Transcript A Jenaplan iskola

A Jenaplan iskola
A közösségben és a közösség által
megvalósuló nevelés
Peter Petersen (1884-1942)
1884. június 26-án Großenwieheben született.
Szülőfaluja Németország északi részén, Flensburg
mellett, a jelenlegi német-dán határ közelében
Az ottani paraszti életforma, a gyermekként
megtapasztalt falusi vallásos-közösségi élet nagy
hatással volt nevelésfelfogásának későbbi alakulására
is.
1896-tól egészen 1904-ig, az érettségi letételéig a
flensburgi királyi gimnázium diákja, majd az ezt
követő egyetemi tanulmányait Lipcsében, Kielben,
Poznanban és Koppenhágában folytatta.
Egyetemi évei során több tudományterülettel;
filozófiával, evangélikus teológiával, történelemmel,
angol nyelvvel, nyelvtudománnyal is foglalkozott.



Hamburgi ténykedésének lényeges eseménye,
csatlakozása a művészetpedagógiai egyik
megalapozójának nevét viselő Lichtwark iskola
tantestületéhez.
Az intézetnek 1920-tól egészen a jénai egyetemre
történő meghívásáig tanára, majd később vezetője lesz.
Ott elkezdett iskolakísérlete során olyan ún. “Egységes
Német Középiskola” tudományos igényű
megalapozására törekedett, amelynek tananyagában az
anyanyelvi és klasszikus humán műveltséget, továbbá a
német kultúra egyéb értékes elemeit kívánta
összeötvözni



1923 augusztusában foglalta el új hivatalát, és lett
a jénai egyetem pedagógiai professzora.
Ott szembetalálta magát elődje, Wilhelm Rein
híveinek, és az általa alapított, a tanárképzés
szolgálatában álló, herbartiánus szellemiségű
egyetemi gyakorlóiskolában tanuló diákok
szüleinek ellenállással.
Ennek ellenére kinevezését követő évben, 1924
húsvétja után megnyitotta az újonnan alapított
“Neveléstudományi Intézet” mellett működő
saját gyakorló iskoláját



Ezt az elnevezést az iskolakoncepció csak valamivel
később, a “New Education Fellowship” 1927. évi,
Locarnoban megrendezett nemzetközi
konferenciájának résztvevőitől kapta.
Ezt aztán maga Petersen is elfogadta, és ettől kezdve
maga is ebben a formában használta.
A kissé félreérthető, elsősorban az angol nyelvterületen
használatos “Plan” elnevezés, tulajdonképpen nem
oktatási tervek, hanem a korszak nagyon is konkrét
iskolakísérleteinek elnevezésére szolgált, melyek azokról
a városokról lettek elnevezve, ahol azok kidolgozásra
kerültek,



Koncepcióját Petersen első ízben a világszervezet
locarnói konferenciáján mutatta be a nemzetközi
nyilvánosságnak.
Ott tartott előadása némiképp átdolgozott formában
még abban az évben könyv formájában is megjelent,
“Der Kleine Jena-Plan einer freien allgemeinen
Volkssschule”
Az irányzat a hagyományos “tanulóiskola” pontosabban
“oktatóiskola” olyan irányú megújítására törekedett,
amelyben az egyén szabad önkibontakozása és
felelősségteljes közösségi együttműködése egyaránt
szerephez jut.




A német tudós 1924-ben elkezdett iskolafejlesztő munkáját
tovább folytathatta a “hitleri diktatúra” éveiben is, sőt iskolája
még a háború befejezése után öt éven át is működött.
Közvetlenül a háborút követően újabb lehetőségek körvonalai
is kibontakoztak előtte, ugyanis a megszálló hatóságok
kinevezték a filozófiai, illetve a későbbi szociális-pedagógiai
kar dékánjává, továbbá meghívást kapott abba a minisztériumi
szakértő bizottságba is, amely az új demokratikus elveken
működő német iskola megalapozását kapta feladatául.
Rövidesen azonban sűrűsödni kezdtek azok a nehézségek,
amelyek később majd iskolája végleges felszámolásához
vezettek.
Végül 1950 augusztusában a thüringiai népművelési miniszter
bezáratta egyetemi gyakorlóiskoláját, és annak mintegy 250
tanulóját a város különböző iskoláiba helyezték át.
A Jenaplan pedagógiai, antropológiai
alapjai


Petersen határozottan kiállt amellett, hogy a különböző
iskolai feladatok meghatározása a gyermeki
“életmegnyilvánulásai egészének” figyelembevételével
történjen.
Ezzel összefüggésben a gyermekre jellemző négy
alapvető lelki erőről beszél:




Mozgásvágy
Tevékenységvágy
Társas ösztön, vagyis “hogyan fejeződik ki az egyik gyermek
viszonya a másikkal”
Tanulási ösztön, ami “a gyermek a természetes tanulás iránti
csodálatos képessége”


A természetes gyermeki erők érvényesülésével
összefüggésben megfogalmazta a hagyományos
iskolával szembeni kritikai véleményét, és részletesen
beszél arról, hogy ezek kibontakozását a hagyományos
iskola miként hátráltatja.
A tanterembe először belépő gyermekek - mondja
Petersen - “ az életerőtől eltelve (...) valósággal éhezik a
mozgást, mert arra fejlődő testüknek nagyobb szüksége
van, mint a napi betevő falatra; (...) duzzadnak a
tettvágytól, hogy alkothassanak, hogy komoly dolgokkal
foglalkozhassanak, hogy új, még soha nem látott
műveket hozzanak létre, hogy olyanok lehessenek, mint
a nagyok.

Tulajdonképpen csak két út létezik: vagy gondoskodunk
arról, hogy amilyen gyorsan csak lehet kezdjék el
megtanulni azt, hogy szófogadóak, csendesek legyenek,
és egészen addig nyugodtan üljenek a padban, ameddig
meg nem engedik nekik, hogy felálljanak, tartsák a
szájukat addig, amíg nem kérdezik őket, sőt mi több,
mindezt csak azért, hogy alávessék magukat a formális
fegyelem előírásainak. Vagy pedig meg lehetne próbálni
- és ez lenne a döntő lépés! - az osztályterem olyan
jellegű átalakítását, és abban olyan iskolai élet
kialakításának kezdeményezését, amely mind a négy
alapvető erőt, illetve a gyermekben szunnyadó minden
természetes hajtóerőt a lehető legteljesebb mértékben
kihasználhatóvá tenné. (...), oly módon, hogy ezek
mindegyikét az iskola által teljesítendő feladatok
szolgálatába állítaná.”
A művelődési alapformák: beszélgetés, játék, munka és
ünnep

Művelődési alapformák:
Azokhoz kapcsolódó pedagógiai helyzetek

Beszélgetés (párbeszéd)
Körbeszélgetés, beszámoló beszélgetés, vita,
tanfolyam oktató jellegű párbeszéd,
reggelizés

Játék
Szabad játék, oktató játék, játék a
szünetekben,
tornajáték, színjátszás

Munka
Csoportmunka, kurzusok: beszélgető-, nívókülönleges-, beiskolázási

Ünnep
Reggeli ünnep, hétvégi, adventi,
karácsonyi, születésnapi,
iskolaalapítási, ballagási ünnepély,
iskolakezdők felvételi ünnepe,
pedagógiai visszapillantás




A pedagógiai helyzet a művelődési alapformák valamely konkrét
közösségi forma keretében történő megvalósítását jelenti, amelyek
meghatározott céllal kialakított tartalmak elsajátítása érdekében
jönnek létre.
Egy konkrét példa: valamely adott beszélgetés (művelődési
alapforma) tankör (közösségi forma) keretében az elvégzett
munka eredményeiről (tartalom) szól. Pedagógiai értelemben ez olyan
helyzet, amely a pedagógus közvetlen (pl. a vitában való
személyes részvételével) vagy közvetett hatása (mondjuk a
munkaeszközök előkészítése) kapcsán kerül megvalósításra:
A beszélgetés során valamiről, a játék során valamivel, a munka
során valami által és az ünneplés során valakiből kiindulva
szerveződik meg a pedagógiai helyzet, és nyer a cselekvés
pedagógiai értelmet, amelyben a pedagógus saját törekvését
abban jeleníti meg, ahogyan ez a “valami” “ami”, és “ahogyan”
megvalósul.
A koncepció lényegét tehát az adja, hogy a fenti formák
egyoldalúságának elkerülése érdekében a pedagógiai helyzetek
kialakítása során és azok időbeli és ritmikus sorrendjét pedagógiai
szempontból kiegyensúlyozott módon kell tekintetbe venni.


A jelenleg működő Jenaplan iskolák széles körben
alkalmazzák a különböző pedagógiai helyzeteket, ezek
közül néhányat továbbfejlesztett formában, és más
illetve újabb formákat is kapcsolnak azok hagyományos
formáihoz: mint például a projektmunkát, a szabad
munkát, a Freinet technikákat, a heti munkatervet (az
egyénileg meghatározott terv alapján történő tanulást).
Hollandiában például széles körben használatosak még
(a hétfőn délelőtt kb. 100 percig tartó) az ún.
tömbösített órák is, amelyek során különböző egyéni és
csoportmunka keretében megvalósuló tevékenységekre
nyílik lehetőség.
A tanterv és a gyermeki tanulás
 Petersen útmutatásai alapján a napjainkban működő
Jenaplan iskolák olyan didaktika megoldások
kialakítására törekszenek, amelyek biztosítják az
életközeliség, az öntevékenység az integrált tantárgyak
keretében megvalósuló oktatás alapelveinek minél
teljesebb mértékben történő érvényesülését.
 Az ezzel összefüggő eredmények közül a legjelentősebb
az a “tájékozódás a világban” elnevezéssel elterjedt
holland koncepció, amely arra tett kísérletet, hogy
párbeszéden alapuló együttműködés keretében
közvetítsen a gyermeki érdeklődésre épülő tanulás,
valamint a pedagógiai szempontok között, továbbá
ennek folyamatához megfelelő feladatokat dolgozzon
ki, azokat értékelje, illetve továbbfejlessze.
A tanár feladatai
 Petersen értelmezése szerint az “ 'oktatás vezetése'
mindazokat a tanári tevékenységeket jelenti, amelyek az
iskolai élet és az oktatás pedagógiai szempontok alapján
történő előkészítését szolgálják”.
 Ezek sorába tartozik például “a termek előkészítése; a
gyermekcsoportok kialakítása; a heti munkaterv; a
munkaeszközök minden fajtájának kidolgozása stb.”
 Emellett ide sorolhatók a közösségi élettel és munka
szabályaival (“csoport törvénye”) kapcsolatos
különböző metodikai jellegű döntések, “a mindig jobb
korszerűbb vagy a célnak legjobban megfelelő
megoldások keresése.”


Felfogása szerint ennek során a tanárnak tudatosan kell
törekednie arra, hogy a legújabb tudományos
eredményeket is figyelembe véve és a konkrét helyzetre
is odafigyelve olyan módon alakítsa ki saját módszertani
megoldásait, hogy eközben tudja azt is, hogy
“nincsenek tökéletes, egyedül üdvözítő, minden más
fölött álló metodikai eljárások”.
A tanárnak “a tanulócsoport közösségé válását kell
elősegítenie, hogy az annak keretében kialakuló
egészséges versengésre is odafigyelve, azt ápolja, hatását
fenntartsa és növelje, továbbá a teljesítményvágy
kívánatos szintjét biztosítsa.”
Holland példa


Miután Hollandiában jóval több Jenaplan iskola
működik, mint például Németországban, már a
hetvenes években megfogalmazott az igény, ezen
iskolák pedagógusai számára speciális felkészítését
biztosító tanárképzés iránt.
Ezekhez a tanárképzési programokhoz kapcsolódó, a
gyakorlati képzést biztosító Jenaplan iskolák jó példáját
adják annak, miként lehetséges a tanárok gyakorlatias
formában felkészíteni a Jenaplan iskolában folyó sajátos
szakmai munkájára.





Ünnepek előkészítése és vezetése, beleértve ebbe a hétvégi, a
napot megnyitó és záró ünnepeket;
Körbeszélgetések előkészítése és vezetése; azok főbb formáinak
(nyitott körbeszélgetések, beszámoló-, olvasó-, megfigyelő- és
tervező körök) megfigyelése, és jegyzőkönyv alapján történő
elemzése;
Különböző projektek tervezése és kivitelezése, ehhez
hozzátartozik: a téma megválasztásának folyamata, feladatok
felosztása, a csoport munkájának követése, (ill.) időközi
beszámoló tartása, az eredmények bemutatása, (ill.) arról a szülők
egy esti rendezvény keretében vagy az iskolai újság segítségével
történő tájékoztatása, az elvégzett feladat kiértékelése;
Valamilyen fajta tanulási nehézséggel küszködő gyermek számára
egyéni tanulási program kidolgozása, és az arra alapozódó
fejlesztőmunka megvalósítása;
A számtan és anyanyelv nívókurzus vezetése;






Blokk-óra vezetése (a hét egy délelőttjén, egyéni, szabad és
csoportmunka keretében);
Munkasarkok és/vagy természetsarok kialakítása;
A gyermekekkel közös célirányos munka az iskola
“dokumentációs központjában” (ez különböző
munkaeszközökkel, könyvekkel, lexikonokkal, diákkal,
különböző gyűjteményekkel berendezett terem, elsősorban a
“tájékozódás a világban” program résztémái és projektjei
kidolgozására);
“Integrált önkifejezési program” szervezése (azok a projektek
tartoznak ide, amelyekben megvalósul a zene, tánc, kézimunka,
színjátszás integrációja);
Olyan tanulási lehetőségek kigondolása és összeállítása, amelyek
az iskola környékén a “tájékozódás a világban” témaköreivel
összekapcsolva kerülnek megvalósításra;
Különböző munkaeszközök megtervezése, előállítása,
kipróbálása, és továbbfejlesztése.
Oktatásszervezési alapelvek és a
Jenaplan iskola gyakorlata





A korábban elmondottak kiegészítéseként, ebben a
részben a Jenaplan pedagógia négy olyan további
elemének bemutatására kerül sor, amelyek legjobban
kifejezik a koncepciónak a hagyományos iskola
didaktikai-metodikai megoldásaitól eltérő vonásait:
Az életkori szempontból vegyes alapcsoportok,
A heti munkaterv,
A csoportszoba iskolai lakószobává történő átalakítása,
A teljesítményértékelés új formái (teljesítmények méltánylása)
Évfolyamosztályok helyett alapcsoportok
 A Jenaplan iskola legszembetűnőbb sajátossága,
hogy abban megszűnnek a hagyományos
évfolyam osztályok, illetve azokat olyan
alapcsoportok váltják fel, amelyekben különböző
életkorú (általában 2-3 évfolyamhoz tartozó)
gyermekek nyernek elhelyezést.
 Ez a jénai egyetem gyakorlóiskolájában a
következő formában valósult meg:





Alsósok csoportja:
1. - 3. iskolaév
Középső csoport:
4. - 6. iskolaév
Felsősök csoportja:
7. - 8. iskolaév
Ifjúsági csoport:
9.-10. iskolaév
Az új szervezeti forma pedagógiai jelentősége
mindenekelőtt a közösségi élet gazdagabbá
válásának lehetőségében rejlik, mivel jól
biztosítja a szociális kapcsolatok állandóságát és
változatosságát.



Segítségével a gyermekek alapcsoporton belüli státusa
évről évre bekövetkező változásai megakadályozzák a
tartósan érvénysülő, szélsőséges közösségi pozíciók (pl.
az osztályelső, legrosszabb tanuló szerep)
állandósulását.
Ez a helyzet az egyes tanulók számára mindig megújuló
esélyt illetve megkötöttséget jelent, különböző emberi
tulajdonságaik kipróbálásának gazdagabb lehetőségeit
adja, és újabb próbaidőt biztosít tanulmányi feladataik
teljesítéséhez is.
Ennek folyamatosságát az adja, hogy a gyermekeknek
mindig csak mintegy egyharmada (a felsőbb csoportok
esetén a fele) lép tovább valamelyik felsőbb csoportba.


Emellett lehetőség nyílik arra is, hogy szükség
esetén valaki akár hosszabb ideig ugyanabban a
csoportban maradhasson. Ezt azonban ebben az
esetben - szemben az évfolyamosztályban
kialakuló helyzettel - nem teljesítménye
leértékelésként éli át, hiszen a visszamaradó
gyermek korábbi társai többségének
társaságában marad az alsóbb csoportban.
Ennek eredményeként tehát megszüntethető a
“lemaradás” és a “bukás”, illetve ezek a
jelenségek jóval enyhébb formában jelentkeznek.
A hagyományos osztálytermet felváltó iskolai
lakószoba
 A hagyományos osztálytermet felváltó “iskolai
lakószoba” Petersen szerint “az erkölcsi és
közösségi nevelés nagyszerű eszköze,” amelyben
természetes formában egyaránt megvalósulhat a
felelősségteljes együttlét, a közös munka, a
kölcsönös segítségnyújtás.
 Ebben lehetőség nyílik a különböző
munkaeszközök és egyéb oktatási segédeszközök
szekrényekben történő elhelyezésére, így a
gyermekek azokat igényeik szerint használhatják.



A terem berendezését a gyermekekkel közösen
célszerű kialakítani.
Díszítésére használjanak virágokat, képeket, a
sarokba állítsanak akváriumot.
Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a
gyermekek elhozhassák otthonról “kedves
dolgaikat”; játékokat, szerszámokat,
gyűjteményeket, állatokat, könyveket stb. és
azokat is elhelyezhessék a teremben.
Az osztályozást és bizonyítványt felváltó értékelő
jellemzés
 Petersen elutasította az osztályozást, a vizsga, illetve
minősítés korábbi rendszerét is, hiszen mint mondotta,
ezek a formák “a művelődéstudomány szemszögéből
nézve a büntetés területéhez tartoznak.”
 Az érdemjegyekkel teleírt bizonyítványok helyett
minden gyermekről olyan írásos “jellemzés” készül,
amely személyiségfejlődésük összes lényeges területére
kiterjed.
 A jelenlegi Jenaplan gyakorlatában ehhez az egyes
iskolák önállóan kialakított, formalizált értékelőlapokat
használnak.
 Ezek az ún. “információs lapok” különböző műveltségi
területek sokféle részteljesítményét sorolják fel, amelyek
közül az egyes gyermekekre leginkább jellemző
elemeket választják ki. Egy példa:









Képes a problémák önálló megoldására
A problémákat rávezetés segítségével tudja megoldani
Tud új kérdéseket kifejleszteni
Képes önálló megoldások kidolgozására
El tud jutni az egyes feladatok megoldásáig
El tudja végezni a feladatlapok és képek kiértékelését
Önállóan be tudja mutatni munkája eredményeit
Tudásában még vannak hiányosságok
Közlekedési tesztet sikeresen megoldotta / részben
oldotta meg stb.
Mit jelent tanulni ?


Miként az elmondottakból is kiderül a Jenaplan
mást jelent, mint amit a “Plan” szó eredeti
jelentése sugall.
Ez az iskolakoncepció ugyanis nem tekinthető
merev rendszernek, hanem olyan pedagógiai
szempontok alapján kialakított rugalmas
formának, amely a konkrét iskolák egyedi
sajátosságainak megfelelően alakítható,
módosítható, szükség esetén továbbfejleszthető.

Aki olyan iskola megteremtésére törekszik, amelyik úgy
kíván a “gyermekközpontúvá” válni, hogy közben a
kultúra átszármaztatásának fontos feladatát sem
szeretné elhanyagolni; aki hatékony megoldásokat keres
a hagyományos iskola gyakorlatából fakadó didaktikaimetodikai problémák enyhítésére, illetve azok
meghaladására; aki tanárként az olyan munkát szeretne
végezni, amelyik biztosítja számára kreatív módszertani
kezdeményezéseihez szükséges szabadságot; az
megfelelő kritikával közelítve a Jenaplan pedagógia
történetéhez, annak elméleti és gyakorlati
megoldásaihoz, mindenekelőtt az iskolai munka
gyakorlatával kapcsolatban tehet szert számos fontos,
jól hasznosítható tapasztalatra.
Kötelező irodalom:



Németh András - Skiera, Ehrenhard:
Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.
Pukánszky Béla és Zsolnai A. (szerk.): Pedagógiák
az ezredfordulón. Budapest, Eötvös József
Könyvkiadó, 1998.
http://www.ppk.elte.hu/reformpedagogia/topic.php?mode=dolgoz
atok&topic=14