Transcript A BME Stratégiai Célkitűzései

A főtitkár szerepe a felsőoktatási
intézmény vezetésében
„Én ugyanis ordonánc vagyok itten - tette hozzá büszkén -,
Schröder óberszt úr ide osztott be engem a 11. menetszázadba
Lukáš óberlajtnant úrhoz, akinél puccer voltam, de a velem
született intelligenciám miatt ordonáncnak léptettek elő.”
(Hasek: Svejk)
Szabó Tibor
Clark modellje
Szervezet típus neve ÖNKORMÁNYZATI
HIVATALI
VÁLLALKOZÁS
Bekerülés módja
próba
jogosultság
tandíj
Hallgató státusza
tanítvány
ügyfél
fogyasztó
Oktató státusza
tudós
tanár
alkalmazott
Vezetés módja
választott
kinevezett
szerződött
Finanszírozás
módja
vagyon
költségvetés
piac
Adminisztráció
jellege
titkár (kancellár)
kvesztor
(hivatalnok)
burzárius
(menedzser)
A főtitkár szerepe az önkormányzati
modellben (Kozma Tamás nyomán)
 A (fő)titkár:
– az információk első számú birtokosa,
– a testületi döntések föltételeit teremti meg,
– nem választott, hanem állandó ("A műegyetem
vezetésében a titkár képviseli a folytonosságot, múlt
és jelen között ő az összekötő kapocs. Érthető tehát,
ha tőle sokat, az összes tisztviselők között a
legtöbbet kívánunk.„ – rektori beszéd 1901. szept. 6.)

Szerepe csökken a bürokratikus és piaci
koordináció arányainak növekedésével, azaz:
A főtitkár szerepe az önkormányzati
modellben (Kozma Tamás nyomán)

A testületi döntéseket a jogszabályok erősen korlátozzák

A „tagok” döntő többsége haszonelvű (önérdekkövető),
speciális szolgáltatások (oktatás-kutatás) nyújtásafogadása helyett sokkal inkább a bérjellegű juttatások
maximalizálásában érdekelt
– Költségvetési szervként (államháztartási törvény) gazdálkodik,
különböző megkötésekkel (előirányzatok, vagyon stb.)
– Kulcsmunkatársait hivatali ranglétra (közalkalmazotti törvény)
szerint foglakoztatják (tanársegédtől a professzorokig)
– Jellemzően foglalkoztatási (hallgatói) jogviszonyban állnak, tehát
nem egyesületi tagi viszonyban
– A szervezet ál-nonprofit, mert tagjai jövedelemre tehetnek szert
a kötelezően nyújtott közalkalmazotti illetményelemeken felül
– A reziduális jövedelmet nem jótékony célra használják, hanem a
tagok magukra költik
– Alapvetően magánjavakat állítanak elő,
Befolyáscsökkenés története


1985. sz. I. tv (20/1986. (VIII. 31.) MM rendelet a
felsőoktatási intézmények szervezetéről és működéséről)
szerint a miniszter nevezi ki, a gazdasági vezetővel
azonos rendben, hasonló feladattal
1993-as felsőoktatási törvény szerint, az
– „igazgatási szervezet vezetője”, de:
 Rektorral, gazdasági vezetővel szemben „kemény”
(semmilyen) jogosítványai nincsenek, a gazdasági vezetővel
ellentétben a rektor nevezi ki, határozott időre
 Nem tudni mi az az igazgatási szervezet, egyáltalán mit
igazgatnak az önigazgató szervezetben
 Clarki modell következő lépésének megfelelően a főtitkári
feladatot a gazdasági főigazgató is elláthatja, fordítva nem

2005-ös törvény tovább degradál:
– „igazgatási feladatot ellátó hivatal” vezetője, a
főtitkári elnevezés sem kötelező
A főtitkári szerep változása
A definiálatlan pozíció alapvetően három
(egymással keveredő) típust fejlesztett ki:
– Kvázi-rektorhelyettes - politikai ellensúly a többi
vezetővel szemben, kihasználva (és megszenvedve),
hogy mögötte nincs (olyan erős) érdekcsoporti
nyomás )
– Funkcionális vezető, hivatallal - általában
”főjogász” , vagy „főminőségmenedzser”,
„főhumánpolitikus” stb. Ahogy egyre hivatalszerűbb
lesz a működés, úgy válik a főjogászi szerep egyre
fontosabbá
– Személyi titkár „kabinetfőnök” (a rektor bizalmasa,
személye körüli teendők felügyelője, akaratának
tolmácsolója stb.)
Műegyetemi főtitkárság 1998
1998-2008 között a szervezet döntően politikai (Mintzberg)
(funkcionális) szervezet, sok saját bevétellel:
– „nem kéri” a jogszabályi megfelelőségi menedzsmentet (helyette a
kollektív döntések, vagy a szervezetben elfoglalt státus az irányadó),
– illetve az önérdekkövetés (gazdasági racionalitás), szintén „nem kérve”
(a főtitkári) „hatalomszakembert”, mert az korlátozza a hipokrita
járadékvadászatot
– a főtitkár inkább személyi titkár, illetve olyan valaki, aki azokat a
feladatokat látja el, amit a többi vezető nem tud és/vagy szeret, vagy
már elrontott

2008 óta vállalatihoz hasonló szervezeti felépítés (divizionális
szervezet, egy rektorhelyettes, horizontális koordinációra,
önállóságra és felelősségvállalásra építve)
– főtitkár inkább rektorhelyettes
 Rektor: oktatás-kutatás irányítása
 Rektorhelyettes: gazdálkodás irányítása
 Főtitkár: minden más, annak szellemében, hogy a fenti három
tevékenység irányítási feladatait segítse
Jelenlegi műegyetemi főtitkári feladatok
(mintzbergi csoportosításban)

Interperszonális (személyközi) szerepek
– Képviselő - ritka, inkább rektori, és dékáni feladat
– Kapcsolattartó - hallgatói önkormányzattal, érdekképviseletekkel
főleg, illetve kisebb részben a nem kari kiszolgálókkal, dékánoknál
személyfüggő, kevéssé a szervezeti teljesítményhez kötött)
– Vezető – egyetlenegy beosztottam van, ettől függetlenül számos
esetben kvázi-vezetőként lépek fel, elsősorban motivációs, bátorító
céllal („oldd meg, mert nem oldják meg helyetted!”)

Információs szerepek
– Információgyűjtő (információs központ) – alapvető szerepem. Sokan
rajtam keresztül szereznek információkat, vagy kérik tájékoztatásomat,
ehhez a teljes szervezetről állandóan információkat gyűjtök. Politikai
szervezetről lévén szó rengeteg feszültségkeltő csoporttal kell
konzultálni, illetve magyarázni az egyetem működését. Ezzel összefüggő
általános cél a szemetesláda-modell hatásainak csökkentése
Jelenlegi műegyetemi főtitkári feladatok
(mintzbergi csoportosításban)
– Információelosztó – saját beosztott(ak)nak elsősorban
levlistákra helyezéssel, és kötelező könyvtárolvasással,
alapvetően horizontális koordinációban
 Magasabb vezetők rendszeres informálása „közérdekű”
hírektől (sajtóhírek, publikációk, felsőoktatással kapcsolatos
szakcikkek, egyeztetést igénylő pályázatok stb.)
 Szabályozások , döntések, szervezeti magatartásformák,
érdekeltségek gazdálkodástudományi magyarázgatása
– Szóvivő – befelé, a szervezet saját ügyeiben jellemzően a
magasabb vezetőknek, kifelé többnyire azoknak az újságíróknak,
akik nem a rektor, vagy rektorhelyettes tevékenységi körébe illő
kérdéssel hozakodnak elő, de alsóbb szintre delegálásuk
„politikai” veszélyt rejt
Jelenlegi műegyetemi főtitkári feladatok
(mintzbergi csoportosításban)

Döntési szerepek
– Vállalkozó szerep
 Egyetemi jogi és más igazgatási eszközöknél az irányításhoz
szükségesek közül az alábbiak szerkesztése
– SZFMR
– Foglalkoztatási követelményrendszer
– Ünnepségek szabályzata
– Etikai Kódex
– Az SZFMR mellékletét alkotó 24 szabályzat közvetlen
felügyelete
– Más rektori hatáskörű szabályozások közvetett felügyelete
különböző erősségekkel
 Egyes stratégiai anyagok: honlaprészek, beszámolók, kiadványok,
politikák, tervek (intézményfejlesztési, esélyegyenlőségi)
szerkesztése, megírása
Jelenlegi műegyetemi főtitkári feladatok
(mintzbergi csoportosításban)
– Zavarelhárító, problémakezelő szerep
 Jogi kiskapuk keresése, rutinmegoldások honosítása, információs
konfliktusok feloldása, illetve a rektor(helyettes) ilyen munkájához
coaching
– Erőforrás-elosztó szerep
 A rektorhelyettes segítése, nem stratégiai ügyekben (költségvetés
adta kereteken belül) az elosztás decentralizált. Tényleges
tulajdonos hiányában a szervezet költségcsökkentésre nem
motivált, ellenkezőleg. Ezért az erőforrás elosztás leggyakrabban (a
nem karok oldalán)
– költségcsökkentést (közvetlen vezető nyilván nem kényszeríti
ki, mert népszerűtlen, és az ilyen végletekig kapcsolatorientált
szervezetben a népszerűtlenség biztos bukás),
– Feladatmegszüntetést (inkább ne csináljuk, mert törvényszerű,
hogy drága és rossz minőségű, annyira amatőrök és
felelőtlenek vagyunk)
– A járadékvadász önérdekkövetés (minél kevesebbet betenni a
közösbe, onnan minél többet kivéve) megakadályozását jelenti
Jelenlegi műegyetemi főtitkári feladatok
(mintzbergi csoportosításban)
– Tárgyaló szerep
 Kismértékű, elsősorban fontos szerződésekben az absztrakt
egyetemi érdek megjelenítése
– stratégiai szinten főleg a rektorhelyettesre, rektorra hárul,
egyebekben a szervezet alsóbb szintjein zajlik. Elsősorban
technokratikus eszközökkel oldjuk meg, hogy az egyébként
állandó érdekcsoporti harcokra természetétől fogva hajlamos
szervezet (a redisztributív elitek) minél kevesebb alkuba
kényszerüljön, mely jellemzően instabil és drága.
Köszönöm a figyelmet!