Bevezetés a bűnügyi tudományokba A büntető jogtudomány főbb irányai • A felvilágosodás korában születik a tudomány. • A büntetőjog tudományának első alakja Beccaria. • 1764
Download ReportTranscript Bevezetés a bűnügyi tudományokba A büntető jogtudomány főbb irányai • A felvilágosodás korában születik a tudomány. • A büntetőjog tudományának első alakja Beccaria. • 1764
Bevezetés a bűnügyi tudományokba A büntető jogtudomány főbb irányai • A felvilágosodás korában születik a tudomány. • A büntetőjog tudományának első alakja Beccaria. • 1764 – ben “a bűncselekményekről és a büntetésekről” írt munkát ekkortól számítjuk a modern büntetőjog megjelenését. Büntetőjogi iskolák • Klasszikus iskola • A tett-büntetőjogi iskola alapja. • A bűncselekményt nem mint társadalmi jelenséget, hanem mint a ratio alapján létrejött jogi produktumot szemléli. • A vizsgálódás tárgya az írott jog. • Főbb tanításai: – nullum cirmen sine lege elve: a bűncselekményeket le kell írni, a büntetőjogot kodifikálni kell, mert csak az a bűncselekmény, amit a törvény büntetni rendel. – A büntetés az elkövetett tett igazságos megtorlása. A büntetés az elkövetett tett súlyához kell, hogy igazodjék proportionalis, tett-arányos rendszer. • Kriminológiai iskolák – kriminál - antropológiai iskola: • kidolgozója Lombroso (börtönorvos) • Méréseket hajt végre elítélteken, úgy gondolta, hogy a bűnözők külső testi jelek (stigmák) alapján felismerhetőek. • A külső megfigyeléseket elméleti stigmákkal látta el: a bűnözői hajlam hordozói ezek az emberek, ez a hajlam pedig öröklődő tulajdonság. • Véleménye szerint azért van bűnözés, mert vannak emberek, akik bűnözőnek születtek. • Az iskola a tettest vizsgálja és nem a tettet. • Ennek mai tudománya: genetika, kriminál – genetika. – A kriminál – szociológiai iskola az antropológiai iskola kritikájaként született. Képviselője : Lacassaque • Véleménye szerint az embert a társadalmi környezet formálja bűnözővé. • Azért van bűnözés, mert léteznek olyan társadalmi okok, melyek az embert bűnözővé teszik. • Az egyén bűnözővé válásának folyamatában társadalmi tényezők vesznek részt. – A harmadik iskola Ferri tudós nézetei alapján születik meg. • A bűnözésben egyénben rejlő okai és kívülálló okai vannak. • A kedvezőtlen társadalmi feltételekre nem mindenki reagál egyformán. • Lényegében ez az iskola az első 2 iskola tanításait ötvözi. • Közvetítő iskola • 1883-ban alakul, Franz Liszt nevéhez fűződik. • A tett- és tettes büntetőjogi iskolák között közvetít. • Az első ízben bűncselekményt elkövetőkkel szemben a klasszikus iskola szerinti tett-arányos büntetést, még a visszaesőknél intézkedést kell alkalmazni. • Az elmebeteg bűnözők, fiatalkorúak külön kezelése itt jelenik meg először. Neoklasszikus iskola • a II. vh. után alakult ki, részben anyagi jogi, részben eljárásjogi szempontokat szem előtt tartva. • Az egyén erkölcsi felelősségét hirdeti és humánus jelszavakat hangoztat. • Elsősorban a bűncselekmény elkövetésének a megelőzésére és az elkövető társadalomba való visszavezetésére helyezi a hangsúlyt és azt vallja, hogy a büntetőeljárás során alapvető jelentősége van az elkövető személyiségének vizsgálatának, ezért a nyomozás szakaszában pszichológus szakértő bevonását tartja szükségesnek. • Ez biztosítja az egyénnel szemben a legmegfelelőbb büntetés kiszabását. Tett felelősség Tettes felelősség a bűncselekmény jogellenes magatartás a bűncselekmény antiszociális, társadalomra veszélyes magatartás a felelősség tárgya a tett a tett csak szimptómája a személy antiszociális beállítottságának, így az csak ok a büntetőjogi beavatkozásra. a tettet bűnösen kell elkövetni. ( szándékosan vagy gondatlanul ) a bűnösség helyét a tettes antiszociális személyisége foglalja el társadalomra veszélyes személyiség a tettesnek szabad akarata van indeterminizmus. A tettes a tettes erkölcsileg nem felelős tetteiért, hanem csak a társadalmi erkölcsileg is felelős tetteiért. elvárhatóság szintjén determinizmus (szociál etikai felelősség) (individuál etikai felelősség) Megtorló büntetés (igazságos, tett-arányos) büntetés helyett átnevelő intézkedés vagy javító jellegű intézkedés személyiség arányos A büntetőjog forrásai • A büntetőjog első forrása a Btk., az 1978. évi IV. törvény. • A Btk.-n kívül a büntetőjog forrásai közé tartoznak az Alkotmánybíróság büntetőjogi tárgyú határozatai. Komoly hatást gyakorlanak a jogra az Alkotmánybíróság határozatai, melyek 2 részből állnak: rendelkező részből és indokolásból. • Az AB határozat rendelkező része a büntetőjog jogforrásai. • A büntetőjog forrásai közé tartoznak továbbá a nemzetközi szerződések, egyezmények ill. a nemzetközi jog általánosan elismert elvei. A Büntető Törvénykönyv rendszere • A Btk. (1978. évi IV. törvény ) szerkezetileg két részből, a részeken belül fejezetekből, a fejezeteken belül pedig címekből áll. • A Btk. két része: az Általános Rész és a Különös Rész. • Az Általános Rész azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek bármelyik bűncselekmény értékelésénél szóba jöhetnek. • Itt határozza meg a törvényhozó pl. a bűncselekmény fogalmát, a büntethetőség általános feltételeit, a szankciók fajait, a büntetés kiszabásának általános szabályait stb. – Általános Rész 9 fejezetből áll: Az I. fejezet a büntetőtörvény hatályát rendezi. A II. fejezet a bűncselekmény és az elkövető kérdéskörét szabályozza, az alábbi címekben: cím: A bűncselekmény; • II. cím: Kísérlet és előkészület; • III. cím: Az elkövetők. A III. fejezet a büntetőjogi felelősségre vonás akadályait szabályozza, az alábbi címekben: cím: A büntethetőséget kizáró okok; • II. cím: A büntethetőséget megszüntető okok. A IV. fejezet a Büntetések és intézkedések címet viseli és az alábbiak szerint tagolódik: cím: A büntetések; • II. cím: Az intézkedések. Az V. fejezet a büntetés kiszabásának kérdéseit szabályozza. A VI. fejezetben a mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nyert szabályozást. A VII. fejezet a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket, A VIII. fejezet pedig a katonákra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az értelmező rendelkezéseket tartalmazó IX. fejezettel zárul a Btk. Általános Része. • A Btk. Különös Része az egyes bűncselekmények törvényi tényállásának leírását ill. az azokhoz tartozó büntetések leírását foglalja magában. A büntető törvény szerkezete és értelmezése • A büntetőjogszabály szerkezete (Különös Rész tényállásáé) • A büntető jogszabály szerkezeti felépítése 2 részből áll: – törvényi tényállás = diszpozíció (nullum crimen sine lege) – büntetési tétel = szankció (nulla poena sine lege) • A diszpozíció: a törvényi tényállás leírja azt a cselekményt, amellyel azonos cselekmény a bűncselekmény. • A szankció: a büntetési tételt, annak nemét és mértékét határozza meg. • A diszpozíciók fajai: – egyszerű diszpozíció: csak az elkövetőt ( “aki”) és az elkövetési magatartást határozza meg. – leíró diszpozíció: amely részletezi a törvényi tényállás egyes elemeit. (pl. lopás: “aki idegen ingó dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa” ) – utaló diszpozíció: valamely §-ra vagy bekezdésre utal. – keret-diszpozíció: tartalmát más jogszabályok egyes rendelkezései töltik meg tartalommal • Más szempontú osztályozás: – alapeseti törvényi tényállások: egy adott bűncselekmény tipikus változata pl. emberölés – minősített eseti törvényi tényállások: ritkábban fordulnak elő, a jogalkotó súlyosabbnak ítél bizonyos elkövetést és azt súlyosabb büntetési tétellel fenyegeti ( pl. különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés) – privilegizált eseti tényállások: a törvényhozó szerint enyhébben büntetendő pl. a méltányolható okból fakadó erős felindulásban elkövetett emberölés. • A szankció lehet: – abszolúte határozott ( a magyar büntetőjogban nincs) – abszolúte határozatlan ( a magyar büntetőjogban nincs ) – relatíve határozott (- tól - ig rendszer ) – relatíve határozatlan ( a magyar büntetőjogban nincs – csak a büntetés felső vagy alsó határa van meghatározva ) A büntetőjogszabály értelmezése • A jogszabály értelmezésének célja a jogszabályban megnyilvánuló törvényhozói akarat pontos tartalmának a megállapítása, ami a büntető jogszabályok helyes alkalmazásának alapvető feltétele. • A jogszabály értelmezésnek két alapvető tétele van: – az értelmezésnél a törvényesség követelménye sérthetetlen, a jogszabály értelmezése során soha nem lehet a törvény szövegével ellentétben álló következtetésre jutni. – Az értelmezés soha nem válhat jogalkotássá; az értelmezés nem mehet túl a törvényhozói akarat feltárásán. • Az értelmezés módja szerinti osztályozás: – nyelvtani értelmezés: szavak, nyelvtani szerkezet elemzése, etimológiai, morfológiai (alaktani) értelmezés; – logikai értelmezés: formális logika szabályainak alkalmazásával; – rendszerező értelmezés: a tényállás összevetése más büntető jogszabályokkal, ill. az egész jogrendszer alapelveivel.; – történeti értelmezés: ezt általában a tudomány gyakorolja. • Az értelmezés alanya szerinti osztályozás: – jogalkotói értelmezés: maga a jogszabály definiál pl. meghatározza, hogy mi a nagy nyilvánosság; – jogalkalmazói értelmezés: ilyenek a Legfelsőbb Bíróság(Kúria) büntető jogegységi döntései (BJE); – tudományos vagy jogirodalmi értelmezés: a jogtudomány művelői alkotják, kommentárokban, szakkönyvekben, tankönyvekben fejtenek ki álláspontokat, mely nem kötelező. • Az értelmezés eredménye szerinti osztályozás: – kiterjesztő értelmezés: a jogszabály alkalmazási körét a nyelvtani értelmezéshez képest tágabban vonják meg; – megszorító értelmezés: a kiterjesztő értelmezés ellentéte; a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szűkebben állapítják meg. A büntető törvény hatálya • A büntető törvény hatálya • Hatályon: valamely jogszabály érvényben létét, annak érvényességét értjük, a hatályon kívül helyezés pedig az érvényesség megszüntetését jelenti. • A büntető törvény: – időbeli (mikortól meddig elkövetett); – területi (hol megvalósított); – személyi (kikre vonatkozik) hatályáról rendelkezik a törvény. Az időbeli hatály • 2.§ A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. • A jogszabály ugyancsak többféleképpen vesztheti hatályát. Ennek 3 esete van: – ha egy más jogszabály hatályon kívül helyezi ( kifejezett rendelkezéssel ); – ha a jogszabályban meghatározott érvényességi határidő letelt ( ez a büntetőjogi rendelkezések esetében általában nem szokásos, bár elvileg nem kizárt ); és – ha ellentétes jogszabály (törvény) lép hatályba, még akkor is, ha kifejezetten nem helyezi hatályon kívül a korábbi normát. • Főszabály: a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. • Kérdés az, hogy mit értünk a bűncselekmény elkövetésének “időpontja” alatt? • A kérdést az is indokolttá teszi, hogy vannak olyan bűncselekmények, melyeket folyamatosan követnek el, vagy pedig a bűncselekmény törvényi tényállása elhúzódva valósul meg. • A jogtudományban ezzel kérdéssel kapcsolatban 3 elmélet alakult ki: – tevékenységi elmélet ( magatartási elmélet): az elkövetési idő addig tart, amíg az elkövető az elkövetési magatartást kifejtette; – eredményelmélet: amikor a törvényi tényállásban meghatározott eredmény bekövetkezett; – cselekmény-egység elmélete: a bűncselekményt időbelileg akkor követik el, amikor a törvényi tényállás bármely eleme megvalósul, vagyis az elkövetési magatartást kifejtik, az okfolyamat ennek következményeképpen megindul, vagy az eredmény bekövetkezik. A visszaható erő • A Btk. rendelkezései szerint a visszaható erő két vonatozásban érvényesül, ha a cselekmény elbírálásakor olyan törvény lép hatályba, amely szerint a cselekmény: – már nem büntethető; vagy ( ennek gyakori esete lehet a vagyon elleni bűncselekmények esetében az értékhatár megváltozása ) – enyhébben bírálandó el. • Ezekben az esetekben a cselekményt az elbíráláskor hatályban lévő jogszabály alapján kell elbírálni. A területi és személyi hatály • 4 elv ismert: 1) A területi elv: eszerint az állam büntető hatalma a területén elkövetett valamennyi bűncselekményre nézve kiterjed, függetlenül az elkövető állampolgárságától. • Ennek az elvnek az a hátránya, hogy ha akár a magyar, akár a nem magyar állampolgárok külföldön elkövetett bűncselekményeivel sértik meg az állam érdekeit: a cselekmény büntetlen marad. 2) A honossági elv: eszerint az állam büntető hatalma a saját állampolgáraira nézve terjed ki, függetlenül attól, hogy belföldön vagy külföldön követték-e el a bűncselekményt. • Elvi álláspontja az, hogy a magyar állampolgár az országa törvényeit nemcsak belföldön, hanem külföldön is köteles betartani. 3) Az állami önvédelmi elv: eszerint az állam büntető hatalmát – függetlenül az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától – kiterjesztheti azokra a bűncselekményekre is, melyek az alapvető érdekeit sértik. 4) A feltétlen büntető hatalom elve: eszerint bárki által, bármely jogtárgyat sértő bűncselekményt az állam jogosult üldözni, az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától függetlenül. A nemzetközi büntetőjogi együttműködés intézményei (1996. XXXVIII. tv) • A törvény körülírja a bűnügyi jogsegély formáit, ezek: – a kiadatás – a büntető eljárás átvétele ill. átadása – a szabadságvesztés végrehajtásának átvétele ill. átadása – eljárási jogsegély – a külföldi állammal kapcsolatos feljelentés. • Általános feltétel: a jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető, és nem terjeszthető elő, ha az csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogát, veszélyezteti a biztonságát és sérti a közrendet. • A törvény szerint ezt egyrészt az igazságügyminiszter, másrészt a legfőbb ügyész vizsgálja. • A jogsegély iránti megkeresés akkor terjeszthető elő, ha: – a cselekmény a magyar törvény és a külföldi állam joga szerint is büntetendő, – ha az nem katonai vagy politikai bűncselekményre vonatkozik. A bűncselekmény fogalom történeti fejlődése • A bűncselekmény fogalmának első tartalmi ismérve a felvilágosodással jelent meg a nullum crimen sine lege gondolatával: bűncselekmény az, amit a törvény annak nyilvánít. • Jehring munkálta ki azt a gondolatot, miszerint a jogellenesség az elkövető személyétől független és csak a cselekmény jogilag tilalmazott voltára utal. • Jogellenes az a magatartás, amely az általános jogszemlélet szempontjából helytelen. • A jogellenesség tehát a tettre vonatkozó tilalmat hordoz; közömbös tehát az elkövető tudattartalma, ez csak a tettről, és nem a tettesről alkotott értékítélet. • Ez a jogellenesség formális jogellenességet takar, mert a bűncselekmény tárgyi oldaláról van levezetve, társadalom-etikai töltésű. • A jogellenesség körében megkülönböztetjük az – alaki jogellenességet: a cselekmény büntetőjogi normába ütközését, és – az anyagi jogellenességet: a jogi tárgyak sértését vagy veszélyeztetését jelenti. • A hatályos Btk. 10. §-a határozza meg a bűncselekmény fogalmát: • 10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. Három pillérű bűncselekmény fogalom: • tényállásszerűség • jogellenesség • Bűnösség • • • • • • A tényállásszerűség értékelésmentes fogalomként él, amit a bírónak az ítélkezés során csak felismerni kell, értékelnie nem. A jogellenesség formális jogellenességként (a tilalom megszegése) való felfogásához belép a materiális jogellenesség fogalma: a cselekmény jogtárgyat sért vagy veszélyeztet, ami az elkövető javára értelmezhető azzal, hogy nincs kizárva a cselekmény formális jogellenessége esetén a materiális jogellenesség hiánya. Ezzel párhuzamosan jöttek létre a jogellenességet kizáró okok, részben törvényileg (jogos védelem, végszükség stb.), részben pedig a Btk.-n kívüli kizáró okok (sértett beleegyezése, hivatali kötelezettség teljesítése stb.). A bűnösség fogalmi változása a XX. század elején következett be az axiológiai bűnösség fogalommal (értéktani bűnösségfogalom). Eszerint a bűnösséget nemcsak lélektani mozzanatok alkotják, hanem afelett értékítélet is lebeg, nevezetesen a társadalmi elvárhatóságra/ felróhatóságra épített bűnösség. A formális tényállásszerűség és a materiális jogellenesség mellett szükséges, hogy az elkövető a bűnösen (szándékosan vagy gondatlanul) valósítsa meg cselekményét, mert ennek hiányában a büntetőjog az objektív felelősséget alkalmazná. A bűncselekmények súly szerinti osztályozása • Az egyes bűncselekmények súlyuk, jellegük, erkölcsi színezetük, társadalomra veszélyességük miatt annyira eltérnek egymástól, hogy nem lenne célszerű azonos megítélésben részesíteni elkövetőiket. • Ezt az eltérést indokolt a bűncselekmény elnevezésében is kifejezésre juttatni. • A bűncselekmények súlya és jellege tekintetében az eltérések kifejezésére az egyes jogrendszerek a bűncselekmények kettős vagy hármas felosztását követik. A francia Code Penal (1810) a bűncselekmények három csoportját különböztette meg: • bűntettek (crimen): legsúlyosabb bűncselekmények, esküdtszéki hatáskör • vétségek (deli): törvényszéki hatáskör • kihágások (contraavancion): rendőrségi hatáskör • Az 1878. évi Csemegi kódex ezt a mintát vette át anélkül, hogy e különbségtételből az anyagi, vagy az eljárásjogban levonták volna a következtetéseket. • A bűncselekményektől jóval kisebb társadalomra veszélyességük miatt kell a szabálysértéseket elhatárolnunk, ami az ezeket elkövetőknél nem indokolná a büntetőjogi felelősségre vonást. Éles határvonalat azonban nem húzhatunk a bűncselekmények és a szabálysértések közé, hiszen sok esetben nehézséget okoz annak eldöntése, hogy a szóban forgó cselekmény bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősítendő-e. • A bűncselekmény kettős felosztását a Btk. 11. § (1) bekezdése mondja ki: “A bűncselekmény bűntett vagy vétség”. • A bűntett fogalma a (2) bekezdés szerint: “Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el.” • Ebből következően: “Minden más bűncselekmény vétség.” • A társadalomra veszélyesség kettős funkciója (jogalkotóijogalkalmazói 28. § - 36. §) • A társadalomra veszélyesség egyrészt jogalkotói kategória: az emberi magatartások köréből a jogalkotó emeli ki azokat a magatartásokat, melyeket büntetni kell, vagyis amelyeket társadalomra veszélyesnek ítél. • Ez azonban önmagában nem elegendő, hanem azok súlya és jelentősége alapján is differenciálnia kell: meghatározva, hogy melyeket kell súlyosabban és melyeket kell enyhébben a jogalkalmazónak megítélnie. • Ez a felismerés tette indokolttá a bűncselekményeknek bűntettekre és vétségekre felosztását. • A társadalomra veszélyesség másrészt jogalkalmazói kategória is: a bíróság a konkrét cselekmény elbírálásakor azt is vizsgálja, hogy a cselekmény eléri-e azt a fokot, amely a bűncselekmény fogalmi elemét kimeríti, vagy pedig a magatartás súlyánál fogva erre nem alkalmas akár az elkövetés, akár az elbírálás idején. • Az ilyen értékelésre a 28. és a 36. § ad lehetőséget. • A bíró azzal is értékeli a társadalomra veszélyesség fokát, hogy a magasabb fokú társadalomra veszélyesség súlyosító, míg az alacsonyabb fokú társadalomra veszélyesség enyhítő körülmény a büntetés kiszabása során. Az elkövetési tárgy és az elkövetési magatartás • A törvényi tényállás ismérvei • A törvényi tényállás elemzése azért szükséges, mert egyetlen elem hiánya kizárttá teszi a bűncselekmény megállapítását. • Az elkövetési tárgy • Az elkövetési tárgy az a fizikai értelemben vett dolog vagy tárgy, amelyre nézve az elkövető a cselekményt megvalósítja, amelyet az elkövető közvetlenül sért vagy veszélyeztet, és amelyen keresztül az elkövető az általános és különös tárgyat támadja. (pl. lopásnál az idegen ingó dolog) • Ha az elkövetés tárgya nem objektív dolog, hanem személy, akkor passzív alanyról beszélünk, vagyis azt a személyt nevezzük passzív alanynak, akinek a személyét vagy jogát a cselekmény sérti. ( pl. a rágalmazásnak nincs elkövetési tárgya csak passzív alanya) • A sértett: perjogi fogalom, az, akinek a személyét vagy jogát a bűncselekmény sérti. A sértett tágabb fogalom, mint a passzív alany minden passzív alany sértett, de nem minden sértett passzív alany. • Jogi személy elkövető nem lehet, de passzív alany lehet. • Az elkövetési magatartás • Az elkövetési magatartás a tárgyi oldalon jelentkező szükséges ismérv. • Objektív szempontból olyan cselekményt értünk ezen, amely tényleges hatást vált ki, valamint erre alkalmas is. • Ez a tényleges hatás a materiális (eredmény) bűncselekménynél a tényleges eredmény bekövetkezésében jelentkezik, de a kísérleti szakban megrekedt cselekmények esetében is feltétel az, hogy a magatartás objektíve alkalmas legyen az eredmény előidézésére. • Az immateriális (alaki) bűncselekmények esetében is feltétel, hogy a magatartás valamely hatás előidézésére alkalmas legyen. (pl. hamis tanúzásnál) • Szubjektív szempontból az elkövetési magatartással szemben az a követelmény, hogy az akaratlagos (tudat által vezérelt) legyen. • Nem beszélhetünk erről pl. akkor, ha a dada megijed és elejti a csecsemőt; az öntudatlan állapotban végrehajtott mozgásoknál (anya alvás közben agyonnyomja a mellette fekvő csecsemőt ). • A törvényi tényállás csupán a • Van azonban olyan eset, amikor a törvény a részesi cselekményt sui generis bűncselekményként pönalizálja ( pl. hamis tanúzásra felhívás, öngyilkosságban való közreműködés ). • Nyitott törvényi tényállásról akkor beszélünk, amikor a törvény csak az eredményre utal, magát az elkövetési magatartást nem, részletezi. • Ezek jellemzője, hogy mind aktív, mind passzív magatartással, mulasztással (valamely kötelezettség ellenére nem-tevéssel) megvalósíthatók. (emberölés, személyi szabadság megsértése ) • Az eredmény Az okozati összefüggés • Az eredmény • A bűncselekményeket 2 csoportba soroljuk: • eredmény-bűncselekmények materiális bűncselekmények; • alaki bűncselekmények immateriális bűncselekmények. • Az eredmény a bűncselekmény törvényi tényállásának tárgyi oldalán elhelyezkedő rendszerinti ismérv. • Az eredmény valamely külvilágban bekövetkező változás. Eredménye csak a materiális bűncselekményeknek van. • Az eredmény fajtája szerint megkülönböztetünk sértő és veszélyeztető materiális bűncselekményeket. • A sértési eredmény: olyan tényleges sérelmet (halált, testi sértést, kárt) idéz elő, amely a külvilágban valamilyen elváltozást jelent, jól felismerhető, természettudományos módszerrel, egzakt módon mérhető. A sértő eredmény lehet: • biológiai típusú eredmény: halál, testi sérülés; • vagyoni bűncselekményeknél: a kár (pl. csalás: vagyoni hátrány); • gazdasági eredmények: adóbevétel csökkenése, vámbevétel csökkenése; • társadalmi eredmények: pl. a köznyugalom megsértése garázdaság esetén. • Veszélyeztető materiális bűncselekmények: amelyeknél eredményként a veszélyhelyzet létrejötte szerepel, mely nem mást, mint a sérelem lehetőségének a bekövetkezése. • Ezek jellegzetessége, hogy nincs kísérleti alakzatuk. A materiális és immateriális bűncselekmények jogi természetének eltérése: • a materiális bűncselekmény akkor befejezett, ha az eredmény beáll, addig a cselekmény a kísérlet szakaszában van; • az immateriális bűncselekmények az elkövetési magatartás kifejtésével befejezetté válnak. Az okozatossági elméletek Az okozatossági elméletek 2 csoportra oszthatók: • filozófiai jellegűek, • jogszempontú elméletek. A filozófiai jellegű elméletek • A természet világában a jelenségek egymással összefüggenek. • A conditio sine qua non elmélet a feltételek egyenértékűségének a tana, alapvetően természettudományos alapállású. • Az elmélet szerint az eredmény létrejöttében közrejátszó minden ok egyenlő értékű (pl. az anya, aki gyilkos gyermekét a világra hozza). • Az okok körét olyan tágan vonja meg, amely a büntetőjogász számára használhatatlan; más felől túlságosan szűken, mert tagadja a mulasztás okozatosságát: valaminek a meg nem tevése az elmélet szerint okként nem vehető figyelembe, mely ellentmond a természet törvényeinek. • Alapvető hibája az, hogy a társadalmi folyamatokat azonosítja a természet folyamataival és azt egyoldalúan fogja fel. A jogszempontú elméletek • Minthogy a büntetőjog számára a filozófiai okozatosság nem használható, kialakultak olyan elméletek, amelyek a jogilag releváns ok megragadására törekedtek. • Így születtek meg a különböző ok kiválasztási teóriák. A szándékosság. Motívum, célzat • A bűnösségről (szándékosság, gondatlanság) általában • A bűnösség: a bűncselekmény általános törvényi tényállásának alanyi oldalán elhelyezkedő szükséges ismérv. • A bűnösség fogalma anyagi jogi értelemben gyűjtőfogalom, amely a szándékosságot és a gondatlanságot foglalja magában. • Az anyagi jogi értelemben vett bűnösség az alany tudati, gondolati világával, pszichikumával függ össze, és azt fejezi ki, hogy az elkövető az elkövetési tevékenységéért és annak következményeiért “felel”, vagyis “tehet” arról, amit elkövetett. • A bűnösség alakzatai között – a szándékosság és a gondatlanság között – a tudattartalom szempontjából teszünk különbséget. • A szándékos bűncselekmény elkövetője előre látja magatartásának lehetséges következményeit, és ezeket a következményeket kívánva – egyenes szándék – vagy abba belenyugodva – eshetőleges szándék – cselekszik. • A szándékosság mindkét tudati formájánál felismerhető egy tudati és egy érzelmi elem. • Gondatlanság esetén: az elkövető előre látja magatartásának következményeit, de könnyelműen bízik annak elmaradásában ( tudatos gondatlanság -luxuria ), vagy pedig azért nem látja előre magatartásának a következményeit, mert elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta (hanyagság- negligentia). • Az egyenes és az eshetőleges szándéknál és a tudatos gondatlanságnál a tudati elem azonos: az eredmény (következmény) előre látása; • az érzelmi elem azonban eltérő: egyenes szándéknál a következmény kívánása, az eshetőleges szándéknál az ebbe való belenyugvás (közömbösség ), míg a tudatos gondatlanság esetén a következmény bekövetkezése elmaradásában való könnyelmű bizakodás jellemzi az elkövetőt. A bűnösség alkotóelemei, összetevői: • a törvényi tényállás tárgyára, a tárgyi oldal ismérveire kiterjedő szándékosság vagy gondatlanság; • legalább korlátolt beszámítási képesség; • a társadalomra veszélyesség tudata, vagy negligentia esetén e tudat lehetősége. • A szándékosság • A szándék lélektani, a szándékosság pedig jogi fogalom. A szándék a célt is magában foglalja, a lélektani szándék nem tételezi fel a beszámítási képességet. • A szándékosság nem azonos a célzatossággal, mert szándékosan cselekszik az is, akinek a szándéka csupán eshetőleges. A Btk. 13. §-a határozza meg a szándékos elkövetést: 13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A Btk. a szándékosság 2 fokozatát határolja el: • az egyenes szándékot (dolus direktus) = a következmény kívánása; • az eshetőleges szándékot (dolus eventualis) = a következményekbe való belenyugvás. • A szándékosság mindkét változatában az érzelmi, tudati oldal azonos, a különbség az érzelmi oldalon van ( a következmény kívánása vagy az abba való belenyugvás ). Materiális bűncselekmények esetén a tudat kiterjed: • a bűncselekmény elkövetési tárgyára (passzív alany); • az eredmény lehetőségére és az okozati folyamat jellegére ( az elkövető tudatának nem kell teljesen átfognia az okozati lánc minden tagját, csak annak a lényegét ); • ha az elkövetés módja, eszköze, ideje és helye a törvényi tényállás része: az elkövető tudatának erre is ki kell terjednie. Immateriális bűncselekmény esetén a tudat átfogja: • a bűncselekmény elkövetési tárgyának az ismeretét, • a tárgyi oldal ismérveit; • a cselekmény jogtárgy-sértő jellegét az elkövetési magatartás hordozza: ezt a tulajdonságot tudnia kell ( pl. becsületsértés esetén: a kifejezés lealacsonyító jellegét ). • Sértési és veszélyeztetési szándék • A materiális bűncselekmények közül vannak, amelyek a törvényi tényállásban foglalt sértő, mások viszont veszélyeztető szándékot fogalmaznak meg. • A sértési szándéknak a tényleges sérelemre kell kiterjednie; a szándékos veszélyeztetési cselekmények esetében a szándék csak a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki, vagyis a sérelem objektív lehetőségére. • Ha az elkövető szándéka ezen túlmegy, akkor már sértő szándékról beszélünk. • Ha a szándék csak a sérelem lehetőségére terjes ki, de magára a sértésre nem: un. limitált veszélyeztetési szándékról beszélünk. A motívum és a célzat • A motívum és a célzat a bűncselekmény általános törvényi tényállásának alanyi oldalán elhelyezkedő esetleges ismérvek. • • • • • • Motívum: indítóok, amely mint belső buzdítás, hatóerő, az elkövetőt a bűncselekmény megvalósítására indítja. Ez az akarati szféra talaján áll. Minden szándékos bűncselekményt valamilyen motívumból követnek el, de ez nem minden esetben feltárható. Motívum az, amely miatt az elkövető a bűncselekményt megvalósítja . A gyakorlatban gyakori motívum a szeszes ital hatása alatti elkövetés. Célzat: az elkövető valamely általa előre felismert cél elérése érdekében cselekszik. Célzatos: csak szándékos bűncselekmény lehet, sőt csak az egyenes szándékkal elkövetés lehet célzatos. A Btk. több törvényi tényállásba ( pl. lopásba, csalásba ) beépíti a célzatot. A büntethetőséget kizáró okok • Az elkövető cselekménye csak látszólagosan valósítja meg valamely törvényi tényállást, de a bűncselekmény 3 konjunktív elem közül valamelyik hiányzik. • Voltaképpen a bűncselekmény fogalmi elem nem teljesen valósul meg. • A cselekmény elkövetésének az időpontjában hiányzik az az egyik feltétel, amely megalapozná a bűncselekmény megállapítását A büntethetőséget megszüntető okok • A bűncselekmény létrejön ugyan, mint a 3 ismérv adott, de valamely utólagosan felmerülő ok hiányában nincs helye a büntetőjogi felelősségre vonásnak. • Az elkövetés után jelentkező olyan körülményről van szó, amely elenyészteti a büntethetőséget. • A jogirodalomban szokásos elsődleges és másodlagos büntethetőségi akadályok közötti megkülönböztetés: • elsődleges okok azok, amelyek a bűncselekmény létrejöttét eleve kizárják, • másodlagos okok azok, amelyek a bűncselekmény létrejötte ellenére kizárják a büntethetőséget. • A büntethetőséget kizáró okokat a Btk. 22. §-a taxatíve felsorolja. • Ezek az elkövetés időpontjában állnak fenn, és kizárják a bűncselekmény létrejöttét. • Elsődleges és másodlagos büntethetőségi akadályról beszélhetünk. Az elsődleges büntethetőséget kizáró okok azok, amelyek kizárják: • A/ az elkövetővé válást; • B/ a bűnösséget; • C/ a társadalomra veszélyességet. A/ • • • A beszámítást, a beszámítási képességet, vagyis az alannyá válást zárják ki: gyermekkor kóros elmeállapot kényszer, fenyegetés (mint külső okok). B/ A bűnösséget zárja ki: • A tévedés C/ A társadalomra veszélyességet zárják ki: • jogos védelem • végszükség • elöljáró parancsának teljesítése • megengedett kockázatvállalás • hivatásból eredő jogok teljesítése • jogszabály engedélye • sértett beleegyezése • fenyítő jog gyakorlása. D/ A büntethetőséget kizáró másodlagos akadályok: • a magánindítvány hiánya • a kívánat hiánya • a feljelentési jog hiánya • a törvényben meghatározott egyéb ok fennállása. A beszámítási kizáró okok • gyermekkor • 23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be. • kóros elmeállapot • 24. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban - követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. • a kényszer és a fenyegetés • 26. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. • (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. • A Btk. a kényszer fogalmát nem határozza meg, a kialakult gyakorlat szerint ezen az ember testére vagy lelkére gyakorolt fizikai ráhatást kell érteni. • Az aktív vagy passzív magatartásra gyakorolt kényszer hatása alatt álló személy azért nem büntethető, mivel a kényszer hatása alatt tanúsított magatartása nem egyezik az eredeti akaratával. Különböztetünk az akaratot megtörő (bénító) és az akaratot hajlító erőszak között: • az akaratot megtörő (vis absoluta) fizikai erőszak lehetetlenné teszi az elkövetőt az akaratának megfelelő magatartás tanúsításában; • az akaratot hajlító (vis compulsiva) erőszak esetében a megfenyegetett fokozatosan kerül olyan állapotba, amely ellenkező magatartásra készteti azzal szemben, amivel eredetileg rendelkezett. • A fenyegetés fogalmát a Btk. 138. §-a szerinti értelmező rendelkezés definiálja: • 138. § E törvény alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. • A fenyegetés többnyire a megfenyegetett személlyel szemben, esetleg a hozzá közel álló személlyel szemben helyez kilátásba súlyos hátrányt. (pl. a feleségét vagy a gyermekét lelövéssel fenyegeti) • A kényszer vagy a fenyegetés által kiváltott félelemnek olyannak kell lennie, amely befolyásolja – kizárja vagy korlátozza – a megfenyegetett személy akarati képességét. • Ha a beszámítási képességet kizárja: ez elkövető nem büntethető, de aki a kényszert vagy fenyegetést alkalmazza, melynek hatása alatt a tettes bűncselekményt valósított meg: mint közvetett tettes vonható felelősségre, és tettesként felel az általa alkalmazott kényszer hatására elkövetett bűncselekményért. • Ha a kényszer vagy fenyegetés az (akarati) beszámítási képességet csupán korlátozza: az ennek hatása alatt álló személy büntetőjogilag felelősségre vonható ugyan, de a büntetés korlátlan enyhítésének van helye. 1. A jogos védelem • 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. • (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. • (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. Támadáson: aktív cselekményt értünk, amely tartalmilag jogtalan. • A támadás tényállásszerű magatartás, de nem feltétlenül olyan, amely a Btk. Különös Részében foglalt törvényi tényállás kereteibe illeszkedik. A támadás általában erőszakos magatartás. • A mulasztással szemben nincs helye jogos védelemnek. • A támadásnak jogtalannak kell lennie, amely azt jelenti, hogy pl. a hivatalos személy jogszerű magatartásával szemben nincs helye jogos védelemnek. • Az olyan támadás elleni fellépés is a jogos védelem körébe tartozik, amely egyébként nem lenne bűncselekmény, mivel a támadó gyerek vagy kórós elmeállapotú személy. • Intézett a támadás: ha a cselekmény a jogi tárgy sértésének az állapotában van, vagyis tart a tárgysértő magatartás. (pl. ütlegelés, dolog elvétele) • Közvetlenül fenyegető a támadás: ha a támadás tényleges megkezdésének nincs akadálya, a támadás azonnal megkezdésétől, bekövetkezésétől kell tartani. • Ennek a helyzetnek objektíve kell fennállnia. A megtámadottnak nem kell bevárnia a támadás tényleges megkezdését, előfordulhat ugyanis, hogy ilyenkor már nincs is objektív lehetőség a támadás elhárítására. • Amennyiben a támadó és a megtámadott mindketten a jogellenesség talaján állnak: egyiküket sem illeti meg a jogos védelem. Kölcsönös támadásnál a jogos védelemre tehát senki sem hivatkozhat eredményesen. A támadás tárgyai: • az elhárító vagy mások személye; • ezek javai • a közérdek. A jogos védelmi magatartás: aktív cselekmény. Elhárításon olyan magatartást értünk, amely a támadó ellen irányul és célja a sérelem bekövetkezésének a megakadályozása. Szükségesség: az elhárító magatartást az indokolja, hogy más módon mint a Btk. Különös Részében foglalt bűncselekmény törvényi tényállásába ütköző módon nincs mód a támadás kivédésére, elhárítására. Ez az elhárítás csak addig tart, amíg maga a támadás tart, az ezt követő fellépés már nem tartozik a jogos védelem körébe. • Az arányosság követelménye azt jelenti, hogy az elhárító cselekménynek arányban kell állnia az elhárítani szándékolt jogtalan támadással. Kívánalom: a jogos védelem során okozott sérelem nem legyen aránytalanul nagyobb, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. • Alapvető elv az, hogy a jogos védelmi helyzete úgy kell megítélni, ahogyan azt a jogtalanul megtámadott a támadás aktuális viszonyai között értékeli. A kockázatot ilyen esetben mindig a jogtalan támadó viseli. Túllépésről akkor beszélhetünk, ha a védekező aránytalanul nagyobb érdeksérelmet okozott, mint amellyel a támadás objektíve fenyegetett. (pl. erőszakos közösülés esetén a támadó megölése: nem aránytalan) • A védekezés arányának a megtartása nem egyszerű kívánalom, mert a jogtalan támadás esetén a védekezőt a félelemérzete, ijedtsége, felindult lelkiállapota megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a védekezés kellő arányát be tudja tartani. • Ez a különleges lelkiállapot nem pathológiás, hanem fiziológiás indulatot vált ki, és ennek e megítélése nem orvos-szakértői kérdés, hanem a bíróság mérlegelési körébe tartozik • A végszükség • 30. § (1) Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. • (2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. • (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében. • (4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége. Közvetlen a veszély: ha a sérelembe való átfordulásra rövid időn belül számítani kell; Másként el nem hárítható a veszély: ha az elhárító tevékenység a leginkább célravezető. • A veszély – az elhárító szempontjából – véletlenül keletkezett. • • • A veszély forrása lehet: ember, állat, dolog vagy természeti esemény (árvíz vagy tűzvész); a veszélyt előidéző magatartást a törvény nem határozza meg. A végszükségben cselekvő személy magát vagy másokat ment a vészhelyzetből oly módon, hogy ennek során valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg. A veszély elhárítására nem csak az a jogosult, akit a veszély fenyeget, hanem bárki más is, de feltétel, hogy aki az elhárítás érdekében fellép, annak nem róható a terhére a veszélyhelyzet létrehozása. Vagyis feltétel, hogy a cselekvő vétlen legyen a veszély létrehozásában. • A tévedés • A tévedés – mint büntethetőséget kizáró ok- a Btk. felelősségi rendszerében a szándékos bűnösséget zárja ki. Ennek feltétele, hogy az elkövető tudata átfogja a bűncselekmény tárgyának és tárgyi oldalának lényeges ismérveit. • 27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. • (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. • (3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti. Btk. a tévedésnek 2 esetét ismeri: • ténybeli tévedés • a társadalomra veszélyességben való tévedés. Ad 1) A ténybeli tévedés • • • Ezen belül is 2 változatát különböztetjük meg a ténybeli tévedésnek: a tényállási elemben való tévedés; a ténykörülményben (a tényálláson kívüli körülményen) való tévedés. • Ad a) A tényállási elemben való tévedés azt jelenti, hogy az elkövető tudata nem fogja át az elkövetési magatartás kifejtésekor a cselekmény tárgyát vagy tárgyi oldalát jellemző valamely lényeges körülményt. Ez vonatkozhat mind az alapeseti, mind a minősített esetbeli tényállási elemekre egyaránt.( pl. az elkövető nem tudta, hogy az általa elkövetett emberölés sok ember életét veszélyeztette, csak az emberölés alapesetéért felel.) • Ad b) A tényálláson kívüli ténykörülményekben való tévedés akkor lehet jelentős, ha az közvetve a tényállási elemre vonatkozik. (pl. a színész abban a tudatban volt, hogy a neki átadott kellék-pisztoly csupán riasztópisztoly, holott az éles lőszert tartalmazott és megölte a színész társát ) Vannak azonban a tévedésnek olyan esetei is, amikor a tévedésnek nincs jogi relevanciája, vagyis az elkövető a tévedése ellenére ugyanúgy felel, mintha nem lett volna tévedés hatása alatt. Ilyenek: • a személyben való tévedés (error in persona): az elkövető A-t akarja megölni, de a sötétben B-t tekinti A-nak és megöli; • a tárgyban való tévedés (error in objecto): tárgyat cserél össze az elkövető; • okozatosságban való tévedés: más okfolyamattal hozza létre a szándékolt eredményt (pl. kútba dobja a sértettet azt gondolva, hogy a vízbe belefullad, de kiderült, hogy a kút kiszáradt és a koponyacsonttörés okozta a sértett halálát) Ad 2) A társadalomra veszélyességben való tévedés • A társadalomra veszélyességnek a tudata a bűncselekménynek olyan lényeges ismérve, hogy ennek vizsgálata a szándék szempontjából elengedhetetlen. • A társadalomra veszélyességben való tévedés kizárhatja az elkövető bűnösségét. • A társadalomra veszélyesség tudata: az elkövetőnek a cselekményre vonatkozóan kialakított társadalmi felfogásról szerzett tudomása. • A büntethetőséget megszüntető okokról általában • A büntethetőséget megszüntető okok jellegzetessége, hogy a bűncselekmény létrejön ugyan, de valamely utólagosan felmerülő ok hiányában nincs helye a büntetőjogi felelősségre vonásnak. Az elkövetés után jelentkező, az elbírálás idején fennálló olyan körülményről van szó, amely elenyészteti a büntethetőséget. A büntethetőséget megszüntető okok a Btk. 32.§-a szerint: • az elkövető halála; • az elévülés; • a kegyelem; • a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása; • a törvényben meghatározott egyéb ok. Az elévülés • Az elévülés jogi hatása abban áll, hogy a bűncselekmény elkövetését követő bizonyos idő (elévülési idő) után már nem indokolt a büntetőjogi felelősségre vonás. • Az elévült bűncselekmény miatt nem indítható az elkövető ellen büntetőeljárás, ill. a korábban már megindult eljárás megszüntetésének van helye. Nem évülnek el ( Btk. 33.§(2) ): • az 1945. évi VII. törvénnyel jogerőre emelt egyes háborús bűntettek; • a Btk. XI. fejezetében foglalt emberiség elleni bűncselekmények; • az emberölés súlyosabban minősülő esetei; • az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei; • a terrorcselekmény, a légi jármű hatalomba kerítése és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el. A büntethetőség elévül: • olyan bűncselekmény esetén, amelyre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztést ír elő: az elévülési idő 20 év; • egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év elteltével. A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában • A bűncselekmény megvalósulásának a folyamata a következő szakaszokra bontható: • a bűncselekmény elkövetésének az elhatározása a szándék keletkezése egy motivációs folyamat eredménye, ennek keretében zajlik le az elkövető pszichéjében a motívumok harca: a cselekmény mellet és ellen felhozott érvek, megfontolások folyamata. • Az előkészület amely a törvényi tényálláson kívül helyezkedik el; • A kísérlet a törvényi tényállás egy részének a megvalósítását jelenti, de a teljes törvényi tényállás még nem valóul meg; • A befejezett bűncselekmény ez már a törvényi tényállás teljes megvalósulását jelenti. Az előkészület fogalmát a Btk. 18.§-a határozza meg: • 18.§ (1) Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. • Az előkészület célzatos cselekmény, kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg; ehhez képest sem gondatlanul, sem eshetőleges szándékkal nem valósíthatóak meg. A kísérlet • Amíg a befejezett bűncselekmény esetében a törvényi tényállás valamennyi – tárgyi és alanyi – ismérve hiánytalanul megvalósul, addig kísérlet esetében egy vagy több tárgyi elem hiányzik. A kísérlet tehát kizárólag tárgyi szempontból határolható el a befejezett bűncselekménytől. • Amikor az eredmény elmaradása miatt a bűncselekmény nem fejeződik be: kísérlettel állunk szemben. • 16. § Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. • 17. § (1) A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A kísérlet ismérvei • 1) A véghezvitel megkezdése • 2) A kísérlet második ismérve a bűncselekmény végrehajtásának a megkezdése és a befejezés előtt történő abbamaradása. • 3) A kísérlet megállapításának a feltétele alanyi oldalon a szándékos bűnösség is. Feltétel, hogy az elkövető tudata átfogja a cselekmény tiltott voltát és azt, hogy a magatartása objektíve alkalmas a káros következményt létrehozni. • Az előrelátott eredményt vagy kívánnia kell, vagy abba bele kell nyugodnia. • Alkalmatlan kísérlet • Az alkalmatlan kísérlet körébe tartozik az alkalmatlan tárgyon és az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet. Az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet • Kizárólag az elkövetési tárgy relációban lehet beszélni alkalmatlan kísérletről. Pl. a teherben nem lévő nőnek magzatelhajtás véget történő művi beavatkozás alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet. Az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet • Abban az esetben, amikor az elkövető által a bűncselekmény megvalósításához használt eszköz a tettes tévedése folytán vagy más okból alkalmatlan, a bűncselekmény ilyen eszközzel nem fejezhető be. Ilyen esetben alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlettel állunk szemben. • Az alkalmasság alapfeltétele: a célra alkalmasság, ezen belül vizsgálni kell, hogy azt rendeltetésszerűen használták-e, mennyiségileg kielégítő volt-e, az alkalmazás módja megfelelt-e a követelményeknek stb. • Abszolúte alkalmatlan az eszköz, ha a tettes által végrehajtani kívánt következmény azzal nem hozható létre és a védett tárgyat egyáltalán nem veszélyezteti. Pl. kockacukor evéssel a magzatelhajtás megvalósítása. • Relatíve alkalmatlan eszköz esetében az eszköz önmagában alkalmas a bűncselekmény megvalósítására, csak a használt mennyiség vagy az eszköz minőségének hiánya vagy fogyatékossága miatt nem jön létre az eredmény.