Transcript Biogeográfia tenger

Élet a tengerben
A szervesanyag termelő a tengerben is a
növényzet.
Planktonok száma 1 l. vízben a mélység függvényében
Mélység (m)
Egyedszám (db)
0
10 147
50
9 443
100
2 749
200
726
400
216
1000
87
2000
57
3000
18
4000
17
5000
15
Sarkvidéki tengerek
• A Föld egyik leggazdagabb életközössége.
• A levegő alacsony hőmérsékletét a vízben nem érzik
közvetlenül. A felszín alatt soha sem csökken fagypont alá a
hőmérséklet, s nyáron sem emelkedik + 6 fölé.
• Különösen a kovamoszatoknak kedvez ez a kiegyenlített hideg
környezet. A kovamoszatok százezrei barnára festik a vizet.
• Télen a napfényhiány okoz vegetációs szünetet.
• A planktonokból apró rákok, evezőlábú rákok tömegei élnek.
Ezek vöröses színt kölcsönöznek a víznek.
• A puhatestűek közül két pillangócsiga faj tömeges a héjas- és a
csupasz bálnaabrak. Belőlük élnek a bálnák.
• A halak közül két faj érdemel említést, a déli féltekén a Lycodes
az északin a kapelán.
Kovamoszatok
EVEZŐLÁBÚRÁKOK
BÁLNAABRAK
LYCODES
Kapellán lazac v. csukjáshal
•A madarak mindkét féltekén dús életközösséget alkotnak. A sötét
sarki télen a madarak többsége elvándorol. Sirályok, viharmadarak, récék, alkák, kárókatonák, pingvinek. Egyes fajok nagy távolságokra eltávoznak a partoktól pl. sirályok, viharmadarak,
pingvinek. (A partoktól 400 km távolságra is láttak már halászó
pingvineket).
Antarktikus tengerek:
É-i határa az 50-60. fok jelöli ki. Itt találkozik a sarki szelek és a
nyugati szelek által hajtott áramlások hideg és meleg vize. Ez az
úszó jéghegyek É-i határa.
A tenger-fenéken a diatóma iszap is idáig terjed el.
Idáig hatolnak a viharmadarak a császár-pingvinek és a fokák.
Jellemző halfaja a már említett Lycodes.
Bálnáinak 75 %-a a finnbálna, 15 %-a a kékbálna.
(1938-ban 46 ezer példányt ejtettek el az Antarktisz vizein.)
A medvefóka 200 évvel ezelőtt nagy tömegben élt az Antarktisz
környékén, de a múltszázadban csaknem teljesen kiirtották. Itt él
a téli álmot alvó weddelfóka és ragadozó tengeri leopárd is.
A pingvinek közül a legnagyobb a császárpingvin, 110 cm/40 kg.
• Arktikus tengerek:
• D-i határa az Atlanti-óceánban Újfunland –Izland – Barentstenger vonalon a Golf-áramlással párhuzamosan fut.
• A Csendes-óceánon része a telente befagyó Bering- és
Ohotszki-tenger, valamint a nyílt óceán a Kurili-áramlás és a
Kuro-Shio-áramlás találkozásáig.
• Jellemző halai a Kapelán és az ehető cápa.
• Madarak közül csak itt fordul elő az elefántcsont sirály. Jellemző madarai még a lumma, a lunda, az alka, és a dunnaréce.
• Az emlősök közül legismertebbek a rozmár és a grönlandi fóka.
Ezen a vidéken is él az értékes prémje miatt vadászott
medvefóka. A bering szigeteken élt a tengeri vidra és a XVIII.
sz. -ban kiirtott tengeri tehén. Legnagyobb ragadozója a
jegesmedve.
LUNDA
ALKA
LUMMA
Rozmár
Mérsékelt égövi tengerek
• Az áramlások a partokról származó tápanyaggal biztosítják a
tengerek plankton gazdagságát. Itt a kovamoszatok mellett
egyre elterjedtebbek a Peridinák és a Coccollithophoriidák.
• A mikropanktonok mellett tekintélye sűrűséget ér el a különbőző puhatestűekből felépülő makroplankton.
• Az életritmusnak jelentős évszakos ritmusa van.
• Télen a mérsékelt tengereken találjuk a sarki tengerek emlőseinek és madarainak jelentős részét. Nyáron viszont a trópusi
fajok egy része húzódik fel ide.
• Jellemző a sekély parti vizekben az úszóhínár. Pl. a Macroecystis nevű óriás barnamoszat.
• Az Atlanti vizekben:
• A sekély jól átvilágított vizekben a puhatestűek, tüskésbőrűek,
férgek, rákok, szivacsok, polipok, tengeri füvek, hínárok tömege
biztosít táplálékot a halak számára.
• A Golf-áramlás és a nagy kiterjedésű selfek következtében
rendkívüli a halpadokon a halgazdagság.
• Halak közül a legjellemzőbb a hering, a hidegebb tengerekben
a spratt. A Portugál és földközi-tengeri vizekben a szardínia és
a tonhal, az Újfunlandi vizekben pedig a makréla. A tonhalat és
a szardíniát ívás idején óriási csapatokban kísérik a tőkehalak.
• A madarak közül a sirályfélék és a récék a legjellemzőbbek.
Egy részük a sarki tájakról jár ide telelni más részük viszont itt
is költ, mint az ezüstsirály, a lumma, szula, dunnaréce és a
kárókatona.
• A mérsékelt tengerek trópusi vizekkel határos területein a
viharmadarak a legjellemzőbbek mint az albatrosz és a
galambhojsza.
• Az emlősök közül elterjedtek a bálnák (kékbálna, púpos bálna,
finnbálna, illetve az egykor gyakori de napjainkra mára
gyakorlatilag kipusztult vizcayai bálna), és a delfinek, viszont
ritkák a fókafélék. A fogas ceteket néhány faj képviseli.
szardinia
tonhal
tőkehal
ALBATROSZ
• Csendes-óceán:
• Hasonlóak az atlanti vizekhez, de itt halpadok csak Japán
környékén vannak.
• A bálnák és a delfinek mellett itt fülesfókák is vannak.
• Több faj képviseli a lummákat, gyakoribbak az alkák.
• Jellemző a sirályhojsza és a viharfecske.
fülesfóka
alkák
lumma
sirályhojsza
Szubtrópusi és trópusi tengerek
• Legjellemzőbb sajátosságuk a korallok és a repülőhalak. Ezek
sekély jól átvilágított, tiszta 20 C-nál melegebb vizet igényelnek.
• A plankton állomány nem egyenletes: gazdag plankton állomány csak a beltengerekben, a parti vizekben és az innen érkező áramlatok közelében alakul ki. Teljesen hiányzik a kovamoszat, őket a Peredineák és a Coccolithophoridák helyettesítik, az állati szervezetek közül a Radioláriák jellemzik.
• Jellemző a felszínen illetve a felszín közelében úszó, sodródó
állatok nagy tömege (medúzák, zsákállatok, csigák, rákok,
halak).
• A barnamoszatok hiányoznak, ezeket aranysárga tengeri hínár
a sargassum helyettesíti.
• Ritkák a madarak mindössze két jellegzetes trópusi tengeri
madárfajt a trópusi madarat és a fregatt madarat említhetjük.
• Hiányoznak a fókák, őket helyenként a tengeri tehén
helyettesíti. A cetek közül a delfinek és az ámbrás cet honos.
Radioláriák
zsákállatok
Fregattmadár
Fregattmadár
Ámbráscet
• Atlanti-óceán:
• A korall képződés itt gyenge. Leginkább a
Nyugat-indiai szigetvilágban, a Bermudaszigetek térségében és D-Amerika partjainál az
Amazonas torkolattól a Baktérítőig.
• A szubtrópusi vizek legismertebb
életközössége a Sargasso-tengeren fordul elő.
A lebegő Sargassum-hínár és az ezen
megtapadó., közötte megbújó halak és egyéb
állatok. Pl. az angolna.
Indiai-óceán:
A világ egyik életben leggazdagabb tengere. Az óceánba ömlő
óriási folyamok bőséges tápanyagot biztosítanak, az évszakonként váltakozó irányú tengeráramlások jócskán fel is kavarják.
Ezért planktonokban gazdag, szembetűnő egy a kékmoszatokhoz tartozó faj tömeges megjelenése ami vörösre festi a tenger
vizét (Vörös-tenger, Arab-öböl). Vizeiben a korallok a meghatározóak. A szirtek építésében más mészvázas élőlé-nyek is részt
vesznek (hydrokorallok, bryozoák, csigák, mészalgák).
A halak faj és egyedszáma egyaránt nagy.
A parti vizek egyik sajátos növényevő, emlős állata a szirénekhez
tartozó dugong.
• Bryozoa
Dugong
Dugong
Dugong
• Óceánia szigetvilága:
• Legjelemzőbb a Korall-tenger (Ausztrália partjai előtt 1800 km
hosszúságban húzódik a világ legnagyobb korallzátonya. A
partok és a zátony között egy 50-100 km széles sekély
brakkvizű csatorna húzódik. Vizét a beömlő folyók édesítik ki,
egyben megakadályozva a további korall képződést).
• Jellegzetes felszínformák az atolok. Kerekded, gyűrű alakú
keskeny gátszerű korall építmények. Egy-egy vulkáni kúpon
épűlnek.