Transcript Reneszánsz művészet és Petrarca (prezentáció)

Középkori és reneszánsz témák
Ismeretlen, XII. sz.
Teremtés
Michelangelo: Ádám teremtése
(Sixtus-kápolna)
Ismeretlen, XIII. sz.
Ismeretlen, XIII. sz.
Bűnbeesés
Michelangelo: Bűnbeesés és
kiűzetés (Sixtus-kápolna)
(XVI. sz. eleje)
Cranach: Bűnbeesés (XVI. sz. eleje)
Madonna és a gyermek
Giotto, XIII—XIV. sz.
Botticelli, XV—XVI. sz.
Leonardo: Sziklás
Madonna, XV—XVI. sz.
A reneszánsz művészet
• Természethű ábrázolás
• Emberi test szépsége, méltósága
• Nyugalom, kiegyensúlyozottság
• Antik minták követése
• Új témák: hétköznapok
Pieter Brueghel: Parasztlakodalom
• Új témák: antikvitás
Botticelli: Vénusz születése
• Térmélység (pl. rövidülés)
Mantegna: Halott Krisztus
Michelangelo Buonarotti
Leonardo da Vinci
Reneszánsz építészet
• Visszafogott, mértéktartó, kiegyensúlyozott,
áttekinthető
• Vízszintes tagolás
• Antik tagozatok: oszloprendek
• Félköríves boltozatok
• „Tökéletes formák”: kör, aranymetszés arányai
Reneszánsz zene
•
•
•
•
•
Polifónia: több egyenrangú dallam
Világi dal- és táncformák
Szabadabb ritmika
Szólóének + billentyűs / húros hangszer
Kórusmű
http://www.youtube.com/watch?v=brg061NsxyM
Francesco Petrarca
• XIV. sz. – családja Firenzéből
• Tudós humanista (latin, olasz)
• Utazások
• „Poeta laureatus”
• Laura – valódi,
de eszményített nő
• Daloskönyv
Az első „turista”
„Az a vágy ösztökélt csupán, hogy ezt a roppant magas hegyet,
melyet nem ok nélkül hívnak »Viharos«-nak, a mai napon
megmásszam, miszerint egy olyan csúcsot láthassak, amelyik
magasságáról híres…
Első pillanatban a roppant látványtól megrendülve álltam, és
mintegy elzsibbadtam a szokatlanul könnyű levegő
bűvöletében. Körülnéztem, és láttam a felhőket a lábam alatt.
Mindent apróra megfigyeltem, s majd az eföldi dolgokra
gondoltam, majd pedig testem példájára, a lelket is a magasba
emelve eszembe jutott, hogy kezembe vegyem Szent Ágoston
Vallomásait, amelyet a szerző miatt nagyon szeretek.”
Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,
sima fácskák, friss lombbal ékes ágok,
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán
a Nap tüzében, oly sudárrá váltok,
ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske,
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyúlsz tündökletesre,
irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.
• A nőről:
• A tájról:
– „tükrözöd”: allegorikus ábrázolás
(összekapcsolt metaforák)
• A lírai én és a táj
• Mondattan: késleltetés, halmozás
A petrarkista szerelmi líra konvenciói
• Az imádott hölgy magasztalása túlzásokkal
• Az imádott hölgy magasztalása testrészei szépségének
dicséretével
• Milyen testi-lelki hatásokat gyakorol a hölgy a szerelmesre
• A szerelmes mi mindent adna hölgye csókjáért, pillantásáért
• A szerelem mint gyönyör és fájdalom, kín
• A szerelem mint háború
• A szerelem mint rabság
• Lélek és szív elrablása
• Ellentét a hölgy jeges szíve és a szerelem tüze közt
• A szerelmes annyira szenved, hogy halottnak mondja magát
• A természet jelenségei a szerelmes érzéseit tükrözik
Tudod, a gondolat, hogy mással vagy, már megőrjít,
és.. Csak szenvedek éjjel, ha nem vagy itt.
Minden percben rettegek, mi lesz, ha lelépsz?!
Beteg vagyok, de ez van és kész. (…)
Néha gyilkos máglya lobban a szívemben,
A világ összedől, de Te jössz velem.
Meghalok, ha belegondolok, hogy egyszer elveszíthetlek.
(Kerozin) https://www.youtube.com/watch?v=E9-yUKyv_FA
„Mondd, mi ez az érzés?
Oly keserű-édes íze van... Gyötör a kérdés.
Én szeretem Őt! De a szerelem fáj!
Mert szívemet összetörte más ezerszer már…”
(Balogh Brigi) http://www.youtube.com/watch?v=Pd85vmky3Iw
Szerelemharc - a drága vér,
Szerelemharc - megfizetsz mindenért,
Szerelemharc - akár az istenek,
Én nem veszíthetek.
(Pál Utcai Fiúk) http://www.youtube.com/watch?v=fcvdKw2FnHo
SZONETT
Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,
sima fácskák, friss lombbal ékes ágok,
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán
a Nap tüzében, oly sudárrá váltok,
ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske,
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyúlsz tündökletesre,
irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.
SZONETT
•
•
•
•
A XIV. századtól
14 soros, szigorúan kötött versforma
Jellemző verslába: ?
Petrarcai változata:
– 2 négysoros, 2 háromsoros versszak
– Rímképlete: abba cddc efe fef
Szonettkoszorú
15 szonett
• Az 1. szonett utolsó sora = a 2. szonett első sora
• A 2. szonett utolsó sora = a 3. szonett első sora…
• A 14. szonett utolsó sora = az 1. szonett első sora
• A 15. szonett: mesterszonett – az ismételt sorokból
SZONETTEK EGY SZONETTKOSZORÚBÓL:
A stressz,a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák...
Fázós, szép lábadon fölfeslett sarkú zoknik.
Hol van a fény szemedből? És mi az ott a szád –
az a kis biggyedés a szád sarkában, ott ni.
Széttárja a karórám a karjait: negyed tíz.
Egész nap negyed tíz van, de hozzá lehet szokni.
Egy pegazus beröppen, ha ablakot nyitok.
Négy lába van, de mégis a könyvespolcba botlik,
amelyen sorban állnak a sorba állított,
vastag prózák precízen, a Proust, a Mann, az Ottlik...
De hogy került a számba e régen elfeledett íz?
Lakik egy pók a szádban, beszőtt ma egy saroknyit.
Dohos zugokban moccan sok prémes kis titok.
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
hogy a józan eszemmel ne tudtam volna, mért,
az érvek itt, e büszke cédrusok ledőltek,
a lábam ismeretlen, vad, ősi tájra ért,
pedig, ha úgy veszem, kedves se vagy, se szép,
de bájkörödbe léptem, s nincs többet onnan exit,
és minden most, mi mélyen elásva bennem élt
tenyészve és buján fényed felé törekszik –
sok apró gesztusod, a szendét és a szexit,
ami átjárja lényed minden rostját, izét,
nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt,
az archetipikus, benned lakó izét,
a minekmondjam, ezt a női entitást,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.
A MESTERSZONETT
De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz,
a félsz,
a hiszti,
a nyűgök,
macerák… macerák…
stressz,
a félsz,
a hiszti,
a nyűgök,
Mind többször
már már
a gondaszívünkben
ablakot nyit,ablakot nyit,
Mind
többször
gond szívünkben
s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert
nem
szerettem
énsenkit
mégígysenkit
Mert nem
szerettem
én még
előtted,így előtted,
és
nemtudok
tudok
utánad
szeretni
senki mást.
és nem
utánad
szeretni
senki mást.