Transcript Módszerek

A vizuális nevelés tevékenységeinél alkalmazott
MÓDSZEREK
A vizuális nevelési módszer :
a gyermekek vizuális képzeteinek, vizuális
képességeinek alakítása, gazdagítása érdekében
végzett tervszerű pedagógiai tevékenység
A RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZI MUNKA
TEVÉKENYSÉGEK SORÁN ALKALMAZOTT MÓDSZEREK:
1. SZEMLÉLTETÉS
2. BEMUTATÁS
3. MAGYARÁZAT
4. BESZÉLGETÉS
5. ELBESZÉLÉS, MESÉLÉS
6. GYAKORLÁS
7. ELLENŐRZÉS, ÉRTÉKELÉS
Főbb jellemzők:
• A MÓDSZEREKET A GYERMEK
ÉRZELMI AKTIVITÁSÁRA KELL ALAPOZNI
• ELEMZÉSEKET, ÖSSZEHASONLÍTÁSOKAT,
ÁLTALÁNOSÍTÁSOKAT JÁTÉKOSAN
VÉGEZTETJÜK
• A MÓDSZER MEGVÁLASZTÁSA FÜGG:
• a TÉMÁTÓL
• a MUNKAKERETTŐL
• életkori sajátosságoktól
1. SZEMLÉLTETÉS
Vizuális képzetállomány, vizuális szemlélet,
szándékos megfigyelés képessége,
esztétikai érzékenység alakítása
Mindig más módszerekkel együtt alkalmazzuk!
• A szemléltetés motiválás is egyben, ha az vonzó, esztétikus,
izgalmas ( → önkéntelen figyelem)
• A valóságot kell szemléltetni, vagy a valóság egy szeletét
Tárgyak
Részletek
jelenség
• Szemléltetés közben alkalmazzuk a magyarázat módszerét
• Életkornak megfelelően csak néhány lényeges vizuális jegyre
hívjuk fel a figyelmet (forma, szín, arány stb.)
A SZEMLÉLTETÉS TÖRTÉNHET:
• Előzetesen
• Közvetlenül a tevékenység alatt
A SZEMLÉLTETÉS LEGYEN:
• felfedező jellegű
• sokoldalú ( több érzékszerv bevonásával)
• jól látható → méret, megvilágítás, elhelyezés
(szemmagasság figyelembevétele)
2. BEMUTATÁS
A bemutatás, magyarázathoz kötött
szemléltetés, mellyel az eszközök használatát,
a munkafolyamat lépéseit, részletmegoldást
teszünk szemléletessé, érthetővé
ALKALMAZZUK:
• Új eszközök, új technikák bevezetésénél
• Tárgyak készítésekor
• Díszítések kivitelezésénél
→ elsősorban BARKÁCSOLÁS, KÉZIMUNKA és DÍSZÍTŐ
JELLEGŰ munkakeretekben
EMLÉKEZET UTÁNI és ELKÉPZELÉS UTÁNI
munkakeretben
NINCS KÖZVETLEN SZEMLÉLTETÉS és BEMUTATÁS !
• A BEMUTATÁS SORÁN LÁTTATNI KELL A
NEHÉZSÉGEKET IS!
• CÉL: ÁTSEGÍTENI A GYERMEKET AZ
ÁLTALUNK MÁR ISMERT AKADÁLYOKON
→ az óvópedagógusnak előzetesen technikai
próbát kell végezni, ugyanazzal az anyaggal és
ugyanazzal a technikával, amelyikkel a gyerekek
fognak dolgozni!
3. MAGYARÁZAT
A SZEMLÉLTETÉSSEL ÉS A BEMUTATÁSSAL
EGYIDŐBEN , AZZAL ÖSSZHANGBAN
ALKALMAZZUK
• Új anyagok, eszközök, új technikák bevezetésekor
• Új fogalmak tisztázása esetén
• Tárgy készítésekor
Csak RITKÁN és RÖVID IDEIG alkalmazzuk,
figyelembe véve az ÉLETKORT és az ELŐZETES
ISMERETEKET!
A magyarázat legyen EGYSZERŰ, VILÁGOS,
LÉNYEGRETÖRŐ KÉPSZERŰ!
4. BESZÉLGETÉS
Az ábrázolandó tárgy vagy téma kibontására
irányuló módszer
•Minden korcsoportban, minden munkakeretben
alkalmazzuk.
•Tartalmát a téma határozza meg.
•Az óvópedagógusnak jól megfogalmazott kérdésekkel kell
irányítani a beszélgetést → a későbbi alkotás
szempontjából fontos momentumokat járja körül
•Legyen gondolkodtató, építsen a gyerekek aktivitására
5. ELBESZÉLÉS és MESÉLÉS
•Képzelet megindító legyen! → belső képek, fantázia
•Élményként hasson! → érzelmek
(Sok jelzőt, hasonlatot kell alkalmazni.)
•Mesélésnél az alkotás szempontjából jól megjeleníthető
részeket emeljük ki, s a cselekmény legfőbb
mozzanatait. (Előzőleg már többször találkoznak a
gyerekek a teljes mesével.)
•Főként az ELKÉPZELÉS UTÁNI munkakeretnél
alkalmazzuk
•TÉMÁI: mesék, meserészletek, irodalmi elbeszélések, versek,
az óvónő rögtönzött elbeszélései, társadalmi életünk aktualitásai,
élmények, elképzelt szituációk stb.
6.GYAKORLÁS
• A korábban és a tevékenység ideje alatt szerzett
ismeretek gyakorlását jelenti.
• Ekkor jártasságok és készségek alakulnak ki.
• A gyakorlás folyamatosságát, időben való jó
elosztását biztosítani kell (→ tervezés)
• A gyakorlást is MOTIVÁLNI kell – vonzó témákkal,
változatos technikákkal.
• Legyen előrevivő, tartalmazzon új elemeket is.
• A gyakorlás LEHETŐVÉ TESZI az ÖNÁLLÓ
ALKOTÓMUNKÁT.
• Legnagyobb fokú az ELKÉPZELÉS UTÁNI
munkakeretben, de mindenütt jelen van.
7.ELLENŐRZÉS, ÉRTÉKELÉS
A GYERMEK MUNKÁJÁVAL KAPCSOLATOS MINDEN
ÓVÓNŐI MEGNYILVÁNULÁS ELLENŐRZÉS – DE EGYBEN
ÉRTÉKELÉS IS.
A kezdeményezés során több helyen is szerepelnek:
• A munka megindítása előtt ellenőrizzük:
– a szokások betartását (pl.„apapóló”, ruhaujjak)
– a feltételek meglétét (van-e mindenkinek helye,
eszköze)
– megértették-e a feladatot, a fő problémákat
anyaga,
• A gyermek önálló tevékenysége alatt:
– Mindig egy személyhez vagy egy kis asztaltársasághoz
szólunk
– Csak tömegesen jelentkező nehézség esetén állítjuk meg az
egész csoportot
•
Ellenőrzés értékelés a foglalkozás
végén:
– legyen változatos, játékos
(vásár, kiállítás, benépesítés stb.)
– az életkor előrehaladásával
fokozatosan vonjuk be a
gyerekeket → véleményalkotás,
indoklás, „szakkifejezések”
használata stb.
• Az értékeléshez SZEMPONTOKAT kell adni, vagyis
KÉRDÉSEKET megfogalmazni – témától és
munkakerettől függően !
POZITÍV ÉRTÉKELÉST alkalmazunk,
minden munkában megkeressük a JÓT.
NEVELÉSI MÓDSZEREINK: DICSÉRET, BUZDÍTÁS ÖSZTÖNZÉS, ELVÁRÁS
Az EGYÉNI, EREDETI megoldásokat DICSÉRJÜK.
Az óvópedagógus az értékelésből (ellenőrzésből) vonjon
le KÖVETKEZTETÉSEKET saját munkáját tekintve.
MUNKAKERETEK és MÓDSZEREK
ÖSSZEFÜGGÉSEI
•SZEMLÉLTETÉS
•BESZÉLGETÉS
•ELBESZÉLÉS, MESÉLÉS •SZEMLÉLTETÉS
MAGYARÁZAT
•MAGYARÁZAT
•ELŐZETES
SZEMLÉLTETÉS
•ELLENŐRZÉS
•MAGYARÁZAT
•BEMUTATÁS
•ÉRTÉKELÉS
•BEMUTATÁS
BESZÉLGETÉS
•ELBESZÉLÉS
•GYAKORLÁS
•BESZÉLGETÉS
•ELLENŐRZÉS
•ELLENŐRZÉS
•ELLENŐRZÉS
•ÉRTÉKELÉS
•ÉRTÉKELÉS
•BESZÉLGETÉS
EGYÉNILEG
•ÉRTÉKELÉS
•GYAKORLÁS
•GYAKORLÁS
NINCS:
•BEMUTATÁS
•BESZÉLGETÉS
•ELLENŐRZÉS
•ÉRTÉKELÉS
•GYAKORLÁS
•CSOPORTOS
BESZÉLGETÉS
•MAGYARÁZAT
•BEMUTATÁS,
SZEMLÉLTETÉS
•GYAKORLÁS