Transcript A nemzetközi adósságválság mint játékelméleti probléma

A nemzetközi adósságválság
mint játékelméleti probléma
(néhány gondolatkísérlet)
Török Ádám
Az MKT alelnöke
„…közönséges kívánságok a
fejedelmeknek, hogy nékik oly
dolgokrúl szóljanak,
melyekhez kedvek vagyon”
(Pázmány Péter)
Fiskális politika és játékelmélet
2
Van-e irodalma a témának?
Szakfolyóiratokban még nincs ilyen
publikáció
Csak néhány
nyaráig, pl.
blogbejegyzés
2011
A
görög
adósságválság
mint
a
fogolydilemma
esete
(http://wiredandready.net/2011/06/18/gametheory/)
Szintén a görög esetről egy egyetemi házi
dolgozat (U of Berkeley, Haas School of
Business)
(http://faculty.haas.berkeley.edu/rjmorgan/mba211/2
011MidSemesterProjects/Midterm_Nashty_final.pdf)
Fiskális politika és játékelmélet
3
A játékelmélet újabb
alkalmazása?
Divatossá vált téma: 2011 nyarától több elemzés
is játékelméleti eszközökkel szemléltette deficitvagy adósságproblémák lehetséges megoldásait
Az amerikai kongresszus adósságküszöbvitája – csirkejáték (Business Week, 2011-0803)
Robert Aumann Lindauban a Nobel-díjas
közgazdászok találkozóján (2011-08) a
görögök kimentéséről – potyautas-probléma
Inkább Aumann személye miatt látszik játékelméleti ügynek
A magyar bankok lehetséges stratégiái a
deviza-lakáshitelek kiváltásával kapcsolatban –
fogolydilemma (Portfólió, Madár István, 2011Fiskális politika és játékelmélet
4
09-13)
Kik a szereplők?
A két fő oldal: adósok és hitelezők, de
a közvélemény előtt nem mindig a tényleges
szereplők jelennek meg (pl. egy ország elnöke a
tényleges döntéshozók helyett).
Különleges játszmák – pl. a lakáshiteleknél, ahol a
bankok egyszerre több játszma résztvevői, eltérő
szerepekben.
A játszmák egyes „szereplői” gyakran csak adott
ügyben létrejött taktikai érdekkoalíciók.
Egyes „megfigyelők” is szereplőkké válhatnak (pl.
a hitelminősítők).
A szereplők többségének egyszerre kell (eltérő)
gazdasági
és
politikai
optimumkövetelményeknek megfelelnie – szerepjátékok.
Fiskális politika és játékelmélet
5
Új szemléltető eszköz →
elemzési technika?
Az adósságproblémák kooperatív elemei háttérbe
szorultak, a nem-kooperatív játékokra jellemző
magatartási elemek előtérbe kerültek – megnőtt a tét
Kulcsvaluták fennmaradása; az EU jövője; a
világgazdaság stabilitása – van-e Nash-egyensúly az
adós és a hitelező oldal között?
pl. implicit DE – GR játszma, az 1998-2000-es bátortalan német
ellenkezési kísérletek óta
Nash-E: „ha a többi játékosnak nem érdemes
változtatnia a stratégiáján, nem érdemes nekünk sem”
A továbbiakban: csupán újabb szemléltető ötletek
A formalizált elméleti kifejtés és a tényekhez való részletes
igazítás akár a Schelling-féle verbális, akár a extenzív vagy a
stratégiai formájú modellekben még sok munkát igényel
Fiskális politika és játékelmélet
6
Modellek és esetek
Több ismert játékelméleti modell is valamilyen
módon alkalmazhatónak látszik a nemzetközi
adósságválságra
Itt/most csak ötletek, a kidolgozás hátravan!
Eddig felsorolva (persze más esetekre is
alkalmazható):
Fogolydilemma
Potyautas-probléma
Csirkejáték
Új példák
Tragacsprobléma (roncsparadoxon)
Nemek harca
Nash-egyensúly elrettentés esetén
Fiskális politika és játékelmélet
7
Tragacsprobléma I (eredeti
változat)
Az alapmodell (Akerlof, 1970; kissé átalakítva):
A piacon x jó és x rossz használt autó van;
A jó autók minimális ára 5000 €, a rosszaké 2500 €;
A vevő csak a megoszlást és az árakat ismeri, az egyes
autókat nem – egy jó autóért max. 6000, egy rosszért max.
3000 €-t hajlandó fizetni;
A vevő tesz árajánlatot – max. 4500 €-t ajánlhatna, mert nem
ismeri az autókat – csakhogy tudja, hogy ezért a pénzért nem
kap jó autót;
Így mindig max. 2500 €-t fog ajánlani, így pedig csak a rossz
autók fogynak el, azaz a kínálat fele (x);
Vevő: „Ezen a piacon sohasem vennék olyan használt autót,
amelyre vonatkozó árajánlatomat az eladó elfogadja”
(Gömöri, 2001. 63.);
Konklúzió: az aszimmetrikus információs helyzet miatt a piac
rosszul működik
Fiskális politika és játékelmélet
8
„Tragacsprobléma II” –
az adósságválság egy lehetséges
víziója
Nemzetközi hitelpiac, válság-közeli helyzetben:
adósságlevelek piaca, illetve adósságválság-megelőzési
tárgyalások;
„vevő”: hitelező; „eladó”: eladósodott ország.
A hitelező nem ismeri pontosan az egyes országok
adósságkockázatát (lásd a CDS-felárak ingadozásait)
Ezért a hitelező csak „olcsón” hajlandó hitelezni vagy
konszolidálni, hiszen nem tudja, mely ország végleges
és biztos „kimentését” tudná elősegíteni
Ez magas államkötvény-hozamokat és esetleg nem
nyilvános politikai kedvezményeket is jelent
„Ezen a piacon sohasem vennék olyan államkötvényt,
amelyre vonatkozó árajánlatomat az eladó elfogadja”
Országpélda 2011 szeptemberében???
Fiskális politika és játékelmélet
9
Nemek harca I
(eredeti változat)
Az alapmodell (ld. Kreps, 1996):
2 szereplő (F és N), 2 program (bokszmeccs [F!] és opera [N!]),
1 közös stratégia (feltétlenül együtt menni, nem külön)
Ipari példa: 2 cég mindenképpen kooperálni akar, de
mindkettő más termékváltozat gyártásában számítana a
másikra
Fiskális példa: 2 ország adóhivatala ki szeretne cserélni
adatokat az adózókról, de mindkettőnél más a célcsoport
A példákban 2-2 egyensúly van, elméletileg (a kívülállónak)
egyenlő értékűek, minden további alternatíva rosszabb
melyikben egyeznek meg a játékosok?
A megoldás csak a modell kiterjesztésével képzelhető
el, kétféle lehetőség megfontolásával
1. Előállhat-e ismét hasonló helyzet?
2. Van-e a 2 játékos kapcsolatában olyan magatartási elem (pl.
korábbi ismeret, egyéb preferencia, vagy szokás), amely
egyiküknek erősebb többlet ösztönzőt jelenthet a kooperációra,
mint a másiknak?
Fiskális politika és játékelmélet
10
„Nemek harca II” –
adósságválság közelében?
2 tárgyaló fél (adós [A] és hitelező [H]); 2 program
(további hitelezés megszorítások nélkül, illetve komoly
megszorítások, különben államcsőd); 1 közös stratégia
(feltétlenül együttműködni, egyéni megoldások kizárva)
A és H ebben a játszmában ritkán egyforma alkuerejű!
Itt is két stratégiai alternatíva? Nem igazán… Lássuk!
1. A helyzet megismétlődhet…? (ez nem egyforma
kockázat!)
Nem, ez egyiküknek sem érdeke, bár vannak
ellenpéldák (GR, 1830-2011)
Generációk közötti játszma is (a GR fiatalok MOST
akarnak konszolidációt!)
2. Többlet ösztönző a kooperációra az adós országnál („a férj
erősebb…”?) – ez az ország kieshet a játékból, a hitelezők
„csak” meggyengülhetnek
Fiskális politika és játékelmélet
11
Elrettentés és Nash-egyensúly I
Irodalom:
Schelling: Strategy of Conflict (1960); Myerson:
Learning from Schelling’s Strategy of Conflict (JEL,
Dec 2009)
Alapkérdés: hogyan győzhetünk meg másokat az
eltökéltségünkről (committment) stratégiánk iránt?
Ennek különösen az elrettentési stratégiák
hatékonysága szempontjából van jelentősége:
1.(erősebb fél): a stratégia iránti elkötelezettségnek
(a
puhítási
törekvésekkel
szembeni
tartós
ellenállásnak) hihetőnek kell lennie;
2.(gyengébb
fél):
a
stratégia
megértését
nyilvánvalóvá kell tenni, akárcsak az iránta való
elkötelezettséget
Fiskális politika és játékelmélet
12
Elrettentés és Nash-egyensúly II
Alkalmazás az adósságjátszmára:
Konszolidációs igény: A a hitelezők-finanszírozók
közössége, B az adós (ország), aki (amely)
segítséget kér
A segítség formái:
Adósságcsökkentés, átütemezés, pénzbeli transzfer
Elrettentés (a fiskális alkoholizmustól): A csak
akkor segít, ha B hihetően garantálja, hogy
tartósan megfelelő gazdaságpolitikát folytat,
azaz
1. megértette az elrettentést (elfogadott gazd.
pol. „célfüggvény”, pénzbeli eredményességi
kritériumok);
2. megfelelő, tartós és visszavonhatatlan
garanciákat nyújt.
Fiskális politika és játékelmélet
13
Nash-egyensúly az
adósságjátszmában
Nash-egyensúly akkor jön létre A és B között,
ha
A feltételeit változatlan formában elfogadják, és
megadja a segítséget;
B garanciái nemcsak önmaga számára
fogadhatók el, hanem egyszerre erősek, és
függetlenek is a politikai ciklusoktól (intézményi
jellegűek)
A garanciáknak nemcsak a konkrét programra kell
vonatkozniuk, hanem arra is, hogy B nem tér el az
összjáték („elrettentési kooperáció”) általános,
programtól független szabályaitól sem;
A tét : B épp aktuális kormányzó erőktől független
hosszú távú hitelessége (lásd a görög példát!)
Fiskális politika és játékelmélet
14
Összefoglaló
A legtöbb játékelméleti alapmodell alkalmazható
az „adósságjátszma” különböző aspektusaira
Gyakori elem: sem tisztán kooperatív, sem tisztán
konfliktusos játszmák, hanem a kettő keveréke
(„agreeing to disagree”, ld. Aumann)
A játékelméleti
korlátai:
modellek
alkalmazásának
A szereplők nehezen határolhatók körül, gyakran
csak szereplők csoportjainak „szószólói”;
a felek által várt kifizetések gyakran nem
hasonlíthatók össze (politikai vs. gazdasági
dimenziók);
az
időinkonzisztencia
miatt
sokszor
stratégiaváltás szükséges, ez mégis hitelességromboló lehet.
Fiskális politika és játékelmélet
15
Köszönöm a figyelmet!
Köszönöm a figyelmet!
Elnöki palota (Casa Rosada), Buenos Aires
Fiskális politika és játékelmélet
16