Transcript T10b1-Kora középkori művészet I - Hang-Szín

Kora középkori művészet I.
A nyugati gót császárság
és Itália művészete az V.-VII. szd.- ban
Bizánci típusú szent
ábrázolása klasszicizáló
palotaépülettel a ravennai
Szt. Apollinárisz bazilikából
Antikizáló törekvések az építészetben
és képzőművészetekbenRavenna központtal, kisugárzólag Észak- Itáliára,
valamint a Mediterráneum északi területeire
A gótok
• A gót germán eredetű nép. Tacitus, Róma történetírója szerint e nép körében a
monarchia intézménye különösen erős volt, s ez magyarázza az erejét, sikereit.
A Baltikum környéke volt az őshazájuk, de már a Kr. u. III. szd.- ban feltűntek a
Fekete- tenger vidékén, a Visztula jobb partján, s behatoltak Dacia provinciába.
II. Gordianus megadóztatta (238), II. Claudius (268- ‘70) Macedoniába és Moesiába
üldözte őket. De ebben az időben a gótok számos csoportja lépett be a római
hadseregbe , s a császárok engedélyezték nekik, hogy letelepedjenek a Birodalom
határvidékein.
• Két nagy törzsük volt: az osztrógótok (Keleten) és a vizigótok (Nyugaton) A keleti
gótok egyik vezére, az amali törzsből való I. (Nagy) Teodorik, Zenon császár
engedélyével Itáliába vezette népét,s miután meghódította a már akkor egyéb
barbár népcsoportok kezén lévő területeket, uralkodott a rómaiak és a gótok fölött
(Kr. u. 493- 526). A kor egyik legnagyobb hatalmassága volt. Utódai követték a
trónon, amíg Justinianus császár tábornokai az iszonyú gót háborúk után (535-553)
vissza nem hódították Itáliát.
• A vizigótok Alarik királlyal léptek Itáliába 408- ban, s miután 410- ben kifosztották
Rómát, létrehozták a tolosai (toulouse- i) királyságot (410- 507 körül), amelyet
Klodvig, a frankok királya meghódított. Ezután a mai Spanyolo. területére húzódtak,
megalapítván a toledói királyságot, mely az arabok betöréséséig fenntartotta
hatalmi potenciálját. (416- 711)
• A gótok mindkét nemzetsége romanizálódott- átvette a Birodalom műveltségét-, a
legrégibb római provinciákban hozták létre államaikat. Miután az ariánus
keresztény hitre tértek, püspökük- aki lefordította nyelvükre a Bibliát-, Ulfia
halálának idején (IV. szd. vége) már volt saját írásuk, önálló ábécéjük. Országaikban
folytatódott -részint bizánci, nagyobb részint késő római alapon- a késő antik
művészet. Érvényes ez a szakrális építészetre és annak vonatkozásában a
mozaikművészetre, vagy az olyan kifinomult kistárgyművészeti technikákra, mint az
elefántcsontfaragás.
• A gót királyi udvarokba a kegytárgyak nagy része rendszerint bizánci műhelyekből
érkezett, ajándék, zsarolás vagy megvesztegetés gyanánt, amellyel a meggyengült
Római Birodalom próbálta féken tartani a fiatal germán népeket, és persze nem
csak azokat. Teodorik politikájából öregkoráig kiolvasható különleges szimpátiája,
kegye a szenátori családok és kultúrájuk iránt. Ravenna városát klasszicizáló
szellemben, nagy gonndal építteti ki.
• Ettől függetlenül a katonai arisztokrácia, amely az udvarnál kevésbé keveredett a
klérussal és a római arisztokráciával, jobban kötődött saját kultúrájához, művészi
kifejezésmódjához. Kiemelkedők e tekintetben a fémmegmunkálás, különösen az
aranyművesség termékei. Az egyes ötvösművészeti tárgyak elkészítésénél
alkalmazott technikákat az adott emléknél említjük- azokat ismerni kell!
Ravenna,
San Apollinare Nuovo
Campanile (az épület
fő traktusától
szabadon álló
hararangtorony)
és árkádíves
előcsarnok. Itáliában
nem honosodik meg
a nyugati oldalon a
kapuzatot közrefogó
toronypár építési elve
Teoderik eredetileg
sírkápolnának emeli a
VI. szd első
negyedében, azután
ariánus templom.
A IX.szd.-ban Ravenna
első püspökét, Szent
Apollináriszt ide
helyezik végső
nyugalomra
Három hajós, félköríves
szentélyzáródású felépítés, az
ókeresztény térformálás arányaival
(mellékhajók nem érik el a főhajó
szélességének felét)
A klasszicizáló kompozit oszlopfejezetek
fölötti hevederív megtámasztását
szolgáló vállkövek kialakítása is
bizantinizáló, különösen a rájuk faragott
görögkereszt. Az ívek (archivolt) közötti
mezőben pápák és püspökök képmásai
köralakú medallionokban.
A gádorfal mozaikjelenetei I. : női szentek vonulása. Az aranyozott mozaik földöntúli tündöklése
különösen megragadta az építtetőket, az arany háttér időtlen dimenzióba helyezi az alakokat.
Bizánc művészi ízlése is e tömör arany ragyogásban leli örömét.
A gádorfal mozaikjelenetei II.: a Háromkirályok imádása, bizánci típusú Istenanya.
A gádorfal mozaikjelenetei III.: Trónoló Krisztus kerubokkal és elébe járuló vértanúszentekkel.
Krisztus itt világi uralkodó pozíciójában van ábrázolva, trónuson, az ábrázolás ikonográfiai típusának neve: Christus Imperator, az égi és földi világ uralkodója. Jól látható alulról az árkádívsor
heveder-íveinek kazettás kiképzése, faragott rozettamotívummal a négyzetes kazettákban.
Theoderik ravennai palotájának ábrázolása a gádorfalon, VI. szd eleje. Az összes
mozaik ez időre datálható. A palota elpusztult, de a római formakincset
előképként hasznosító építészeti szellemiséget így is tanulmányozhatjuk.
„a fallal
körülvett
város”: a
Mennyei
Jeruzsálem
ábrázolása a
gádorfalon
A röntgenes falvizsgálat ülő
alakokat fedezett fel a
kvádermintázatú aranymozaik
mögött
Ravenna, Ariánus keresztelőkápolna. 500-as évek első fele
Centrális elrendezés, nyolcszög alaprajz
Orthodox keresztelőkápolna (baptisterium)
A vértanúszentek köre
Ravenna, ariánus
keresztelőkápolna
félgömbboltozatának
mozaikja: Krisztus a
Jordán vizében felveszi
a keresztséget. Jobbra
fönt az ortodox
baptisterium belső
tere, klasszikus antik
arányrendszer
Ravenna, ariánus és ortodox baptisterium
Szentek mozaikjai: Péter és egy jellegzetes
bizantinizáló figura
Theodorik
mauzóleuma
520 k.
Kupolaszerű
fedése egyetlen
monolit: 11m
átmérőjű, 3 m
magas, több mint
300 t.
Görög mono
lithosz: ‘egyetlen
kő’
Alsó szint:
Görögkereszt
alaprajz,
dongaboltozat
/1- es ábrán/
A kupola alatti frízen körbefutó cikáda- motívum, keleti eredet
A sarok élszedett
kváderezésű sarkán
kagylómotívum 
földszinti tér
Ravenna,
 Theoderik mauzóleuma,
porfír szarkofág. (emeleti szint)
Monza, lombard „vaskorona” VI. szd. eleje
Monza, Lombard Vaskorona
Agilulf langobard király sisaklemeze Valdinievolából, 590 k. Trébeléssel készült.
Monza,
Agilulf keresztje
Görögkereszt forma,
csiszolt drágakő berakás,
csüngők, a kereszt szárait
keretező apró
aranygolyócskák sora: az
ún. granuláció
technikájával készül
VII. szd. első negyede
Monza, a katedrális kincstára: Theodelinda könyvfedele
A 600- as évek elején készítették. Theodelinda volt Agilulf király hitvese. Az antik
görög- római művészetből származó technika: a gemma- berakás e
A monzai könyvfedélen és a lombard koronán egyaránt alkalmazott technológia:
-trébelés: (olasz ‘csépel’ szóból), domborítás: az egyes tárgyakon domború felületek,
mintázatok kialakítása fémlemezből, hideg úton, kalapálással. Az arany-, ezüst-, réz-,
vagy bronzlemezt a negatívan megformált alapra (leginkább keményfából, de lehet
ólom vagy akár téglaliszttel kevert szurokból is) helyezik és hátsó oldalát különleges
kalapácsokkal addig ütik, amíg a lemezen kidomborodik a pozitív ábrázolás. A technika
ősrégi, a középkor során végig előszeretettel alkalmazzák. A lombard korona rozettái.
-rekeszzománc: a díszítendő alapra az előírt rajz szerint kis fémszalagokat forrasztanak
és az így keletkezett rekeszeket zománccal töltik ki (színezőanyaggal kevert, olvasztott
szilikát) A lombard korona zománclemezeinek sarkain lévő növényi ihletésű
ornamentikán vehető jól szemügyre.
-drágakőberakás: finom profilból foglalatokat készítenek a különféle drágakövek (a
rubin- a korund vörös színű, nemes fajtája-, a smaragd- a berill krómoxiddal szenynyezett zöld változata-, valamint a hegyikristály /kvarc/fajtái, a rózsaszínű- lilás
/ametiszt/ és a fekete /füstkvarc/ vagy a világos kékeszöld akvamarin) számára.
Theodelinda könyvfedelén a további alkalmazott technikák és motívumkincs:
-sodronyzománc: a rekeszzománcnak az a fajtája, amelynél a rekeszeket alkotó- élére
állított- vékony fémszalagok helyett ún. filigránsodronyt alkalmaznak. Nagyon
aprólékos technika, de ezzel a rekeszek köze is tagoltabb. A fedél szélein fonódó motív.
- a gemma: latin ‘drágakő’ A római időkben legtöbbször önálló ékszer. Drágakőre vagy
féldrágakőre, leggyakrabban karneolra, ónixra és achátra véséssel alkalmazott figurális
ábrázolás van rajta. Ritkábban a fekete féldrágakőre applikált elefántcsontfaragvány.
Monza, a katedrális lincstára:
Tyúk és csibéi. Jelképe az egyháznak.
Fa alapon préselt, domborított aranylemez
Jól látni a rekesz- befoglalásos technika
lényegét, ahol kiesett az almandin
S alakú fibulák (Cividale del Friuli), almandinberakással. A fibula a bronzkor óta
használatos ékszer, melltű vagy hajkapocs. Az almandin vagy ún. keleti gránátkő a
drágakövek osztályába tartozik, a gránát egyik válfaja.
Róma, disabitato (‘lakatlan terület’) 1880 körül: a Colosseum a Palatinus- domb felől
nézve. A még feltáratlan antik romjai thermáknak, felvonulási utaknak, a Forum Romanumnak és
olyan egykoron „népszerű” létesítményeknek, mint a Circus Maximus
Santa Maria in Cosmedin, Róma
A Capitolium és a Palatinus
dombok között
A VI. szd- ban emelték egy ókori
Hercules- szentély helyére. Mai
alakját 1090 k. nyerte el.
Az oltárasztal (menza) fölötti
díszes védőtető az oltárcibórium.
Santa Maria in Cosmedin, Ny-i oldal: kezdetleges karzat, a templom kegyura és annak
kísérete foglalt itt, a kapu fölött helyet. Jelentősége abban áll, hogy a Karoling- kor a
maga monumentális nyugati karzatépítményét, az ún. Westwerket ennek a gót eredetű
építészeti traktusnak nyomán alakítja ki, amit majd a romanika és az internacionális gótika
katedrálisépítészete is átvesz, sőt, továbbfejleszt. A térfedés módja itt még a sík gerendafödém.
Háromhajós
elrendezés, a
zarándoktemplom
esszenciális
kellékével:
szentélykörüljáró a
K- i oldalon
San Lorenzo fuori le Mura, „Szent Lőrinc a
falakon kívül”: Róma 7 zarándokegyházának
egyike. Az építés kezdete: 580 k.
San Lorenzo fuori la Mura szentélyzáró
diadalíve:
San Lorenzo
fuori leMaiestas
Mura Domini ábrázolás. A glóbuszon
trónoló Megváltó ikonográfiai típusa ez. Az alsó sarkokon: a Mennyei Jeruzsálem falai és tornyai.
San Agnese fuori le Mura
nem kell megjegyezni, csak az
összehasonlítás kedvéért
empórium, kazettás
síkmenyezet
A felhők közül lenyúló,
áldó isteni jobbkéz:
Dextera Dei
San Agnese fuori le Mura: bizánci ábrázolás- típus. A templom makettjével az
adományozó, vagyis a donátor. A szentélyzáró diadalív alsó övén a toboz és a különféle
virágok mozaikjai az örök életet és a makulátlan szent mivoltot szimbolizálják.
A Szent Péter bazilika gyűrűskriptája a szentély alatt. Itt van Péter apostol, I. (Szent) Péter pápa
sírhelye. Ezt altemplommá bővítéssel meghagyja a Michelangelo, és később a Bramante- féle
későreneszánsz kiépítése a bazilikának, a félköríves altemplom- körüljáró pápák (köztük II. János
Pál) nyughelye, urnatemető.
A szentélyzáró diadalv medallionjai: antikvitás Rómájának
hatása
Pantokratór- típusú
Krisztus- arc (Bizánc)
Szt. Kozma
Szt.
Damján
Santo Cosma e Damiano: az orvosszentekről nevezett székesegyház. Az
apszismozaik alatt: az apokaliptikus bárányok sora (amely az ószövetségi véneket
szimbolizálja az újszövetségi tipológia szerint) VII. századi a mozaik
Róma zarándok- székesegyháza(„Le sette chiese di Roma”) egy késő
barokk- kori rézmetszeten: a 7 templom, jobb oldalt középenCaius Cestus piramisa fölött a Szt Pál székesegyház
A zarándokok (peregrinusok) liturgikus útvonalai a zarándokteplomok közt.
Szerkesztette: Vasuta Zsolt
Hang- Szín- Tér
Művészeti Szakközépiskola
2014