Transcript Tóth Tímea

7. TÉTEL
A beszédhangok kapcsolódása.
Magánhangzók (illeszkedés, hiátustörvény); mássalhangzók (hasonulás,
összeolvadás, igazodás).
Készítette: Tóth Tímea
4. csoport, páratlan hét, szerda, 1000
Felhasznált forrás:
A. Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve (hetedik kiadás, Trezor Kiadó, 2004), 122-134. old.
A beszédhangok kapcsolódása
A beszédfolyamatban az egymás mellett lévő, sőt a távolabbi hangok is hatnak
egymásra, s ezáltal többé-kevésbé megváltoztatják egymást. Ezt a jelenséget
alkalmazkodásnak (akkomodáció) nevezzük.
Alkalmazkodás csoportosításai:
- Magánhangzótörvények (hangrend, illeszkedés, hiátustörvény)
- Mássalhangzótörvények (hasonulás /részleges és teljes/, összeolvadás, mássalhangzó-rövidülés,
mássalhangzó-kivetés, igazodás)
Magánhangzók egymásra hatása a beszédben
Magánhangzótörvények:
hangrend, illeszkedés, hiátustörvény
Hangrend: megkülönböztetünk mély (pl. autó - a,á,u,ú,o,ó), magas (pl. teniszütő e,é,i,í,ü,ű,ö,ő) ill. vegyes (pl. béka, sofőr) hangrendű szavakat
Régi, egyszerű (nem összetett) szavainkban vagy csak magas, vagy csak mély
magánhangzók vannak.
Négy magas magánhangzó (e, ë-é,i,í ) előfordul mély magánhangzókkal is (leány, béka,
csikó). (Az e csak leíró szempontból sorolható ide. A vegyes hangrendű szavakban szereplő
e nem eredeti, hanem ë –ből lett.)
Az újabb jövevényszavakban az ö,ő és az ü,ű is állhat mély magánhangzókkal (sofőr,
kosztüm, attitűd)
Illeszkedés: a hangrend törvényének a kiterjesztése a toldalékokra, vagyis a szótő
hangrendje határozza meg a toldalékok hangrendjét.
Természetesen ez a törvény csak azokra a toldalékokra érvényes, melynek van magasmély alakváltozatuk (pl. –ban/-ben, -tól/-től, -ból/-ből, -nál/-nél).
Magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalékot rakunk: erő+ben, szép+ség
Mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalékot rakunk: ablak+ban, bátor+ság
Vannak három alakú toldalékok is (pl. –on,-en,-ön; -hoz,-hez,-höz; -dos,-des,-dös).
Ezekben, ha a magas hangrendű szó utolsó magánhangzója illabiális (ajakkerekítés
nélküli), akkor az illabiális toldalék illeszkedik hozzá: emberhez, repdes.
Ha pedig labiális (ajakkerekítéses), akkor a labiális toldalék illeszkedik hozzá: asztalon,
röpdös
Ezt a hangváltozást hívjuk ajakműködés szerinti illeszkedésnek.
Vegyes hangrendű szavak illeszkedése:
Kizárólagos érvényű szabályok:
1. Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor a toldalék is mély
hangrendű (pl. csillagnak, bíróságon).
2. Ha az utolsó szótagban ö,ő vagy ü,ű van, akkor a toldalék magas hangrendű (pl.
teniszütővel, kosztümben).
Nem kizárólagos érvényű szabályok:
Ha az utolsó szótagban illabiális magas magánhangzó van, akkor ingadozhat a
toldalék hangrendje.
1. Ha az utolsó szótagban é,i,í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű (pl.
kávéban, kocsiban, de: Athénban-Athénben).
2. Ha az é és az i hangok a szó belsejében is szerepelnek, akkor ingadozik a toldalék
hangrendje (pl. oxigénben- oxigénban).
3. Ha az utolsó szótagban nyílt e van, akkor is ingadozik a toldalék hangrendje (pl.
fotelben- fotelban, hotelben- hotelban, Ágnessel-Ágnessal)
Az összetett szavak illeszkedése:
Mindig az utótag hangrendjének megfelelően (pl. had+sereg+ben, év+járat+ban).
Hiátustörvény: két magánhangzó között hangűr (hiátus) van, melyet a
beszélők igyekeznek megszüntetni. Megszüntetésének módjai:
1. Betolódik egy mássalhangzó a két magánhangzó közé (ezt
hangűrtöltőnek vagy hiátustöltőnek nevezik)
2. Kiesik az egyik magánhangzó
1-es eset: a mai köznyelvben a leggyakoribb a „j ” hang: dió – [dijó], fiú - [fijú],
tea – [teja], kamion – [kamijon], óriás – [órijás] (Ez nem teljes
értékű j hang, inkább csak egy j-féle hang. Kisgyerekek
helyesírásában a j feltüntetése gyakori hiba, ami az erős j ejtésére
vezethető vissza.)
2-es eset: leginkább egyes tulajdonnevek –i képzős származékaiban esik ki
Pl. Oroszi – az oroszi pap, Nyíregyháza – nyíregyházi.
+ egyéb esetek: leány – lány, reá – rá
Mássalhangzók egymásra hatása a beszédben
Mássalhangzótörvények: hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kivetés, igazodás
Hasonulás: mikor két szomszédos mássalhangzó közül az egyik oly módon
változtatja meg a másikat, hogy helyette egy másik hang keletkezik.
Pl. vasgolyó  „ vazsgolyó”
A hasonuló hangot (itt az s hang) indukált hangnak nevezik.
A hasonító hangot (itt a g hang) indukáló hangnak nevezik.
A hasonítás iránya lehet hátraható (regresszív) és lehet előreható (progresszív).
A későbbi hang hat az előzőre
Pl. vasgolyó
Az előbbi hang hat a későbbire
Pl. hagyja
1. Részleges hasonulás
A hasonuló hang csak egy képzésmozzanatban változik meg. A
hasonulás eredménye olyan hang, amely nem egyezik meg a hasonító
hanggal, képzése csak közeledik felé.
Két fajtája van:
A) Zöngésség szerinti
B) Képzés helye szerinti
Zöngésség szerinti részleges hasonulás: két szomszédos mássalhangzó közül az egyik
zöngés, a másik zöngétlen. A hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja az elöl állót.
Zöngésség szerinti hasonulásban való szerepük szerint négy csoportra
oszthatjuk:
1. Nem hasonítanak és nem hasonulnak azok a zöngés mássalhangzók,
melyeknek nincs fonéma értékű zöngétlen párjuk.
- Nazálisok (képzés során a levegő részben vagy teljes egészében az orron át
áramlik ki): m,n,ny
- Tremuláns r (pergetett hang, a levegő áramlása mozgatja az akadályt)
- Approximánsok (közelítő hang): l, j
2. A h csak hasonít, maga nem hasonul, mert fonéma szinten nincs
zöngés párja.
Pl. dobhat b helyett p-t hallunk, de a dohban szóalakban nincsen hangváltozás
3. A v csak hasonul, de nem hasonít.
Pl. az évtől szóalakban a v helyett f-et hallunk; az ötven szóban nem történik
hasonulás
4. A többi mássalhangzó egymást kölcsönösen indukálja, tehát hasonuló
és hasonító is lehet, mivel zöngés-zöngétlen párt alkotnak.
Zöngésedés, zöngétlenedés:
Zöngésedés esetén a hasonuló hang zöngétlenből zöngés lesz, zöngétlenedés esetén
a hasonuló hang zöngésből zöngétlen lesz.
zöngésedés
zöngétlen  zöngés
zöngés
Pl. kapdos, gyászdal, ósdi
zöngétlenedés
zöngés  zöngétlen
zöngétlen
Pl. hadparancs, rizspor, hoztam
(Mivel ezeket a helyesírásban nem jelöljük, a tanításban nagy segítség lehet
a szótagolás, ekkor ugyanis az eredeti hangoknak megfelelően ejtjük ki a
szavakat, szóelemeket.)
Az adtam, öt darab, százszor stb. szavakban a képzés folyamatát
tekintve zöngésség szerinti részleges hasonulás, eredményét tekintve
azonban teljes hasonulás. (pl. A d zöngétlenedik, ám azonos lesz a
hasonító t-vel.)
Néhány esetben a helyesírás szentesítette a kiejtést: keszkenő
(kéz+kendő), lélegzik (lélek), szitkozódik (szid)
Képzés helye szerinti részleges hasonulás: ebben az esetben az n
hang hasonul. M vagy ny hangot ejtünk helyette, aszerint, hogy két ajakkal
képzett p-b, vagy a szájpadlás elülső részén képzett gy-ty áll mögötte.
Színpad
azonban
rongy
ponty
m
m
ny
ny
A tizennyolc, tanmenet, tanmese, egészség, készség stb. szavakban a
képzés folyamatát tekintve képzés helye szerinti részleges hasonulás, az
eredményt tekintve teljes hasonulás van.
2. Teljes hasonulás
Két fajtája van:
A) Írásban jelöletlen
B) Írásban jelölt
Írásban jelöletlen teljes hasonulás:
 regresszív/hátraható
 progresszív/előreható
Regresszív/hátraható hasonulások:
Pl.
község [kösség]
s
éljen [éjjen]
j
balra [barra]
r
van már [vam már]
m
Hegycsúcs [heccsúcs]
cs
utca [ucca]
c
Progresszív/előreható hasonulások:
Ebben az esetben ny, ty, gy + j hangkapcsolatokból nny, tty, ggy hangot
ejtünk.
Pl.
anyja [annya]
ny
bátyja [báttya]
ty
higyj [higgy]
gy
Érdekes, hogy az öccse szó is ide tartozik (szótő az öcs), ám ezt az
egy esetet helyesírásunk jelöli.
Írásban jelölt teljes hasonulás:
 Névszók esetében
 Igék esetében
 Névmások esetében
Névszók esete: mássalhangzóra végződő névszó utolsó
mássalhangzójához hasonul a –val/vel, -vá/vé határozóragok v-je.
Pl. lapát+val = lapáttal, fehér+vé = fehérré
Igék esete: az s, sz, z, dz végű igék utolsó mássalhangzója magához
hasonítja a tárgyas személyrag (-ja , -juk/jük, -játok, -ják) j elemét, illetve a
felszólító mód –j jelét.
Pl. olvas+ja = olvassa, olvas+ják = olvassák
Névmások esete: az ez, az mutató névmás ragos és képzős alakjaiban
(-féle, -fajta, -kora, -beli képzőkkel) hátraható hasonlítás történik.
Pl. ez+ben = ebben, az+beli = abbeli
A –val/vel ragos alakokban hátraható és előreható is lehet.
Pl. ez+vel = evvel / ezzel
Összeolvadás: két szomszédos mássalhangzó úgy hat egymásra,
hogy midkettő megváltozik, és egy harmadik hangot ejtünk.
Pl.
tudja
tanítja
ggy
tty
Ha magánhangzók között van  hosszú mássalhangzót ejtünk:
látja
tty
Ha mássalhangzók között van  rövid mássalhangzót ejtünk:
kertje
ty
Az összeolvadást a helyesírásban soha nem jelöljük!
Két fajtája van:
1. Palatalizációs összeolvadás
2. Affrikációs összeolvadás
Palatalizációs összeolvadás:
- igékben: a t, d, n hangra végződő igék utolsó mássalhangzója
összeolvad az igei tárgyas személyrag j elemével, illetve a d és az
n esetében a felszólító mód –j jelével is:
látja
tudja
unja
tty
ggy
nny
- névszókban: hasonlóképpen viselkedik a birtokos személyjel j
eleme, ha a t, d , n végű névszókhoz járul:
botja
tty
porondja
vádjuk
gy
ggy
Affrikációs összeolvadás:
A t, d és sz kapcsolatokból c, cc lesz.
metszi
tudsz
cc
cc
A t, d és s kapcsolatokból cs, ccs lesz.
barátság
ccs
vadság
ccs
(A gy+sz/ gy+s kapcsolatokból c, cc/ cs, ccs lesz, de nem minden
esetben, van, hogy csak részleges hasonulás jön létre:
egyszer [eccer/etyszer]
nagyság [naccság, natyság] )
Rövidülés: a magyarban hosszú mássalhangzó nem állhat
mássalhangzó mellett. Ezért ha egy hosszú mássalhangzó kerül egy
rövid mellé, akkor a hosszú a kiejtésben megrövidül. A helyesírás nem
jelöli.
Pl.
hallgat [halgat]
jobbra [jobra]
otthon [othon]
Kivetés/kiesés: ha három vagy annál több különböző mássalhangzó
kerül egymás mellé, akkor a kiejtésben rendszerint a középső kiesik.
Pl.
mindnyájan [minnyájan]
mondta [monta]
Előfordul, hogy egy-egy helyzetben többféle törvény is érvényesül.
Pl. a mindnyájan szóban kivetés és hasonulás is van.
Igazodás: ebben az esetben csak kismértékben tolódik el a hang, a változás
eredménye ugyanannak a fonémának egy variánsa.
Az igazodás történhet a szomszédos hang képzési mozzanataihoz (1.) és a
szomszédos hang képzési helyéhez (2.).
1. Például:
A zöngétlen h zöngésedik zöngés hangok között. Pl. éhes, aha
A j a szó végén, f, p és k után zöngétlenedik. Pl. döfj, rakj, kapj
Az ajkak a nem ajakkal képzett hangok artikulálása alatt elfoglalják a következő
hang ajakhelyzetét. Pl. betű szóban a t hangot ajakkerekítéssel ejtjük
Ha két azonos képzésű zárhang kerül egymás mellé, akkor az első zárhangot
nem nyitjuk meg. Pl. szép piros, vaddisznó
Orrhangoknál is ugyanez történik. Pl. nem ment
2. Például:
A zár, a rés, illetve a pergés keletkezésének a helye a szomszédos
magánhangzók képzési helyéhez közelít. Pl. kicsi – kutya
>
<
Az m a v, f réshangok előtt nem két ajakkal, hanem felső fogsorral
és alsó ajakkal ejtődik. Pl. hamvas, támfal
Ugyanez történik az n-nel. Pl. honvéd, színfal
Köszönöm a figyelmet!