miként biztosítható, hogy hatékonyan, és a „tulajdonosait”
szolgálva működik?
A történelem hajnalán, egészen a 18. századig két megoldás
formálódott ki:

Királyság (az állam magán „kisajátítása”)

Köztársaság (az állam közös „birtoklása”)
Az athéni demokrácia politikai intézményei
Az állampolgárság
(Minden athéni férfi 20 év felett)
Népgyűlés
10 hadvezér
„Közigazgatási
Hivatal”
10 törzs, amely felöleli a
környék 140 kerületét
Minimum 40 ülés egy
évben, legalább 6000
állampolgár jelenléte
Bíróság
(201, v. 501 tagú)
500-ak tanácsa
A Népgyűlés
végrehajtó testülete, a
30 éven felüliekből áll
50-ek bizottsága
A tanács tagjaiból
választják, azok számára
készít javaslatokat
A bizottság elnöke
Egyetlen napig birtokolják
A választások és sorsolások rendszere
A hivatalnokok mindegyikét a polgárok összessége választja.
Mindenki minden egyes ember fölött uralkodik, és felváltva
minden egyes ember mindenki fölött uralkodik. A
hivatalokat sorsolással választott emberek töltik be: vagy
minden hivatalt, vagy pedig csak azokat, amelyek nem
igényelnek tapasztalatot és szakismeretet. A hivatalokat
nem vagyoni becslés alapján töltik be ,vagy ha igen, úgy
nagyon alacsony a határ. Ugyanazt a funkciót senki nem
töltheti be kétszer, s ha ez előfordul is, csak ritkán: a
katonai hivatalok kivételével egypár hivatal esetében
megengedik. A hivatalnokok csak rövid ideig maradhatnak
funkciójukban….Mindenki döntőbíró, és minden perben
ítélkezik, de legalább a perek többségében… Egyetlen
hivatal sem életfogytiglani, s ha ilyesmi megmaradt az
előző társadalmi rendszerből, korlátozzák a hatalmát, és
sorsolással töltik be.
Vojtech Zamarovszky A görög csoda. 126.
A cserépszavazás intézménye
A demokrácia hátránya: a polgárok szabadságát demagógok
kihasználhatják a szabadságjogok eltörlésére, pl. a félrevezetett
tömeg támogatásával, vagy államcsínnyel. Ennek ellensúlyozására
hozták létre a osztrakiszmoszt a cserépszavazás intézményét.
Minden év tavaszán rendkívüli népgyűlés megtárgyalja: Van-e olyan férfi
Athén polgárai között, aki veszélyezteti a többiek szabadságát.
Ha a népgyűlés igenlően válaszolt, hat hónap múlva ismét összejönnek ,
és minden polgár ráírhatta a cserépdarabra a lehetséges tirannus
nevét. Akire a legtöbben szavaztak, de legalább hatezren, annak 10
esztendőre el kellett hagynia Attikát, becsületét és vagyonát azonban
nem veszítette el, ott lakhatott ahol akart és a népgyűlés azt is
engedélyezte, hogy tíz év leteltével hazatérjen.
Az osztrakizmosz sok olyan férfit sújtott, akiknek egyetlen „bűnük”, hogy
az átlagnál tehetségesebbek és rátermettebbek voltak a hivatalok
betöltésre. Egészében azonban úgy tekintettek rá az athéniak, mint a
szabadságért való kényszerű adózásra.
Fennállása alatt (i.e. 517-417) Athénben nem volt tirannus, vagyis
betöltötte funkcióját.
A szavazás és sorsolás intézménye Velencében
„A dózse megválasztásának gépezete tökéletesített
formájában úgy működött, mint egy bonyolult betörőriasztó
rendszer: illetéktelen személy oda be nem kerülhetett, s a
vészjelzés már a legkisebb rendellenes levegőrezgésre
működésbe lépett. A Nagytanács (mely kezdetben 480
majd 600 végül 1200 nemesből állt) tagjai közül sorshúzás
útján 9 főt választottak, ezek kiválasztottak 40 választót,
akiknek legalább hétfős szavazattöbbséget kell kapniuk. A
40 közül sorshúzással döntötték el, melyik 12 választ meg
további huszonötöt, hét fős többséggel. S ez a 25 további
sorsolás útján eldöntötte, melyik 9 választ meg 45 főt,
legalább hétfős többséggel. Végül ez a 45 fő sorshúzással
kiválasztott 11-et, akik megválasztották azt a 41 főt, akik
legalább huszonöt fős többséggel megválasztják a dózsét.”
Mary McCarthy: Velence közelről. Európa Kiadó 56. oldal
A hatalom-megosztás modern politikai szála
J. Salisbury fő művében – Policraticus - bár a
korszellemnek megfelelően, még teológiai köntösben,
– a törvények által korlátozott uralkodást, és a
hatalommegosztás elfogadását tette a minden
uralkodó feladatává.
Az igazságos fejedelmet – írta Salisbury - az
különbözteti meg a zsarnoktól, hogy aláveti magát a
törvényeknek. Az egyház pedig - érvel tovább olyan szuverén intézmény, amely nincs alávetve a
királynak, így emberei, földjei, tulajdonai és
kinevezési joga érinthetetlenek az uralkodók által.
Ezek a gondolatok lesznek az alapjai az „átengedett
szuverenitásnak”, amely a szabad városok, az önálló
társaságok, és a független vállalatok létrejöttét
megalapozza.
A gondolat „testet ölt” – Magna Charta
Amikor 1215-ben, János király, háborúskodásának árát - külön
adót kivetve – másokkal akarja megfizettetni, az egyház, a
nemesség, és a polgárság összefogtak, és a Policraticus-ból
merített érvékre – no meg valóságos hatalmukra –
támaszkodva kényszerítették, hogy a Nagy Okiratban (a Magna
Charta-ban) foglalja írásba az alattvalók jogait.
S bár a királyok újra és újra megkísérelték visszaszerezni
hatalmukat, a hatalom új „társtulajdonosai” - törvénnyel
szentesített jogaik tudatában - féltékenyen őrizték a
megkaparított hatalmi részüket.
A megszülető Parlament, döntési jogot gyakorolt, és nem
tanácsokat igyekezett adni, amit az uralkodó a maga kedve
szerint fogad, vagy nem fogad meg.
1264-ban pedig, az ellenszegülő III Henriket fegyverrel
kényszerítették összehívni a Parlamentet, amelyben a
főnemesek mellett, a köznemesek (grófságonként), a
polgárságot (szabad városonként) két személy képviselhette.
A 21. századból visszapillantva ez az intézményesült a hatalommegosztás lesz Európa „csodafegyvere”, amely kiemeli majd a
civilizációk mezőnyéből.
Miért pont Európában?
A corporation egy speciális - kockázat-megosztásos szerveződés, ahol a szerveződésnek a tagjaitól önálló léte van
Elvileg mindkét szerveződés ismert volt mindenütt, mégis a
vállalkozást csak Nyugat-Európában kezdték alkalmazni.
A corporation típusú szerveződés létrejöttét az alábbi tényezők
tették lehetővé:





Önálló, autonóm és hosszú távú szerveződések (Először az
egyház, majd a város, céh, egyetem, társaságok),
Az egyház önálló, és elválasztott a világi hatalomtól (a
invesztitúra harcokat követően)
Itt volt lehetőség a szerveződések (beleértve az egyházak)
gazdasági szerepvállalására, vállalkozására,
Itt alakult ki a szuverenitás személyektől elválasztott fogalma,
amelyek szerveződésekre vonatkozott.
Itt jön létre a kiterjesztett család helyett az un. „nukleáris
család”, mint a társadalom elemi egysége, amely csak a szűk
családtagokból áll.
Az újkor tanácsa: kard és cselvetés
A fejedelmi hatalom a kard és a cselvetés kettős erején
nyugszik. A fejedelemnek egyidejűleg kell vérengző
oroszlánként, és furfangos rókaként viselkednie:
„A bölcs uralkodó tehát ne legyen szótartó, ha ez a magatartás a
kárára válik, s ha az okok, amelyek miatt az ígéretet tett,
megszűntek. Ha az emberek jól lennének ez az elv kárt
okozna: de mert gonosz indulatúak, nem tartanák meg adott
szavukat veled szemben, így hát neked sem kell megtartanod
velük szemben”.
„Meg kell érteni, hogy a fejedelem, kiváltképpen az új fejedelem,
nem tudja mindig azt tenni, amiért az emberek jónak szokták
tartani: részben az állam megtartásának szándékától
vezettetve gyakorta kénytelen a hit, könyörületesség,
emberiesség és a vallás ellen cselekednie. Aszerint kell
cselekednie, ahogy a szél fúj, ahogy a szerencse változásai
parancsolják, s amint mondottam, nemcsak a jót kell szem
előtt tartania, hanem a rosszat is meg kell tennie, ha a
szükség úgy kívánja.”
Machiavelli: A fejedelem
A szuverenitás elmélete: Jean Bodin
J. Bodin (1529-1596) a francia hugenották, és katolikusok közötti
háború idején élt (1572 – Szt. Bertalan éj). Politikus jogász,
akiket „Politiques” („politikusoknak”) neveztek.
Fő műve: „Hat könyv a köztársaságról”, amelyet a szuverén
hatalom megalapozásának szentelte. Bodint a szuverén
nemzeti állam első teoretikusának tekintik.
„Az állam több családnak és a közös ügyeiknek a jogszerű
kormányzata szuverén hatalommal”. A szuverenitás tehát nála
feltétlenül az állammal kapcsolódik össze.
A szó (souverain) eredetileg a francia uralkodó megszólításából
ered. Bodin azonban elválasztja ettől a közvetlen jelentésétől
és teoretikus értelmet ad neki: „A szuverenitás egy állam
állandó abszolút hatalma.., azaz a parancsolás legfőbb
hatalma”.
A szuverenitás tehát nem azonos az időleges uralmi
jogosítványokkal, hanem állandó, és abszolút hatalom, egy
politikai közösség lényege.
A Bodin-féle szuverenitás előre mutató értelme
Bár a szuverenitás egy konkrét uralkodóban testesül meg, a
szuverén (már) nem egyszerűen egy konkrét uralkodó,
még csak nem is egy dinasztia hatalmi jogcíme, hanem egy
államhatalomhoz kötött dolog.
A vállalat és a vállalkozás metaforáját használva: ekkor válik
az uralkodó „vállalkozása” (amely az övé, és azt tesz vele
amit akar), a személyétől és annak változásától elválasztott
léttel bíró „vállalattá”, amely önálló jogi (és hatalmi) léttel
bír.
Jól látszik ez, amikor a külpolitikai vonatkozásról esik szó. A
külső szuverenitás azt jelenti, hogy egy állam más
államokhoz való viszonyában önálló, és független.
Más hatalmak, és államok nem parancsolhatnak neki, nem
szabhatják meg mint tegyen, vagy ne tegyen, mi történjen
az adott országban.
A szuverenitás fogalmát napjainkban jószerével éppen ebben
a külpolitikai értelemben használják.
A westfaliai béke (1648)
A középkorban Európa az uralkodók Európája. A
westfaliai békétől kezdődően Európa a szuverén
államok Európája.
Nem uralkodók, vagy azzá válni akaró személyek,
hanem szuverén államok állnak szemben.
Az államok (és uralkodóik) megszabadulnak a
katolikus egyház felügyeletétől is.
A nemzetközi kapcsolatok elrendezésének új
módjait vezetik be, amely lehetővé teszi a
konfliktusok békés és a közösség érdekében álló
rendezését.
A vallási háborúk kora lejárt, és elkezdődik a
„társadalmi szerződés” elméleti kidolgozása
Thomas Hobbes (1588-1679)
Az állami közösséget megelőző korszak tehát nem harmónia, és
„aranykor”, hanem éppen ellenkezőleg, az állandó konfliktusok
világa. („Bellum omnia contra omnes”)
Mivel azonban az ember nemcsak ösztönnel, de ésszel is
rendelkezik, képes előre látásra és saját érdekében véget vet
ennek a természetes állapotnak.
Létrehozza a társadalmi szerződést, amelyben minden egyes
ember lemond arról, hogy természetéből fakadó
önérvényesítésre irányuló jogait gyakorolja, és átruházza azt
egy szuverén uralkodóra (amennyiben az össze többi ugyanígy
tesz).
„Az ennek megtörténtével egyetlen személlyé egyesült sokaságot
ÁLLAMNAK, (CIVITAS-nak) nevezzük. És így születik meg az a
nagy LEVIATÁN .. az a halandó isten, amelynek – a hallhatatlan
isten fennhatósága alatt – békénket, és oltalmunkat
köszönhetjük.”
Ezzel az aktussal a szuverént – akár egyetlen személyben, akár
egy korporációban testesül meg – abszolút hatalommal
ruházzuk fel.
Locke: az állam születése
Azáltal, hogy az ember hozzáadja saját munkáját a természet
javaihoz, és értéket hoz létre, jogot nyer, hogy tulajdona
legyen. A munka az alapja minden tulajdonnak. A befektetett
munka és az emberi szükségletek adják a tulajdon
nagyságának természetes mértékét.
A természetes állapotoknak ezt a családi Robinson szerű idillikus
képét a pénz megjelenése borította fel. A fémpénz nem
romlandó, így lehetővé tették a gazdagság felhalmozását. A
létrejövő egyenlőtlenséget a nagyobb tőke, nagyobb
termelékenységével igazolja.
De a tulajdon egyenlőtlen elosztása éles konfliktusokat vált ki,
amelyeket kordában kell tartani. „Az a nagy és fő cél tehát
amiért az emberek államokká egyesülnek, és kormányzatnak
vetik magukat alá, a tulajdon megvédése.”
De Locke elveti Hobbes megoldását, hogy az emberek
lemondanak jogaikról uralkodó javára. Az emberek
sültbolondok volnának ha egy abszolút hatalommal rendelkező
uralkodóra bíznák sorukat.
Locke: A liberális jogállam alapelvei
„Aki így gondolkodik (t.i. lemondana jogairól egy
abszolút hatalommal rendelkező uralkodó javára), az
azt képzeli: az emberek olyan balgák, hogy nagy
gonddal igyekeznek elkerülni azokat a bajokat ,
amelyeket a görények vagy a rókák okozhatnak
nekik, viszont belenyugszanak abba, hogy
oroszlánok falják fel őket”.
A legfőbb hatalom a törvényhozói hatalom – de ő sem
rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek
életével és tulajdonával.
Az igazságszolgáltatásnak kihirdetett és állandó
törvények alapján és felhatalmazott és ismert bírók
útján kell az igazságot szolgáltatni.
Még adót is csak képviseletért cserébe lehet szedni. Ez
lesz a amerikai tartományok lázadásának indítéka.
Montesquieu a hatalommegosztásról
„Ha a törvényhozói hatalom a végrehajtói hatalommal
ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a hatósági
testületben egyesül, nincsen szabadság, mivel attól lehet
tartani az ilyen uralkodó vagy az ilyen zsarnoki testület
zsarnoki törvényeket fog hozni, s azokat zsarnoki módon fogja
végrehajtani”.
„Akkor sincsen szabadság, ha a bírói hatalom nincs elválasztva a
törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalomtól. Ha a bírói
hatalom a törvényhozói hatalomhoz kapcsolódnék, az
állampolgárok élete és vagyona feletti hatalom önkényes lenne,
mert a bíró is törvényhozó volna.
Hogy a hatalommal ne lehessen visszaélni, ahhoz az kell, hogy a
dolgok helyes elrendezése folytán a hatalom szabjon határt a
hatalomnak. .. De minden elvesznék akkor, ha ugyanaz az
ember vagy főembereknek, nemeseknek vagy a népnek
ugyanaz a testülete gyakorolná a három hatalmat.”
Ezért kell szétválasztani a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói
hatalmat.
Montesquieu a hatalom gyakorlóiról
A törvényhozói hatalomban népképviselők ülnek.
Ám a képviselőknek olyan embereket kell
megválasztani - Montesquieu szerint – akik
alkalmasak az ügyek megvitatására. Ehhez elég
műveltnek kell lenni, a kellő műveltség
megszerzésének feltétele azonban a szükséges
mennyiségű vagyon.
A népnek joga van képviselőket küldeni a
Parlamentbe, de csak annyiban vesz részt a
kormányzásban, hogy a neki legjobb képviselőket
megválassza. Lehet, hogy nem képes bonyolult
kérdéseket megérteni és megoldani, de arra igen,
hogy megítélje kik képviselik majd megfelelően.
A társadalmi szerződés alapelve
„Minden személy, valamennyi képességével együtt az
általános akarat legfőbb irányítása alatt egyesül, és
mindenkit testületileg az összessé elkülöníthetetlen részévé
fogadunk”.
A főhatalom az egész népnél marad – ez a népszuverenitás
alapgondolata.
Az egyének egymással mint magánszemélyekkel szemben úgy
lépnek fel, mint a főhatalomban egyaránt részes
jogalanyok, a főhatalommal szemben pedig mint
kötelességekkel bíró állampolgárok.
A kettő – a köz általános érdeke, és az egyén magán érdeke –
ellenmondásba is kerülhet. A magánszemély, - mint
burzsoá - a közvetlen hasznára tekint, és azt szeretné,
hogy az állam biztosítsa számára magánérdekeinek szabad
követését. Mint állampolgár – citoyen – azonban a köz
érdekét kell szem előtt tartsa, alá vetve magát a közjó
céljainak és az ezt kifejező közakaratnak.
J.J Rousseau (1712-1778)
„Az ember szabadnak születik és mindenütt láncot visel.
Némelyek a többi ember urának képzelik magukat, pedig
még inkább rabszolgák, mint amazok. Hogyan következett
be ez a változás? Nem tudom. Mi teheti jogossá? Ezt a
kérdést, úgy hiszem, meg tudom oldani. (…) mihelyt
módjában áll lerázni az igát (a népnek) és le is rázza, még
jobban teszi , mert ugyanazon a jogon szerzi vissza
szabadságát, amellyel elrabolták tőle, így hát jogosan veszi
vissza, vagy jogtalanul rabolták el tőle. De a társadalmi
rend szent jog, minden más jognak az alapja. Mindazonáltal
ez a jog nem a természettől származik, tehát
megállapodáson alapul.
Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződésről. (1762)
J.J Rousseau – szabadságfelfogása (1)


„Minden személy, valamennyi képességével együtt az általános
akarat legfőbb irányítása alatt egyesül, és mindenkit testületileg
az összesség elkülöníthetetlen részévé fogadunk”.
Rousseau azt vallotta, ha az egyes egyének magánérdeke
ellentmond a köz érdekének, akkor alá kell rendelnie akaratát a
közakaratnak. Az ember szükség esetén akár kényszeríteni is
lehet arra, hogy szabad legyen. A főhatalom, mint az általános
akarat képviselője és megfogalmazója elidegeníthetetlen, és
oszthatatlan, és tévedhetetlen. Az általános akarat nem azonos
minden egyes egyén akaratának az átlagával (ez a
magánérdekek összessége). Az általános akarat lényegében a
közérdeket és a közjót szem előtt tartó akarat.
J.J Rousseau – szabadságfelfogása (2)
A magánember (burzsuá) és a közember (citoyen)
ellenmondását igyekezett feloldani.



„Ha a nép a szükséges ismeretek birtokában határozna, s a
polgárok nem közlekednének egymással, az apró
különbségek sokaságából mindig az általános akarat
adódnék ki, s mindig azt választanák ami helyes.
Ám ahhoz, hogy az általános akarat hangot kapjon, meg
kellene tiltani a részérdekek szerveződését, pl. még a
pártfrakciók is tilosak.
„Az államon belül nem szabad kisebb társulásoknak
létesülniük, és minden polgárnak csak saját nevében szabad
véleményt nyilvánítania” ,
A francia forradalom tanulságai

A gondolkodók óvatosan lesznek a
teljhatalommal szemben – bárki és
bármilyen eszme vagy legitimitás
alapján - gyakorolja is és megnő az
igény az egyén és/vagy a kisebbség
jogainak biztosítására…
Alexis de Tocqueville (1805-1859)
„A teljhatalom, úgy tűnik számomra rossz és veszélyes dolog
önmagában véve. Gyakorlása szerintem meghaladja
bármely ember erőit, csupán Isten lehet veszély nélkül
mindenható, mivel bölcsessége és igazságossága mindig
felér hatalmával. A földön tehát nincs hatalom, mely
önmagában véve olyan tiszteletre méltó lenne és oly szent
jogokkal felruházott, hogy hagyhatnám cselekedni
ellenőrzés nélkül., és uralkodni korlátozás nélkül. Amikor
azt látom , megadják a korlátlan cselekvés jogát és
lehetőségét valamely hatalomnak , hívják azt népnek, vagy
királynak, demokráciának vagy arisztokráciának,
gyakorolhatják monarchiában vagy köztársaságban , így
szólok: Itt a zsarnokság csirája s elindulok, hogy más
törvények alatt éljek.”
A. de Tocqueville. A demokrácia Amerikában. Gondolat 1983. 220. oldal
Benjámin Constant (1767 – 1830)
Szembeállítja a klasszikus politikai szabadságot, amely a
közvetlen részvételre épít, és a liberalizmus szabadságát,
amely a politikától való szabadságot hangsúlyozza.
„ Mi már nem élvezhetjük az ókoriak szabadságát., amelynek
lényege a kollektív hatalomban való tevékeny és állandó
részvétel volt. A mi szabadságunknak a magánfüggetlenség békés élvezetében kell állnia”
B. Constant: A régiek és modernek szabadsága. 248.
A szabadság mindenek előtt az egyén szabadsága, éspedig a
magánélet biztosított autonómiája értelmében, amelynek
szféráját minden politikának tiszteletben kell tartania.
Ezért elfogadja a népszuverenitás elvét, de nem fogadja el
korlátlanságát. Az írja: „Könnyű a hatalomnak a népet mint
alattvalót arra kényszerítenie, hogy uralkodóként azt az
akaratot nyilvánítsa ki, amelyet elrendelnek neki… A
népszuverenitás nem korlátlan , terjedelmét azok a határok
szabják meg, amelyet az igazságosság, és az egyének jogai
jelölnek ki. Egy egész nép akarat sem teheti igazságossá
azt ami igazságtalan.”
A kormányzás módszertani alapelvei
1. Hatalom-megosztás: egymást is ellenőrző testületek
alkalmazása, amelyek szigorúan meghatározott szabályok és
keret között folytatják tevékenységüket,
2. A döntéseket egyének helyett testületek hozzák, és nagyobb
hangsúly helyeződik a döntések módszertani feltételeire, mint
a legkiválóbbak, vagy leglojálisabbak kiválasztására,
3. A nagyszámú végső tulajdonos ugyan átengedi a döntések egy
részét, de az alapkérdések eldöntésének jogát
fenntartják maguknak, és figyelemmel kísérik
„tulajdonukat”, és rögtön lépnek ha gondot látnak,
4. Ennek támogatásáért minden adathoz hozzáférhetnek
(átláthatóság), minden személy és testület beszámolási
kötelezettséggel rendelkezik (beszámoltathatóság), minden
személy felelőségre vonató (felelősségre vonhatóság)
A kormányzás egymást ellenőrző
testületekre épít
A testületek felelőssége korlátlan és egyetemleges,
ugyanakkor egyetlen személy sem rendelkezhet
korlátlan hatalommal.






Felelnek a vállalat hatékony működéséért,
Felelősségük kiterjed az etikus és jogszerű működésre,
Felelnek saját testületük működéséért, és eredményességéért,
A testületeknek példamutató, és az elvárt értékeket közvetítő
viselkedést kell követniük,
Felelősségük saját hibáikat kijavítani,
Felelősek önmaguk kritikus vizsgálatáért,
Amint azonban ez az összehangolt és komplex rendszer kiépül,
maga az intézményrendszer fontosabb (meghatározóbb) lesz,
mint az egyének
Az európai társadalmak történelmi sikere
A tradicionális társadalmak „kézi vezérlésével” szemben
Európában „intézményi vezérlés” valósult meg. Az
ösztönszerű segítő-készségen, a hatalom közvetlen
beavatkozásán, illetve a vallások útmutatásainak helyébe a
racionális elveken és a hatalommegosztáson alapuló
intézmények léptek.
Az idők folyamán azután a történelmileg különböző fejlődési
pályát befutó államok intézményi berendezkedése egyre
közelebb került egymáshoz. Eltérő „előéletük” ellenére a
modern társadalmak gazdasági és politikai rendszere egyre
növekvő számú elemzés bizonyítja - mind hasonlóbbakká
vált.
Vagyis a politika birodalmában is igazzá válik Tolsztoj
mondása: „Minden boldog család egyforma, minden
boldogtalan a maga módján az”
A kormányzás megváltozott körülményei a
politikában a II. világháború után





A választópolgárok száma újra ugrásszerűen megnő (életkori
határ lecsökken, a vagyoni cenzus megszűnik, nők is szavazati
jogot kapnak),
A választók érdekeltsége differenciálódik és a korábbi
„osztályszempontú” minősítés helyett sokféle érdek vezeti a
választópolgárt,
Az új választók érdekeltsége lecsökken - nincs idejük,
érdekeltségük, és tapasztalatuk – kérdéses, miként
érvényesíthetők az érdekeik,
A jóléti állam kiépül és egyrészt méreteiben, másrészt
komplexitásában messze túllép a korábbiakon. Emiatt
működtetése komoly szakértelmet igényel,
A hatalmi befolyással rendelkező szerveződések száma
jelentősen megnő
A kormányzás megváltozott szerepe a II.
világháború után a gazdaságban
Egyre nagyobb számú és diverzifikált érdekű
tulajdonos birtokolja a szervezeteket,
A nagyszámú tulajdonosnak a vagyon-növekedést
háttérbe szorító, egyéb érdekei vannak,
A szervezeti méret megnő, és túlhangsúlyozódik a
igazgatás a tőkemegtérülés rovására,
A vállalatok globális tevékenységet folytatnak, és
hatásuk a környezetre egyre sokrétűbb lesz,
Egyre nagyobb számú és szerteágazóbb érdekű
„stakeholder” veszi körül az üzleti szervezeteket,
Egyre fontosabbá válnak az etikai kérdések, és
társadalmi felelősség
A kormányzás megoldásai az államban
Finoman kiegyensúlyozott rendszer formálódik
ki:










Parlament (ellenzékkel és kormánypárttal),
Kormány,
Elválasztott hatalmi ágak,
Alkotmánybíróság,
Köztársasági elnök (vagy Király), és „ombucmanok”,
Nemzeti Bank,
Állami Számvevő Szék,
Média,
Érdekképviseleti szervezetek, önkormányzatok,
KSH, MTA,
A jó kormányzás alapvető jellegzetességei
és összetevői
1. Részvétel
2. A törvények hatalma („rule of law” és nem „rule by
law”)
3. Átláthatóság (szabályozottság, és hozzáférhetőség)
4. Felelősség és felelősségre-vonhatóság
5. Egyetértésre, és megegyezésre való törekvés
6. Egyenlőség,
7. Hatékonyság és hatásosság,
8. Beszámoltathatóság,
9. Világos jövőkép és jövőorientáció.
A kormányzás minőségének mérése a
politika szférájában
Egyre több nemzetközi szervezet méri,
követi nyomon különböző szemszögből
alakulását:
 Worldwide Governance Index (WGI - Good
governance Index),
 The Economist Intelligence Unit” Demokrácia Indexe,
 Freedom House - Freedom Index
 Transparency International - Corruption
Perception Index
Az országok hatékony „kormányzásának”
hat dimenziója
1. Az állampolgárok „hangja” és a vezetés beszámoltathatósága
Annak mértéke, amennyire az állampolgárok részt vehetnek
saját kormányuk megválasztásában, amennyire ellenőrizni
tudják azt a politikai intézményeken, a sajtón, és a saját
szerveződéseiken keresztül,
2. A politikai stabilitás és az erőszak és fenyegetettség hiánya
Annak mértéke, amennyire az adott kormányzat
destabilizálható és megdönthető alkotmányellenes, és
erőszakos módszerekkel, beleértve a terrorizmust és hétköznapi
erőszak hatására,
3. A kormányzati hatékonyság
A közszolgálati javak minőségének mértéke, az állampolgárok
számára szükséges szolgáltatások minősége és a
hozzáférhetőség, a politikai nyomástól való függetlenség, a
politikai szabályok és a törvények megfelelőségének mértéke
Az országok hatékony „kormányzásának”
hat dimenziója
4. A szabályozás és a szabályozottság minősége
Annak mértéke, amennyire az adott kormányzat képes ésszerű,
és az állampolgárok, és a vállalkozások tevékenységét
hatékonyan szabályozó politikák, és előírások (törvények)
létrehozására és működtetésére,
5. A törvények hatalma
Annak mértéke, amennyire a polgároknak, és a társadalom
különböző szerveződéseinek bizalma van a különböző szintű
kormányzatok által meghozott szabályokban, és azok
érvényesülésében, mennyire képes az adott társadalom
kikényszeríteni a szabályok és törvények betartását, a bűnözés
és az erőszakos cselekedetek „kezelése” a rendőrség, és a
bíróság által,
6. A korrupció mértéke, és kontrollja
Annak mértéke, amennyire a különböző szintű
kormányzatokban a döntéshozókat a saját érdek vezeti a
közérdekkel szemben, és a döntések során előnyben részesítik
a saját „zsebüket” a köz „zsebével” szemben
WGI konkrét értékei Magyarország esetén
Magyarország
2006
2005
2004
2003
A polgárok
„hangja”
1.14
1.18
1.25
1.25
Politikai stabilitás
0.73
0.85
0.81
0.99
Kormányzati
hatékonyság
0.71
0.75
0.82
0.86
Szabályozási
hatékonyság
1.10
1.11
1.13
1.15
Törvények
hatalma
0.73
0.72
0.83
0.82
Korrupció
mértéke
0.51
0.60
0.67
0.63
A WGI (2006) összehasonlítható adatokkal
Dánia
Magyarország
Csehország
Polgárok
hangja
1.72
1.14
0.96
Politikai
stabilitás
0.82
0.73
0.75
Kormányzati
hatékonyság
2.29
0.71
1.01
Szabályozási
hatékonyság
1.81
1.10
0.95
A törvények
hatalma
2.03
0.73
0.73
A korrupció
mértéke
2.39
0.51
0.36
A demokrácia erősítésének és
fejlesztésének a módszerei








A pluralizmus és a sokszínűség támogatása,
Az általános emberi jogok támogatása, védelme, és tiszteletben
tartása,
A törvények és a törvényesség hatalmának megerősítése,
Olyan választási rendszer létrehozása, fejlesztése és fenntartása,
amely lehetővé teszi az emberek és a választópolgárok szabad
véleményformálását és igazságos képviseletét valódi választási
lehetőségeket nyitó, és rendszeresen megtartott szabad
választásokon,,
Olyan jogi feltételrendszer létrehozása és fejlesztése, amely lehetővé
teszi és támogatja a polgárok mindegyikének a részvételét a közösség
irányításában, és a demokrácia fejlesztésében,
A demokrácia folyamatos fejlesztése a jó kormányzás intézményei és
módszerei segítségével,
A demokrácia erősítése a fenntartható növekedés és fejlődés
megvalósításával,
Folyamatosan erősíteni a társadalmi integrációt, és a szolidaritást.
Kiegészítő feltétel: a gazdaság hatékony
működése
A Washington-i konszenzus elveinek érvényesítése:
1. A pénzügyi fegyelem növelése,
2. A közösségi kiadások átalakítása,
3. Az adó-rendszer reformja,
4. A pénz-, a deviza-, és az áru-piacok, illetve a kereskedelem
működésének liberalizálása,
5. A magántulajdon védelme,
6. A külföldi befektetések segítése,
7. A privatizáció, és
8. A dereguláció.
Ehhez még hozzá szokták venni:
Az oktatás és az egészségügy fejlesztésére, illetve a
szegénység csökkentésére irányuló állami politikák.
Miért nehéz demokráciát „csinálni”?




A demokrácia kifinomult, és egymáshoz finoman hangolt
intézményrendszer, amelyet ráadásul meg kell tanulni
működtetni. Ha bizonyos fontos elemeit nem alkotod meg,
vagy nem megfelelően működteted a demokrácia meg
hatékony,
A demokráciának vannak intézményi „partnerei”, amelyek
nélkülözhetetlenek a működéséhez és ha azok nem
megfelelőek, akkor mindegyik alacsony hatékonyságú.
Ilyen „partnerek” a gazdaságban a „Washingtoni”
konszenzus, ilyen állampolgári szabadság (Freedom index),
ilyen a korrupció-mentes társadalom (Corruption Perception
I), sőt ilyen a nemek közötti egyenlőséget mérő (Gender
Gap I).
Sőt, mindennek az alapját a bizalom, az együttműködési
készség, a szabálykövetési hajlandóság adja meg. Ha azok
mértéke alacsony
A „The Economist Intelligence Unit” Demokrácia Indexe
A Demokrácia Index egy 0 – 10 pontos skálát
használ, és egy 60 elemből álló indikátorcsoport
mérésén alapul.
A 60 indikátort végül az alábbi öt alapvető csoportba
rendezi:
1.
2.
3.
4.
5.
A választási folyamat és a pluralizmus,
Civil, és állampolgári jogok,
A kormányzat átlátható működése,
A politikai döntésekben való részvétel lehetőségei
A politikai kultúra mértéke
Demokrácia-index 2010-ben „rezsimtípusok” szerint
Országok
száma
Országok
aránya
Lakosságarányuk a
világban
Teljes
demokrácia
26
15.6
12.3
Hibás (repedt)
demokrácia
33
31.7
37.2
53
19.8
14.0
50
32.9
36.5
Hibrid rendszer
Önkényuralmi
rendszer
A világ lakossága a felmérés által megfigyelt 167 országra
vonatkozik
Az Európai országok demokrácia mérőszámai
(2010)
Országok
Helyezés
Pontszám
Norvégia
1
9.8
Dánia
3
9.65
Csehország
16
8.19
USA
17
8.18
Szlovénia
32
7.69
Szlovákia
38
7.35
Magyarország
43
7.21
Lengyelország
48
7.05
Románia
56
6.60
Ukrajna
67
6.30
107
4.26
Oroszország
A felelős kormányzás kiegészítő feltételei



A demokráciának vannak intézményi „partnerei”, amelyek
nélkülözhetetlenek a működéséhez és ha azok nem
megfelelőek, akkor mindegyik alacsony hatékonyságú.
Ilyen „partnerek” a gazdaságban a „Washingtoni”
konszenzus, ilyen állampolgári szabadság (Freedom index),
ilyen a korrupció-mentes társadalom (Corruption Perception
I), sőt ilyen a nemek közötti egyenlőséget mérő (Gender
Gap I).
Sőt, mindennek az alapját a bizalom, az együttműködési
készség, a szabálykövetési hajlandóság adja meg. Ha azok
mértéke alacsony
A jó kormányzás mérőszámai (2)
A „The Economist” által működtetett intézet a „The
Economist Intelligence Unit” rendszeresen elemzi
a világ országainak helyzetét. Összeállítják, és
nyilvánosságra hozzák az egyes országok un.
Demokrácia Indexét.
A Demokrácia Indexet öt tényező alkotja:
1.
2.
3.
4.
5.
A választás szabályozása, és a szabad választás biztosítása,
Az egyéni szabadságjogok mértéke és biztosítottsága,
Az állam hatékony és átlátható működése
A polgárok részvételének biztosítása
A politikai kultúra szintje és elterjedtsége
A „Felelős Kormányzás Index” 2006
Országok
Beleszólás
Stabilitás
Hatékonyság
Szabályozás
Törvényesség
Korrupció
Ausztria
1.55
1.04
1.62
1.53
1.87
1.99
Csehország
0.96
0.75
1.01
0.95
0.73
0.36
Dánia
1.72
0.82
2.29
1.81
2.03
2.39
Finnország
1.63
1.47
2.08
1.70
1.95
2.57
Hollandia
1.67
0.77
1.86
1.65
1.75
2.05
Japán
0.91
1.11
1.29
1.27
1.40
1.32
Magyarország
1.14
0.73
0.71
1.10
0.73
0.51
Nigéria
-0.78
- 1.99
-0.96
- 0.89
- 1.27
- 0.76
Oroszország
- 0.87
- 0.74
-43
- 0.45
- 0.91
- 0.76
Szlovákia
0.99
0.85
0.91
1.08
0.43
0.35
Ukrajna
- 0.11
- 0.27
- 0.57
- 0.47
- 0.72
- 0.67
Románia
Összpont
A „törött”, hibás demokrácia jellemzése
Ez azokra az országokra jellemző, amelyekben
ugyan szabad és méltányos választásokat
tartanak, azonban egy sor egyedi probléma
jelentkezik:
 Ilyen, a média szabadságának szűkülése,
 Politikai nyomás-gyakorlás a polgárokra a
szavazatuk megváltoztatására (még ha az alapvető
szabadság-jogokat betartják is)
 A politikai érdeklődés és az állampolgári részvétel
lecsökkenése,
 Előfordul, a kormányzás minőségének, a politikai
kultúra szintjének csökkenése
A választás szabadságának kritériumai
(Freedom House)
1. Versengő, többpárti politikai rendszer
2. A felnőttekre kiterjedő általános választójog,
amelyből nincsenek rétegek csoportok kizárva,
3. Rendszeresen lezajló képviselőválasztás amely
titkos szavazások és egyenlő szavazati jogon
alapul, és amely mentes a tömeges választási
csalásoktól,
4. Az átlagpolgár problémamentes hozzáférése a
választásokon versengő politikai pártokhoz, azon
keresztül, hogy a média viszonylag teljes
tájékoztatást nyújt a vitákban felvetődő
kérdésekről és az eltérő megközelítésekről.
A jó kormányzás mérőszámai (3)
A korrupció mértéke – az elemezések szerint – meghatározó
tényezője egy ország gazdasági politikai és társadalmi
helyzetének és fejlettségének.
Transparency International (TI) a korrupciót mint a kiválasztott és
megbízott hatalmi pozíciót betöltő személyek által személyes
érdekből és nyereség reményében elkövetet visszaélést
határozza meg.
Ez a definíció magában foglalja mind a magán, mind pedig a
közösségi szférában elkövetett korrupciós gyakorlatot.
A Korrupciós Percepciós Index (Corruption Perceptions Index CPI) a világ mintegy 170 országát aszerint rangsorolja
mennyire értékelik az adott ország kormányzati és
önkormányzati szektorait korruptnak különböző gazdasági,
politikai, civil és tudományos intézmények.
A Korrupciós Index egy aggregált mutató, amely sokféle egymást
is kiegészítő és ellenőrző forrás együtteséből született. Ezért
képezheti alapját a nemzetközi összehasonlításnak
A Transparency International elemzése
2000
2003
2006
2010
14. Belorusszia
127 (2.5)
8. Csehország
42
54
41
53 (4.6)
1. Dánia
1
2
1
1 (9.3)
4. Észtország
2. Finnország
26 (6.5)
2
2
3
12. Görögország
4 (9.2)
78 (3.5)
3. Hollandia
8
7
8
7 (8.9)
6. Lengyelország
43
64
62
41 (5.3)
7. Magyarország
32 (5.2)
40 (5.2)
40 (5.3)
50 (4.7)
13. Moldávia
105 (2.9)
10. Olaszország
67 (3.9)
11. Románia
63
58
50
69 (3.7)
9. Szlovákia
52
59
50
59 (4.3)
1. Ukrajna
4. USA
134 (2.4)
14
18
20
22 (7.1)
A „felelős kormányzás” koncepciója a
politikában
Nem a jó kormányzó, hanem a
„felelős” kormányzás a fontos!
A Világ Bank évek óta vizsgálja a kormányzás
minőségét, és készít rendszeresen összehasonlító
elemzéseket. (World Goverance Indicators – WGI)
A kormányzást úgy határozza meg mint:
azt a módot, ahogyan adott közösség vezetői vagy
vezetésével megbízottak a politikai hatalmat
gyakorolják az ország gazdasági, társadalmi és
szellemi erőforrásainak fejlesztése érdekében.
Új kísérlet a peer- és a pool punshnemt hatásáról
A pool és a peer punishment hatása és működése
A lehetséges forgatókönyvek:
van visszaesés és előreugrás is