A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a mindennapi élet része lenni. A palóc falvakban sokáig.
Download ReportTranscript A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a mindennapi élet része lenni. A palóc falvakban sokáig.
Slide 1
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 2
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 3
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 4
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 5
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 6
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 7
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 8
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 9
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 2
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 3
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 4
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 5
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 6
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 7
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 8
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”
Slide 9
A Novohrád-Nógrád Geopark értékei – oktatási segédanyag
A népszokások legtöbbje az elmúlt évtizedekben megszűnt a
mindennapi élet része lenni.
A palóc falvakban sokáig élt - és töredékeiben ma is él - a
népi vallásosságnak azon formája, amelyben keveredik
egymással az egyházak tanítása a hiedelemvilág misztikus
jelenségeivel, a nép utánzó, játékos ösztönével.
Így alakultak ki a naptári év egyegy napjához, a különböző
ünnepekhez kapcsolódó tradíciók.
Az egyébként is eseménydús adventi (karácsony-váró)
ünnepkörben talán december 13-ához, Luca napjához
fűződött. Ez a nap sok-sok helyen a gonosz, ártó
szellemek elűzésére kínált alkalmat.
Egyes falvakban - Kazár, Rimóc, Mátraszőlős, Nőtincs ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, hogy a
karácsonyi
misén
azon
ülve
meglássák
a
boszorkányokat.
Luca napja a szerelmi jóslások időpontja is. Az Ipoly
mentén ekkor szoktak a leányok ólmot önteni, hogy
megtudják milyen foglalkozású lesz a párjuk.
Főként a fiatalság szórakozásának ideje volt.
Ekkor nem hiányozhatott az asztalról a még ma is
ismert és közkedvelt pampuska (fánk), a herőce
( forgácsfánk) és a mákos mézes ferentő, ferentő
(guba) sem.
A palócoknál ez az időszak régen a szórakozás,
rokonlátogatások, a lakodalmak és a fonóházi
mulatságok ideje volt. A tulajdonképpeni farsang,
amit farsang farkának is neveztek, az utolsó három
nap volt.
Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az
"ördöglagzi".
Felismered a képen látható ételeket?
1. Pampuska (fánk)
2. Herőce (forgácsfánk)
3. Mákos, mézes ferentő
A keleti palóc falvakban (Bárna, Cered, Zabar) a
serdülő lányok a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdán készítették a mátkatálat, amelyet
valamelyik társuknak küldtek el.
A tavaszi ünnepkört kezdő virágvasárnap a
barkaszentelésről volt híres. Varsányban például azt
tartották, hogy a háznál annyi liba lesz, ahány szem van
a barkán.
Virágvasárnaphoz kötődő
jellegzetes palóc szokás a
kiszehordás. Egy szalmabábút kivetettek a szomszéd
község határára, hogy saját
falujukat ne érje baj, kerülje
el a betegség az évben. A
felöltöztetett bábut elégették vagy vízbe hajították. A
bábu
a
téli
hideget,
betegséget jelképezte, így
megszabadultak a bajoktól.
Virágvasárnaphoz
kötődő
másik
jellegzetes palóc szokás a villőzés. A
virágvasárnapi
istentisztelet után járnak a lányok
villőzni. Egyikük színes szalagokkal
díszített fűzfaágat magasra tartva visz a
többiek előtt, házról házra mennek, és
énekeltek.
„Van
magoknak
virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy nincs,
akkor tovább mentek, ha pedig azt, hogy
van, akkor megálltak, és tovább
énekeltek. Az ének után a gazdasszony
kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villő ágáról letört
egy ágat, azzal sorra verte őket, ezt
mondogatva: „Mind menjetek fírhöz
(férjhez)!”