Transcript 4. ea.A kozepkor

Politikai eszmetörténet
3. Előadás
A középkor politikai eszméi
Mi is az, a középkor?
A középkornak nevezett történelmi időszak az 5-15.
századig - a Nyugat-római Birodalom
összeomlásától, Amerika felfedezéséig – tartott.
Hagyományosan három szakaszra osztják:
1.
2.
3.
A középkor hajnala (476-1000). A „sötét” középkor, a
római birodalom romjain valóban barbár viszonyok
uralkodta, tele kegyetlenséggel, éhezéssel és félelemmel.
A középkor „dele” (1000-1300). A „klasszikus” (lovag)
kor, növekvő népesség, keresztesek, lovagvárak, és az
első gótikus katedrálisok, és mindenkit egybefűző hűbéri
viszonyokkal.
A középkor alkonya (1300-1500). Európa egyes részein
megerősödik az új típusú polgári viszonyrendszer, és a
társadalom sok területén megszületik az új társadalom
gyökere
Római romjain vegetáló világ
A római birodalomban virágzó városok szinte elnéptelenedtek,
és pusztuló rom maradt helyükön, amelyet betemetett a
föld, és befedett a bozót.
Az emberek vidékre menekültek, ám a kultúra néhány évtized
alatt feledésbe merült. Az állandó harcok miatt megbénult a
kereskedelem, mindenki önellátásra rendezkedett be.
A megdöntött és szétesett Nyugat-Római birodalom területén
az 5-6 században számtalan kisebb törzsi királyság alakul
ki.
Eltűnt az antikvitás világi műveltsége, a germán nemesség
írástudatlan társadalom élén állt.
Az írás-olvasás kizárólag a papok, és a szerzetes rendek
dolga.
Az emberek tűzhely nélküli, ablaktalan odúkban húzták meg
magukat. A tél, hosszú álom, nincs mivel világítani.
Az élelem kevés, iszonyú az éhség. A krónikások mindent
fölfaló, néha még embert is evő parasztokról tesznek
említést.
A kultúra pusztulása
Az Alexandriai Könyvtárat i.e. 3. században hozzák létre.
Feladata: összegyűjteni a könyveket, lemásolni, és kutatni.
A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több
azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt,
és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet
tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még
42 000 további könyvet tartottak számon, az un.
Serapeumban
Végső pusztulás 640–642 között következett be, amikor Amr
ibn el-Asz seregei legyőzték Alexandriát. Ekkor Omár kalifa
parancsára, azzal az indokkal, hogy ha a könyvek azt
tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor
veszélyesek, elégették a könyveket.
Justiniánus császár 529-ban bezáratja az athéni Akadémiát és
a Lükeiont (Arisztotelész iskolája). Ezzel az antik
tudományos és művészi tevékenység véget ér.
A középkori ember világa (1)






Az életkörülmények a maihoz képest
elképzelhetetlenül elmaradottak
Alacsonyak a terméshozamok, a társadalom 8090%-a a mezőgazdasággal foglalkozik
Energiaforrás: az emberi és az állati erő,
A népesség csak lassan növekszik, és gyakoriak a
visszaesések,
A szenvedés, a fájdalom, a halál, az élet
megszokott és természetes része,
Általános a meggyőződés, hogy az eseményeket
természetfeletti hatalmak irányítják
A középkori ember világa (2)
Az élet kontúrjai élesebbek voltak, mint
napjainkban,
A szenvedés és az öröm, a balsors és a szerencse
között nagyobb volt a szakadék,
Az emberek sokkal fiatalabban haltak meg, és
sokkal több volt a fiatal,
Állandó háborúk, járványok, éhínségek miatt sokan
nem élték meg az öregkort,
A testi szenvedés és a nyomorúság sokkal
kíméletlenebbül zúdult az egyénre,
Emiatt igyekeztek gyorsan és féktelenül élni, és
minden közszemlére volt kitéve (innen fakad a
hét főbűn!)
A hét főbűn
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
Falánkság (torkosság)
Hiúság (gőg)
Kapzsiság
Lustaság (restség)
Irigység
Bujaság
Harag
A középkori ember világa (3)




Az ember ki van szolgáltatva a „sorsnak”, életét
véletlenek szabják meg,
Ha a túlvilági erők mindenütt jelen vannak, akkor
az ember életét és gondolkodását elsősorban a
vallás szabályozza, az istenek jóindulatát kell
megnyerni
A vallás eligazít az élet fontosabb, és mindennapi
kérdésiben: mikor, és mit dolgozzon, mi a
teendője aratás előtt és után, hány felesége
lehet, hogyan imádkozzon, mikor ünnepeljen,
A vallásos ember számára minden azért létezik,
mert Isten így teremtette. A világ ezáltal válik
kaotikus, és érthetetlen esemény-halmazból
értelemmel és céllal rendelkező renddé.
A költő képe a világáról
„Asszony vagyok, szegényke, vénülőcske,
Együgyű is, betűt sem ösmerek.
Csak nézem templomunk falán kiföstve
A mennyországot – hárfák zöngenek
S a poklot – ott főnek a bűnösek.
Egyik vidító, másik ijesztő.
Juttasd nekem, ó, Szent Nők közt az Első,
A vidítót, mert Te meghallgatod,
Ha hozzád siet a bűnbe veszendő
Élni-halni e hitben akarok.”
Villon
A középkori ember világa (4)
A feudális állam nem volt a szó modern értelmében állam,
nem volt a tulajdoni struktúrától, és a társadalmi
hierarchiától elkülönült létezése.
Alapját lényegében a hűbéri szerződések rendszere alkotta: a
király és a feudális urak között, és ez alatt a jobbágyok
függése a földesuraiktól.
Az uralmi viszonyok a személyi függésen alapultak, ami egy
sajátos cserén nyugodott: munkáért (szolgáltatásokért)
cserébe védelem és biztonság.
A központi hatalom a király szűk udvartartására korlátozódott,
ahova – mintegy túszként – „begyűjtötték” provinciák
urainak gyermekeit.
Kezdetben a még állandó király székhely sem volt, a király
udvartartásával vándorolt az ország nagyobb központjai
között, és felélte a szolgáltatásokat.
A munka az ókorban és a középkorban
Az antik világban a munka nem erény, sőt nem is
része az ember lényegének. Az egyén lényege =
a polisz tagja (állampolgár), aki társadalmi és
politikai tevékenységet folytat. Megvetik a
termelő munkát (pónosz = teher, szenvedés,
csapás). A szkolé (scola) szabadidő, tétlenség, és
csak részben tanulás.
A középkor: A munka az ember „normális”
állapota, bár nem a teremtéstől fogva, hanem a
bűnbeesés által lett kényszerré. Azóta az alapelv:
„aki nem dolgozik, ne is egyék”. A világban
mindenkinek megvan a maga dolga, amelyet el
kell végeznie, s ha ezt megteszi, ezáltal elnyeri a
lelki üdvösséget. A henyélés viszont a hét főbűn
egyike.
A vallás mint identitás-központ
„ Ha megkérdeztük volna a kor átlagemberét, hogy melyik
országból való, feltehetően nem értett volna meg
bennünket: csak azt tudta volna megmondani, melyik
püspökséghez tartozik”
Kenneth Clark
„ Ha 1300-1500 táján a csoport-hovatartozást firtató
kérdőívet osztottak volna ki az embereknek nagyon
jellegzetes válaszokat kaphattunk volna. A tipikus felelt,
hogy valaki elsősorban a római Szentegyház tagja (vagy
görög rítusú, vagy mohamedán) másodsorban X dominus
vazallusa, vagy familiárisa, bretagne-i, vagy zalai,
harmadsorban lovag, polgár vagy paraszt, negyed sorban a
francia vagy a magyar korona alattvalója, híve, ötöd sorban
pedig ‘francia’ vagy ‘magyar’”.
Szűcs Jenő
A vallás társadalom-integráló szerepe






A letelepedett társadalmakban, majd a középkorban és sok
civilizációban azóta is a vallás integrálja a közösséget. Ez azt
jelenti, hogy ez adja az alapot a többi intézmény hatékony
működéséhez.
Ez teremti meg a keretet a gazdaság működéséhez,
Ez adja meg a lehetséges újítások és változások határát, és
minősíti elfogadhatónak, vagy elutasítandónak a felvetett
változást,
Ez teszi elfogadhatóvá a társadalmon belül az egyes csoportok
vagy egyének igényét vagy követelését
Ez működteti majd a törvényhozást vagy a törvénykezést, ( a
törvényességi felügyeletet biztosító tanács vallási alapú)
Ez ad választ a hétköznapokban felvetődő problémákra (
paphoz vagy a rabbihoz fordulnak ha a hétköznapokkal vagy
ha a törvények értelmezésével kapcsolatban problémájuk vagy
kétségük van.
Ágoston az államról (1)
Ágoston 345-ben született, és 386-ban történt
megtéréséig kicsapongó életet élt. 430-ban Hippo
püspökeként halt meg.
A állam - Ágoston szerint - nélkülözi a görög
filozófia által annak tulajdonított erkölcsi rangot.
Az ember az üdvösséget csak Isten államának
polgáraként nyerheti el. Isten államának földi
megtestesülése viszont az egyház.
„Extra ecclesiam nulla salus” = Az egyházon kívül
nincs üdvösség.
A földi állam csupán viszonylagos értéket hordoz,
csak annyiban ha az egyház áthatja, ha
keresztény elvek irányítják.
Ágoston az államról (2)
Isten államának kifejlődés a földi állam kereteiben zajlik le.
Így alakul át a Római Birodalom végül keresztény
birodalommá, miközben egy sajátos történelmi küldetés
hordozója.
Ez a fogalom köszön vissza majd a Szent Római Birodalom
fogalmában, ám a Birodalom nem szent, hanem nagyon is
bűnös állapotban van.
Az embert eredendő bűnbeesés terheli, ezért bűnös
természete fegyelmezést követel. Ezt a fegyelmezést
gyakorolja, rút intézményekkel, és kényszerítő
kormányzattal az állam.
Az állam fundamentuma így a bűnös emberi természet, az
önszeretet, és az önzés, a béke nem egyéb, mint az
erősebb által diktált fegyvernyugvás.
Ágoston kérdései és válaszai
Ágostonnál a filozófia és a teológia nem válik szét. Az értelem
szerepet játszhat az Isten felé vivő úton: ennyiben
foglalkoztatja az értelem, és ennyiben érdeki a filozófia is.
Ágoston kettéosztotta a világmindenséget, Civitas Dei-re
(Isten országa) és Civitas Diaboli-ra (Ördög országa).
Az ördög országába száműztek minden olyan gondolatot,
amely a testtel, a vágyakkal, a siralmas földi léttel és a
természettel volt kapcsolatban. Ezzel akaratlanul lezárta a
tudás útját.
Az érdeklődés középpontjába a lélek halhatatlansága, a
teremtés misztériuma, a test és a lélek viszonya, Isten
létének bizonyítása került.
Ágoston: „Mivel foglalkozott Isten, mielőtt megteremtette
volna a világot? A Poklot készítette azok számára, akik
ilyen kérdéseket tesznek fel”.
A középkori politikai gondolkodás két problémája
1.
2.
Az egyik a világi és az egyházi hatalom viszonya.
Az egyház a belső viták és egyenetlenségek
leküzdése által egyre nagyobb és centralizáltabb
hatalommá vált, amely kiterjesztette hatalmát az
élet szinte minden területére. Ehhez képest a
világi hatalom instabil, változó, kaotikus volt, és a
nyers erőszak szférája volt.
A főhatalom önkényes tobzódásával szembeni
ellenállás jogi kérdése. Ellenállás jogról általában
ott beszélnek, ahol az ellenállást nem szabályozza
a normális polgári jog. A király elismerését
bizonyos etikai elvek betartásához kötötték. Ezzel
párhuzamosan elindul a hatalommegosztás
folyamata.
A két hatalom értelmezése –Gelasius szerint
„Két hatalom (instancia) kormányozza a világot
fenséges császár, a püspökök megszentelt
autoritása, és a királyi hatalom, amelyek közül a
főpapok súlya azért is többet nyom a latban,
mert az emberek királyairól is számot kell adniuk
Isten ítélőszéke előtt. Hisz magad is tudod,
legkegyelmesebb fiam, hogy még ha
méltóságban az egész emberi nem élén állsz is,
az isteni dolgok intézői előtt jámborul fejet
hajtasz, és tőlük kéred üdvösséged
bizonyságát..”
I. Gelasius pápa Anastasius kelet-római császárhoz
Az egyházi és a világi hatalom rivalizálása
Kezdetben komoly vita volt az egyházon belül is, hogy miként
foglaljanak állást a „kié a hatalom?” kérdésben. Voltak akik,
tekintettel a zűrzavaros állapotokra, csak egy isteni
legitimitással rendelkező hatalom képes annak korlátot szabni.
Mások meg igyekeztek távol tartani az Egyházat a világi
hatalomtól.
Az egyházi és világi hatalom rivalizálása a
invesztitúraküzdelemben csúcsosodott ki: ki nevezi ki a
püspököket, a világi hatalmat gyakorló király, vagy a spirituális
hatalmat gyakorló egyház.
VII. Gergely pápa az egyház egyetlen legitim döntéshozójaként
deklarálta magát, akinek döntés megfellebbezhetetlen.
Henrik – a német püspökök támogatásával - szembeszállt, de a
pápa kimondja a király trónfosztását. Henrik Canossát jár,
1077-ben és elhárítja fejéről az egyházi átkot.
Sok és viharos „csörte”: pápák, ellenpápák, fegyveres harcok.
A két megközelítés
Gergely a Gelasius levélre hivatkozik, ám nála már nem
szerepel, hogy a király méltóságban az emberi nem élén
állana. Tehát nem ismerte el többé a királyi hatalmat egy
önálló, a vallásitól független hatalmi forrásnak.
Ezzel szemben egy korabeli ismeretlen szerző éppenséggel az
uralkodó jogai mellett érvelt a pápai hatalommal szemben.,
mondván a király kettős személyiséggel rendelkezik: az
egyik emberi természetükből, a másik isteni küldetésükből
következik.
„A király isten közvetlen szolgája, minister Dei, s mint ilyen
Krisztus helytartója, vicarius Christi a földön”,
következésképpen az uralkodó király és papi személy, rex
et sacredos egy személyben.
Végül azonban a hatalom akarásának realitása győzött. A
legtöbben a pápában látták Isten földi helytartóját, és a
királyi zsarnoksággal szemben érveltek.
A királytükör intézménye
A politikai irodalom egy különös formája a
királytükör. Ebben – mint pl. István király
intelmei fiához, Imre herceghez – a kormányzás
gyakorlati elveit, és módszereit igyekeztek átadni
az utódoknak.
A királytükör gyakorlati kézikönyv arról, hogyan
gyakorolhatja egy király a legmegfelelőbben
uralmát.
Taglalják benne a király erényeit, az uralkodás
céljait és eszközeit. Mit tegyen, mit ne tegyen, mi
célravezető, és mi az amitől óvakodnia kell.
Később, Machiavelli is ezek mintájára írja meg a
„Fejedelmet”.
István intése fiához
„A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart
igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi
sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát,
győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a
barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges
várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna
van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből
összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a
tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a
legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és
csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé
bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot,
csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük
miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló
tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a
bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz,
bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod
magad hozzájuk.”
A középkor dinamikusan fejlődő szakasza
1000-1300
Stabilizálódó keresztény államok
Gazdasági növekedés
Demográfiai fellendülés
Kulturális fejlődés (a katedrálisok kora)
Szabad – önigazgató - közösségek létrejötte:
városok, és egyetemek
Az „átengedett szuverenitás” európai
jelensége
A szuverén és teljhatalmú uralkodó átenged
jogokat, hogy behatárolt területen, a szerveződés
szabadon határozhassa meg működését. Így
jönnek létre a
 Szabad városok
 Szabad céhek,
 Szabad vallási közösségek
 Szabad egyetemek,
 Szabad társaságok (Akadémiák)
 Szabad vállalkozások

Részben ennek mintája ahogyan a „gettók”
létrejöttek.
John of Salisbury – a zsarnokölés joga
II. Henrik, - Salisbury szeme láttára gyilkoltatta meg
pártfogóját - Th. Becket-et a székesegyház oltára előtt.
Ennek nyomán született műve (1159) - Policraticus.
A politikának illeszkednie kell a dolgok kozmikus rendjébe. Az
uralmat organizmus metaforával jellemezte.
Az uralkodót nem kötik pozitív törvények de meg kell felelnie
az isteni feltételeknek. Ha az uralkodó megsérti az
igazságosság elvét akkor zsarnok. A zsarnokot bárki
megölheti. A zsarnokölés tehát igazságos, amit azzal igazol,
hogy minden hatalom, amely megsérti a természet
törvényeit, törvényen kívül helyezi magát. Minden politikai
autoritás feltételes, és a nép egészének joga van eldönteni,
hogy milyen kormányzatot alkosson.
Menekülni kényszerült Angliából, és Chartre püspökeként élte
le életét.
Salisbury eklektikus modellje
Egyrészt, Ciceróhoz nyúlik vissza és felveszi a klasszikus
politikai gondolkodás fonalát. Másrészt, a középkori
világképnek akar megfelelni, amikor a társadalmat és a
politikát beilleszti a lét egyetemes hierarchiájába, a
kozmikus rendbe.
Az uralom legitimációjánál feléleszti és használja a régi
organizmus metaforát. Az uralkodó az állam feje, a
szenátus vagy királyi tanács a szíve, a bírók és az ispánok
szemek, fülek, nyelvek feladatát látják el.
A fegyveresek és más szolgálattevők a kezek, a és a has, a
parasztok és a kézművesek a lábak funkcióját töltik be,
akiknek az egész szerveződés nyugszik.
Ebben a rendszerben az egyház a lélek funkcióját tölti be, és
magának a királynak nem egyszerűen Istent, hanem ezt a
lelket, vagyis az egyházat kell szolgálnia.
Miben különbözik a zsarnok a fejedelemtől?
„Zsarnok tehát a filozófusok leírása szerint az, aki erőszakos
uralommal nyomja el a népet, míg aki törvények szerint
uralkodik, az fejedelem. A törvény pedig Isten adománya, a
méltányosság mintája, az igazságosság mércéje, az isteni
akarat képmása, az üdvösség őre, a népek egyesítője és
megszilárdítója, a tisztségek szabályzata, a bűnök
kirekesztője és elűzője, az erőszak és minden jogtalanság
büntetője. A törvényt pedig vagy erőszakkal vagy
csalárdsággal támadják mintegy az oroszlán vadságával,
vagy a kígyó álnokságával. Bármiképpen történik is világos,
hogy benne a kegyelmet támadják, és voltaképpen Istent
hívják ki harcra. A fejedelem a törvényekért és a nép
szabadságáért harcol. A zsarnok úgy véli, semmi mást nem
kell tennie, csak a törvényeket eltörülni és a népet
szolgaságba vetni. A fejedelem tehát az istenség egyfajta
képmása, a zsarnok pedig az ellenkező erő, a luciferi
gonoszság képmása..”
John of Salisbury: Policraticus. 217. old.
A hatalommegosztás evolúciója (1)
John of Salisbury – 1175
 Fő műve a Policraticus, amely - a korszellemnek
megfelelően, ugyan teológiai köntösben, – a
törvények által korlátozott uralkodást, és a
hatalommegosztás elfogadását tette a
mindenkori uralkodók feladatává.
 Egyrészt arról ír, hogy a jóságos fejedelmet az
különbözteti meg a zsarnoktól, hogy aláveti
magát a törvényeknek.
 Másrészt, amellett érvel, hogy az egyház, olyan
szuverén szerveződés, amely nincs alávetve a
királynak, így emberei, földjei, tulajdonai és
kinevezési joga érinthetetlenek az uralkodók által.
A hatalommegosztás evolúciója (2)

1215-ben, egy másik király (János)
szembe kerülve minden lehetséges
érdekcsoporttal – az egyházzal, a
nemességgel, és a polgársággal - velük
akarván megfizettetni birodalomépítő
álmait megvalósító háborúskodásának
árát, akaratát már nem tudta keresztül
vinni: arra kényszerült, hogy a Nagy
Okiratban – ez volt a Magna Carta –
írásba foglalja az alattvalók jogait.
A hatalommegosztás evolúciója (3)
1264-ban, az ellenszegülő III. Henriket
fegyverrel kényszerítették, hogy hívja
össze a Parlamentet, amelybe a főnemesek
mellett, a köznemesek grófságonként, a
polgárok szabad városok két-két képviselőt
küldtek, és ezzel intézményesült a hatalom
megosztása.
Így jött létre a Parlament, amely nem
pusztán tanácsokkal látta el az uralkodót,
amelyet az, a maga kedve szerint fogadott,
vagy nem fogadott meg, hanem döntési
jogot gyakorolt.
A Parlamentek létrejötte Európában





Az első Parlamentet 1188-ban, IX. Alfonz hozta létre
Spanyolországban. Elismerte egy olyan törvény létezését,
amelyhez neki is kötni kellett magát, vagyis a törvények
hatalmát magára nézve elfogadta.
Írásban rögzítették, hogy a törvényeket személytelen módon és
elfogultságtól mentesen érvényesíti, önkényesen nem hoz
döntéseket, nem indít háborút, nem köt békét a nemesek, és a
polgárok véleményének figyelmen kívül hagyásával.
A megállapodásban fontos szerepet játszott a városok, a
polgárok és az egyház vagyonának tiszteletben tartása és hogy
adót nem vet ki az érintettek egyetértése nélkül.
A korabeli források szerint az első Parlamentben a városok
képviselői nem egyszerűen jelen lehettek megfigyelőként,
hanem döntési jogokkal bírtak.
Az ok: a király ebben az időben igyekezett visszafoglalni egész
Spanyolországot (Reconquista) és fontos volt az egyetértés.
A Parlamentek elterjedése




A 12. századtól kezdve egész Európában elterjedt
ez a fajta politikai intézmény. Ma még vita folyik,
hogy egyszerűen másolták az egyes helyeken
felbukkanó mintát, vagy a körülmények
hasonlósága hívta életre a hasonló intézményt.
Így az első Parlamentek Spanyolországban
indulnak el: Barcelona (1192), majd 1215 Anglia
(Magna Charta) Portugália, Szicília, Franciaország,
1295-től kezdve Angliában folyamatosan működni
kezd.
Ami érdekes, hogy sajátos minta kezd létrejönni,
amely arra utal, eltérő módon fejlődik észak, dél,
és kelet Európa
A Parlament „aktivitási index”




Az aktivitási index - egy évszázad alatti Parlamenti
események száma - Európa három régiója
eltérően fejlődik:
Dél-Európában a 12. század és a 18. század
között egy nagy fellendülés van, amely
csúcspontját a 15. században éri el, majd a
Parlament aktivitási index visszaesik.
Észak-Európában (Anglia, Skócia, Hollandia,
Svédország, Svájc) viszont a 16. századig
egyenletes a növekedés és magas szinten
stabilizálódik.
Kelet-Európában viszonylag alacsony az aktivitás
és a 17-18. században visszaesik.
Az európai parlamentek
aktivitási indexeinek
változása a 12, és a
18.sz. között.
Az ábra azt tanúsítja,
hogy érdekes eltérés
van Dél- Európa és
Észak-Európa politikai
fejlődése között .
Pénz és gazdagság a középkorban
„Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, és add el
vagyonodat és oszt ki a szegényeknek” (Máté,
19.21)
Alexandriai Kelemen kommentárja: nem arról van
szó, hogy el kell dobni a gazdagságot. A lényeg:
”ki kell vetni a lélekből a szerzés és a birtoklás
vágyát, és az áhítozást a gazdagságra”
Szt. Tamás: A gazdagság természete, hogy
„szolgáljon, és ne uralkodjon”. A pénz
megszerzésének művészete háttérbe szorul a
pénz elköltésének művészete mögött. Aki
azonban a pénzt eszközből céllá emeli, az
elpusztítja az emberi lelket”.
A vallás és a gazdasági viselkedés





Három kísérlet:
Az eszkatológia-koncepció és a
viselkedés
A Purgatórium-koncepció és a
gazdasági vállalkozás
A „figyelő szem” hatása (+ Dan
Ariely kísérlet)
M. Weber és a kapitalizmus
meghatározása
A eszkatológia-koncepciók
Az embereket érdekli mi lesz velük a halál után. Ezzel
foglalkozik az eszkatológia a teológiának az az ága,
amely a „vég-állomást” írja le. A teológusok két
típusú eszkatológiát különböztetnek meg:
 a kozmikus eszkatológia: nem ítélkező, és
mindenkit, viselkedésétől függetlenül „elér”,
 A individuális eszkatológia: ítélkező, és az életben
elkövetett dolgok, illetve a hátrahagyottak
viselkedése befolyásolja a „végállomást”.
 A Hinduk az első, a kereszténység a második, a
görögök kicsit átmeneti koncepciót képviselik
Mitől függ, hogy melyik alakul ki?



A legújabb kutatások szerint az eszkatológia
jellegét az embert körülvevő infrastruktúra
határozza meg. Vagyis, a világ, amely körülvesz
döntő módon meghatározza miben hiszel.
Pontosabban, minél fejlettebb egy társadalom,
vagyis mozdul el a gyűjtögetőktől, vadászokig,
majd állattenyésztőkig, végül a letelepült
földművelőkig úgy erősödik az „ítélkező” jellegű
eszkatológia koncepciója.
Ez logikusnak látszik, ahol fontos lesz a közösségi
viselkedés, döntően a gazdasággal összefüggő, ott
kifejezetten kényszer a ítélet-jellegű fegyelmező
erő. A ígéretek betartása, az együttműködés
szintje,
A „figyelő szem” hatása





A kísérletben a résztvevőknek két cselekedetet – eltulajdonítani
egy pénztárcát és meghamisítani az önéletrajzi adatokat –
kellett minősíteni. Egy papírra kellett írni az értékelést,
amelyen először virágok, majd két figyelő szem volt.
Azok akik „szemes” papírra írtak a tette súlyosabbnak és
nagyobb vétségnek tartották.
Ebből a kutatók olyan mentális folyamatokra következtettek,
amely egy „felsőbb lény” ítélkező hatalmára utal.
Majd a világ 87 országában végeztek felmérés: összevetették a
megfogalmazott bűnüket és vétségeket a válaszoló vallásával
és hitével.
Az előző kísérlettel összhangban azok a vallások, amelyek
„ítélkező Istennel” rendelkeztek, a vétségeket súlyosabbnak
ítélték meg, mint akik nem rendelkeztek ilyen Istennel.
Milyen tényezők határozták meg a céhek
életpályáját?
A céhek létrejöttét sok összefüggő tényező befolyásolta:
 Az együttműködés igénye,

A kollektív védelem szükséglete,

A középkor városi „politikájában” való közreműködés
igénye,

Az állami szabályozás befolyásolása,

A beszállítói és a eladási árak befolyásolásának igénye,

Az adózás, a technológiai változásainak „kézben” tartása.
A felsoroltak mellett fontos szerepet játszott a céhek
felvirágzásában, majd hanyatlásában bizonyos vallási
ideológia fellendülése és visszaesése.
A Purgatórium koncepciója
A keresztény teológia alapján a halál után minden elhunyt egy
meghatározott időt tölt el a Purgatóriumban, ahol
megtisztul, és megszabadul azoktól a bűnöktől, amelyeket a
földi élete során elkövetett, és ez után lesz lehetősége a
Mennyországba belépnie.
A tisztítótűz fájdalmai enyhíthetők a élők imájával. Vagyis, a
életben maradottak kitartó imádkozása enyhítheti a
Tisztítótűz fájdalmait.
Különösen hasznos és hatékony lehet az olyan személyek
imája, akik közvetlenül 8ismerték az elhúnytat, és akik
éppen ezért mély meggyőződéssel imádkoznak, és olyan
személyek imája, akik gyakran és mély átéléssel
imádkoznak.
Ezért olyan közösségek - imádkozási és gyászmise
alapítványok - jöttek létre, aki azt vállalták, hogy tagjaikért
rendszeresen és átéléssel imádkoznak.
A középkor fejlődése 1000-1500
A középkornak az első fellendülő szakaszában - 1000-1250 között –
létrejöttek a városok, felvirágzott a kézműipar, és kiterjedt a
munkamegosztás. Létrejöttek a céhek és fejlődtek.
A következő szakaszban 1250 és 1350 között fokozatosan elterjedt a
Purgatórium koncepciója., Ennek alapvető oka, hogy a
népességnövekedés részben a halálozási arány növekedését váltotta ki.
Ebben egy ugrásszerű emelkedés volt 1320-1350 között, amikor a pestis
(Fekete halál) Európa jelentős részét kiirtotta, és a népességet
megtizedelte
1350 és 1400 között a halálozási arány ugrásszerűen megnőtt, és magas
maradt. Ebben a korban különösen elfogadott volt a Purgatórium
koncepciója, és kiterjedten működtették a imádkozó közösségeket,
1400 és 1525 között a halálozási arány fokozatosan visszaesett, de a
Purgatórium koncepciója még általánosan elfogadott volt.
1550-et követően a halálozási arány is és a Purgatórium koncepciója is
visszaesik, és a elhunytért való imádkozás a családtagok és barátok
„egyszerű” kötelessége lesz.
A Purgatórium és a Céh kölcsönkapcsolata



A céheknek részben az volt a szerepe, hogy azt a
csoportot alkotta, amelynek tagjai
kötelességszerűen imádkoztak az elhunyt lelki
üdvéért és részt vettek a temetés
előkészítésében.
Ez a tény egyébként erősítette a céhen belül az
összetartozás érzését sőt a kötelességek
elvégzését és a szabályok betartását.
Ezt legalább olyan fontos dolognak tartották,
mint a közös és munkamegosztásban végzett
munkát.
A halandóság és a Purgatórium elfogadottsága a Középkorban
A Purgatórium elfogadottsága
Magas
1250 - 1350
1350- 1400
1400 - 1525
1250 előtt majd
1550 után
Alacsony
Halandósági arány
Magas
A vallás társadalom-integráló szerepe






A letelepedett társadalmakban, majd a középkorban és sok
civilizációban azóta is a vallás integrálja a közösséget. Ez azt
jelenti, hogy ez adja az alapot a többi intézmény hatékony
működéséhez.
Ez teremti meg a keretet a gazdaság működéséhez,
Ez adja meg a lehetséges újítások és változások határát, és
minősíti elfogadhatónak, vagy elutasítandónak a felvetett
változást,
Ez teszi elfogadhatóvá a társadalmon belül az egyes csoportok
vagy egyének igényét vagy követelését
Ez működteti majd a törvényhozást vagy a törvénykezést, ( a
törvényességi felügyeletet biztosító tanács vallási alapú)
Ez ad választ a hétköznapokban felvetődő problémákra (
paphoz vagy a rabbihoz fordulnak ha a hétköznapokkal vagy
ha a törvények értelmezésével kapcsolatban problémájuk vagy
kétségük van.
Az inkvizíció
A nagy fellendülés idején megsokasodnak az
eretnekmozgalmak és lázadások. Ezek ellen hozza
létre III. Lucius pápa 1184-ben az inkvizíció egyházi
intézményét.
Az inkvizíció egyházi különbíróság, amelyet rendkívüli
hatalommal ruháztak fel, és az ítélet
végrehajtásában a világi hatalomra támaszkodhatott.
Az eljárás titkos volt, a bizonyítás alapját a
feljelentések adták, és a válogatott kínzásokkal
csikartak ki vallomásokat.
A tettek és szándékok egyforma súllyal estek latba. A
kivégzések nyilvános autodafék keretében zajlottak.
Az inkvizítor egy személyben volt bíró, vádló, és
esküdtszék.
A világ szerkezete Szt. Tamás szerint
A világ hierarchikus szerkezetű: az általános az
egyesnél magasabb rendű, mint ahogy az isteni,
az embernél, és a kinyilatkoztatott hit, a
kikövetkeztetett tudásnál.
„Az alacsonyabb rendű teremtmények a magasabb
rendűekért vannak, amint az ember alatti
teremtmények az emberért léteznek. Végső
soron pedig az egész világmindenség minden
egyes részével Istenre, mint célra irányul”
A filozófia és a teológia nem annyira tárgyukban,
mint inkább módszerükben különböznek
egymástól: a teológus a kinyilatkoztatott hit
fényénél, a filozófus az értelem természetes
világosságánál elmélkedik.
Sz. Tamás: a gazdaságról, és a haszonról
Az igazság = az emberek közötti viszonyok arányossága, és
ekvivalenciája. Mindenki megadja a másiknak, ami azt
megilleti.
A pénz önmagában se nem jó, se nem rossz. Ha felhasználása
szerzésvágyat szül ezzel megsérti az igazságot, és akkor
rossz.
Mikor engedhető meg a haszon? A kereskedelmi hasznot az
igazolja ha a társadalom javát szolgálja (publicam
utilitatem), ha mérsékelt, és ha a kockázat és a fáradozás
ellenértékének (etipendium laboris) tekinthető. Igazolhatja
még ha a kereskedelmi hasznot jótékony célra fordítják.
De korán felismerik az ellentmondást: „Ha nem lesz
kapzsiság, nem lesz alapja a haszonszerzésnek sem, ha
pedig senkinek nem érdeke, hogy haszonra tegyen szert,
semmi nem fogja arra indítani az embereket, hogy
kereskedjenek” Tertullianus
Szt. Tamás politika-modellje
Jórészt átveszi Arisztotelész politikai koncepcióját.
A társadalom vezetésére meg kell találni a legfőbb vezérlő
célt, ez a bonum commune – vagyis a közjó, amely az
egyéni célok felett áll.
A szabad emberek kormányzásához szabad intézmények
kellenek. De már nem a város-államot látja a legfőbb
szerveződési formának, hanem a nagy területű államot, a
provinciát, amely kellő erővel is rendelkezik, hogy
megvédje önmagát.
A demokráciát egyfajta zsarnoki rendszernek képzeli el, ahol a
többség hatalma elnyomja a kisebbséget. Ennek kapcsán
kitér az ellenállás jogára, de óvakodik legitimálni a
zsarnokölést.
A zsarnokot elűzheti a nép, amely maga fölé emelte, ha
azonban erre nincs mód, akkor csak Istenhez lehet
fellebbezni, és békésen tűrni a megpróbáltatásokat.
Canterbury Anselmus (1033-1109)
Igazi tudás csak a hit összefüggésében, csak a hit
segítségével érhető el. Az értelem csak a hit által
adottakat képes artikulálni.
„Credo ut intelligam” = Hiszek, hogy érthessek.
„Nem kísérlem meg, Ó, Uram, a Te mélységedet
áthatolni, mert értelmemet ehhez semmiképpen
nem ítélem elegendőnek, de valamelyest
szeretném megérteni a Te igazságodat, melyet
szívem hisz és szeret. Mert nem azért vágyom
megérteni, hogy hihessek, hanem azért hiszek,
hogy érthessek. Mert ezt is hiszem, ha nem
hiszek, nem is érthetek.”
„Credo quia absurdum est” - Tertullianus
Padovai Marsilius (1290-1343) „A béke védelmezője”
Az ember nem egyszerűen természetéből fakadóan
közösségre szoruló lény, hanem a felismerés
erejénél fogva is. Egyesülése tehát akarati aktus,
az emberek hozzák létre tudatos
megállapodással. Megalkotják az együttélés
szabályait is, a törvényeket. A törvények azonban
attól valódi törvények, hogy kényszerítő hatalom
áll mögöttük. A törvény ismérve tehát nem az,
hogy megfelel-e valamilyen felsőbb erkölcsnek,
hanem, hogy mögötte áll-e a közösség
kényszerítő akarata. Enélkül az ésszerű szabály
nem törvény, míg a rossz törvény is törvény, ha
kikényszeríthető. A törvényhozó ezért csak a
polgárok többsége lehet, s bár ezt átruházhatja a
társadalom vezető rétegére, ez az átruházás csak
feltételes lehet.
A „város-forradalom”
A késő-középkor a felemelkedő városi kultúra korszaka
(mintegy az újraépülő civilizáció). A nagyobb városok a
kereskedelem és a kézműipar, a legnagyobban pedig
egyetemi központjai lesznek, amelyekben megerősödik az
önkormányzat iránti igény.
A városok felidézik a görög, római hagyományt, a polgárai
számára politikai funkciót tesz lehetővé, sőt követel meg. A
legalkalmasabb forma a köztársaság, ahol a legtöbb
polgárnak – felnőtt, önálló egzisztenciával rendelkező,
város-lakó férfinek - választójoga van.
A polgárok választanak Tanácsot, amely a város törvényhozó
testülete, és amelyet évenként választanak újra. A Tanács
választja az elől-járót.
A legtöbb városban törékeny egyensúly alakul ki a csoportok
között, amelyet ki akarnak egyensúlyozni.
Occam politikai nézetei
Előre mutató, hogy nem egyszerűen idézetekkel bizonyít,
hanem elméletileg próbálja alátámasztani állításait.
A tulajdon keletkezése: a bűnbeesés előtt az ember ésszerű
és szabad lény volt. Az eredeti bűnnel elveszített
ártatlanságát és használati viszonyba került a világgal, és
társaival. Ekkor keletkezik a tulajdon, mint emberi
megállapodás, amely rögzíti az ember használati jogát
bizonyos tárgyakra.
Abból, hogy a tulajdon „történelmi” eredetű következik, hogy
megváltozhat, vagy a szükség idején hatályon kívül
helyezhető.
Ugyanez vonatkozik az uralomra, és intézményeire is.
Ahogyan a szükség törvényt bont a tulajdon kérdésében,
épp így az uralom elveszíti létjogosultságát ha nem képes a
közösség javáról és békéjéről gondolkodni. „Normális”
esetben a király felette áll birodalmának,
„szükségállapotban” azonban leváltható és akár
bebörtönözhető.
Az állam kialakulásának menetrendje
Currie, Th. Et al. (2010). Rise and fall of political complexity in island South-East Asia
and Pacific. Nature. Vol. 467. 801-804.
A politikai komplexitás értelmezése
A politikai komplexitást a döntéshozási szintek száma és
működésmódja szerint határozták meg.

Azt a közösséget, ahol hiányzik a folyamatos politikai
döntéshozás acephalous-nak („fejnélkülinek) nevezik

Az egyszintű döntéshozás közösségét „simple chiefdom”-nak,

A kétszintű döntéshozást „complex chiefdom”-nak,

Azt a közösséget tekintik államnak (state), ahol a döntéshozás
meghaladja a két szintet,
A cikk legfontosabb megállapításai:

A politikai evolúció csak apró lépésekben történik, vagyis az
állam nem alakul ki egyetlen lépésben,

A politikai komplexitás nemcsak nőhet, hanem csökkenhet is,
vagyis bekövetkezhet a már kialakult egység szétesése,

A szétesés, azonban nemcsak lépésben történhet,
visszazuhanhat a közösség jóval alacsonyabb szintre is.