Transcript 08A gyermekvedelem tortenete

A gyermekvédelem
története
1. A gyermekvédelem kezdete
Magyarországon



Szent István törvényeiből: gondoskodás az
özvegyekről és árvákról.
A középkori magyar jogrend közvetlenül csak a
vagyonos árvákkal foglalkozik. Évszázadokon
keresztül hárítja a szegény árvákkal való
törődést.
A szokásjog és a kereszténység megerősödésével
elterjedő karitatív érzület azonban arra
ösztönözte a különböző közösségek lakóit, hogy
segítsenek az elárvult szegény gyerekeken is.





Az egyház karitatív tevékenysége nálunk is nagyon
hamar kibontakozott.
Gellért csanádi püspök például az országot járva
egybegyűjtötte az elhagyott gyermekeket és otthont
rendezett be számukra.
A Szent Özséb által alapított pálos rend célja pedig a
betegek ápolása és az elhagyott, árva gyerekek
gondozása volt.
A Szent István által megteremtett magyar
szegényvédelem európai mércével mérve is korszerű
volt, de nem változott a 18. századig.
Lényege: egyházi karitász + a faluközösségek és
filantróp lelkületű pártfogók gondoskodó
gyermekvédelme.
2. Reneszánsz





Új emberkép, az egyéniség kultusza.
A korabeli nevelési traktátusok szerzői (Maffeo Vegio,
Erasmus, Montaigne, Rabelais és Vives) mind azt
igénylik, hogy az iskolákban a gyermekek kapjanak
emberhez méltó gondoskodást.
Kemény iskolakritika.
A humanista alapelveket azonban nem vonatkoztatták
mindenkire. „Tudati megkettőződés”: gyermekeszmény
+ gyermekfelfogás.
Egyrészt a humanista szerzők - az általánosság szintjén
- minden gyermek nevelhetőnek tartottak, a köznapi
tudat azonban sok gyereket nevelhetetlennek vélt, mert
örökölték szüleik „rossz vérét”.




A házasságon kívül született gyermekek
továbbra is nagy veszélyben voltak.
A szép szavak mellett a gyakorlatban továbbra is
az ótestamentumi felfogás élt: „Aki kíméli a
pálcáját, gyűlöli a fiát, aki azonban szereti, az
veréssel bünteti.”
Ebben az időszakban elszórtan ugyan, de egyre
több árvaházat alapítottak. (Emlékeztető: Az
első árvaházat Dateo püspök létesítette
Milánóban, 785-ben.)
Rómában 1597-ben szeretetházban gyűjtötték
össze a csavargó gyermekeket.
Filippo Neri és az oratoriánusok


Filippo Neri (Néri Szent Fülöp) (1515-1595) Róma egyik
külvárosi templomának lelkésze volt. Társaival
megalapította a Scuole della Dottrina Christiana
(Keresztény Tanítás Iskolái) nevű szervezetét.
Néri Szent Fülöp pedagógiájának előzményei azon
korai keresztény népnevelési törekvésekhez
kapcsolódtak, melyek keretében Itália különböző
városaiban lelkes papok és világi segítőik a szegény
sorsú, elhagyott gyermekeket összegyűjtve
igyekeztek azokat folyamatos és rendszeres
valláserkölcsi nevelésben részesíteni.



Filippo Neri tehát a katolikus
népnevelési törekvések
folytatójaként Róma
külvárosában tevékenykedett.
Hosszú élete során kialakított
rendkívül eredményes nevelési
gyakorlatának legfontosabb
jellemzője a növendékei iránt
tanúsított feltétel nélküli szeretet
volt.
Ez elsősorban iskolájának derűs,
barátságos, mélyen emberséges
légkörében, és az ezt
megteremtő módszereiben
nyilvánult meg.



Felfogása szerint a gyermek számára a szeretet
létszükséglet, ezért egészséges lelkű felnőtté válásukhoz
szükségük van az örömre, vidámságra; a félelemmel
telített, nyomasztó környezet pedig gátolja az
eredményes nevelést.
Szinte egész élete szeretett tanítványai körében zajlott,
közösen tanultak, énekeltek, játszottak, színdarabokat
adtak elő.
A külvárosi csavargó, elhagyott utcagyerekek köréből
maga köré toborzott nagy számú tanítvány és tanítójuk
legtöbbször nem maradtak benn az iskolateremben,
hanem gyakran kirándultak a város melletti erdőbe.




A külvárosi gyermekek nevelésén túl sokat tett szüleik,
a városrészben élő felnőttek kulturális felemelkedése
érdekében is.
A város temploma melletti épületben könyvtárat
szervezett számukra – a világ egyik első nyilvános
népkönyvtárát –, ami 1581-ben nyitotta meg kapuit.
A mellette lévő, korábban imateremnek (latinul:
oratorium) használt helyiségben vasárnaponként és
nagyobb egyházi ünnepek alkalmával neves művészek
és együttesek fellépésével színvonalas hangversenyeket
rendezett.
Ma is oratóriumnak nevezik azt az énekkar, zenekar,
valamint szólisták által előadott, zenei műfajt, amelynek
tárgya egy-egy - mindenki számára érhető és könnyen
követhető - epikus-drámai történet.
3. Az állami és karitatív
intézmények kialakulása és
fejlődése
Az állami gyermekvédelem
megjelenése Magyarországon





1711-ben I. József rendeletben szabályozta a vagyonos
árvák helyzetét. Az ilyen gyermekek mellé „tutorokat”
(gyámokat) állítottak.
A vagyontalan árvák ügyével keveset törődtek.
1724-ben királyi rendelet született arról, hogy minden
község maga gondoskodjon szegényeiről és árváiról.
Az árvák, az elhagyottak többsége továbbra is
embertelen körülmények között élt.
A városok által az árvákat befogadó családok számára
folyósított tartásdíjak csekélyek voltak.


Javított a helyzeten, amikor katolikus fiúárvaházakat
alapítottak Nemescsón (1741), Kőszegen (1749) majd
Nagyszebenben (1765) és más városokban.
Az adományokra épülő gondoskodás csak a nyomor
fenntartására volt elegendő.
 Szegeden például az 1735-36-os költségvetési évben
60 csavargó, kéregető, cselédeskedő árvát tartottak
nyilván. Az elhagyott gyermekeket dajkaságba adták,
értük a város fizetett. A gondoskodás 5-6 éves
korukig tartott. A dajkaságot vállalók anyagi okokból
vállalták a gyermekeket. Szalmára fektették,
rongyokban járatták őket. 60-70%-uk meghalt. A
többiek pedig gazdákhoz kerültek liba- és
disznópásztornak.



Más országokban hasonló volt az árvák sorsa:
1707-ben Lyonban 454 gyermeket tettek ti
templomok lépcsőjére, 1709-ben ez a szám
1884-re emelkedett.
A menhelyek a siralomházakhoz voltak
hasonlatosak. Korabeli francia feljegyzés szerint
tíz lelencből kilenc nem érte meg a felnőttkort.
Felvilágosodás, Pestalozzi


1784-ben egy német folyóirat, a Berlinische
Monatschrift azt kérdezte néhány filozófustól, mi a
felvilágosodás.
A megkérdezettek között volt Immanuel Kant is, aki a
következőket válaszolta:

„A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából.
Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások
vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság,
ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli
elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése
nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére
támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.”




Új eszmények: szabadság, egyenlőség,
testvériség.
Rousseau: „Nincs eredeti romlottság az emberi
szívben, nincs egyetlen hiba sem benne,
amelyről ki ne lehetne mutatni, hogy hogyan és
milyen úton került oda.”
A népoktatás mindenki számára legyen elérhető
és kötelező.
A felvilágosult abszolutista uralkodók
iskolareformjai.
Pestalozzi gyermekvédelme




Pestalozzi látja, hogy milyen veszélyeket rejt magában a
manufaktúrák terjedése.
A mezőgazdasági munka szűkös, de biztos kenyerét a
gyári kereset „véletlen kenyere” váltotta föl, egy olyan
keresetforrás, mely mindenkor az ingadozó piaci
viszonyok függvénye.
Emellett a falusi nép erkölcsét is félti a könnyen jött
keresettől: igen sokan felélték, eltékozolták, elitták a
hirtelen jött pénzt.
Pestalozzi egyetlen kiutat lát: ha a háziipari munkát
összekapcsolják a korszerű mezőgazdasági munkával. Így a
parasztság jövedelme több oldalról biztosítva lenne.



Amikor neuhofi birtokán gyermekeket
foglalkoztatott a festőbuzér és len termesztésével,
gyapotfonással, szövéssel, akkor nem elsősorban a
gazdasági haszon reménye vezérelte.
Mindenekelőtt nevelni akarta a szegény gyermekeket.
A gyermekmunka nála elsősorban pedagógiai
eszköz volt – ez pedig a korabeli viszonyok
között magában hordozta a kudarc csíráit.
Pestalozzi neuhofi kísérlete akkor is gazdasági utópia
lett volna, ha kedvezőbbek a működés feltételei.

Ő maga nem rendelkezett megfelelő gazdasági
ismeretekkel, s a durvább munkához szokott
gyermekek számára is nehézséget okozott a
legfinomabb kelmék előállítása.
Mindez csak siettette az elkerülhetetlen
gazdasági bukást.
 1780-ban el kellett bocsátania az utolsó
gyermeket is. Ma már látjuk, hogy az intézet
fenntartása folyamatos anyagi támogatás
(adományok vagy hatósági segédlet) nélkül eleve
bukásra ítélt, irreális vállalkozás volt.




A kormány 1798 decemberében Pestalozzit bízta meg
azzal, hogy a harcok során elárvult gyerekek számára
árvaházat létesítsen Stansban.
A megbízatás végrehajtását pénzzel is támogatta.
Épületet is rendelkezésére bocsátott: az orsolyiták Szent
Klára kolostorának egyik szárnyát kapta meg.
Itt mintegy nyolcvan testileg leromlott, lelkileg-erkölcsileg
elzüllött gyermeket gyűjtöttek össze.
Pestalozzi gyermekek közt


Pestalozzi így számolt be róluk egyik barátjához
intézett levelében: „Sokan erősen rühösek voltak,
úgy, hogy járni is alig tudtak, soknak a fején föl
voltak fakadva a sebek, sokan ótvarosak vagy tetvesek voltak, sokan, mint sorvadt csontvázak,
ösztövérek, sárgák, szemük tele aggódással,
homlokuk tele a bizalmatlanság, a gond redőivel.”
Stansban rengeteg nehézség várt az immár
ötvenhárom esztendős pedagógusra. Az ott töltött
néhány hónap szinte minden erejét felőrölte. A
lakosság bizalmatlanul fogadta: a stansiak
katolikusok, Pestalozzi viszont protestáns volt, s
ráadásul az új kormány embere. Egyedül fogott
hozzá az árvaház működtetéséhez egy idős
gazdasszony segítségével.


Intézetében azt kívánta elérni, hogy a
gyermekek, úgy éljenek, mint egy nagy családban.
Felismerte, hogy az erkölcsi érzelmek felkeltésének,
az erkölcsi tapasztalatnak meg kell előznie az erkölcsi
oktatást.
Rousseau nyomán olyan nevelési gyakorlatot
folytatott, amely a gyerekek sajátosságaira épít,
egyéni fejlődésüket is figyelembe veszi a módszerek
kiválasztásakor.

Stansban Pestalozzi erejét végsőkig megfeszítve
dolgozott anélkül, hogy munkájának igazi gyümölcsét
élvezhette volna. Öt hónapig tartó lázas munka után
1799. június 8-án be kellett zárnia intézetét. A hadi helyzet
változása miatt, a direktórium az épületet a
visszavonuló franciák számára hadikórházzá alakíttatta
át.

A testileg-lelkileg elgyötört Pestalozzi a stansi kísérlet
után egy darabig Emmanuel Fellenberg hofwyl-i birtokán
időzött, ahol fiatal pedagógustársa patríciusok
gyermekei számára létesített nevelőintézetet.
Az állami gyermekvédelem
fellendülése




Pestalozzi gyermekvédelmi tevékenységét Angliában
Robert Owen (1771-1858) folytatta.
New Lanark nevű telepén a 6 év alatti gyerekeknek
óvodát, a 6-10 év közöttieknek nappali iskolát, a 10 év
fölöttieknek esti iskléát hozott létre.
Magyarországon 1820-1840 között „társalkodási
egyletek” jöttek létre. Kegyúri és polgári adományokból
alapokat hozta létre, árvaházakat létesítettek.
A szegedi árvaházi alapot egy Osztrovszki nevű ügyvéd
hozta létre 1841-ben. Ekkor szervezték meg a
felsővárosi „társalkodási egyletet”. 197 koldust, 15
lelencet és 25 kolduló kiskorút részesítettek segélyben.





Kossuth cikke: „Halottas házak”: „… az
anyátlan gyermekek gyámoltalan serege segélyért
sír föl az égre.” (Pesti Hírlap, 1841. 18. szám)
Molnár Aladár miniszteri osztálytanácsos 1870ben a Néptanítók Lapjában cikket ír „Állítsunk
szeretetházakat” címmel.
Magyarországon kétféle szeretetház működött:
1. Pestalozzi nevelési elvein alapuló.
Családokba csoportosuló, a gyerekek kezét,
szívét, fejét művelő.
2. Dolgoztató menhelyek vagy lelencházak.





Molnár Aladár és mások ügyszeretet nyomán 1870-ben
megalakult az ország első gyermekmenhely egyesülete.
Az árvaházakat majdnem mind áldozatkész
magánemberek adományai tartották fenn.
1885: Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület.
Országos méretű mozgalom hatására 1889-ben létrejön
a Gyermekvédő Egyesület. 105 szeretetházban kb.
ötezer gyermeket gondoztak.
1889-ben Budapesten nemzetközi gyermekvédelmi
kiállítást szerveztek.
Az állami gyermekvédelem
törvénybe iktatása



A karitász ellenére a 19. század második felében
érzékelhetően nőtt a nyomorban élő
néptömegek aránya.
1886-ban ezer halottból 518 az 5 éven aluli
gyermek. Ezer újszülött közül 411 hal meg
egyéves kora előtt.
A századfordulón évenként mintegy 50 ezer
„törvénytelen” gyermek született. Ezek jelentős
részét elhagyták.






A gyermekvédelmi törvény megszületését sürgető okok:
1. Társadalmi mozgalom, amelynek képviselői
felemelték hangjukat a gyermekszegénység ellen.
2. A rohamosan terjedő alkoholizmus.
3. A természettudományok fejlődése és a
gyermektanulmányi mozgalom elterjedése hanánkban.
4. A II. Országos tanügyi Egyetemes Kongresszus
(1896) Társadalmi Szakosztályán elhangzott előadások a
gyermekvédelem feladatiról.
5. Fejlődés a lélektanban, pl. megjelenik Preyer: A
gyermek lelke c. munkája (1882).




Külföldi minták és hazai tapasztalatok alapján
1898-ban becikkelyezték a XXI. törvénycikket,
az első magyar gyermekvédelmi törvényt.
Ennek értelmében az állam a hatóságilag
elhagyottnak nyilvánított gyermekek
gondozásának költségeit 7 éves korukig az
Országos Betegségellátási Alapból fedezte.
A hét év feletti gyermekek gondozása azonban
továbbra is megoldatlan maradt.
Ehhez képest az igazi előrelépést az 1901. évi
gyermekvédelmi törvény (VIII. t.c.) jelentette.



Az első paragrafus szerint „A talált, valamint a
hatóságilag elhagyottnak nyilvánított 7 éven aluli
gyermekek védelmére … az ország különböző
vidékein gyermekmenhelyek (lelencházak)
állíttatnak fel.”
Néhány hónappal később már a 7-15 éves korú
elhagyott gyermekekre is kiterjesztették az állami
gondoskodást.
Az állami gyermekvédelem mellett továbbra is
fontos szerepet töltött be a magánemberek és
egyesületek karitatív tevékenysége.
Huszadik század
A századforduló után




1906-ban hozták létre a Gyermekvédő Ligát, amely
továbbra is a karitatív érzületre apellálva buzdította
közadakozásra az ország népét.
Ekkoriban 64 intézetben közel 6000 gyereket
gondoztak és neveltek.
A Liga hatására megerősödött a kettős rendszerű
(állami és karitatív) gyermekvédelem.
A gyermekvédelem ekkoriban csak a már
bajbajutottakon kívánt segíteni, hiányzott a preventív
funkció.
A gyámolításra szoruló árva
gyermek megjelenése egy
gyermeklapban Magyar Lányok




Magyarországon a gyári gyermekmunkát az 1884. évi
17. tc. szabályozta. Ennek értelmében 10 év alatti
gyerekek egyáltalán nem dolgozhatnak, 10-12 év között
pedig csak akkor, ha a munka mellett az iskolát is tudja
látogatni.
A 12-14 éves munkásgyerekek munkaidejét napi 8 órára
korlátozta a törvény, a 14-16 évesek esetében a felső
határ 10 óra.
Éjjeli munkára a 16 éven aluli munkásokat általában
nem kötelezhették.
A törvényt Magyarországon is igyekeztek kijátszani az
üzemtulajdonosok.



Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 493 898 7-14
év közötti gyermek dolgozott, 70%-uk a
mezőgazdaságban, 12,7%-uk az iparban, 12%-uk
házicselédként, a többi gyerek pedig a bányászatban,
kereskedelemben vagy a közlekedésben kapott munkát
A századforduló táján gyakran előfordult, hogy az
iparfelügyelők 7-9 éves dolgozó gyermekeket találtak az
üzemekben, akiket a tulajdonosok „játszó
gyermekeknek” neveztek, és akik úgymond „csak
véletlenül jöttek be a munkahelyiségbe”.
Ezek a kis munkások a felnőttek bérének töredékéért
végeztek nehéz és gyakran igen veszélyes munkát például a foszfortartalmú gyufa előállításakor.
A gyermekeket még a századforduló körül is
dolgoztatták az öntödékben
Családi bedolgozó munka gyermekekkel.
A német játékgyárak alkalmazták ezt a módszert



Az 1910-1916 közötti időszak a magyar
gyermekvédelem felvirágzásának a kora. Kiépültek az
állam és a Liga gyermekvédő szervezetei.
Az 1901-es törvény az állam azonban az elhagyott
gyermekek gondozásának csak a kereteit teremtette
meg. A kibontakozó gyermektanulmányozásra,
gyermek- és pedagógiai pszichológiára várt a feladat,
hogy létrehozzák a gyermekvédelem szaktudományos
hátterét.
Új fórumok, lapok születtek: 1905-től a
Gyermekvédelmi Lap lett a szakma hivatalos lapja, de a
Gyermek című tudományos szaklapban is számos
tanulmány jelent meg e témában.





Fontos fejlemény, hogy a tanácskormány 1919-ban
kimondta: a gyermekvédelem állami ügy. Államosították
az ilyen jellegű intézményeket.
Gondoskodtak a rászoruló gyermekek ellátásáról.
Az ijesztően magas gyermekhalandóság csökkentése
érdekében rendelkeztek arról, hogy minden gyermek
ingyenes orvosi ellátást kapjon. Kialakult asz
iskolaorvosi és a nevelési tanácsadó hálózat.
1919. március 25-én jelent meg a rendelet a házasságon
kívül született gyermekek törvényesítéséről.
A bűnt elkövető gyermekeket börtön helyett
javítóintézetekbe küldték.
A két világháború között



A köztársaság intézkedéseit a Horthy-rendszer eltörölte,
így a gyermekvédelem anyagi, szervezeti és tartalmi
vonatkozásban visszasüllyedt a világháború alatti
színvonalra.
Megszüntették a gyermeküdültetést, a „törvénytelen
gyermek” elnevezés ismét jogi kategória lett.
Az elméleti pedagógiában azonban egyre több
szakember kezdett el foglakozni a gyermekvédelmi
kérdésekkel, például Várkonyi Dezső és Bognár Cecil,
akik a szegedi egyetem professzorai voltak.



Ezekben az évtizedekben jelentek meg Anton
Szemjonovics Makarenko (1888-1939) művei is, például
a Pedagógiai hősköltemény.
Műveiben a bűnözővé züllött kóborló gyermekeknek a
munkáltató telepeken történő átnevelésének
(reszocializációjának) tanulságos és követésre érdemes
módszereivel ismerteti meg az olvasókat.
Magyarországon az állam a húszas évek második
felében kísérletet tett a gyermekvédelem
újjászervezésére. A költségvetési támogatás azonban
csekélyebb volt a háború előttinél.




Az Országos Gyermekvédő Liga és a Stefánia
Szövetség nemzetközi kapcsolatai révén tudta
fenntartani intézményeit.
A gondozásba került gyerekek többsége
nevelőszülőkhöz került, a cselédként, sokszor
elképesztően nyomorúságos körülmények között
tartották őket. (Lásd: Móricz Zsigmond: Árvácska.)
Jól jellemezték volt ezeknek a gyerekeknek az életét
József Attila sorai:
„Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.” (Levegőt, 1935)



Az intézetekben élő lelenceknek sem volt jobb a
soruk.
Kivéve néhány olyan árvaházat, ahol emberibb
bánásmódot alkalmaztak és olykor még a
reformpedagógia módszereivel is éltek.
Ilyen volt például a kecskeméti Faragó Béla
Pedagógus árvaház és a balatonfüredi PestalozziWährli-típusú szegényiskola és árvaház. Itt
fontosnak tartották a családias körülmények
biztosítását és a munkára nevelést.
1945 után




A második világháború után Magyarországon kezdetét
vette a rendszeres és intézményes gyermekvédelem
struktúrájának kiépülése
A meglévő gyermekvédelem szisztémáját a háború
teljesen szétverte.
A háború befejezésekor több ezer gyermek kóborolt az
utakon, kéregettek, élelmet loptak.
A Nemzeti Segély nevű szervezet 1945-ben meghirdette
a demokratikus szociálpolitika megvalósítását. Községi
szociálpolitikai bizottságok jöttek létre.
Két „körözőlevél”. 1945-ben a Német Vöröskereszt
plakátok segítségével is kereste az elhagyott gyermekek
szüleit




Magyarországon 1945 végén már orvosolták a
legsürgetőbb bajokat.
Az éhező, nyomorgó gyermekeket gondozásba vették,
21 ezer gyermeket helyeztek el vidéken.
Naponta 30 ezer gyermeknek biztosítottak meleg
ebédet a közkonyhákon.
Az 1945. évi XXI: tv. megnyugtató módon rendezte a
házasságon kívül született gyermekek anyagi, erkölcsi és
jogi helyzetét. Megtartotta ugyan a „házasságon kívüli”
stigmatizáló fogalmat, de kimondta a teljes
jogegyenlőséget. A gyermek a vér szerinti apja nevét
vagy egy képzelt nevet kapott.




1948-ban államosították a gyermekmenhelyeket, és
helyettük létrehozták az „állami gyermekvédő
otthonokat”.
A gyermekvédelem irányítására létrehozták az Országos
Gyermekvédelmi Munkabizottságot.
Kimondták, hogy a gyermekvédelmi intézmények fő
funkciója a nevelés, tehát ezeket nevelési
intézményeknek kell tekinteni.
Az ekkor megjelenő pszichológiai és pedagógiai
szakkönyvek jelentős része hozzájárult a
gyermekvédelem gyakorlatának elméleti
megalapozásához. (Pl. Mérei Ferenc: Az együttes
élmény, Gyermektanulmány, A közösségek rejtett
hálózata. Lénárd Ferenc: Emberismeret, A lélektan
útjai.)




Az 1945 utáni években (kb. 1980-ig) általánossá vált az
az irán, hogy minél több gyermekotthont,
gyermekvárost kell létesíteni. A nevelőszülői elhelyezést
nem tartották megfelelő megoldásnak.
1957-ben már 91 gyermekotthon volt Magyarországon,
amelyekben 9055 gyermek élt.
1938-ban 41 292 gyermekből nevelőszülőnél kapott
elhelyezést 35 822 fő (87,2%), 1955-ben ez az arány
38,2% 1957-ben pedig már csak 27,5%.
Alternatív megoldás lehetett volna gyermekfalu-hálózat
kiépítése, az azonban nálunk nem valósult meg.
***
Forrás:

Veczkó József: A gyermekvédelem pszichológiai
és pedagógiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest,
1990.