3. A kizárólagos kommunista hatalom létrejötte

A kelet-közép-európai kommunista rendszerek összehasonlító politika története

A hidegháború kezdetei

• Az USA kivonta csapatait Európából – felbillent a katonai egyensúly – Churchill fultoni beszéde, 1946. febr. az amerikai szerepvállalás növelését kéri és felismeri a „Stettintől Triesztig” leereszkedő vasfüggöny jelentőségét – Byrnes amerikai küm. beszéde Stuttgartban, 1946 szept. hajlandó erre – G. Kennan amerikai diplomata is szorgalmazza a szovjetek feltartóztatását • Truman-doktrína, 1947. márc. 12. (containment – feltartóztatás) – az USA megvéd minden országot, amit a kommunizmus előretörése fenyeget – felosztotta a világot Ny-i (demokratikus) és K-i (kommunista) részre. • Marshall-terv (Európai Újjáépítési Program), 1947. jún.

– egész Európára vonatkozik, de Sztálin elutasítja (a nyugat politikai befolyásától fél) és erre kényszeríti a megszállt országokat is, akiket el is kell szigetelnie • Zsdanov-elv, 1947. szept. (a Kominform alakuló ülésén) – a világ két táborra oszlik, melyek kibékíthetetlen ellentétben állnak (imperialista-antidemokratikus és antiimperialista, demokratikus blokkok) – kötelezik a megszállt országokat a szovjetizálás felgyorsítására, aminek első fontos eseménye a prágai puccs (1948. febr.). Válaszul Brüsszeli szerződés • No. nyugati zónáit bevonják a Marshall-tervbe (1948. febr.), emiatt pénzreform (1948. jún.). A szovjet válasz: berlini blokád

Szovjetizálás: alaptípusok

• Azonnali csatlósnak szánt államok: Lo. és Ro. – területi vitáik (követeléseik) vannak a Szovjetunióval… – oroszellenes társadalmak: a térség két leggyengébb kommunista pártja – itt (kivételesen) erős, hiteles ellenzéki vezetők is gátolják a szovjetizálást – szovjetizálásuk emiatt nehéz, a tervezettnél lassabb; viszont leplezetlen és brutális (nyílt szovjet beavatkozás, választási csalások) – ennek következtében a nyugatiak időnként nem is ismerik el a kormányt – ide tartozik Bg. is, ahol valóban gyors átmenet (nem oroszellenes, a KP erős) • A tervezett lassú helyett gyors átmenet: Ju., Alb.

– az erős helyi kommunista pártok felrúgják az eredeti ütemtervet – Sztálin számára fejfájást okoznak föderációs terveik is (Bg.-val is) • Közép-Európa lassabb átmenetű „demokráciái”: Mo. és Cs.

– a parlamentáris keretek leghosszabb fennmaradása (1947–48-ig) – a többi országhoz hasonló koncepciós perek itt is, bár csak 1947–48-tól – sajátos helyzetben van, de hasonló a szovjet zóna sorsa is Németországban, de itt sokkal határozottabb szovjet beavatkozás és „demokratizálás” • Az egyes típusokhoz való tartozást nem befolyásolta, hogy az ország a háborúban melyik oldalon állt!

Az első választások

• Többpárti, szabad, de nem egészen demokratikus választások – Magyarország 1945. nov. 4.; Csehszlovákia 1946. máj. 26.

– az egykori jobboldali pártok itt sem indulhattak el (sőt, be vannak tiltva) – lényegében csak a koalíciós pártok belső arányairól lehet dönteni – kisebbségek (németek, Cs.-ban magyarok is) ki vannak zárva a választásokból – Csehországban a CSKP győz (40%), az SZDP-vel együtt 56%-a van – Magyarországon az FKGP 57, Szlovákiában a Demokrata Párt 62%-ot ér el • Többpárti, de elcsalt választások a népfrontos blokk „győzelmével” – Románia 1946. nov. 19.; Lengyelország 1947. jan. 19.

– viszonylag későn megtartott (szándékosan késleltetett!) voksolások – németeket és a fasiszta szervezeteket itt is kizárták – a „demokratikus pártok” blokkba tömörülnek, a SzU jelentős anyagi támog.-val – terror, megfélemlítés, hatósági visszaélések (választói lista, szavazatszámlálás) – a mandátumok több, mint 80%-a a blokkpártoké lett (Lo.-ban a voksoké is) • Lényegében ellenzék nélküli népfrontos választások – Jugoszlávia 1945. nov. 11.; Bulgária 1945. nov. 18.; Albánia 1945. dec. 2. – 88–93%-os támogatást szerez KP-ok által vezetett blokk, ellenzéki képviselők csak Bulgáriában kerültek a parlamentbe (de Petkov agrárpártja bojkottálta a vál.-t, csakúgy, mint a két nagyobb ellenzéki párt Ju.-ban)

A tömb egységesülése

• A munkáspártok egyesülése – ez lényegében a szocialista/szocdem. pártok megsemmisítése volt, amit az SZDP-tagok zöme ellenzett, s a folyamatot tisztogatás/perek kísérték – elsőként No. szovjet szektorában (1946 ápr.), de általában 1948-ban (Ro.: febr., Mo. és Cs.: jún., Lo. és Bg.: dec.) – Albánia és Jugoszlávia esetében nem is jöttek létre szocdem erők • Tömbön belüli kapcsolatok – kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmények a blokk államai között (1943–1949 között) – célja: katonai együttműködés és segítségnyújtás (elsősorban Németország ellen) – Sztálin idegenkedik a multilaterális együttműködéstől Szovjetunió Jugoszlávia Románia Szovjetunió Csehszlov.

Lengyelo.

Magyaro.

Jugoszl.

Románia Bulgária 1943.12.12

1945.04.21

1948.02.18

1945.04.11

1948.02.04

1948.03.18

Csehszlov.

1947.03.10

1949.04.16

1946.05.09

1948.07.21

1948.04.23

Lengyelo.

1948.06.18

1946.03.18

1949.01.26

1948.05.29

Magyaro.

1947.12.08

1948.01.24

1948.07.16

1947.12.19

1947.11.27

1948.01.16

Albánia – – – – 1946.07.09

– 1947.12.16

Jugoszlávia

• Önerőből szabadult fel (Tito kommunista partizánjai) – a felszabadító harc egyben polgárháború és véres népi dem. forradalom is – mindez megnöveli Tito presztízsét, megalapozza SzU-tól való függetlenségét – szinte minden szomszédjával területi vitákba keveredett • A politikai harc rövid időszaka: 1944–45 – Tito–Šubašić egyezmény: a londoni emigráns kormány képviselőinek bevonása a komm.-k által vezetett kormányba és a parlamentté váló AVNOJ-ba – a Horvát Parasztpárt és a szerb Demokrata Párt ennek ellenére tk. ellenzéki erő – működésüket hatalmi–rendőri eszközökkel korlátozták; előbbinek régi vezetője, Maček már 1945 máj.-ban emigrált, másokat (pl. Stepinac zágrábi érseket) kollaboráció vádjával állítják félre – a „londoni” miniszterek 1945 okt.-ben lemondtak, a két párt bojkottálta az 1945 nov.-i választást is, ahol így a népfront jelöltjei jutnak csak a parlamentbe – 1946 elejére sztálinista gazdasági és pol. modell alakult ki, új alkotmány is; – hat tagköztársaságból álló szövetségi köztársaság • A Kominform-konfliktus (1948-tól) – okok: nem enged a szovjet tanácsadóknak beleszólást, túl önálló külpolitikai téren is (Trieszt, Szaloniki, balkáni föderatív tervek), saját út a szoc. felé – 1948 jún.-ban kizárják a Kominformból, súlyos bírálatok közepette – Sztálin azt hitte, hogy Tito megbukik, ám ő félreállította a sz.-barát elemeket

Bulgária és Albánia

Bulgária • részben önállóan szabadult, erős komm. és oroszbarát hagyományok • korai és erőszakos szovjetizálás • Hazafias Front – egylistás választást javasol már 1945-ben, Ny-i tiltako zásra ellenzéki lista is indulhatott volna, de Petkov inkább bojkott mellett döntött (így a Front 88%-t kapott) • 1946 nyarától az ellenzék kiszorí tása, okt.-ben új választáson kb. 70% a Fronté, új min.elnök: Dimitrov • 1947–48: két markáns ellenzéki vezető eltávolítása (Nikola Petkovot kivégzik, K. Lulcsev 15 évet kapott) • hatalmi-utódlási harc indul a BKP ban is (Dimitrov betegsége és halála) Albánia • 1948-ig szinte egy országként műkö dött Jug.-val • Antifasiszta Nemzeti Felszabadító Tanács (1945); még abban az évben kilépnek belőle a gyenge nem kommunista erők • Demokratikus Front néven győz az 1945 dec.-i választáson, 1946. jan.-ban kikiáltják a népköztársaságot, márc.-ban alkotmányt fogadnak el; az új kormányt az AKP vezetője, Enver Hodzsa vezeti • 1948: szakítás Jugoszláviával, még a párt nevét is Albán Munkapártra változtatták, • a jugoszlávbarát vonal vezetőjét, Dzodzét 1949-ben kivégzik

Lengyelország

• Szovjet külpolitikai védelemre szorul (német revans réme fenyegeti) – igen erős a szovjet beavatkozás a belpolitikában, hadseregben (Rokossowski) és az állambiztonságban (Szerov) egyaránt – három fegyveres ellenálló csoport is harcol a komm.-k ellen (AK, WiN, UPA) • A „Visszatért Területek” integrálási nehézségei – hatalmas migráció, nacionalista hevület; számos zsidópogrom is (pl. Kielce) • A politikai harc: Gomułka (LMP) és Mikołajczyk (L. Néppárt) – az 1945-ös magyar példa miatt nincs korai választás – szalámitaktika: az LMP saját irányítású Néppártot, katolikus erőket hoz létre a valódi ellenzék megosztása érdekében – az első összecsapás: 1946-os népszavazás (felsőház, földreform–államosítás és az új nyugati határok; a döntő az első kérdés, csalásokkal győz az LMP) – 1947 jan. választás, csalások, koncepciós perek; az ellenzéki vezetők emigrálnak – 1947 febr. új alkotmány • A szocializmushoz vezető lengyel út terve és kudarca – a Szovjetunió szolgai másolása népszerűtlenséggel járna – 1948 jún. (Tito kiátkozása) után a lengyel út követése tiltottá válik, de Gomułka nem hajlandó önkritikát gyakorolni, ellenzi a kollektivizálást is – ősszel már a párton belüli tisztogatás: Gomułka főtitkárt leváltják, utóda Bierut

Románia

• A „népi demokratikus fordulat” – sikeres kiugrás a háborúból, tábornokkormányok, Mihály király is helyén marad – szovjet nyomás egy balos kormány kinevezésére (zsarolás Erdéllyel) – 1945. márc.-ban az Országos Demokratikus Arcvonal (ODA) kabinetje (Groza) – Mihály király „sztrájkja” – nem írja alá az új törvényeket • Politikai harc 1945–47 folyamán – Groza kormányát 1945 végéig a Ny. nem ismeri el; 1-1 „polgári” politikust is bevonnak (valódi befolyással nem rendelkeztek) – a valódi ellenzék (Maniu, C. Bră tianu) sosem lépett be a kormányba – 1946. nov. választás, vitatott tisztasággal (ODA: 69%); a demokr. pártok sikere után a kirakatszerepű „polgári” minisztereket kitették a kormányból – 1947. nyarán Maniut letartóztatták, majd életfogyt.-ra ítélték; a két valódi ellenzéki párt beszüntette működését (1950-ben Bră – a Népi Demokratikus Front már 93%-t „szerzett” tianu is börtönbe került) – az 1945 márc. óta társutas neoliberális külügymin.-t is leváltják (1947. nov.) – 1947 végén a királyt is lemondatják (népköztársaság kikiáltása) • 1948-ban új választás (márc.), majd alkotmány (ápr.) – a társutas pártokat is felszámolják (az ellenzéket betiltják), megindul a gazdaság és az iskolák államosítása, valamint a komm. párt belső frakcióharca is

Magyarország

• A „szalámitaktika” klasszikus esete (az MKP és az FKGP harca) – 1945-ös abszolút többsége ellenére a Kisgazdapárt koalícióra kényszerül – 1946. jan.–febr. köztársaság kikiáltása, márc. a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló tc. („hóhértörvény”) – 1946. márc. Baloldali Blokk, utcai tüntetések; 21 jobboldali kizárása FKGP-ből – 1946 nyarától patthelyzet, erőegyensúly (és a békekonferencia a fő kérdés) – 1947-es koholt „összeesküvési” vád és koncepciós perek törik meg az FKGP centrumát (Kovács Bélát elhurcolják, Nagy Ferenc min.eln. emigrációba kénysz.

– 1947. aug. újabb választáson már sok párt indulhat, az MKP győz, de számos visszaéléssel; ezt követően felszámolják a veszélyes ellenzéki erőket • A hatalom-kisajátítás felgyorsulása a Kominform létrejötte után – további koncepciós perek az ellenzék és az SZDP ellen – számos ismert politikus külföldre menekült – 1948-tól az egyház elleni támadás felerősödése (iskolák államosítása, Mindszenty hercegprímás letartóztatása) – a kollektivizálás is megindult, Tildy (közt. elnök) leváltása, Parasztpárt „bolsevizálása” – 1949. máj. Népfrontos „választás”, az új ogy.-ben a pártok elhalnak – népi demokratikus alkotmány (1949. aug.)

• Soviniszta politika

Csehszlovákia

• Beneš elnök célja: hídszerep kelet és nyugat között – kisebbségek üldözése (Beneš-dekrétumok, német kitelepítés, magyarellenesség) – következménye: függés Moszkvától, kommunisták térnyerése • Vita Szlovákia státuszáról – félföderációvá való átalakulás (Szlk. Nemzeti Tanács, Megbízottak Testülete; Csehországban nincsenek hasonló szervek) – eleinte a CSKP támogatta a szlovák jogkörök erősítését, de az 1946-os vál. eredmény után Szlk. jobboldali–klerikális jellege miatt szintén ellene fordul • A politikai harcok sajátosságai – 1945 okt.-ig nincs Ideiglenes Nemzetgyűlés, elnöki dekrétumok „pótolják” – 1946. máj. választásokon a CSKP győz, de erős a balközép tábor, marad a nagykoalíció (viszont a kommunista Gottwald lesz a miniszterelnök) – 1947-ben megindul a Szlovák Dem. Párt elleni koncepciós per-sorozat (a nem komm., de centralizációt támogató cseh pártok lelkes asszisztálásával) • 1948. febr.: kommunista hatalomátvétel – rosszul kivitelezett kormány-buktató akció, ami a CSKP puccsát eredményezi – ezután gyors ütemben alakul társutassá a nem komm. tábor és a gazdasági élet – máj.: népi demokratikus alkotmány születik, majd a hó végi választásokon már a Nemzeti Front közös listája „győz”; Beneš lemond, Gottwald az új elnök

Kelet-Németország

• A szuperhatalmi politika játékszere – igen szoros szovjet kötelékben élt, szovjet gyarmatként működik, nem szuverén; fő hatalmi központ a Szovjet Katonai Adminisztráció (SMAD) – 1948-ig a Szovjetunió nem tervezte önálló állammá alakítását!

– 1946 okt. (szabad) tartományi választások: NSZEP 47,5% (Berlinben 20%) – jóvátétel ürügyén gazdaságilag is kizsákmányolják, de súlyosan érinti az Oderától K-re eső terület elvesztése és a menekültáradat is – a szovjetek sokáig „kevésbé fejlett”-nek, „inkább kapitalista” társadalomnak tekintik (Sztálin fenntartja az esélyt No. egységének helyreállítására) • Szovjet irányítású „demokratizálódás” – felülről szervezett közigazgatás, nácitlanítás, gyors államosítások és a munkáspártok korai (1946. ápr.) egyesülése – a nyugati szektorokban is megalakult polgári pártokból 1948–52 közt a kommu nisták által vezetett társutas pártok jönnek létre, alárendelve a NSZEP-nek • Az NDK megalakulása – szovjet kivárás, amíg megalakul az NSZK (1949. május), – csak azután jött létre az Ideiglenes Népi Kamara (1949. máj.) és okt. 7-én az NDK és kormánya – az első Népi Kamara választást csak 1950-ben tartották meg