Transcript 4 Szinrendszerezes tortenete

A színrendszerezés rövid
története
A görögök
Aristoteles "De Coloribus" című
munkájában írja:
"Az egyszerű színek az elemek tiszta
színe, úgy mint a tűzé, levegőé,
vízé és a földé...Kisérletek és
hasonlóságok megfigyelése útján
tudunk csak igaz
következtetésekhez eljutni a
különböző színek eredetére
vonatkozóan... A sötétség a fény
kizárásának tulajdonítható. ... Ahol
a sötétség és a fény találkozik,
keletkeznek a való világ színei... A
fekete keverése napfénnyel, vagy
tűzfénnyel pirossá válik. A lilát a
gyenge napfénynek egy
nyalábjából nyerjük, néhány ködös
fehérrel való keverés útján."
A középkor és a reneszánsz
Robert Grosseteste, Leon Battista
Alberti, Leonardo da Vinci már
nemcsak a filozófus és a művész,
hanem a természettudós szemével
rendszerez. Leonardo a "Trattato
della Pictura"-ban írja:
"A filozófusok nem ismerik el sem a
fehérről, sem a feketéről, hogy
szín. De minthogy a festők egyik
nélkül sem tudnának meglenni,
ezért a többi szín közé helyezzük
őket és a dolgok ilyen rendjének
megfelelően a fehér lesz az első
szín, a sárga a második, a zöld a
harmadik, a kék a negyedik, a
piros az ötödik és a fekete a
hatodik."
Színek 2 dimenziós felületen
Robert Fludd angol orvos a
színeket egy kör belsejében
rendezte el.
Színek 2 dimenziós felületen
Richard Waller angol filozófus a
színeket egy négyzet belsejében
úgy helyezte el, hogy a négyzet
oldalainak középpontjára a sárgát
a zöldet, a kéket, a pirosat, a
sarkaira a sárgászöldet,
kékeszöldet, a violát és a
narancsot tette.
Színek a 3 dimenziós térben
Az elsők, akik rájönnek arra, hogy
színország csak háromdimenziós
térben ábrázolható, a 18.
században éltek. A gondosan
kikevert színeket különböző téri
elrendezésekben helyezik egymás
mellé, figyelve az átmenetekre és
a különböző kapcsolatokra.
Tobias Mayer német matematikus a
színeket egymás fölötti
háromszögekben helyezte el. A
háromszögek sarkain az
alapszínek, oldalaik mentén ezek
keverékei, belsejükben e
keverékek keverékei voltak.
Színek a 3 dimenziós térben
Moses Harris angol
entomologus és rézmetsző.
Színköre 72 részes. A
színeket a vörös, sárga és
kék alapszínekből kikeverten
egymás fölötti körök
belsejében helyezte el. A
rovartan céljaira készített
színatlaszában 660
színárnyalatot jelenít meg.
Szubtraktív színkeverésre
épülő színtest
A színeket egy-egy konkrét
geometriailag meghatározott test
felületén vagy belsejében,
meghatározott alapszínekből
szubtraktív színkeveréssel
kikevertként ábrázolták, és
definiálták.
Philipp Otto Runge német
festőművész. A színeket egy gömb
felületét töltötte be. A gömb
meridiánján a spektrum-színeket
és a bíborokat, az északi pólusra a
fehéret, a délire a feketét helyezte
el. Színköre 12 színt tartalmazott.
Szubtraktív színkeverésre
épülő színtest
Michel Eugene Chevreul francia
vegyész. Félgömb
alapsíkjának kerületén a
tiszta színeket, a kör
középpontjában a fehéret, a
gömb északi pólusán a
feketét helyezte el. Színköre
72 részes. Elsőként írta le a
szimultán kontraszt
létrejöttének törvényeit.
Additív színkeverésre épülő
színtest
Új fejezetet jelentett a színkeverés
egy új lehetőségének, az optikai
színkeverésnek a felhasználása a
színtér színeinek a
létrehozásában. Ezen gondolat
megvalósításában nemcsak
fizikusok, hanem festőművészek is
résztvettek. Ők az elsők, akik a
színeket additiv színkeverési
összetevőikkel definiálták.
Természettudományos
megközelítés
Wilhelm Ostwald német fizikus és
kémikus. A színeket kettős kúp
belsejében helyezte el. Színköre
24 részes. Minden színt szín-,
fehér-, és feketetartalommal
jellemez. Rendszere 1970-ig a
legelterjedtebb volt Európában.
Természettudományos
megközelítés
Robert Ridgway amerikai
természettudós. Additív
színkeveréssel létrehozott
színrendszerének színköre 36
telitett színt tartalmaz.
Szürkeskálája a fehérrel és a
feketével együtt 9 lépcsőből áll. A
kettős kúp alakú színtestben 1115
szín van. Minden színt
beűjelzéssel és számmal jellemez.
Színrendszere alapján növények,
virágok, rovarok színhatározására
színatlaszt készített, melyet a
rovartan területén még ma is
használnak.
Pedagógiai megközelítés
Johannes Itten svájci festő,
grafikus,
művészetteoretikus. Hoelzel
tanitványa, a weimari
Bauhaus egyik vezető
mestere. Összefoglalta és
oktatási célkitűzéssel
bemutatta a színek között
addig feltárt törvényeket.
Pedagógiai megközelítés
Faber Birren amerikai
festőművész. Áttekinthető
formában leírta a színtér
alapelemeit, a különböző
színskálákat,
komplementereket.
Ipari célú megközelítés
Az ipar egyre több területén, egyre
sürgetőbbé vált a színminősítés
kérdésének a megoldása. Ennek
érdekében speciális, gyakran csak
egy-egy iparágat érintő
színrendszereket hoztak létre.
Igény lett az elméleti
eredményeket minél nagyobb
mértékben felhasználó
színatlaszokra. A különböző célok
különböző geometriai megjelenésű
színtesteket eredményeztek.