Transcript Szepirodalmi_ stilus_diak

Szépirodalmi vagy művészi stílus
 a legváltozatosabb, leggazdagabb stílusréteg –
írónemzedékek sora teremtette meg:
 stíluseszközként felhasználja a nyelv valamennyi elemét, az
összes többi stílusréteg eszközeit is;
 olyan művészi hatásra való törekvés jellemzi, amilyet a többi
stílusrétegben hiába keresünk.
 jellemzői:
 képszerű ábrázolás,
 a legváltozatosabb nyelvi-stilisztikai eszközök felhasználása,
 választékosság,
 művészi hatásra való törekvés,
 az egyéniség dominanciája.
 alapformái: a költői és a prózai stílus
Akusztikai szint
II. Szó- és kifejezéskészlet
III. Mondatok
I.
I. Akusztikai szint (hangtani
jelenségek, zeneiség)
 A hangoknak nincs jelentése, de akusztikai benyomást
keltenek:
 a magánhangzó szebb a mássalhangzónál;
 a zöngés hang szebb a zöngétlennél;
 a réshang szebb a zárhangnál.
 eufónia – kakofónia (fülemüle – krákog)
Vizsgáljuk meg a következő mondatokat!
 Csinos, csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
 Mit sütsz, kis Szűcs? Tán sós húst sütsz, kis Szűcs?
 Te tetted e tettetett tettet? Tettetett tettek tettese, te!
 Megengedem
legeslegmegengesztelhetetlenebbeiteknek.
 Kelemen kerekes kerekét kerek keréken kerekíti
kerekre.
Hangszimbolika
 A nyelv hangjait alkalmilag stíluseszközzé tevő
művészi eljárást hangszimbolikának nevezzük.
 Alapja: a hangok meglévő fizikai-akusztikai
tulajdonsága.
 Művészi eszközzé válásuknak két feltétele van:
 a hangok előfordulási arányának el kell térnie a
köznyelvitől;
 a hangok zenei tulajdonságainak összhangban kell állnia
a szavakkal kifejezett tartalommal. (Az ellentétnek is
lehet stílusértéke!)
Hangalakzatok
 Hangalakzatok = ismétlések
 Alliteráció
 Rím
 Anafora (sor vagy ütem elején arányosan,
szimmetrikusan ismétlődő szó vagy szócsoport)
 Figura etimologica
II. A szó- és kifejezéskészlet
stilisztikai vizsgálata
A szójelentés stilisztikai vonatkozásai
2. A szóhangulat forrásai
3. A szófaj megválasztásának stilisztikai hatása
4. Motivált és motiválatlan szavak
1.
1. A szójelentés stilisztikai
vonatkozásai (1)
 A szavak kiválasztása:
 Fogalmi tartalom (denotatív jelentés)
 Másodlagos jelentés (konnotatív jelentés)
 Többjelentésű szavak
 Azonos alakú szavak
 Rokon értelmű szavak
1. A szójelentés stilisztikai
vonatkozásai (2)
 A szavak kiválasztása
 Többjelentésű szavak (POLISZÉMIA)
J1
A
J2
 Hogy hívják a macskát magyarul? Cicc, cicc…
 Hogy hívják a talicskát Debrecenben? Nem hívják,
hanem tolják.
 Azonos alakú szavak
 Rokon értelmű szavak
1. A szójelentés stilisztikai
vonatkozásai (3)
 A szavak kiválasztása
 Többjelentésű szavak
 Azonos alakú szavak (HOMONIMIA)
J1
A
J2
 A kontextusban egyértelművé válik, nincs jelentős
stilisztikai szerepe (Miért nyúl a nyúl?)
 Rokon értelmű szavak
1. A szójelentés stilisztikai
vonatkozásai (4)
 A szavak kiválasztása
 Többjelentésű szavak
 Azonos alakú szavak
 Rokon értelmű szavak (SZINONIMA)
J
A1
A2
A3
2. A szóhangulat forrásai
 Személynevek
 Népnyelvi szavak
 Társadalmi csoportok jellemző szavai
 Archaizmus
 Idegen szavak
3. A szófaj megválasztásának
stilisztikai hatása
 Verbális stílus
 Nominális stílus
4. Motivált és motiválatlan szavak
 Hangalak és jelentés kapcsolata megszokáson alapul –
MOTIVÁLATLAN
 Hangalak és jelentés kapcsolata indokolt – MOTIVÁLT
 Összetett, képzett stb. szavak – MOTIVÁLT
Evokáció – a költői szöveg
többértelműségének egyik forrása
Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér - a szabadság kovásza Posvány maradjon, hol elönteték.
(Arany: Magányban)
s zokogva, hajh, hogy annyi szív
hiába onta vért,
a könnytelenek könnyei
legyetek a honért! …
s gyűlölet pokla lett a hely,
hol élni, halni kell.
(Babits: A könnytelenek könnyei)
Mi minden voltál már nekem, édes hazám!
De most érzem csak, hogy mi voltál igazán.
Most érzem, hogy nincs hely számomra kívüled…
(Babits: Ezerkilencszáznegyven)
3. A művészi szöveg- és
mondatszerkesztés stilisztikai értéke
A szöveg tagoltsága
A mondat kifejtettségének mértéke
 Mondatok hosszúsága, egyszerű és összetett mondatok
aránya
 Alá- és mellérendelt mondatok aránya
 Kötőszók hangsúlyozott használata vagy hiánya
 Grammatikai metafora (pl. virágot vérzik a mező)
 Verbális és nominális stílus
 A szereplők szavainak közlésmódja
 Helyesírás (egybeírás, különírás, nagybetű, írásjelek stb.)
 Íráskép (pl. képvers)
Grammatikai metafora
 az író az ige bővítményeinek a nyelvben megszabott
rendjét módosítja,
 kapcsolási lehetőségeit tágítja,
 a kötelező bővítményt nyelvileg nem fejti ki





mi már a mezőt vágtatjuk (T –Vi)
már az ének eresz alá némul (A –H – Á)
e csöpp forgóban rab vagyunk (E/3 – T/3)
de a lombok végül is egymást a nyílt égbe ölelik (H)
s valami vár / csöpp muszájoknál égetőbb muszáj
A szereplők szavainak közlésmódja
Három alapvető közlésmód:
 Egyenes beszéd: az író párbeszédben vagy E/1.
személyben elmondott monológként közli a szereplők
szavait.
 Függő beszéd: az író saját szavaival foglalja össze a
szereplők szavait, gondolatait.
 Szabad függő beszéd: az író E/3. személyben
(áttételesen) adja vissza a szereplők szavait, de ettől
nem választja el élesen a saját kommentárját és a
szereplők szavainak közvetlen idézését sem.
Stílus
Alakzatok
(nyelvi
elrendezés)
Trópusok
(képi szint)
Nyelvi elrendezés a művészi
nyelvhasználatban
 Stílus elemzése – viszonyítás:
 Kifelé (nyelvi tapasztalatokkal, hagyománnyal,
normákkal)
 Befelé (az adott szöveg más elemeivel)
 Alakzatok (befelé viszonyítás)
 Ismétlés
 Kihagyás – ellipszis (a szöveg stílusának feszültsége,
tömörsége összefügghet azzal is, hogy az író kihagy,
elhallgat valamit, vagy csak utalásszerűen érinti)
 Felcserélés – inverzió
Ismétlés
 Egyszerű ismétlés – nyomósítást, indulatot fejez ki; gyakori a
népköltészetben
 Módosított ismétlés
 Teraszos szerkezet
 Variáció
 Halmozás
 Fokozás
 Gondolatritmus
 Refrén
 Keret
 Párhuzam
 Felsorolás
 Részletezés
 Ellentét
 Tükörszerű szimmetria
Ismétlés
 Egyszerű ismétlés
 Módosított ismétlés – visszatérő elemek új szövegkörnyezetben, változó motívumok
azonos viszonyok között
 anafora = előismétlés;
 epifora = utóismétlés
 Teraszos szerkezet
 Variáció
 Halmozás
 Fokozás
 Gondolatritmus
 Refrén
 Keret
 Párhuzam
 Felsorolás
 Részletezés
 Ellentét
 Tükörszerű szimmetria
Ismétlés














Egyszerű ismétlés
Módosított ismétlés
Teraszos szerkezet (népköltészetben gyakori)
Variáció figura etimologica
Halmozás – azonos mondatrészek ismétlődnek
Fokozás – szinonim vagy halmozott alakok között fokozati különbség van
Gondolatritmus
Refrén
Keret
Párhuzam
Felsorolás
Részletezés
Ellentét
Tükörszerű szimmetria
Ismétlés














Egyszerű ismétlés
Módosított ismétlés
Teraszos szerkezet
Variáció
Halmozás
Fokozás
Gondolatritmus – teljes gondolatok, mondatok vagy fontos mondatrészletek
meghatározott rendben való ritmikus visszatérése
Refrén
Keret
Párhuzam
Felsorolás
Részletezés
Ellentét
Tükörszerű szimmetria
Ismétlés














Egyszerű ismétlés
Módosított ismétlés
Teraszos szerkezet
Variáció
Halmozás
Fokozás
Gondolatritmus
Refrén – a gondolatritmus önállósult fajtája
Keret – kezdő és záró sor megismétlődik
Párhuzam paralellizmus – azonos vagy hasonló módon megformált
szerkezetek, gondolatok egymás mellé állítása
Felsorolás – nem rokon értelmű szavak azonos mondatrészi szerepben
Részletezés
Ellentét antithesis – szavak, kifejezések, mondatok szembeállítása
Tükörszerű szimmetria chiazmus
Költői kép
Elemi
Szóképek
(trópusok)
Metafora
Metonimia
Hasonlat
(képszerű beszéd)
Komplex
Allegória
Szimbólum
Trópusok
 gör. troposz ’fordulat, szófordulat, kifejezésmód’
 két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, illetőleg
köztük összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy
az egyiket a másikkal magyarázzuk, szemléletessé,
elképzelhetővé tegyük, megértessük
 trópusok = szóképek – gyakoriak a szépirodalmi
(költői) szövegekben
 A metaforák a teljes nyelvet és nyelvhasználatot
átszövik, sőt: gondolkodásmódunk, a fogalmak
megragadása is metaforikus folyamat!
Trópusok
 a „köznapi” nyelvben is számtalan trópus van, csak
kevésbé tűnnek fel (fátyolfelhő, hegyláb,
leányvállalat stb.)
 Működésmódját, jellemzőit tekintve az ún. hétköznapi
metafora megegyezik a művészi metaforákkal!
Trópusok
 A szóképek a szavak jelentésén alapulnak.
 A szavakat a trópusokban nem a saját jelentésükben
használjuk, hanem a megszokott jelentést átforgatjuk
egy másik jelentésbe.
Pl: - Jóillatú piros rózsám!
- Te vadállat!
Névátvitel
 Egy jelenség (rendszerint képi, konkrét,
megragadható jelenség) nevét átvisszük egy másik
jelenség (rendszerint absztraktabb, nem képi)
nevére.
 Pl.: emberi/állati láb → a hegy alsó része (közös jegy)
→ hegyláb
A trópusok két fő típusa
Az összekapcsolás módja szerint:
1. Metafora: az összekapcsolás alapja a hasonlóság vagy
hangulati egyezés.
A metafora alfajai (a belőle származó szóképek):
 a szinesztézia,
 a megszemélyesítés,
 az allegória és
 a szimbólum.
2. Metonímia: az összekapcsolás alapja az érintkezés
(tér-, időbeli, ok-okozati).
 A metonímia alfaja a szinekdoché.
Trópusok funkciói (1)
1. Szemléltetés, elképzeltetés, megérzékítés révén
megvilágítják, közelebb hozzák a mondanivalót az
olvasóhoz (szemléletessé tétel).
És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
(József Attila: Levegőt!)
Trópusok funkciói (2)
2. Az olvasóban hasonló vagy ugyanolyan benyomásokat
kelt, mint amilyen az író lelkében van (hangulat).
Más ég hintette rám mosolyát,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajk dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
(Arany János: Letészem a lantot)
A trópusok funkciói (3)
 A megértés segítése – az ember által kevésbé értett
vagy ismert jelenség megragadása egy már ismert,
rendszerint egyszerűbb dolog révén.
 Elsősorban ezért használunk trópusokat.
Trópusok eredet szerinti
csoportosítása
 Köznyelvi: általában egymáshoz közel álló fogalmakat
kapcsolnak össze.
Pl.: az óra üt, rikító színek, érett hang
 Költői: merészek, újak, egymástól távol álló dolgokat
hoznak kapcsolatba, sokszor csak sejthető, főleg érzelmihangulati hatású összefüggéseket létesítenek.
SZÓKÉP ≠ KÖLTŐI KÉP
A költői kép átfogóbb, tágabb körű irodalmi, esztétikai
fogalom,
nem csak nyelvi jellemzői vannak!
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
(Ady Endre: Párisban járt az Ősz)
 A költői szóképek megújítása a köznyelv képes
kifejezéseinek megújításával:
megverte a sors → Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned,
halnod kell.
(Vörösmarty Mihály: Szózat)
A metafora
„A metaforáról azt hihetnénk, hogy az valami
irodalmi vagy poétikai dolog, holott a nyelv
működésének lényegéhez tartozik. A szavakat
folytonosan muszáj átvinni más dolgokra, vagyis
ugyanazt a szót többféle dologra használni.
Lássuk be, ha nem így lenne, nem is tudna
működni a nyelv, hiszen akkor annyi szóra volna
szükség, ahány dolog van a világban, ami
képtelenség.”
(Nádasdy Ádám)
Arisztotelész (ie. 4. sz.)
Poétika:
metafora = a trópusok minden fajtája
 számára minden metafora, amikor valamit nem a saját
nevén nevezünk meg.
 részben ezért maradt központi jelentőségű trópus a
metafora
Metafora
 gör. ’átvitel’
 központi szerepű szóképfajta
 a leggyakrabban használt, s ezért nyelvi-stilisztikai
szempontból a legjelentősebb
 Olyan szókép, névátvitel, amely két fogalom közt
fennálló tartalmi (külső vagy belső, ritkán
funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati
egyezésen alapul.
1.Tartalmi hasonlóságon alapuló
metaforák
1. Külső hasonlóság:
Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;
(Arany János: Toldi II.)
2. Belső hasonlóság:
Azzal a két farkast az ölébe vette,
Az öreg nyoszolya szélire fektette,
Így beszélve nékik: “tente, tente szépen:
A testvérbátyátok fekszik itten épen.”
(Arany János: Toldi VI.)
Köznyelvi: De nagy kofa ez a gyerek! (ti. cserfes, sokat,
hangosan beszél)
2. Hangulati egyezésen alapuló
metaforák
 Pajkos gyermek a sors, csak úgy játszik véle. (Arany
János: Toldi IX.)
 Oh e kertben kert volt életünk
Minden óránk benne egy virág.
Metafora
közös jegy
(a két szó jelentésében)
azonosított
(szokásos,
fogalmi sík,
a megnevezendő)
azonosító
(alkalmi, képi sík)
KÖTELEZŐ!
A metafora stílushatása
 Az azonosított fogalomra átvisszük az azonosító
fogalom sajátosságait, ezáltal egy névbe sűrítve,
tömörítve egyszerre két, egymástól távol eső
dolog jelenik meg a tudatunkban.
 Elmúlt az arany tó az égről ‘lement a nap’ →
felvillan a tó és a nap képe → feszültség
 Meglepő, váratlan lehet, messzi fogalom kerül egy
új, idegen környezetbe
A metafora részei
„Kezed elalvó nyírfaág”
1. Azonosított: kezed
2. Azonosító: nyírfaág
3. Közös jegy: az ág kézre emlékeztető alakja (hosszúkás;
a gallyak mint ujjak stb.)
A közös jegyek
1. a kiterjedés, a mennyiség, a mozgás
2. a királyok vörös palástja mint szín, az alkonypír
formája mint palást
3. vékony, hosszú, karcsú forma, az evezőlapát mint kéz,
az evező szára mint kar
Kétirányúság
 A két jelentés egyidejűleg hat – kölcsönhatás –
feszültség
 A két sík között jelentésbeli távolság – feszültség
 Költői metafora – olyan metafora, amelyet úgy még
senki sem alkotott meg
Metaforák csoportosítása
Köznyelvi
Szempontok
Eredet
Művészi
Szemléleti
Cél
Hangulati
Teljes (kéttagú)
Alak
Csonka (egytagú)
Köznyelvi metaforák
 Egymáshoz közel álló dolgokat kapcsolnak össze (a költői
metaforák távolabbiakat!)
 Az új, meglepő társítások szemléletesebbek, a régebbi, jól
ismert metaforák kevésbé
 Tipikus: emberi testrészek vagy attribútumok átvitele
tárgyakra, élettelen dolgokra, jelenségekre
 Pl.: szőlőszem, a nyár derekán, kabátujj, hajóorr, szöget
üt a fejébe, pislog a mécses, repül az idő, a baj(ok)
gyökere, az idő kereke, nyakig van a bajban, gurul a
nevetéstől, beleüti az orrát valamibe
 Köznyelvinek vehetők a szakmai, tudományos
metaforák is: leányvállalat, áresés, mamutvállalat,
agrárolló
Példák
 hegygerinc
 hegyláb
 szőlőszem
 gyufaszár
 fazék füle,
 éles elme,
 poros színdarab,
 lóg az eső,
 dagad a botrány
 felépítette az érvrendszerét
 eldobom az agyam
Költői metaforák
Kip-kop, zene az élet, muzsika,
láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
(Kosztolányi Dezső: Kip-kop, köveznek)
A költői metaforák lehetnek:
 eredetiek
„E homlok egy egész könyv, amibe
A földnek minden gondja van beírva”
(Petőfi: Az apostol I.)
 megújítottak
A homlok barázdái kifejezést például így frissíti fel
Arany János:
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
(Arany János: Családi kör)
Szemléleti metafora
Szemléltet, ábrázol, képszerűvé tesz
 vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
(Radnóti Miklós: Naptár)
 A leáldozó nap utósó sugára
Vörös szemmel nézett a siralmas tájra
(Petőfi: János vitéz)
Hangulati metafora
Érzelem, hangulat felkeltése
 A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek gyönyörű kis tulipánt!
(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)
 Szemléleti és hangulati egyszerre
 Férfikor jön az ifjúságra,
életed gyümölcsös ága
(Juhász Ferenc: Rezi bordal)
 …nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ…
(Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év)
A metafora szerkezete
 Teljes (kéttagú) metafora az azonosított (fogalmi sík)
és az azonosító (képi sík) nevét egyaránt feltünteti.
 Csonka(egytagú) metafora csak az azonosító (képi
sík) elemből áll (a fogalmi síkot hozzá kell érteni).
 Az egytagú metafora nagyobb olvasói aktivitást
igényel.
A metafora grammatikai jellemzői
 Igei (Ezüst derüvel ráz a nyír / Egy szellőcskét és leng az
ég)
 Főnévi (egyetlen szörnyeteg egér támadt, a korszellem)
 Melléknévi (Nap alattam, nap fölöttem, / Aranyos,
tüzes felhőben, / Lenn a fénylő víztükörben)
Gyakorlás
Mi a közös jegy?
1.
„hozzám már hűtlen lettek a szavak”
2. „midőn az est, e lágyan takaró, fekete, sima
bársonytakaró”
3. „Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában”
4. „Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az
szántva az élet-ekével”
5. „A lelkem már körötte szálldos”
6. „zengeni, gépeket, ádáz munkára hűlni borogatott ágyúk
izzó torkait”
7. „Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang”
8. „szőkék a mezők, ha dús kalásszal jő a sárguló nyár”
9. „Tüzeket raknak az égi tanyák”
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
beszédképtelenség, némaság = hűtlenség, elhagyás
est = takaró, felülről betakarja az alatt lévőt, sötét
lesz
túzok = felfuvalkodott (l. a madár jellegzetes pózát)
a homlok ráncai = az eke húzta barázdák
(vonalszerű, fáradság eredménye)
lélek = madár, repülni tud, légies, könnyű,
helyváltoztatásra képes
ágyútorok – a torokhoz való hasonlósága (a szájüreg
alsó része, megfájdulhat stb.)
a bőgő mély hangja = medvehang
szőke mezők = búzával vetettek, a szín hasonlósága
tűz = csillagok - fénylik, a fényerősségét változtatja
(hunyorog)
Gyakorlás
Ismerjük fel a metaforákat!
„A távolban bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.”
(József A.: Téli éjszaka)
„Romlott fényt hány a korcsma szája,
tócsát okádik ablaka;
benn fuldokolva leng a lámpa,
napszámos virraszt egymaga.”
(József Attila: Külvárosi éj)
„S míg táncra libegnek az erdőn,
toppanva, riadtszivű fészkek alatt,
lengő levelek szeme nézi merengőn
a tükörre csapó halakat”
(Radnóti: Álomi táj)
A metaforához kapcsolódó képek




megszemélyesítés
allegória
szimbólumok
szinesztézia
Megszemélyesítés
 Vitatott, hogy önálló szókép-e vagy a metafora
variánsa/származéka.
 Fontos!


Nem csak igei lehet!
Nem minden igei metafora megszemélyesítés egyben!
 Az ember az ősidőkben a természet erőit
antropomorfizálta, isteneit a saját képére formálta.
 A megszemélyesítés igazi metafora, olyan, hogy a két
kapcsolatba hozott fogalom közül az egyik valamilyen
elvont fogalom, természeti jelenség, élettelen tárgy, a
másik pedig valamilyen élőlény, s ez utóbbi
tulajdonságait, cselekvőképességét visszük át az
előbbire.
(Fábián–Szathmári–Terestyéni,1958)
 Olyan szókép, amely élőként mutat be:
 elvont dolgokat (érzések, eszmék stb.), pl.:
 a halál: „Bújócskát játszott a halál, keresett életre-halálra”;

a szabadság: „Szép Szabadság! óh, sehol sincs E világon oly becses
kincs, Mely tenálad nagyobb volna”
 természeti jelenségeket: megérkezett a vihar
 élettelen tárgyakat: befutott a vonat, „a szék megreccsen
alatta, mintha a nagy megtiszteltetést köszönné
 Emberi érzést, cselekvést tulajdonít
 növényeknek: „tapsikoltak a jázminok”; „a fák a füstöt
elkapkodják fátyolnak”
 állatoknak: könyörgött az állat, „[az ökrök] bögölyök hadával
háborúra kelnek”
Tehát:
 élettelenből → ÉLŐT
 állatból, növényből (élők) → EMBERIT
hoz létre.
 Köznapi megszemélyesítés: jön az ősz, megy az idő
 A megszemélyesítést leggyakrabban ige fejezi ki:
„a húnyó láthatárnak könyörg a napraforgó”
„álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő
pacsirta”
„kíváncsiság s a részvét egy szobában hálnak”
 ritkábban melléknév:
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója”
Gyakorlás
„Míg léceim falnak állítom,
hóförgeteg fut át a kis hidon,
hajamba kap s az ajtó közel,
akár egy búcsúzó lány, átölel.”
(Radnóti: Este a hegyek között)
„Hullámzó dombok emelkednek,
Csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak a gyárak,
sürgő millió élő állat”
(József A.: Óda) → kozmológiai metafora
„A reggel tovább ment
dél lett belőle
megismételte az éj hűtlen metamorfózisát”
(Petri György: Reggel)
„Fenn lengő hold! nézd mint kínlódom,
Mondd meg nekem, hol fekszem én”
(Csokonai: Tüdőgyúladásomról)
Allegória
 Görög kifejezés, jelentése: ’másként való’, azaz képletes
beszéd
 Elvont fogalom, erkölcsi eszme megszemélyesítése vagy
érzékelhető képben való ábrázolása.
 Hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön
keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított
metafora, illetve megszemélyesítés.
Petőfi: A puszta, télen
„Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel
S mire elér szeme a túlsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.”
 Kettős értelme rejtett tartalmak kifejezésére is
képessé teszi, pl. a költők a zsarnoki elnyomást
szemléltethetik, a hazafiasságot.
Példa:
Vajda „A virrasztók”
a halott = a nemzet,
a virrasztók = a költők
Allegória - metaforasorozat
Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
(…)
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve lóg.
 tenger: a szegény nép(ek), az alsóbb osztályok
→ hullámok: a nép haragja (konkrétan: fegyverei)
 gálya, hajó: a gazdagok, az alsóbb rétegek elnyomói (az
utolsó sorban az „úr” is elárulja)
→ árboc, vitorla: a gazdagok hatalmi eszközei, amivel haladni
tudnak v. a testrészeik
Szimbólum
 Gör. symbolon ’ismertetőjel, bélyeg, jegy’
 A szimbólum valamely gondolati tartalom (eszme, érzés,
elvont fogalom vagy egész gondolatsor stb.) érzéki jele. A
gondolat és a kép között nincs pontról pontra követhető
megfelelés: a kép önállósul, új életet kezd (ebben tér el az
allegóriától).
 A szimbólumban megjelenik egy kifejezendő gondolat
és gondolatot kifejező kép.
Ady „A vár fehér asszonya” a vármetaforát („Lelkem
ódon, babonás vár”) részletezi.
„Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugy-e milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.”
 A szimbólum eredeti, szokatlan, nehezen érthető –
megéreztetés, sejtetés
 Alapja nem a látás (a valóság hamisítatlan észrevétele),
hanem a látomás, vízió (a valóság szubjektív
észrevétele).
Szinesztézia
 gör. synaesthesia ’együttérzés, összeérzés’ – a metafora egyik
fajtája.
 egy érzékterület körébe tartozó fogalmat valamely más
érzékterületről vett rokon hangulati hatású szóval fejez ki
 művészi hatása abban van, hogy a különböző, de egyszerre ható
érzékszervi benyomásokat (tapintás, hő, ízlelés, szaglás, hallás,
látás) hasonlóságukban, egyidejűségükben ragadja meg
Példák:
 Kicsalta a leányt édes beszédével, (Petőfi Sándor: János vitéz 1.)
 A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg (József Attila: Levegőt!)
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő…
(Tóth Árpád: Körúti hajnal)
Metonímia
 gör. ’névcsere’
 A szóképek egyik fő fajtája.
 Két fogalomnak egy nagy jelentésmezőben egymásra
vonatkoztatása (pl. tábor, ház s a lakói).
 Sosem teljes trópus, mert az egyik nevet átvisszük a
másikra, s annak az értelmében használjuk
 Névátvitel két fogalom közt:




térbeli,
időbeli,
anyagbeli érintkezésen vagy
ok–okozati kapcsolaton alapul.
Hasonlóság nincs!!!
 kiszaladt az egész ház
 ez az ember nagyon jó fej
 jó tollú író
 nincs egy vasa sem
 A maradék spenótot a csapba öntötte.
(csap = mosogatómedence - tipikusan együtt
jelentkeznek)
Szinekdoché
 gör. ’együttérzés, veleérzés’
 a metonímia származéka
 Faji kapcsolaton alapuló szókép: a nem (genus) és a
fajta (species) nevének felcserélése.
 Nem és fajta
 Rész és egész
 Egyes és többes szám
 Határozott és határozatlan számnév
felcserélése
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
(Vörösmarty Mihály: Szózat)
Mentek-e tatárra, mentek-e törökre,
Nekik jóéjszakát mondani örökre?
(Arany János: Toldi I.)
Metafora ‘(név)átvitel’
 Bármely okból történő, a
két dolog közelebbi
kritériumokkal meg nem
határozott hasonlóságán
alapuló névátvitel
 Sajátos esete a
megszemélyesítés
Metonímia ‘névcsere’
 Olyan trópus, amely a
két fogalom közti
időbeli, térbeli,
anyagbeli érintkezésen
vagy ok–okozati
kapcsolaton alapul.
 Különleges esete a
szinekdoché, amelyben
a névcsere faj–nem,
illetve rész–egész
viszonylatban történik.
Metafora
Metonímia
Szinekdoché
„élesre töltött igazság”
A Fehér Ház és a Kreml
közeledése…
Több munkáskézre van
szükség…
„ravaszt babráló
eszmék”
Láttam egy Picassót a
múzeumban
Dugd ide az orrod!
„Zörrenő fák közt
pikkelylik az út.”
Bush elszigetelte
Phenjant.
„Küzdött a kéz, a
szellem működött, /
Lángolt a gondos ész, a
szív remélt.”
„Ő (=Zsófia) volt életem
Nincs egy vasam se.
halikrája és francia
pezsgője, amelytől akkor
részegedtem meg, amikor
meguntam a
fokhagymás kolbászt és
a kertibort (=Leonórát).”
(Krúdy)
Hasonlat
 lat. similitudo
 Szókép-e?
 „a szóképekhez sorolható stiláris eszközök egyike” (Vass
László).
Oka: funkciójában, szerepében azonos a szóképekkel, a
képszerűség eszköze.
 nem szókép (Szikszainé, Fábián-Szathmári-Terestyéni)
 A metaforát a hasonlattól az különbözteti meg, hogy a
metafora nem jelöli a hasonlítás tényét - ugyanakkor
csaknem minden metafora „kibővíthető” hasonlattá!
 Bolyhos felhők vonultak az égen, mint megannyi
hófehér bárányka.
 Felhő-báránykák kocogtak az égen.
 Báránykák vonultak fenn az égen.
Formai jellemzők
4 formai összetevő:

hasonlított (fogalmi sík)

hasonló (képi sík); terjedelmileg kötetlen, melléktéma

közös jegy: a kettő közötti hasonlóság (alapja)

kötőszó: a tudatos hasonlításra utaló nyelvi elem:
kötőszó, rag
Elmaradhat:
a közös jegy:
Ez a kislány olyan, mint a tulipán.