Transcript Asbóth Dóra

Készítette: Asbóth Dóra
BESZÉDHANGOK
KAPCSOLÓDÁSA
A magánhangzók egymásra hatása
a beszédben
A hangokkal nem elszigetelten találkozunk,
hanem mindig a beszédfolyamat részeként. Ha
gyorsan kell kimondanunk két hangot egymás
után, akkor a hangképző szerveink állását meg
kell változtatnunk.
A magánhangzótörvények:
 hangrend vagy magánhangzó-harmónia
 illeszkedés
 hiátustörvény
Hangrend vagy magánhangzóharmónia
A magánhangzók típusát szabályozza a
szavakban.
A finnugor nyelvek jellemző sajátossága. Régi,
egyszerű (nem összetett) szavainkban vagy
csupa magas, vagy csupa mély magánhangzó
van. Eszerint megkülönböztetünk magas
hangrendű szavakat (teniszütő) és mély
hangrendű szavakat (autó).
A nyelv vízszintes irányú mozgása határozza
meg, hogy milyen hangrendű egy szó.
Hangrend vagy magánhangzóharmónia
Van azonban nyelvünkben négy olyan magas
magánhangzó (e,é,i,í), amelyek mély hangokkal
is megférnek egy szó egységében. Ezek a
vegyes hangrendű szavak, melyeknek többsége
idegen eredetű, vagy összetett szó (nem vonatkozik
rá a hangrendi kényszer, a tagok megtartják eredetik
hangrendjüket az
összetételben)
Illeszkedés
A hangrend törvényének a kiterjesztése a
toldalékokra, vagyis a szótő hangrendje határozza
meg a toldalék hangrendjét. A hasonulás mértéke
háromféle, s ez abban nyilvánul meg, hogy vannak
egyalakú,kétalakú és háromalakú járulékelemek
nyelvünkben.
Az egyalakú járulékokkal kapcsolatban nincs
illeszkedés. Nem illeszkedhet például a -kor, az -ig,
rag, az -ít képző.
A kétalakú járulékelemek a palatális (magas)veláris(mély) illeszkedés megvalósulását teszik
lehetővé:
Illeszkedés
magas hangrendű szóhoz magas hangrendű
toldalék járul:idő+ben, rest+ség.
 mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalék
járul: ablak+tól, kap+dos
Vannak nyelvünkben háromalakú toldalékok is,
például -on/-en/-ön. Ezekben a magas hangrendű
párnak van egy labiális és illabiális változata.
Labiális: ajakhang, a magánhangzók képzésében
valamilyen formában az ajkak működnek közre.
Illabiális: Ajakkerekítés nélkül képzett
magánhangzó.

Illeszkedés
Ha a magas hangrendű szó utolsó
magánhangzója illabiális, akkor az illabiális
toldalék illeszkedik hozzá: emberhez, repdes.
Ha labiális, akkor a labiális toldalék illeszkedik
hozzá: tükörhöz, röpdös.
Ezt a hangváltozást hívjuk ajakműködés szerinti
illeszkedésnek.
Illeszkedés
Vegyes hangrendű szavaknál ingadozik a
toldalék hangrendje, de általában mély
hangrendű a toldalék (kirakatban).
Az összetett szavak illeszkedése mindig az
utótag hangrendjének megfelelően történik:
had+sereg+ben.
Hiátustörvény
Két magánhangzó között hangűr (hiátus) van,
melyet a beszélők igyekeznek megszüntetni. A
megszüntetésnek két módja lehetséges: vagy
betoldódik egy mássalhangzó a két
magánhangzó közé, vagy pedig az egyik
magánhangzó kiesik.
Hiátustörvény
A betoldódó mássalhangzót hangűrtöltőnek
vagy hiátustöltőnek nevezik. Erre a szerepre a
mai köznyelvben a legalkalmasabb a j:
[dijó],[fijú], [teja].
A magánhangzó leginkább egyes tulajdonnevek
-i képzős származékaiban esik ki:
Nyíregyháza~ nyíregyházi
Egyéb esetek: leány~ lány, reá ~ rá,
elseje ~ elseji.
A mássalhangzók egymásra
hatása a beszédben
A mássalhangzótörvények a hasonulások, az
összeolvadás, valamint a rövidülés és a kiesés.
Ezen törvények működése során különféle
mássalhangzók hatnak egymásra.
Hasonulás
Hasonulásról beszélünk, ha egy szóban
(esetleg szavak határán) az egymás melletti
mássalhangzók közül az egyiknek a kiejtése a
másik hatására megváltozik, a másikhoz
hasonló lesz, hozzá hasonul.
A hasonítás iránya kétféle lehet:
 hátraható (regresszív)
 előreható (progresszív)
Hasonulás
Hátraható hasonításkor a hasonítás a beszéd
lineáris menetével ellenkező irányú, tehát a
későbbi hang hat az előzőre (vasgolyó).
Előreható hasonítás esetében a hasonítás
iránya a beszéd menetével megegyező irányú
(hagyja).
A hasonulásnak két fő fajtáját különböztetjük
meg:
 részleges hasonulás
 teljes hasonulás
Részleges hasonulás
Zöngésség szerinti részleges hasonulás:
Két szomszédos mássalhangzó közül az egyik zöngés, a
másik zöngétlen, s a hátul álló zöngésség tekintetében
megváltoztatja az elöl állót, a hasonítás iránya tehát
regresszív. Két alfaja van: a zöngésedés és a
zöngétlenedés.
 Zöngésedés esetében a hasonuló hang zöngétlenből
zöngés lesz (kapdos  b)
 Zöngétlenedés esetében a hasonuló hang zöngésből
zöngétlen lesz (hoztam sz)
A kiejtésben kötelező érvénnyel megvalósul, a helyesírás
azonban nem jelöli.
Részleges hasonulás
A képzés helye szerinti részleges hasonulás :
Az n hang hasonul,mégpedig m, illetőleg ny
hangot hallunk helyette, aszerint, hogy két
ajakkal képzett p-b, illetőleg a szájpadlás elülső
részén képzett gy-ty áll mögötte.
Például:szénből, színpad,rongy, ponty.
A képzés helye szerinti részleges hasonulás a
kiejtésben érvényesül, helyesírásunk nem jelöli.
Teljes hasonulás
Az írásban jelöletlen teljes hasonulás
Irányát tekintve regresszív és progresszív lehet.
Regresszív:
Pl. feljebb [fejjebb]. A fejlődési tendencia az, hogy a kiejtés
közeledik az írásképhez. Az l+j hangkapcsolat ejtése is
olykor közeledik az írásképhez, s már elfogadjuk az
éljen ~ [éjjen] vagy a teljes ~ [tejjes] változatokat.
A birtokos személyjel j-je előtt sosem változik meg az l,
tehát a kiejtés [tálja], [gólja].
Progresszív: A hasonulás a kiejtésben kötelező, mindig
érvényesül (anyjany).
Teljes hasonulás
Írásban jelölt teljes hasonulás
Névszók esetében: mássalhangzóra végződő
névszó utolsó mássalhangzójához hasonul a
-val/-vel és -vá/-vé határozóragok v-je:
emberrel (ember+vel), emberré (ember+vé), de
hajó+val, hajó+vá.
Ennek a hasonításnak az iránya progresszív.
Teljes hasonulás
Igék esetében: az s, sz, z, dz végű igék utolsó
mássalhangzója magához hasonítja a tárgyas
személyrag (-ja; -juk/-jük; -játok; -ják)
elemét, illetőleg a felszólító mód -j jelét(olvassa).
A hasonítás iránya progresszív. Ezek az
Igealakok egyformák kijelentő és felszólító
módban; de az egybeesés csak a mély
hangrendű igékre érvényes (nézze, nézi).
Teljes hasonulás
Névmások esetében: az ez, az mutató névmás
ragos és képzős alakjaiban hátraható hasonítás
történik: ebben (ez+ben ). A -val/-vel ragos
alakokban hátraható és előreható is lehet a
hasonítás iránya: evvel, avval, illetőleg ezzel,
azzal. Mindkét forma helyes.
Összeolvadás
Összeolvadáskor két szomszédos
mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy
mindkettő megváltozik, s egy harmadik hangot
ejtünk. Kölcsönös hasonulásnak is nevezik. A
helyesírásban soha nem jelöljük. Fajtái:
 Palatalizáció („jésítés”): -t, -d, -n hang és a j
hang rendszerint hosszú tty, ggy, nny hangot
eredményez :
t + j = tty (botja bottya)
Összeolvadás
Affrikáció: -t, -d, -ty, -gy és -sz, -s, -z hangok
torlódásakor rendszerint hosszú zár-rés hang
keletkezik [kéccség, vaccság].
gy + sz = cc (egyszer eccer)
 „Essezés”: -t, -st, -szt végű igék felszólító
módjában a rövid magánhangzót követő
mássalhangzó és j hang hosszú ss vagy ssz
hanggá olvad össze.
hat+j  hass
Ezekben az alakokban írásban is jelöljük.

Rövidülés
Ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül
egymás mellé, akkor a hosszú mássalhangzót
rövidnek ejtjük. A rövidülést a helyesírás nem
jelöli. (otthon, többször)
A rövidülést a helyesírás nem tünteti fel.
Kiesés
Ha három különböző mássalhangzó kerül
egymás mellé, akkor kiejtésben rendszerint a
középső (többnyire t,d) kiesik (mindnyájan). A
kiesés után más hasonulásos jelenség is
bekövetkezhet (kösd be zs zöngésség szerinti
részleges hasonulás).
Igazodás
Igazodás esetében egy hang képzési mozzanatai
kismértékben tolódnak el a szomszédos hang
irányába, a változás eredménye ugyanannak a
fonémának egy variánsa.
Igazodás a szomszédos hang képzési
mozzanataihoz.
A zöngétlen h zöngésedik zöngés hangok - például
magánhangzók - között: Megfigyelhetjük például, hogy a
hely szó h-jához képest a lehel hangsor h-ja elég
nagyfokú zöngésséget mutat. A j a szó végén, f, p és k
után zöngétlenedik, például döfj, rakj, kapj.
Igazodás
Igazodás a szomszédos hang képzési
helyéhez.
A zár, a rés, illetőleg a pergés keletkezésének a
helye a szomszédos magánhangzók képzési
helyéhez közelít. Tehát a szájüregben a
mássalhangzó képzése hátrább vagy előrébb
történik.
Köszönöm a figyelmet! 
Források:
1.
A magyar nyelv könyve (Trezor Kiadó 2007)
2.
http://mnytud.arts.klte.hu/tananyag/hangtan
/hangtorveny.htm