Transcript 3. tétel

3. tétel: A nyelvek
típus szerinti
felosztása
Dr. habil. Benczik Vilmos
főiskolai tanár, ELTE TÓK
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
1
Vázlat:
1. A nyelvek típus szerinti osztályozása
a) fonetikai felosztás
b) alaktani felosztás
2. Areális (területi, földrajzi) nyelvészet.
Nyelvszövetségek.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
2
1. A nyelvek típus szerinti
osztályozása
• A fonetikai szempontú osztályozás szerint
léteznek
– tonális (politon)
– atonális (monoton) nyelvek.
• Az alaktani szempontú osztályozás szerint
léteznek
– izoláló (‘elszigetelő’)
– flektáló (‘hajlító’)
– agglutináló (‘hozzáragasztó’)
– inkorporáló (‘bekebelező’) nyelvek.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
3
FONTOS!
• Konkrét nyelvek sohasem tartoznak
tisztán egyetlen típushoz, besorolásuk
az adott nyelv domináns jellemzői
alapján történik. Flektáló nyelv is
mutathat pl. agglutináló vagy éppen
izoláló vonásokat; atonális nyelvben is
lehetnek tonális vonások. A magyar
nyelv atonális, agglutináló nyelv.
• A nyelv típusjellemzői döntő mértékben
határozzák meg a kisgyermekkori
nyelvelsajátítás folyamatát.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
4
• A nyelvtípus és a nyelvcsalád két
különböző fogalom: az azonos típushoz
való tartozás nem jelent okvetlenül
rokonságot! Ugyanakkor a rokon
nyelvek mindig ugyanabba a típusba
tartoznak!
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
5
1. a) A nyelvek fonetikai típus
szerinti osztályozása
• Tonális (politon) nyelvek:
Egy adott hangsor több dallamképlettel is
rendelkezhet, s ezek mindegyikéhez eltérő
jelentés társul. Pl. a dél-kínai ‘fan’ hangsor az
ejtésdallam (tónus) függvényében a
kjövetkezőket jelentheti: 1. ‘rész’ (egyenletes
mély) 2. ‘alszik’ (egyenletes-magas) 3. ‘por’
(mély-eső) 4. ‘haragszik’ (magas-eső) 5. ‘oszt’
(mély-emelkedő) 6. ‘égni’ (magas-emelkedő)
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
6
A beszélők tudatában ezek az
ejtésmódok különböző szavakként
tárolódnak, s nem tudatosul az alapul
szolgáló hangsor (‘fan’) azonossága. A
beszélő nem képes a hangsort
valamilyen ‘átlagos’, ‘közepes’ módon
ejteni.
Egy kínai anyanyelvű, magyarul tanuló
kisgyermek számára a tónusoktól való
elvonatkoztatás jelenti talán a
legnagyobb nehézséget.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
7
A tonális (politon) kategóriába sorolt
nyelvek általában 3–6 különböző tónust
használnak; azonban ezekben a
nyelvekben is akadnak hangsorok
(szavak), amelyek csak egy tónusban
használatosak.
A tonális (politon) nyelvekben szűkebb a
tere a mondathanglejtésnek, beleértve
az érzelmi tartalmakat közvetítő
mondathanglejtést.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
8
Atonális (monoton) nyelvek:
Azokat a nyelveket, amelyekben az egyes
hangsorok (szavak) ejtéshangszíne nincs
hatással az adott hangsor jelentésére,
atonális (monoton) nyelveknek nevezzük.
Ezekben a nyelvekben a hangszín csak a
szavaknál nagyobb nyelvi egységek
(szószerkezetek, mondatok) esetében játszik
szerepet a jelentés alakításában:
szószerkezetek:
magyar tanár,
magyartanár
mondatok:
Dolgozni mentél.
Dolgozni mentél?
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
9
felosztása
Az európai nyelvek kivétel nélkül
monoton nyelvek. Ennek ellenére több
olyan európai nyelv akad, amelyben
néhány száz szó is rendelkezhet
tonalitással. Ilyen a svéd, a norvég, a
litván, a horvát, a szerb.
Néhány esetben a magyarban is szerepet
játszik a tonalitás. Az ‘egy’ hangsor
magas hangszínnel tőszámnév (‘Csak
egy testvérem van.’), mély hangszínnel
határozatlan névelő (‘Találkoztam egy
barátommal.’). A ‘de’ hangsor magas
hangszínnel módosítószó, mély
hangszínnel ellentétes
kötőszó.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
10
felosztása
1. b) A nyelvek alaktani
szempontú osztályozása
• Izoláló (elkülönítő) nyelvek:
Az ide tartozó nyelvek nem ismernek
toldalékokat (ragokat, jeleket, képzőket), az
elkülönített (általában egy szótagos)
tőszavakat állítják egymás mellé. Ezekben a
nyelvekben fontos a szórend szerepe. Az
izoláló nyelvek gyakorta tonális nyelvek.
Ebbe a kategóriába tartozik pl. a kínai, a
maláj, az indonéz nyelv. Izoláló vonásokat
mutat fel a flektáló nyelvek típusába tartozó
angol nyelv is. 3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
11
Flektáló (hajlító) nyelvek
Ezek a nyelvek a szójelentés változásait a
szótő vagy a szóvég változtatásával
fejezik ki. Pl. az angol ‘take’ (veszek),
‘took’ (vettem); a német ‘Mutter’ (anya),
‘Mütter’ (anyák); a szlovák ‘lavice’ (pad),
‘lavica’ (padok).
Az indoeurópai nyelvcsalád legtöbb
nyelve, valamint a sémi nyelvek (héber,
arab) flektáló nyelvek.
Helyenként a magyarban is találhatók
flektáló vonások: pl. megy/ment,
hó/havas.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
12
Agglutináló (toldalékoló, ‘hozzáragasztó’)
nyelvek
Az agglutináló nyelvek képzőknek és
ragoknak a változatlan szótőhöz való
‘hozzáragasztásával’ fejezik ki a szótő
jelentésmódosulásait. Egy-egy szóalak
sok szóelemből épülhet fel, ezek mind
alakilag, mind jelentés tekintetében jól
elkülönülnek egymástól:
ház-as-ság-om-ból
Az agglutináló nyelvekben sokkal
gyakoribbak a szóösszetételek, mint a
többi nyelvtípusban.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
13
A világ nyelveinek mintegy kétharmada
agglutináló nyelv. E kategóriába
tartoznak a finnugor nyelvek (így a
magyar is!), a japán, a török, a koreai, a
kihalt sumer stb.
Igen sok agglutináló vonást mutat a
flektáló típusba sorolt orosz és német
nyelv is.
Szinte tisztán agglutináló típusú a
legsikeresebb mesterséges nyelv, az
eszperantó is.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
14
Inkorporáló (bekebelező) nyelvek:
Az inkorporáló nyelvek magas fokon
agglutináló nyelvek, amelyek néha teljes
mondatokat szintetizálnak egyetlen szóvá. Pl.
illuliuqatigigumavagit = ‘téged kívánlak társul
házat építeni’.
Az inkorporáló nyelvek típusába többnyire
eszkimó, indián és ausztráliai bennszülött
nyelvek tartoznak.
Inkorporáló jegyek a magyarban is fellelhetők.
Pl. a ‘szeret-lek’ szóban a ‘-lek’ elem
tartalmazza az ‘én’ és a ‘téged’ jelentéselemet
is.
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
15
2. Areális (területi, földrajzi)
nyelvészet. Nyelvszövetségek.
area=terület
Az areális nyelvészet egy nagyobb térségben
egymás szomszédságában élő népek gyakran
nem rokon nyelveinek kölcsönhatását
vizsgálja. Ezen kölcsönhatás során hasonló
vagy azonos alakok, rendszerbeli
sajátosságok keletkeznek, s a hatás lehet
olyan szoros is, hogy a genetikus (rokoni)
kapcsolatokon is túlmenő egyezéseket mutat
föl. Ez a nyelvi szövetség (Sprachbund).
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
16
Duna-völgyi nyelvszövetség:
Ebbe a nyelvszövetségbe az alábbi
nyelvek tartoznak:
– cseh
– szlovák
– szerb
– horvát
– magyar
– német
3. tétel: A nyelvek típus szerinti
felosztása
17