Transcript 8. Az állambiztonság működése

8. Az állambiztonság működése –
esettanulmányokkal
Magyarország története a Kádárkorszakban (1956–1988)
A politikai rendőrség „jogállása”
• Szervezet
– 1956–57: ORFK PNYF, 1957–62: BM II. főo. (BM PNYF)
• ezen belül a II/5. osztály foglalkozott a belső reakció elhárításával
– 1962. jún. 26. a BM átszervezése főcsoportfőnökségekre; az állambiztonság a
BM III. főcsf. lett, ezen belül a III/III. csf. a belső reakció és szabotázs elhár.
• III/I. Hírszerzés; III/II. Kémelhárítás; III/IV. Katonai elhár.; III/V. Operatív és techn.
• a csf.-ségek osztályokra tagolódnak, de önálló osztályok is, pl. III/3. Útlevélosztály
• Az állambiztonság és az MSZMP közötti viszony
– csökken a politikai rendőrség hatalma, végig szoros pártirányítás alatt marad
– a feladatok meghatározása a KB / PB, a végrehajtás ellenőrzése a Titkárság, ill. a
(Közigazgatási és) Adminisztratív Osztály (AO, 1969-től KAO) feladata
• az Agit-Prop., a Tud.-Kult. és a Külügyi O. + Központi Ell. Biz. is foglalkozott vele
– KB titkárai, főleg az admin., ideol. és külügyi titkár szoros ellenőrzést gyakorolt
– pártirányítás központi és megyei szinten is megvalósult
– a KAO munkájában ettől kezdve új elem volt a „törvényesség” és a párt
„jogpolitikai irányelvei” szigorú betartásának ellenőrzése
– a pártirányítás emellett informális csatornákon, kézi vezérléssel is zajlott
– a pol.-i rendőrség minden fontos eseményről tájékoztatta a pártvezetést, rendszeres írásbeli és szóbeli beszámolókon. 1979-től bevezették a napi operatív
információs jelentések (NOIJ) rendszerét is
– párttagokat elvileg nem lehet megfigyelni (csak kizárásuk után)
A pártirányítás dokumentumokban
• Az imperialisták „fellazító tevékenységéről”
– állambiztonság egyik legtipikusabb tevékenysége a „fellazítás” elleni harc
– a Ny. már nem a felkelést támogatja, hanem a rendszer lassú fellazítását, az
átmenetet a polg. dem. felé: cél a szoc. tábor ellentéteinek kiélezése, szembeállítása a Szovjetunióval, csökkentve a tömegek bizalmát a szoc.-ban
– határozatok: 1965–66, majd 1969 után ötévente (1973, 1978, 1983)
– az imperialista prop. megfelelő elemzése, ill. ellenpropaganda (sikertelen!)
• A belső ellenség (majd ellenzék) tevékenységéről
– 1957 (Biszku), 1960 (Galambos L.), 1966 (Benkei A.), 1980 (Kornidesz M.)
– határozatok címe egyre puhul (1–2. a belső reakcióra utal, a 3. belső ellenséges erőkre, a 4. „belső ellenzéki-ellenséges, ellenzékieskedő” csoportokra)
– emellett hasonló szerepe volt az „antimarxista társadalomtudósokról” szóló
(1973) vagy az 1982-es és 1986-os ún. „ellenzéki határozatoknak”
• Az egyházakról
– kiemelt téma, ami 58 alkalommal került a PB napirendjére!
– cél az egyházi befolyás csökkentése, a püspöki karral „politikai együttműködésre” kell törekedni, „egyéni foglalkozás keretében”
– cél az ügynökké beszervezett lojális püspökök fokozottabb külpolitikai
(=hírszerző) tevékenysége (főleg Rómában)
– a „reakcióval” szemben a prevenció elvét fogalmazták meg: a rendszerhű
papok feladata az „ellenség” hangjának elnémítása
Az áb. operatív erői és céljai
• A rendőri / BM-állomány
– nyílt állomány: egyenruhás rendőrök
– titkos (T): civil ruhás, főleg tiszti állomány, néha fedőfoglalkozással
– szigorúan titkos (SZT) tisztek: polgári fedőmunkahelyen, szigorú titoktartással
• Tartalékos operatív állomány (rendkívüli és háborús helyzetekben)
• Hálózaton kívüli kapcsolatok (70-es évektől fontosabbak)
– hivatalos kapcsolatok: vezető munkakörben állók, akik kötelezően kellett,
hogy segítsék a szerveket
– társadalmi kapcsolatok: a szocializmushoz hű, önkéntes besúgók
– alkalmi operatív kapcsolatok: egy adott művelet segítésére vonatkozik
– személyes kapcsolatok: csak kat.-i elhárításban, SZT-tiszt fedett beszélgetése
– ritkán, de előfordult, hogy az első két kategóriába tartozókat később beszervezték (hivatalos kapcsolatokból ekkor kizárólag SZT-tisztek lettek)
• Az állambiztonság feladatai, céljai
– feladata: felderíteni, leleplezni az imperialista országok hírszerző, elhárító stb.
szerveinek kém-, terror-, szabotázs- és diverziós tevékenységét és az ország
területén működő belső reakciós erők ellenséges aknamunkáját
– a második normarendszer (pszeudojog) fennmaradása ellenére is új szemlélet:
•
•
•
•
szocialista törvényesség (a fennálló rendet elfogadók jogait tiszteletben kell tartani)
differenciálás (az ellenséges és a megtévesztett személyek eltérő kezelése)
„szignalizáció” (megelőzés céljából adott előre jelentés)
a tömegek átnevelése helyett már csak a rendszer konzerválása a cél
A „hálózat” szerepe
• Az ügynöki rendszer felépítése 1972-ig
– informátor (alsó szint): ellenséges csoportok tevék.-t külsőleg megfigyeli
– ügynök: személyes tul.-i és hírszerző lehetőségei miatt alkalmas az ellenséges
kör bizalmába férkőzni, akcióit megakadályozni, a szervezetét bomlasztani
– rezidens: operatív tiszt ell.-e mellett az informátorok egy csoportját vezeti
– hálózatokhoz a hivatásos állományú operatív „tartó”tisztek kapcsolódnak
• A hálózat új szervezete 1972 után
– ügynök: zsarolással vagy anyagi érdekeltséggel beszervezett személy
– tmb (titkos megbízott): hazafias alapon áll, de korlátozott lehetőségekkel
– tmt (titkos munkatárs): kipróbált, régi tag; elvi, hazafias alapon
• Beszervezés és nevelés
– beszervezés vagy fokozatos bevonás is lehet (MSZMP-tagot elvileg nem)
• csak eleve meghatározott céllal lehet valakit beszervezni, folyamatos munkára
• alkalmasság: 1. operatív lehetőségei – ellenséges személyekkel való kapcsolata
vagy célobjektumokban betöltött poszt. 2. személyi tulajdonságok, képzettség
(értelem, egészség, világnézet, jellem, szenvedélyek stb.)
• megbízhatóság: eszerint volt hazafias, terhelő vagy anyagi alapú a beszervezés
• titkos együttműködés anyagi, technikai, lelki stb. lehetőségei
– ha bármelyik fenti feltétel nem teljesült, nem lehetett beszervezni!
• fedőnévadás, beszervezési nyilatkozat, jogok és kötelességek ismertetése; a
hálózati személyről nyitnak egy B-dossziét, jelentései az M-dossziéba kerülnek
– titkos, rendszeres, tervszerű kapcsolattartás, jelentés a tartótisztnek
• szakmai + ideol.-pol.-i továbbképzés; lelki támasz; minősítés (akár kizárás is)
Az állambiztonság operatív eszközei I.
• Nyilvántartás (áb.-i szempontból fontos adatok/személyek)
–
–
–
–
titkosság, pontosság, naprakészség
1963-tól kétféle nyilvántartás létezett: a hálózati és az operatív
utóbbin belül alap- és kutató nyt. (kutató nyt.: kisebb súlyú cselekmények)
a megfigyeltek számát 1957-ben 300e-re akarják csökk.; 1963-ban esett 250e
fő alá, de ekkor felülvizsgálat után 180e fő (1989: már „csak” 165e)
• Környezettanulmányozás (KT)
– „olyan összefoglaló jellemzés, amely az állambiztonsági szervek érdeklődési
körébe került személyek életkörülményeire, politikai és általános emberi
magatartására” vonatkozik; titkos eszközökkel végzik
• Operatív figyelés
– olyan „titkos nyomozati eszköz, amelynek feladata az állambiztonsági szervek érdeklődési körébe került személyek magatartásának, kapcsolatainak
titkos megállapítása, az ellenséges tevékenység megakadályozása”
– törvényesség (alapos gyanú kell!), titkosság, differenciálás, folyamatosság,
dokumentálás; váltott követés helyett néha nyílt, agresszív követés is
• Operatív technikai eszközök
– 3/a rendszabály (telefonlehallgatás); 3/e rendszabály (lakáslehallgatás); 3/e
„labda” rendszabály (hordozható magnetofon); 3/r (rejtett fotó, optika, tv.)
– külön engedéllyel, konspirációs szabályok betartásával lehetett; telepítésük
különösen gondos szabályokat követelt meg
Az állambiztonság operatív eszközei II.
• Krimináltechnikai eszközök
– speciális fényképezőgépek, mikroszkópok, vegyi sugárzó anyagok, elektromos fotocellás berendezések segítségével végzett állambiztonsági vizsgálat;
lehetett nyílt és fedett is. Ritkán használt módszer (főleg írásszakértők)
• Operáció
– gyűjtőfogalom, amelybe „az operatív munka során alkalmazott kényszer- és
egyéb intézkedések titkos vagy leplezett módon történő végrehajtása” tartozik
– lehet razzia, személymotozás, őrizetbe vétel, kutatás, ruhaátvizsgálás
(leplezett esetben más szerv fedésében végzik). Példák:
• titkos kutatás: (lakás, autó) zajtalanul, védőpapucs, kesztyű, minden helyén marad
• leplezett őrizetbe vétel: főleg katonai behívással volt lehetséges
• K-ellenőrzés (postai küldemények)
– megfigyelés mellett adat- és bizonyítékgyűjtés is, de ellenséges prop.anyagok
(főleg egyháziak) kivonása is a forgalomból; fedett vagy nyílt; rendszeres v.
szúrópróba-szerű is; megszerzett anyagokat csak fedéssel lehet felhasználni
• Bomlasztás, lejáratás, elszigetelés
– meg kell akadályozni a bűncselekmény elkövetését, ezért lehet nyílt rendőri
intézkedés; fedett fellépés (névtelen levél, fenyegető telefon, kompromittálás)
és ügynök beépítése is, de felhasználták a társadalmi kapcsolatokat
– lehet leválasztás és elszigetelés; „egyéni problémák rendezése”: régi sérelmek
orvoslása; politikailag fontosabb volt a „bevonás” (lekenyerezés)
– nem riadtak vissza rágalmaktól, provokációktól sem
Az Onódy-ügy
• Onódy Lajos – egy nem mindennapi előélet
– zsidókat mentett a II. vh.-ban, a Gestapo letartóztatta, halálra ítélték
– 1945 után az MKP kiemelte, édesipari vezető káder lett, vállalatbirodalmat
hozott létre (éttermek, cukrászdák, szállodák: Éttermi és Büfé Vállalat)
– kreatív vezető, sok újdonságot honosít meg (fagylaltgép, olajsütő, zenegép)
– kapcsolati hálója a foci révén (Gáspár, Münnich), ill. volt Ganzos kollégája,
Pongrácz Kálmán Bp.-i tanácselnök révén (Nezvál, Szénási) (+ vadászat)
– 1953-ban ő nevezte vissza FTC-re a Kinizsi/ÉDOSZ focicsapatát
• A bukás és a koncepciós per
– ürügyek: a merev vámszabályok megkerülése, gáláns ajándékok, számviteli
lazaságok; saját emberei loptak; a konkurens szállodacég is áskálódott ellene
– 1964. okt.-ben letartóztatták, dec.-ben éveken át folytatott sikkasztással vádolva
– rémhírek: lövöldözés a pártközpontban; kábítószercsempészet; repülőgépes
disszidálás; 40 millió Ft-os kár; Onódy nyaralójában féktelen orgiák
– az ügyben érintett pártvezetők védelme érdekében mindent Onódyra kentek, a
kevés bizonyíték ellenére 1965-ben 6,5 évre ítélik („egy becsületes tszfőkönyvelő egyedül többet sikkaszt, mint ez a 23 ember együtt” – Kádár)
– korrupcióellenes sajtóhadjárat, gazdasági vezetők figyelmeztetése a perrel
– egyes gyanúk szerint Hruscsov bukásakor ez Kádár-ellenes (de sikertelen)
puccskísérlet volt! az érintett pártvezetők egyikét sem váltották le
– Onódy 1969-ben szabadult, betegen, de ezután is kreatív életet élt
Jobboldali fiatalok pere
• A főszereplők: szélsőjobboldali és demokratikus nézetek keveréke
– B.B. nemesi származású, vitázó fiatal, nézetei miatt kizárták a KISZ-ből.
Nem hívő, de a Hittud. Főiskolára, majd gyógyszerészkarra járt
– Cs.G. ludovikás tiszt fia, szélsőjobboldali, antiszemita, pángermán nézetek
– az összes szereplő a ’40-es években született, a gyógyszerészkarra járt,
többen árvák vagy a szüleik elváltak/emigráltak; a még itthon élő szülők
viszont megbecsült káderek voltak. Bp.-iek, jómódúak, jól beszéltek idegen
nyelveket, büszkék voltak magyar voltukra, szovjetellenesek, antimarxisták,
zsidóellenesek voltak stb. Nem voltak nyugatimádók sem.
• Tervek, letartóztatás, eljárás
– a társaságon belül viták alakultak ki a németbarátok (fegyveres szabadságharc) és a nemzeti érzelműek (nemzeti érzelmű nevelés, lassú átmenet) között
– B.B. „egy jó kis forradalmat” javasolt (emlékműrobbantás, röplapozás terve)
– a III/III. véletlenül figyelt fel rájuk, 1969. márc.-ban letartóztatták őket
– zárkaügynökök mindent kiszedtek belőlük, s izgatásból államellenes ügy lett
– B.B. mártír akart lenni, öntudatosan kiállt nézetei mellett; a többiek
visszavonták beismerő vallomásaikat
– B.B.-t szervezkedés vezetéséért 5 évre, a többieket részvételért 1-2,5 évre
ítélték (1969. júl.), 2 évre kizárták őket a továbbtanulásból (és a KISZ-ből)
– az orvosi egyetem is megkapta a fejmosást: felszólították a vezetőket a
nagyobb éberségre, az ideológiai nevelésre…
Konrád György és Szelényi Iván esete
• A bűn tárgya: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (1974)
– a kéziratot besúgó segítségével, titkos operációban szerezte meg a III/III
– akadémikus nyelvezetét aligha értették, de elég volt az antimarxista cím is
– a kézirat hivatalos megszerzése fedett operációval: egy házkutatás során
Szentjóby Tamás művésznél, aki ellen erkölcsrendészeti vétség („szeméremsértő tárgyak készítése”) miatt indult eljárás
– ezután már munkakerülés és súlyosabb bűnök gyanúja (illegális sokszorosítás,
amit egy tekercs üres film „bizonyított”) is Szentjóby ellen, de pár nap múlva
az eljárást mégis megszüntetik ellene
• A szerzők zaklatása
– izgatással vádolják a letartóztatott Konrádot és Szelényit is (mindketten
ártatlannak vallják magukat, Szelényi még a szerzőségét sem ismeri el)
– Konrád (talán fenyegetések hatására) elárulja a kézirat többi példányának
rejtekhelyét; a III/III. célja a szöveg Ny-ra jutásának meggátlása lehetett
– az eljárást hamarosan fel is függesztik, kivándorló útlevelet ajánlanak a 3
érintettnek (egyedül Konrád nem fogadja el)
– a kézirat mégis kijutott, s nem sikerült elhallgattatni a renitens szerzőket sem
Antall József megfigyelése
• Antall József és barátja, Kiss György
– diákkoruk óta barátok, de a kapcsolatban Kiss alárendelt szerepű volt
– 1956-ban részt vettek a forradalomban, Kiss az Országos Levéltárnál fegyveres csoportot is vezetett, de apja okán előbb Antallt kezdték megfigyelni
– megfigyelésük kudarcba fulladt, ezért magát Kisst szervezték be inkább: a
letartóztatástól rettegő embert fedett operációval vették őrizetbe (behívás)
– megzsarolják: ügynök lesz, vagy börtönbe kerül 1956-ért…
• Bűnös vagy áldozat?
–
–
–
–
–
fedőneve „Kátai” lett, élete teljesen átalakult, gyorsan beilleszkedett
Antallt védte, de más barátaikról önként jelentett
jó munkájáért cserébe kérte, hogy tudományos pályára állhasson
1966-ban átnevezték „Kovács Jenő”-nek – talán már „hazafias” alapúvá vált?
1968-ban emberi és ügynöki téren is válságba került, hamarosan lezárták
ügynöki munkáját, de 1970-ben reaktiválták
– bizonyíthatóan 1981-ig, de vsz. 1989-ig jelentett, immár tmb.-ként; 1980-ban
az ő hatására újra megnyitották Antall figyelődossziéját és jelentéseket írt
Antall ellenzéki tevékenységéről
– 1990-ben, amikor barátja min.elnök lett, megtudta „Kátai” szerepét, de
megbocsátott neki, sőt munkatársként is alkalmazta
Ilia Mihály megfigyelése
• A „Subások” fedőnevű megfigyelés (népi írók)
– a megfigyelés oka: Ilia a Tiszatáj szerkesztőjeként közvetítő szerepet játszik
Ny-i és erdélyi magyar csoportok közt; kihallgatták, kapcsolatairól nem vallott
– le akart mondani, de írótársai lebeszélték, ettől kezdve ők is célszemélyek
– 1974 végén mégis lemond, de már hallgatói lázításával is vádolják
– 1978-tól lakását is lehallgatták (a kulcsot titokban megszerezve jutottak be)
– a III/III. provokatív leveleket küldött neki „Kolozsvárról” és „Nyugatról” (az
elsőt bomlasztás, a másodikat lejáratás céljából)
• A „Szerkesztő” (Ilia) önálló ügye
– 1981-ben kapott önálló M-dossziét, ekkor törölték a „Subások” ügyből
– több egyetemi tanítványát beszervezték, de ellenséges tevékenységét már tíz
évi megfigyelés ellenére sem tudták bizonyítani
– 1982-ben már Ny-i hírszerző szervekkel tartott kapcsolattal is vádolták
– 1986 nyarán a Tiszatáj-botrány után az áb. újra aktivizálta magát ellene
– 1989-ig figyelték meg, eredménytelenül, akkor bűncselekmény és bizonyíték
hiánya miatt megszüntették az eljárást
– feltehető, hogy megfigyelése egy védett személy közvetett megfigyelését
szolgálta: az MSZMP KB-tag Pozsgay Imrét akarták így ellenőrizni
Állambiztonság és a katolikus egyház
• A magyar állambiztonság fő profilja és sikerágazata
– a legtöbb ügynök egyházi vonalon dolgozott, sok beszervezett pap is
– az egyház a rendszer szilárd támasza lett, s 1964-ben a Vatikánnal kötött
megegyezés után a pápa is együttműködésre szólította fel a papokat
• mindez súlyos csalódást okozott a börtönt is vállaló egyháziak számára
– ezt követően azokat nevezték ki püspöknek, akik már ügynökök voltak!
– a pap-ügynökök lemorzsolódása kicsi volt, beszervezésük sokszor évekig
tartott, kezdeti elzárkózásuk után zömmel készséges jelentésírók lettek
• többnyire kényszer hatására lettek ügynökök, s ált. nem ártottak az egyháznak
– a Vatikán elleni harc fő bázisa a blokkon belül Budapesten volt
• számos ügynököt építettek be Rómában, a megszerzett információkat pedig
megosztották „testvéri” titkosszolgálatokkal
• Paskai László, a „Tanár” ügynöki működése
–
–
–
–
1965-ben környékezték meg, nyugati tanulmányutakkal kecsegtetve
éveken át csak ismert tényeket jelentett, javaslatai inkább fellazító jellegűek
az első kárt okozó elszólása (egy ügynök dekonspirálódásáról) 1971-ben
1972-ben már nem csak jelölt, hanem ügynök (zsarolásos alapon álló), viszont
1973-ban már tmb („hazafias”), bár jelentéseinek hangneme nem változott
– ua. befolyásos nyugati püspökökkel találkozott, akiket rsz.hűen informált
– 1978-tól püspök, 1982-ben érsek, 1987-től prímás, 1988-tól bíboros
– ’80-as évek: lelkileg megtört, lojálissá vált az őt megalázó pártállami rendhez