Transcript Demokrácia modellek

Demokrácia modellek
„Többségi” és „Konszenzusos”
Demokrácia
A modellek közötti különbség?
• A legitim döntés a többségi demokrácia logikája szerint a
többség, a konszenzusos demokrácia szerint a lehető
legszélesebb egyetértés döntése
• Az intézményi megoldások terén a többségi demokrácia a
döntéshozatalra képes többség létrejöttét és akadálytalan
hatalomgyakorlását szolgálja, míg a konszenzusos demokrácia
olyan megoldásokkal él, amelyek a győztes többséget a vesztes
kisebbséggel való egyeztetésre és hatalmának korlátozására
kényszerítik
A „többségi” modell lényege
• A többségi demokrácia lényegét az adja, hogy a választások
során előállított többség uralmának és hatalomgyakorlásának
nincsenek sem intézményes, sem intézményen kívüli korlátai,
a rendszer alapvető működési elve az, hogy a többséget
ruházza fel meghatározott időre a népuralommal járó
jogosítványokkal, s a kisebbség csupán (újabb) választások
eredményeként kerülhet olyan helyzetbe, hogy érdekeit,
értékeit és szempontjait érvényesítse…
A „konszenzusos” modell lényege
• A konszenzusos demokrácia eleve intézményi és egyéb
politikai gátakat épít a többség uralmával szemben, a
kisebbségi érdekek érvényesítését biztosítva, ezek az elemek a
konszenzus felé szorítják a politikai élet szereplőit,
korlátozzák tehát a többség uralmát, cserébe viszont biztosítják
a kisebbségbe szorultak érdekeinek bizonyos fokú
érvényesülését…
A „többségi” modell
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
A végrehajtó hatalom összpontosítása: egypárti, kis többségű
kormányok
Hatalomkoncentráció és a kormány uralkodó szerepe
Aszimmetrikusan kétkamarás törvényhozás
Kétpártrendszer
Egydimenziós pártrendszer
Egyszerű többségen alapuló választási rendszer
Egységes és központosított kormányzati rendszer
Íratlan alkotmány és parlamenti szuverenitás
Kizárólagos képviseleti demokrácia
1. A végrehajtó hatalom összpontosítása
• Jellemző a hatalom strukturális egysége: egypárti kormányzás,
nincs koalíciós kényszer
• Koncentrált végrehajtó hatalom és egyértelmű
felelősségvállalás
• Kritika: az egypárti kormányzás rugalmatlanná teszi a
rendszert
• A győztes kis többséggel nyer minden esetben: a kis
többséggel való kormányzás művészete tipikusan a többségi
demokrácia miniszterelnökének virtusa kell hogy legyen
• Széles körű politikai hatalmat gyakorol egy olyan többség
képviseletében és érdekében, amely valójában nem jelent
nagyarányú többséget, ugyanakkor egy nagyméretű
kisebbséget kizár a hatalom gyakorlásából és ellenzéki
szerepre ítél
2. Hatalomkoncentráció és a kormány
uralkodó szerepe
• A végrehajtás és törvényhozás, személyi és intézményi
szempontból egyaránt összefonódik
• A kormány tagja csak parlamenti képviselők lehetnek,
formailag a parlamentnek van alárendelve
• Az egyszerű bizalmatlansági indítvány intézménye a
törvényhozást teszi a politikai rendszer központi elemévé, de
kormányé a legfőbb hatalom
• A parlament szavazógépként működik, szigorú
frakciófegyelmet és kormányzati stabilitást eredményezve
• A parlamenti többség koncentrált hatalomgyakorlást tesz
lehetővé
3. Asszimetrikusan kétkamarás törvényhozás
• A törvényhozás a többségi modellben asszimetrikusan
kétkamarás, legtisztább esetben azonban egykamarás
• A két ház tagjai eltérő választási eljárás eredményeként nyerik
el megbízatásukat
• A felsőház szerepe korlátozott, szinte minden törvényhozási
hatáskör az alsóházat illeti meg, a törvényhozás súlypontja a
többségi logika alapján működő alsóházban található
• Az ideális egykamarás rendszerben a többségi párt uralkodik,
az így létrejövő egypárti kormány a többségi elv
legegyértelműbb kifejeződése
4. Kétpártrendszer
• A többségi modellben a kétpártrendszer arra utal, hogy –
figyelembe véve az adott politikai rendszer választási
rendszerét, választói magatartását, és kormányalakítási
gyakorlatát – az országban működő pártok közül kettő
kiemelkedik abban a tekintetben, hogy csak nekik van esélyük
kormányalakításra.
• A két domináns párt mellett számos kisebb, kormányzati
tényezőnek nem minősülő párt is működik (pl. Liberális párt
Nagy Britanniában)
5. Egydimenziós pártrendszer
• Egydimenziós pártrendszer, amelynek felépítése és működése
egyetlen konfliktusra, illetve a pártoknak az adott
konfliktusban elfoglalt álláspontjára vezethető vissza
• A legáltalánosabb konfliktusnak azt a társadalmi-gazdasági
szembenállást nevezhetjük, amelyik a pártok ideológiai
különbözőségét eredményezi (bal-jobb tengely)
• Háttérben lehetnek regionális és etnikai különbségek, amelyek
azonban nem csapódnak le a pártrendszerben
6. Egyszerű többségen alapuló választási
rendszer
• Az egyszerű többségi választási rendszerek jelenítik meg
legmarkánsabban a többségi demokrácia logikáját
• A választási rendszerek kialakítását befolyásoló két szempont
– a reprezentativitás, illetve a kormányképes többség
létrehozatala – közül egyértelműen az utóbbi elemre
helyeződik a hangsúly
• A választás egyfordulós, tisztán területi alapú, egyéni
választókerületekben zajlik, ahol relatív többséggel lehet
mandátumhoz jutni
• Ennek eredményeként a „legnépszerűbb” kisebbség
rendelkezik a többség jogaival, előnye viszont, hogy
egyértelműen képes kormányzóképes többséget előállítani
7. Egységes és központosított kormányzati
rendszer
• A végrehajtó hatalmat birtokló parlamenti többségnek
hatalomgyakorlása során nem kell számolnia sem területi, sem
funkcionális alapon szervezett intézményi gátakkal
• A területi hatalommegosztás szempontjából az unitárius
(egységes) állam számít ideáltípusnak, ahol nincsenek a
központi hatalomtól független, széles autonómiával rendelkező
szubnacionális szintű egységek
• Nincsenek olyan világosan kijelölt földrajzi vagy funkcionális
területek, amelyektől a parlamenti többség és a kormány el
lenne zárva
8. Íratlan alkotmány és parlamenti
szuverenitás
• Az íratlan alkotmány nem jelenti az alkotmány hiányát, ezen
országok alkotmányát nem egyetlen törvény jeleníti meg,
hanem alaptörvények és jogszokások egész csoportja
• Ezzel együtt jár a parlamenti szuverenitás elve, vagyis az,
hogy a legfőbb hatalom birtokosa a parlament, amely
korlátlanságot élvez a törvényalkotásra, abban sem bíróság,
sem más hatóság nem bírálhatja felül
9. Kizárólagos képviseleti demokrácia
• A parlamenti szuverenitás azt is jelenti, hogy minden hatalom
a törvényhozás kezében összpontosul, a nemzet képviselőinek
intézményében koncentrálódik
• Nincs semmilyen lehetőség a közvetlen demokrácia olyan
intézményeinek alkalmazására, mint például a népszavazásra
• A parlamenti szuverenitás és a népszuverenitás egymással
összeegyeztethetetlen fogalmak
• A többségi modell ideáltípusa a tisztán képviseleti demokrácia
Többségi modell
Tiszta formában sehol sem érvényesül!
• Nagy Britannia és Észak-Írország
• Írország
• Kanada
• Jamaica
• Ausztrália
• Új-Zéland
• India
• Szingapúr
• Malajzia
A „konszenzusos” modell
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
Megosztott végrehajtó hatalom: nagykoalíciók
Formális és informális hatalommegosztás
Kiegyensúlyozottan kétkamarás és kisebbségi képviselet
Többpártrendszer
Többdimenziós pártrendszer
Arányos képviselet
Területi és nem területi alapú föderalizmus és
decentralizáció
Írott alkotmány és kisebbségi vétó
1. Megosztott végrehajtó hatalom:
nagykoalíciók
• Egyetlen párt nem képes önállóan a kormányalakításra
• Koalíciós kormányok működnek, amelynek célja a végrehajtó
hatalom minél szélesebb politikai alapra helyezése, továbbá a
pártok közti versengés intenzitásának csökkentése
• A legtöbb esetben nagykoalíció alakul, mivel a pártok
programja ideológiailag jelentősen eltér egymástól
• A hatalommegosztás intézményesülhet formálisan, vagy
informálisan
2. Formális és informális hatalommegosztás
• A törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti viszonyrendszer
lényegesen arányosabb és kiegyensúlyozottabb, a
konszenzusos demokrácia tipikus jegye a hatalmi ágak
formális és informális elválasztása
• Az elv érvényesülése következtében a törvényhozás és a
végrehajtás kevésbé szorosan működnek együtt, nagyobb
autonómiával és egymással szemben arányosabb pozícióval
rendelkeznek
• A kormány tagjai nem a képviselők köréből kerülnek ki
• A parlamentnek kevésbé kiszolgáltatott kormányok
3. Kiegyensúlyozottan kétkamarás
törvényhozás és kisebbségi képviselet
• A konszenzusos demokráciák törvényhozásai tipikusan
kétkamarás parlamentek, ahol ráadásul a két ház lényegesen
egyenlőbb viszonyban áll egymással, mint a többségi
demokráciák esetében.
• A győztesnek a hatalma nem korlátlan, a formális szabályozás
révén ugyanis a döntéshozatalban együtt kell működnie a
másik kamarával
• A kisebbségi képviselet biztosítása a második kamarában,
amennyiben érvényesül, hogy azt eltérő elv mentén választják
meg, illetve hogy közel azonos jogosítványai vannak, mint a
másik kamarának
4. Többpártrendszer
• A konszenzusos demokrácia modelljében egyetlen párt sem
képes abszolút többséget szerezni a választásokon, nincsenek
valóban nagy pártok, helyette középpártok vannak
• A választók pártpreferenciáira a kétpártrendszerben
tapasztalható koncentráltság helyett a többé-kevésbé arányos
megoszlás jellemző
• A több középszintű pártból álló paletta létrejöttében a politikai
törésvonalak bővülése, például etnikai vagy vallási
szembenállások játszanak szerepet
5. Többdimenziós pártrendszer
• A pártrendszer környezetéül és működési alapjául szolgáló
társadalmi-politikai környezetet nem egyetlen konfliktus,
illetve az arra vonatkozó állásfoglalás határozza meg
• Miután heterogén társadalmakról van szó, ezért a pusztán
ideológiai törésvonal mentén elhelyezkedő pártok nem tudják
lefedni a társadalomban létező konfliktusmező egészét
• Az ideológiai (bal-jobb) törésvonal mellett egyéb,
leggyakrabban nyelvi-etnikai, regionális vagy vallási
konfliktusok is pártképző erővé válnak, többdimenzióssá téve
ezzel a pártrendszert
6. Arányos képviselet
• A konszenzusos modell a kormányképes többség kialakítása
helyett az arányos választási rendszerekben egyértelműen a
reprezentativitásra helyezi a hangsúlyt, arra hogy a választások
eredményeként létrejövő parlament pontosan tükrözze a
társadalom politikai megoszlását
• Az arányos választási rendszer nem akadályozza a társadalmi
törésvonalak párttörésvonalakká alakítását
• Az arányos választási rendszer a társadalomban létező
konfliktusok intézményesítését és kezelhetővé tételét szolgálja
• Az arányosság hangsúlyozása egyben oka és következménye a
többpártrendszernek
7. Területi és nem területi alapú föderalizmus
és decentralizáció
• A konszenzusos demokrácia intézményes és formális
eszközökkel biztosítja az aktuális többség és kisebbség közötti
egyeztetési és megegyezési kényszert
• A területi hatalommegosztás szempontjából ideáltípusa a
föderáció, ahol az állami hatáskörök a központi (szövetségi) és
a tartományi (regionális) hatalom között arányosan oszlanak
meg
• A hatalommegosztás azonban érvényesülhet más alapon is, így
például nyelvi vagy vallási alapon, mindez különös
jelentőséggel bír az olyan plurális társadalmak számára
8. Írott alkotmány és kisebbségi vétó
• A konszenzusos demokráciák általában írott alkotmánnyal
rendelkeznek, amely tartalmazza az ország kormányzásának
alapvető szabályait
• Az alkotmányt csak különleges többséggel (pl. kétharmados)
lehet megváltoztatni, bizonyos helyeken pedig népszavazáshoz
is kötik
• A gyakorlatban érvényesül a kisebbségi vétó a többség
uralmával szemben
• A közvetlen demokrácia intézményét nagyobb előszeretettel
alkalmazzák, mint a többségi modellben
Konszenzusos modell
Tiszta formában sehol sem érvényesül!
• Belgium
• Svájc
• Libanon
• Ruanda