Transcript Légköri jelenségek

Légköri jelenségek
Főn, frontok, fény és
hangtünemények
A főnt száraz és meleg bukószélként
jellemezhetjük. Magashegységek
környezetében alakul ki, amelynek egyik
(luv) oldalán az érkező levegő felfelé
kényszerül, lehűl és nedvességtartamát a
hegy ezen oldalán adja ki. A levegő a
gerincen átbukva, immáron kiszáradva a
másik (lee) oldalon leáramlik, felmelegszik
és ezáltal relatív nedvessége jelentősen
lecsökken (lásd relatív nedvesség).
Jelenlétére a hegységgel párhuzamosan
kialakuló lecsiszolt felhőformák (pl. lencse
formájú felhők, latinul lenticularisok)
utalhatnak. Európában legismertebb példája
az Alpok mentén figyelhető meg, itt a déli
főnként nevezett esetben a dél felől érkező
levegő a hegygerinceken átbukva a hegység
északi oldalán idézi elő ezt a száraz, meleg
szelet. A főnös hatás nálunk az Alpokalján is
megfigyelhető kisebb mértékben nyugatias,
délnyugatias szél esetén.
A főn
Halo jelenség
A halo (görögből, ἅλως) egy a Nap
vagy a Hold körül megjelenő optikai
jelenség. Több típusa létezik, azonban
mindet az 8-12 km magasban képződő
fátyol- és pehelyfelhőkben levő
jégkristályok okozzák a felső
troposzférában. A kristályok alakja és
különös rendeződése, valamint a
fénysugarak beesési szöge egyaránt
felelős a megfigyelt halo típusáért. A
fénysugarak visszaverődnek és
megtörnek, valamint szóródhatnak,
mint a szivárvány keletkezésekor. A
jelenség lehet rövidke (pár
másodperces), vagy tarthat több órán
át.
Délibáb
A föld felszínén levő néhány deciméter
vastagságú levegőréteg a felette
elhelyezkedő rétegeknél erősebb
felmelegedése az oka a légköri
tükröződés kialakulásának. Ez a
hőmérséklet-különbség 5–15 °C-ot is
elérhet, hatására az alsó légréteg
sűrűsége ritkább lesz, fénytörő
képessége lecsökken. Ekkor a levegő
legsűrűbb rétege nem a földfelszínen
van, hanem az erőteljesebben
felmelegedett réteg felett. E réteg
határán teljes visszaverődés is
kialakulhat. Ez okozza a tükröződésre
jellemző és sokszor látható csillogást,
ami víztükör látszatát kelti.
A légköri tükröződés során kialakuló
tárgyak képének elhelyezkedése
szerint van:
Alsó tükröződésű, amikor a kép a
tárgy valódi helye alatt jelenik meg.
Felső tükröződésű, amikor a kép a
tárgy valódi helye felett alakul ki.
Oldalsó tükröződésű, amikor az
mellette képződik.
A délibáb jelensége az alsó
tükröződés leggyakoribb formája.
Szivárvány
A szivárvány akkor alakul ki, ha a
levegőben lévő vízcseppeket a napfény
alacsony szögből éri. Akkor a
leglátványosabb a jelenség, ha az égbolt
felét még felhők borítják, a szemlélő pedig
a napnak háttal áll. Így a kialakuló
szivárvány élesen elválik a mögötte lévő
sötétebb háttértől.
A szivárvány színeit a fehér fény
szétszóródása okozza, amint az áthalad az
esőcseppeken. A fény először az esőcsepp
felületén törik meg, az esőcsepp túloldalán
visszaverődik, majd kilépéskor ismét törést
szenved. Ezt azt eredményezi, hogy igen
változatos szögben léphet ki a fény, a
legerősebb 40-42° körül távozik. A szög
független a csepp méretétől, számít viszont
a víz törésmutatója. A tengervíznek
magasabb a törésmutatója (erősebben törik
meg benne a fény) mint az esővíznek, így a
tenger fölött kialakuló szivárványnak kisebb
a sugara, mint a szárazföld fölöttinek. Ez a
különbség szabad szemmel is látható.
A villám nagyenergiájú, jellemzően természetes
légköri kisülés. Keletkezhet felhő-felhő és felhő-föld
között.
A villám áramerőssége a 20-30 000 ampert is eléri,
kivételes esetekben meghaladhatja a 300 000
ampert is.
A villám elektromos gázkisülés, amely a felhők
között, vagy a talaj és felhők között jön létre.
Többnyire vonalas szerkezetű, de van felületi villám
is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább
jelenség a gömbvillám. A villám keletkezése a
felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására,
széttöredezésére vezethetõ vissza. A
tulajdonképpeni villámot elõvillám vezeti be, amely
több lépésben ionizálja a levegőt, és így egyre
nagyobb szakaszát vezetõvé teszi. Eközben a
földfelületrõl (vagy az ellentétes előjelű
elektromossággal feltöltött felhő felől), fõként a
kiemelkedõ részekbõl megindul az ellentétes előjelű
elektromosság áramlása a felhő felé. Ugyanazon az
ionizált légcsatornán több villám is áthaladhat. A
kisülésben szállított töltésmennyiség mindössze 1-2
C, de az igen rövid kisülési időtartam miatt 3040 000 A-es áramerõsség lép fel.
Villámlás
Égzengés
A villámok felhevítik a levegőt, amely hirtelen
kitágul és összeütközik a környezõ
légtömegekkel s ez nagy robajjal jár.
Miért nem villámlik és dörög egyszerre?
Azért, mert a fény és a hang terjedési
sebessége különböző. Ugyanazt a távolságot
a fény gyorsabban teszi meg, ezért látjuk
elõször a villámlást, s csak ezután halljuk a
dörgést. Ha akarunk, számolhatunk is. Minden
másodperc a villámlást követően, ám az
égzengést megelőzően a hang sebessége
végett kb 340 métert jelent. A vihar centruma
(tapasztalat szerint) így is mérhető.